A jövőben itt találtok meg minket:

2019. április 01. 20:29 - Bolvária Blog

A BLOG HONLAP LETT! KATTINTSATOK!

WWW.BOLVARIABLOG.HU

komment

Amikor a kritika hasznos

2019. március 10. 16:37 - Bolvária Blog

Rengetegszer előfordul, hogy párhuzamosan írok több témáról Nektek. Körülbelül úgy néz ki ilyenkor az agyam, mint a böngészőm: rengeteg ablak van nyitva, és nem tudom honnan szól a zene :D
Szóval elindultam egy témán, és közben 2 másik is feljött bennem, így ezeknek külön-külön szeretnék cikkeket szentelni.
Ebből a mester-hármasból az első témám az anya-kritika lesz. Ez kicsit “síkos terep” , de ha elolvassátok és átgondoljátok, akkor szerintem (remélem) több lesz a pozitív hozadéka, mint aminek elsőre tűnik.

Tudom nagyon jól, hogy minden embernek rosszul esik a kritika, így ez anyaként sincs másként. Sőt talán kicsit hatványozott lehet, mert eleve sok a bizonytalanság: vajon jól csinálom-e? Azonban nagyon sok blogger, és cikk úgy szeretne népszerűségre szert tenni, hogy azt írják, amit az anyukák a legjobban szeretnének: bármit is csinálsz, úgy van jól ahogy van! Én viszont kicsit szeretnék ezzel szembe menni – mint ahogyan azt már megszokhattátok.
Az anyukák egyszerűen nem képesek elfogadni – vagy legalábbis mérlegelni – a konstruktív kritikát. Akár a közvetlen környezetből mondja valaki, akár tágabb környezetből a legtöbbször falakba ütközik.
Nyilvánvalóan nem arra a kritikára gondolok, amikor a gyerek a földön laposkúszásba csúszik az anyja után, különböző nem evilági hangokat kiadva, mert nem kaphat még egy csokit. Sok-sok felelsleges kritika van, amit el kell engedni a fülünk mellett. De vannak megfontolandóak is, most ezekről szeretnék írni.
photo-1490843709391-5e8f5f47af3a.jpgEngem igazából amúgy nagyon kevés “anyukás dolog tud felbosszantani”.
Nem érdekel, ha valaki érettségiig a szülei között alszik. Az sem, ha annyi ideig szopizik, hogy az esküvőjén anyatej a menü. Az sem ha csak hordozókendőben tudja elképzelni a napjait, és az sem, hogyha babakocsizni szeret. Ezeket persze csak viccből írom. Mindenről meg van a véleményem, elképzelésem, és mi eszerint is alakítottuk ki a szokásainkat. Olyanokat, amik nekünk jók.
De van amit ellenvetéssel fogadok. Ezek általában hozzáállásbeli kérdések.
Egyik korábbi cikkemben megemlítettem, hogy a közösen eltöltött első 3 év annyi lesz, amennyit mi kihozunk belőle, ebből következik, hogyha egy anyuka unatkozik, vagy depressziós, akkor én nem látom megoldásnak azt, hogy babáját másra bízza, és csupán ezek miatt az érzelmek miatt visszamenjen dolgozni. Mert az unalom, a közöny, fásultság, depresszió nem pozitív személyiségjegyek, amiket őrizgetnünk kéne, hanem akár segítséggel is, de szükséges tenni ellene. Nem tartom megoldásnak az adott szituációból való kilépést, mert azzal bizony semmit nem fejlődik a személyiségünk. Nem a megoldásra törekszünk, hanem a menekülés lesz maga a megoldás. Mikor ezt leírtam, sokan megsértődtek, vagy pedig a körülményeikre fogták. “Ezzel a gyerekkel semmit nem lehet csinálni, olyan természete van. Olyan helyen lakom, ahol csak egy csúszda van. Olyan magányos vagyok, de nem is akarok nyitni senki felé.”
Amikor erre valaki azt mondja, hogy szerintem ezekben most hibázol, vagy nem helyes a hozzáállásod, akkor kiborul a bili: ilyenek meg, hogy lehet mondani egy anyának?!
Tudom, hogy sokféle gyerek van, és sokféle család. Viszont abban is biztos vagyok, hogy mindenre lehet találni megoldást, főleg ebben a gyönyörű szülő-baba kapcsolatban. Így ezekere a fentebb leírt érzelmekre, életérzésekre is van, amelyek sokszor beárnyékolják az anyaság mindennapjait.
A megoldás pedig tényleg csak rajtunk, szülőkön múlik, hogy mennyire vagyunk képesek változtatni, mi magunk megváltozni, az adott élethelyzetbe nemcsak belehelyezkedni, hanem élvezni is. És sokszor ezt egy külső szemlélő, vagy egy nemvárt tanács segíteni tudja attól, aki esetleg jobban csinál valamit.
Ezt szintén nagyon nem szeretjük hallani: amikor esetleg egy másik anya jobban csinál valamit, mint én. Nem azért csinálja jobban mert ő tökéletes, sosem hibázik, vagy “szuperanyuka” - amit most nagyon szeretnek gúnyosan rátapasztani az anyukákra, akik valamit szemmel láthatólag jól csinálnak.
Tegyük fel, hogy egy anyuka nagyon ügyesen megszervezi az időbeosztását, így rengeteg mindenre jut ideje. Vagy nagyon ügyesen megtanítja a gyereket egyedül elaludni, és nem kell órákig altatással bíbelődnie. És ha ezeket halljuk, akkor sokan teljesen kiborulnak. Ezáltal nem tanulni akarnak belőle, hanem elképzelhetetlennek és sértőnek találják, hogy valaki valamit jobban csinál náluk anyaként – holott mondjuk ők is érzik, hogy mehetnének jobban a dolgok.
photo-1459369510627-9efbee1e6051.jpgSzerintem ez egy hibás hozzáállás, mert meggátolja az anyuka fejlődését, A-ból B-be eljutását, hanem statikusan elszenvedi azt az 1-2-3 évet amíg otthon van.
Sokszor nem az billenti helyre az anyukákat, ha abban bátorítjuk, amiben fejlődnie kellene. A bátorítás jól esik, de a sok-sok: “bárhogy csinálod mindenhogy jó”, vagy “az a lényeg, hogy boldog legyél, bárhogy is döntesz” sokszor önbecsapáshoz vezethet.
Én is van akit figyelek, akiről puskázom , hogy milyen jól csinálja. Sőt egy nagyon érdekes cikket olvastam a happyfamily.hu oldalán, hogy milyen barátokra érdemes szert tenni anyként, és nagyon érdekes, hogy nekem is van egy olyan bizalmas barátnőm, akire nagyon felnézek és nagyon szeretek – 5 gyereke van , sokkal több tapasztalata, és nagyon sokszor kikérdezem a véleményét, mert van amiben szeretnék fejlődni. Van amikor egy cikkből tanulok, és egy ismeretlen író nyitja fel a szememet, vagy erősíti meg bennem amiben ingadoztam.

