Milyen pozitív vagy!

2019. január 06. 19:03 - Bolvária Blog

Mostmár talán mindannyian kezdünk visszarázódni az ünnepek utáni, bejgli-mentes hétköznapokba. Megmondom őszintén, én nem annyira szeretem a január, februári hónapokat - olyan szürke, komótos mindkét hónap számomra. Ilyenkor inkább már gondolatban tavasz van nálunk.

A szilveszteri bejegyzésemben említettem Nektek, hogy nem szoktam különösebben új évi fogadalmakat tenni, ugyanis nem látom túl sok értelmét ennek. Az év utolsó néhány napjában sokszor teljesen irreális, túlságosan radikális fogadalmakat próbálnak magukra erőszakolni az emberek, amiket utána képtelenek megvalósítani. Én inkább igyekszem arra fektetni a hansúlyt, hogy az elkezdett pozitív dolgokat folytassam, és amin változtati szükséges, azokat ó vagy új évtől függetlenül a tőlem telhető legjobb módon “átformáljam”.
De mindig van az embernek mit fejleszteni önmagában - ezen nincs mit szégyelni, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Sőt, szerintem nagyon klassz amikor valaki felfedezi, hogy miben lehetne jobb és ahelyett, hogy eltussolná, inkább rááll a dologra, és változtat rajta.
photo-1531983412531-1f49a365ffed.jpg                                                      fotó:https://unsplash.com/photos/ry_sD0P1ZL0

