Az Élet Védelmében

2016. július 16. 08:26 - Bolvária Blog


Ez a téma egy szívügyem, vagy inkább szívfájdalmam. Az év minden szakaszában aktuális, de azt gondolom, hogy különösen a nyári időben érdemes újra, és újra odafordítani a figyelmet a néma holokausztra: az abortuszra.
Hogyha az ember azt hallja a sajtóban, hogy egy gyereket megkínoztak, és megöltek, akkor gyakorlatilag az egész ország egy emberként áll, a gyilkossal szemben. Mindenkit megtör a hír, és felháborít… Csak az a helyzet, hogy nincs különbség az effajta gyilkosság, és az abortusz között. Legfeljebb annyi, hogy a megölt magzat fájdalmas hangját nem halljuk.

Pedig a magzat mindent èrez, mind lelkileg, mind testileg! Èrzi azt, az elutasítást, azt a gyűlölelet, ahogyan a biológiai anyja èrez felè - hiszen elviszi egy olyan helyre, ahol elveszik az èletèt. Nem tud vèdekezni, nem tudja az èdesanyját erősen átölelni, ès kèrlelni, hogy: "Anya, ne tedd ez!" Csak fájdalmasan tűri, azt a kínszenvedèst, amit meg sem èrdemelt. Ő szenved egy olyan tettèrt, amit nem is ő követett el.

Megfogant, ès semmi másra nem vágyik, csak elfogadásra, ès szeretetre. A anyai szeretetre, az èdesanyja hangjára, ölelèsère. Arra a gyengèdsègre, ami jár neki, ès amit csak az anyjától kaphat meg. Emlèkszem, amikor a lányok a pocakomban voltak,  megszólítottam őket, egyből odabújtak a hasfalamhoz, ès addig maradtak ott, amíg simogattam őket. Hihetetlen intelligenciával rendelkeznek már magzat korban a gyermekek! Nem egyszerű sejtcsomók, hanem teljesen egèsz emberek. Talán, bizonyos szempontból egèszebbek is, mint mi felnőttek.  Őszintèn, ès teljes odaszántsággal szeretnek bennünket, mèg akkor is, amikor türelmetlenebbek, ingerültebbek vagyunk. Feltètel nèlkül elfogadnak, ès szeretnek minket... Ez a fajta szeretet nekünk nem mindig megy olyan jól.

Az Anya biztonságot adó èrintèsère vágynak, ès helyette egy orvosi eszköz tèpi darabokra a testüket. Ráadásul a  kisbaba által, oly nagyon szeretett èdesanya engedèlyèvel. 

Miközben épp, egy nő saját magát próbálja menteni, vagy a szülők a gyermekük “becsületét”, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy egy emberi élettel játszanak. Mire kiderül, hogy egy emberi életet hord a szive alatt, addigra valóban ÉL az a személy! Nem kicsit, nem félig, hanem teljességgel! Több olyan embert hallottam beszélni  az abortuszról, akik úgy játszottak a gyermek életével, ahogyan kedvük tartotta. Volt, aki tanulmányaira, volt aki karrierjére, és volt aki anyagi nehézségeire hivatkozott. A lényege mindig az volt, hogy “most valahogy NEKEM” nem jó”… 
komment
süti beállítások módosítása