Én úgy látom, hogy nem szabadna az anyukáknak ennyire hátat fordítaniuk az építő jellegű kritikáknak. Ez egy rögös út, mert ahhoz, hogy tudjuk melyik kritika építő, ismernünk kell magunkat, és tisztában kell lennünk azzal, miben kellene fejlődnünk. Nem eltussolni, hogy ‘ilyen vagyok, és kész’. Tehát én mindenképp kitartanék amellett, hogy az itthon, együtt töltött kisbabás idő, olyan és annyi, amennyit mi beleteszünk. Ha nem annyira élvezetes, akkor változtassunk rajta, változtassunk magunkon, ha kell! Kérlek ezt ne sértésnek vegyétek, hanem építő kritikának!
Szerintem a személyiség fejlődés is szerepet játszik abban, hogy boldog legyen az anya, az anyaság szerepkörében. A kiegyensúlyozott szülőséget abban is látom, hogy képesek vagyunk a folyamatos alternatíva keresésre, rugalmasságra, hogy mindannyian jól érezhessük magunkat! Ha valaki ezt tényleg szeretné, akkor sikerülni fog neki. Szükséges ehhez az önismeret, és az a bátorság, hogy a saját korlátainknak merjünk nekimenni, áttörni. Képesek legyünk változni, és ezáltal az élethelyzetünkön, életérzéseinken is változtatni. Hajrá!
photo-1469131792215-9c8aaff71393.jpg
képek: unsplash.com