Ezt a bejegyzést kifejezetten az új év kezdésre tartogattam! Ugyanis azt gondolom, hogy aki csak egy kicsit is szereti saját magát, az pozitívan áll a jövője elé. És ahhoz, hogy a jövőnk pozitív legyen, az előttünk álló napokhoz is pozitívan kellene állnunk.
Egyáltalán nem vagyok, a “minden rosszban, van valami jó” elv híve, azonban amióta anya lettem sokkal több panaszkodást hallok anya társaimtól, mint amikor dolgoztam és a munkatársaimmal voltam napi szinten kapcsolatban.
Sokszor olvasom – és én is néha megkapom - , hogy néhány anyuka rózsaszín cukormázzal átitatva figyeli a gyereknevelést, annyira sok pozitívumot emel ki a hétköznapok során. Azt látom, hogy most sokkal vagányabb panaszkodni, ezzel szemben az, hogy a dolgok pozitív oldalát nézzük: elfogultság, vakság már.
Én azt gondolom, hogy lehet egymás társa a realitás és a pozitivitás! 
Kétség sem fér ahhoz, hogy az anyaság (de nem akarom a férfiakat sem kihagyni, így a szülőségről eleve elmondható), hogy fárasztó dolog. Van benne rengeteg megoldandó feladat, önfeláldozás, vannak nehézségek. De miben nincsenek??
Engem nagyon szokott bántani, amikor hallom, hogy mennyit panaszkodnak az anyukák, hogy milyen későn tudnak lefeküdni, milyen korán kell kelni, mennyi mindenre nem jut idő, és mennyire megszűnt az életük a gyerek után…
Ugyanezeknek az embereknek nem volt gond, amikor munka miatt kellett korán kelniük, buli miatt értek későn haza, vagy túlóra okán borult a hétvégéjük.
Nagyon ritkán hallom viszont azt, hogy “mennyire csodás, hogy egészséges gyerekem van”, vagy azt, hogy “habár teljesen kivagyok tőle, hogy mindenre azt mondja, hogy nem, de milyen jó, hogy tud beszélni, és vannak saját gondolatai.” Nem nagyon hallom, hogy “olyan boldoggá tesz, hogy ennek a gyereknek az anyukája lehetek! Milyen szuper, hogy itthon maradhatok vele, és együtt tölthetünk néhány évet…”
Pedig mennyire fontos, hogy magunkat és gyermekinket is motiváljuk életszerető, hálás életszemléletünkkel! 
Én is tudom, hogy milyen amikor egy nap rosszul alakul. Amikor betegeskedések miatt mindenki éjszakázik, fáradtak és kimerültek vagyunk. Habár viszonylag ritkán, de előfordul amikor negatívan és elkeseredetten gondolkodom.
Van amikor annyira a szívemre veszem, hogy 1-1 nap rosszul sikerül (nem érek a dolgaim végére, a gyerekek egész nap nyűgösek, veszekednek, és erre még pluszban rászakad az is, hogy mások életét sikeresebbnek látom a magaménál –hála a közösségi médiának…), hogy tényleg elszomorodom.
Mégis, engem valahogy ilyenkor nem segít ki, hogyha más is elmondja, hogy az ő gyereke is milyen borzasztóan tud viselkedni, vagy neki sem mindig olajozottan mennek a dolgai. Ettől nem érzem magamat derűsebbnek.
Engem abszolút a pozitív életszemlélet az, ami inspirál és feltölt!
Amikor nehezebben megy egy-két dolog, milyen jó pozitív példákat látni, gondolatokat olvasni. Teljesen feltölt, és inspirációt ad, hogyan is haladjak tovább. Egy kis ‘lélek-kenőcs’, ami megnyugtat, hogy jó úton haladok, és leveszi a figyelmemet a negatív érzésekről. (mert sokszor ezek a negatív érzések, CSAK pillanatnyi érzések)
Én is azért igyekszem pozitívan megragadni a hétköznapokat, mert egyfelől Titeket is inspirálhat, illetve magamat is helyrebillentem ilyenkor. Sőt! Sokkal nehezebben ütnek ki az esetleges problémák, hogyha a hozzáállásom nem rosszat, hanem jót vár.
Szerintem nincsen olyan ember, akinek ne lennének rossz napjai, ne lenne szomorú, csalódott bármi miatt is. Szoktam Nektek írni nehézségekről, de elenyészően. Ennek nem az az oka, hogy ne lennének problémásabb, fáradtabb napok (habár hála Istennek tényleg nem ez a jellemző)! És végképp nem az az oka, hogy egy “rózsaszín felhőn ülnék”.
Egyszerűen amikor probléma adódik, akkor én jobb szeretek a megoldásra koncentrálni, hogy minél hamarabb elengedhessük azt, és nem a nehézségeken kattogni. Egyszerűen nem akarom engedni, hogy panaszkodó anyává válljak, hogy a hisztik, viták elszürkítsék a világ egyik legjobb dolgának (a családnak) a szépségét. Hogy a fizikai fáradtság, és bármi más negatív tapasztalat kibillentsen abból a tudatból, hogy mennyire is szeretek édesanya lenni, és mennyire fontos is ez a munka.
Higyjétek el, hogy a hétköznapokhoz, gyermekeinkhez, magunkhoz való pozitív viszonyulás rengeteg szuper dolgot felszabadíthat bennünk - olyan készségeket is, amikről korábban nem is gondoltuk, hogy rejlenek bennünk! 

Szeretném, ha pozitív hozzáállással inspirálhatnálak Titeket 2019-ben is, hogy az esetleges kudarcok ellenére is törekedjetek a jóra, még jobbra.
Én hiszek abban, hogy tehetünk azért, hogy szuper hétköznapjaink legyenek, hogy élvezetes legyen az együttlét, hogy nagyon jó anyukák legyünk! Ne ostorozzátok önmagatokat, hogyha már megint nem sikerült valami, vagy azzal, hogy úgyis nehézkes marad minden. Álljatok pozitívabban a dolgokhoz, értékeljétek a hétköznapokban megszokott áldásokat (egészség, erő, öngondoskodásra való képesség, gyermekeink mosolya…) hogy amikor visszatekintetek akkor az anyaságot, az együtt töltött éveket Ti is, és a gyerekeitek is csodás élménynek éljétek meg – ezzel megalapozva az ő jövőbeli látásmódjukat is!

komment
süti beállítások módosítása