komment

Szálloda ajánló: Hotel a Balatonparton - Marina Port Balatonkenese

2019. február 08. 17:13 - Bolvária Blog

Ahogyan a blog facebook oldalán is láthattátok, ezen a héten a Hotel Marina Portban töltöttünk 3 napot. A szálloda ‘újévi ébresztő’ családi kedvezmény keretein belül, március végéig (kivéve 15-18.-ig), ha vasárnaptól csütörtökig tartó időszakban foglaltok minimum 2 éjszakát, akkor 17 éves korig ingyenesen vihetitek a gyermekeiteket.
Ezt az akciót használtuk ki mi is, és szeretném Nektek elmesélni milyen tapasztalataink vannak; mik azok amelyek tetszettek, és mik azok a területek ahol hiányosságokat éreztünk.
img_20190205_153814.jpegNem biztos, hogy mindannyiunknál ugyanazok a szempontok fontosak, de mivel mi egy 5 évessel, 3 évessel, és egy 9 hónapossal voltunk, azt gondolom elég széles skáláját lefedjük a baba és kisgyermekkornak :-D.
A szállodának szuper az elhelyezkedése, hiszen közvetlenül a Balaton-parton van, és saját partszakasszal rendelkezik, amelyen egy játszótér, egy teniszpálya, strandröplabda pálya, és egy nagy füves terület van. Ezekből most nyilván nem sok hasznot húztunk februárban, viszont így is jól esett sétálni kint egy kicsit.
A gyerekek száraz nádból horgászbotot készítettek, a kövek között pedig kagyló-kincseket találtak. Mi pedig a padon üldögélve kicsit felfrissültünk, kiszellőztettük a fejünket.
img_20190205_152914.jpegA szobánk megfelelően tágas, alapvetően tiszta volt. A szőnyeg néhol foltos volt, és a falakon volt néhány felfröccsenés, aminek az eredetét nem tudtuk pontosan megállapítani.
A két nagylány az éjszakáit kihúzhatós kanapén töltötte, a legkisebb pedig rácsoságyban.
A fürdőszobában csak zuhanyzó volt, babakád nem volt bekészítve, így nem volt túl könnyű megfürdetni a legkisebbet, illetva többiek csúszkáltak a karácsonyi korizás élményeit újraélve. A konnektorokban gyermekzár nem volt, ami mágnesként vonzotta az éppen a mászást és felállást próbálgató babánkat.
Pelenkázóasztal sem volt, de ennek a feladatnak a megoldása már nem jelent olyan nagy problémát, hiszen már elég sok lehetetlen helyen pelenkáztunk az évek során. Fellépőt, vízforralót kértem és akkor szívesen hoztak nekünk. Viszont a vízforraló, amit először kaptam nagyon büdös, és odaégett volt – mintha tejet odakozmált volna benne valaki. Amikor cserét kértem, akkor nem volt ilyen jellegű gond – de a vízkő így is elmaradhatatlan kiegészítője maradt a vízforralónknak.
A szoba megfelelő hőmérsékletű volt, este sem fáztunk, lapradiátor, és klíma is rendelkezésre állt.
20190204_143822.jpeg20190204_144107.jpeg20190205_090619.jpeg20190205_090647.jpegA szálloda folyosója és reggel az étterem nagyon hideg volt, még pulcsiban is fáztunk. Ez főleg akkor okozott gondot, mikor a fürdőbe mentünk át a folyosón keresztül, és csak a fürdőruha – köntös kombináció volt rajtunk.
A lift nagyon szűk volt, az esernyőbabakocsink épphogy befért, így rajtam kívül csak az egyik kislányunk fért be, ezért ezt kihasználva egyikünk mindig lépcsőzött a legnagyobb lányunkkal, a kondíviónk karbantartása végett.

Félpanziós ellátás benne volt a csomagban, az ételek nagyon finomak, bőségesek voltak, svédasztalos ellátással. A babáknak bébiétel volt bekészítve, és mellette egy mikró amiben megmelegíthettük. Színező és színesceruzák is voltak mellette, amikből lehetett az ebédlőasztalokhoz vinni, hogy a gyors evő, vagy az étkezést unalmasnak tartó gyerekek le legyen foglalva, amíg a szülők minden fogást végig kóstolnak.
img_20190205_073232.jpegimg_20190205_073500.jpegA medencék felé közeledve kissé kamikáze módon lehet bejutni babakocsival a lépcsők, és a forgókapu miatt. De sikerült! Így lehetőség maradt a fürdőzésre, amikor a legkisebb már teljesen kidőlt. 
A fürdőben egy darab gyerekmedence volt, ami meg van felezve. A hőmérséklete nem volt túl meleg, de nem fáztak benne a lányok. Sajnos ez volt az egyik leggyengébb pontja a szállodának, ugyanis kb 6 gyerek fért be kényelmesen a gyerekmedencébe. Az volt a szerencsénk, hogy a 2.,3. napon kevesen voltak, így ez nem volt zavaró. Azonban, ha többen lettek volna, akkor nagyon szűkös lett volna. Ezenkívül egy nagyon nagy, hidegvizes úszómedence volt, és egy körmedencés jakuzzi. Mivel a gyerekmedence teljesen el volt különítve, ezért hogyha a gyerekeinkkel akartunk lenni, felügyelni őket, akkor vagy székekre ültünk a gyerekmedence mellé, vagy beültünk melléjük a vízbe. Hogyha pedig itt is beül néhány generáció, akkor nem sok esélye marad a gyerekeknek lubickolni.
A mi gyerekeink koránkelők (és ezalól a wellnessezés sem volt kivétel), úgyhogy reggel 8-kor mi már a jakuzziban voltunk mindannyian :-D. Innen amúgy nagyon impozáns a kilátás a Balatonra.
Ez így kellemes volt, viszont ha picit többen vannak, és még nincs lehetőség a Balatonban fürdeni, akkor nagyon kicsi a jakuzzi is.
A fürdőházban továbbá van még szauna, és konditerem is.
20190205_091103.jpeg20190205_091033.jpeg20190206_080826.jpegA kisgyerekeknek rengeteg klassz, élvezhető lehetőség van, hiszen van egy játszóház, egy foglalkoztató és játszószoba, ahol kézműveskedni, társasjátékozni lehet. Itt animátorok foglalkoznak a kisgyerekekkel, a kijelölt időpontokban. Van egy harmadik szoba is, ahol ping-pong asztal és csocsó is van.
Ezek a szobák sok szórakozási lehetőséget tartogatnak, illetve előre egyeztetett időpontban gyermek felügyeletet is lehet kérni a 3 éven felüliek számára.
20190204_183805.jpegimg_20190205_174224.jpegimg_20190205_182136.jpegimg_20190204_144822.jpegMindent összevetve inkább gyermekbarát szállodának mondanám, nem bababarátnak. Azt gondolom, a legjobban nyáron lehet kihasználni a szálloda adottságait, mert ilyenkor talán nem annyira szembetűnő, hogy kevés és kicsi medencék vannak, és a folyosók, étterem sem hidegek.
Az akció keretén belül nem bántuk meg, hogy elmentünk, mert alapvetően jól éreztük magunkat. De azt gondolom, ha kicsit többen lettünk volna az biztosan kényelmetlenséget okozott volna.

komment

Csak egy anya vagy

2019. január 27. 15:06 - Bolvária Blog

xxx Egy kis UPDATE a cikkhez, mert sokan olvassátok és szeretném a félreértéseket elkerülni! A cikk nem (!) a dolgozó anyákról szól, és nem is elleünk íródik! Továbbá, a cikk nem azzal foglalkozik, hogy van-e aki unatkozik néha a gyerek mellett, vagy nem! A cikk, a háztartásbeliek lealacsonyításával szemben megy!!! Se több, se kevesebb. xxx 


Ezt a posztot már régóta szerettem volna megírni, de mindig halogattam több okból is. Az egyik legfőbb oka az volt, nem akartalak, untatni Benneteket, hogy állandó fixa ideám az otthon töltött anyuka szerepe.
Viszont a napokban egy anyukás közösségében lejátszódott párbeszéd megadta a végső löketet ennek a cikknek megírásához. Mert bizony ez egy fontos kérdés, amivel érdemes foglalkozni.

Elöljáróban annyit, hogy ezeknek az anyukás közösségeknek nyilván vannak pozitívumai is - sok kérdést meg lehet vitatni, tanácsot kérni és van aki barátokat is szerez, kilépve a virtuális ismerettségből.
Vannak azonban komoly hátrányai is, az egyik például, hogy sokkal jobban megered sokaknak a nyelve (vagy inkább az ujja), és gátlástalanul fogalmaznak, másokat megaláznak. Mindenkit elfogadnak ameddig egyetértenek bizonyos dolgokban, amint ez az egyetértés megszűnik, mehet a sárdobálás.
A célkeresztbe ezúttal én kerültem, ami csak azért érdekes mert a beszégetésnek nem nevezhető párbeszéd sorozat megerősítette azt a viszonyulást, ahogyan a háztartásbeli anyukákat fogadja nemcsak a közvélemény, hanem az anyuka közösség is! Sajnos!
photo-1508214406285-c765025445df.jpg                                                                 https://unsplash.com/photos/5EnPNw_9xSc
Az előzményeket egy pár mondatban bemutatnám Nektek: a posztoló anyuka azt a témát vetette fel, hogy iszonyatosan unatkozik otthon a 8 hónapos gyerekével, és attól tart nem fogja a baba 2 éves koráig bírni otthon, pedig ez volt az eredeti terve. Kiderült, hogy ennek ellenére nem akar kimozdulni a gyerekkel, mert azt macerásnak tartja. Illetve a férje nem akar segíteni neki, hogy kicsit ő egyedül elmehessen valahova.
A hozzászólásomat nem is ez, hanem néhány komment váltotta ki, amelyek azt taglalták, hogy szerintük is nagyon unalmas otthon a babával, és amint tudja adja le valakinek a gyereket, menjen vissza dolgozni. Ha úgy van akkor ne is várjon a bölcsis korig, hanem szerezzen egy bébiszittert... Ez nálam azért verte ki a biztosítékot, mert szerintem a szülői felelősségvállalás és édesanyai szív nem akadozhat meg efféle hangulatokon (jelen esetben az unatkozáson). Leírtam neki, hogy ne hallgasson ezekre a tanácsokra, mert a babának ő jelenti a világot, aki nagyon szereti őt. Csak ő tehet az unalom ellen, úgy hogy kimozdul, és programokat keres.Példának felhoztam, hogy 5 éve vagyok itthon, mialatt három gyermekünk született és mi mennyi mindent szoktunk együtt csinálni, mennyire szeretek velük lenni! Elmeséltem, hogy itthonról dolgozom, amikor a gyerekek alszanak. Illetve hogy edzeni is járok, nagyon szeretek sportolni, és ha más megoldás nincsen jönnek velem ők is.
Na amit én ezek után kaptam!

Voltam:
- ős-szuper anya (persze gúnnyal)
- lenéző ember, aki minek mondja meg, hogy más mitől legyen boldog. Hiszen boldog anyától lesz boldog a baba (érdekes elv, nem értem miért nem lehet megfordítani, hogy boldog baba = boldog anya. Illetve miért nem lehet ezt valahogy összehangolni? És azt sem értem, hogy miért nem tud boldog lenni úgy az anyuka, hogy olyan lehetőségeket keres, amiben együtt vannak)
Tegyük hozzá, hogy én csak annyit mondtam h ötleteljen mi az amitől nem unatkozna úgy hogy közben a baba mellette is lehet. És próbálja meg kihozni ebből a “kapott” időből a maximumot, mert olyan gyorsan el fog menni.
- megkaptam, hogy van akit az évekig tartó énekelgetés és gyurmázás nem elégít ki.
No mármost, akinek vannak gyerekei, és egy kicsit is olvasott szakkönyveket az tudja, hogy a háztartásbeli anyuka nem azért énekelget és gyurmázgat otthon évekig mert az IQ - ja megegyezik egy óvodáséval! Sem nem azért mert munkavégzésre alkalmatlan, szánalmas alak, aki a 8 általánosnál nem tudott tovább jutni, és ha már így alakult, akkor otthon maradt.
Azért énekelget mert tudja, hogy ez az énekelgetés és gyurmázgatás mennyire sokat jelent bizonyítottan a gyereknek!! Ez nem más, mint a szeretet táplálása, amely során úgy érdeklődünk a gyermekünk iránt, hogy az nem kötelességből, hanem belső indíttatásból történik.
„…minden azon múlik, hogyan telt az első hat-hét év. A gyerek érzelmi biztonságban van-e? Vagyis marháskodtak-e vele, dögönyözték-e, csiklandozták-e, mondtak-e neki mondókákat, énekeltek-e neki, stb. Megtanult-e személyes érzelmeket kapni, elfogadni és viszonozni. (…) Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet.” Vekerdy Tamás: Jól szeretni -Tudod-e, hogy milyen a gyermeked? című könyve
photo-1534821084228-d985662dfb56.jpg
                                                                   https://unsplash.com/photos/2xjk8WWLFC4
- ezeken kívül, válogatott ocsmány beszólás közepette azt is a fejemhez vágták, hogy már nem abban az évtizedben élünk, amikor az anyukának évekig otthon kéne ülnie, és én csak "meresztem a seggemet otthon" (elnézést kérek, de szó szerint idézem, azon oknál fogva, hogy érzékeltessem kicsit a hangulatot), és azt várom, hogy a férjem haza talicskázza a pénzt.

Igaz, hogy egy nagyon felgyorsult világban élünk, de a kisbabákkal töltött idő, a lelki, érzelmi, mentális fejlődésükhöz szükséges szülői jelenlét nem évül el! Attól, hogy ez most szemmel láthatólag nem érték tömegek szemében, attól még ne gondolja azt bárki is, hogy értelmetlen, haszontalan dolog. Nem véletlenül tartották a szakértők korábban is fontosnak, hogy együtt töltse szülő és gyermek az első 3 évet.
Másfelől akinek pici gyerekei vannak, annak nincs ideje sokat üldögélni a popóján. És aki normális ember, szerető feleség az nem azt várja, hogy a férje haza talicskázza a pénzt. Amellett, hogy kommentemben elmítettem is, hogy van munkám a gyerekek mellett!
Nyilvánvalóan, hogyha anyagi nehézséget jelentene az én keresetem kiesése akkor visszamennék dolgozni – csak, hogy tisztázzuk. És az is szintén nyilvánvaló, hogy nem azért vagyok itthon, mert kierőszakoltam, hanem azért mert közösen így látjuk jónak. 
photo-1529613184184-0c8f4bd63b94.jpg                                                                 https://unsplash.com/photos/N8XoKjKOT0M
Ezek alapján úgy látom, nem számít az sem, hogy milyen boldog egy család. Nem, nem az hogy a képeken milyen jól néznek ki, milyen szépem mosolyognak, hanem hogy valójában milyen boldogok. Hogy mondjuk a feleség milyen lelki, emberi támaszt nyújt a férjnek a munkájában, nehézségekben. Vagy hogy hogyan ötletelnek közösen, kreatívan a jövőjükről, vállalkozásukról. Hogy valójában ők legjobb barátok, és az otthonuk egy szuper hely, ahol felüdülnek.

Egy háztartasbeli anyuka ugye nem csinál semmit. Ha nincsen egy ezrek által követett oldala / vállalkozása, cukrászdája, márkája stb akkor semmije.
Teljesen mindegy, hogy milyen munkát fektet bele a családjába, vagy esetleg hogyan képezi magát, milyen online munkát vagy karitatív tevékenységet végez. Amit nem látunk, az nincsen - ugye így működik a mai világ. Ami nincs kint az instán, facebookon az nem is létezik. Mert ő ugye, csak otthon van.

Ezeket a hozzászólásokat, ítéleteket kapja egy anyuka, aki a gyerekeivel van otthon, és élvezi! Így fogadja őket a "saját faja", az anya-közösség, így felmerülhet a kérdés, hogy a társadalom szemében, vajon mennyire van becsülete egy háztartásbeli édesanyának.
(Mellesleg nagyon nem szeretem ezt a szót, olyan mintha valami tanyán tartott csirkéről beszélnénk... Never mind.)

Nagyra értékeljük az ügyes takarítónőket, a jó szakácsokat, a kiváló óvodapedagógusokat, és a csupaszív bébiszittereket. Viszont az otthon levő anyukákat, akik a fentebb említett feladatokat 0-24-ben csinálják, őket semmi becsület nem illeti. Nem számít sem a kiegyensúlyozott gyerek, jó házasság, biztos alapokon álló család kifejezése sem.

Mielőtt valamelyikőtök lenézi a háztartásbeli szülőket, gondoljatok csak picit arra, hogy fogalmatok nincsen hány diplomájuk, mekkora idegennyelv ismeretük van, milyen kaliberű emberek, akik szabad akartukból döntöttek úgy, hogy pár évig otthon maradnak, és képességeiket a számukra legfontosabb emberek számára kamatoztatják. Nem tudjátok mekkora odaszánással, milyen kreativitással művelik ezt. És azt sem, hogy mindezekben úgy hatékonyak, hogy közben ők is jól érzik magukat, és szívesen emlékeznek vissza erre a fontos időszakra.
Szuper saját magamba, karrierembe időt, energiát belefektetni, de sokkal menőbb ugyanilyen lendülettel másokba is belefektetni.

"Ha pedig jól működik a család – akárcsak a házasság –, akkor a világ legjobb intézménye: semmivel nem pótolható érzelmi biztonságot ad tagjainak a hétköznapok viharai és tragédiái közepette."Németh Ágnes – https://kepmas.hu/szalljatok-le-a-csaladokrol?fbclid=IwAR10cBVTfihdN8_Se9J5kvD1WDyFraoIxxPJ156TZURSHaPXBuVsrYSR9cU
photo-1523715321652-a1ed0877835a.jpg                                                                        https://unsplash.com/photos/ifhgv-c6QiY

komment

Hogyan jut időm mindenre?

2019. január 11. 17:38 - Bolvária Blog

A cím egy kissé komikus, ugyanis egy szóban a válasz: sehogyan :-D.
Na jó, azért ez nem egészen így van – különben nem írnék erről a témáról.

Ritkán írok arról, hogy a gyerekek mellett mi mindent szoktam csinálni. Igazából átsiklok fölötte, mert egyrészt nem szeretném, hogyha mások rosszul éreznék magukat, akiknek kevesebb elfoglaltság fér bele az idejükbe. Másrészt pedig ritkán érzem azt, hogy téma legyen; én mit is csinálok. Illetve olyan magyarázkodás “szaga” van - mintha nem adna úgy eleve elég elfoglaltságot a 3 gyerek - és meg kéne magyaráznom, hogy nem csak velük foglalkozom. És ezt nem szeretem. Mármint a számonkérés-magyarázkodás kontextust. De mivel év eleje van, sokan számotvetnek, terveznek. Ilyenkor van a naptár kitöltős, időbeosztós hullám, és tudom sokaknak nehézséget jelent, hogyan is induljanak el. Tervből, elhatározásból bőven akad, időből és inspirációból pedig sokszor kevesebb.
photo-1514782831304-632d84503f6f.jpg                                                                            https://unsplash.com/photos/94Ld_MtIUf0

Először is, ez nem verseny! Nehéz ezt elhinni, de tényleg nem az. Nem szuperebb az aki több célt tűz ki, és az sem akinek rengeteg minden belefér az idejébe. Viszont cél az, hogy ne peregjenek ki a percek, az órák, a napok értelmetlenül az ujjaink közül.
Én azt gondolom, hogy szükség van egy jó időbeosztásra mindenkinek, akár vállalat igazgató, akár háztartásbeli szülő – aki pedig családot igazgató.
Hiszen, ha tudatosan, hasznosan szeretnénk az időnket eltölteni úgy, hogy a lehető legtöbb dolog beleférjen, amit szeretnénk az tervezést igényel.
Sokan panaszkodnak arra, hogy nincsen idejük semmire. Ennek biztosan van némi realitása, hiszen nekem is rá kellett jönnöm, hogy sokszor 24 óra is kevés ahhoz, hogy a dolgaimmal végezzek. Azonban, ha nagyon szeretnénk valamit, és ehhez jól megtervezzük az időbeosztásunkat, némi önfegyelemmel tartjuk hozzá magunkat, akkor rengeteg mindenre jut idő.
(Ezt azonban ne a szülés utáni hetekre, esetleg első néhány hónapra vonatkozóan akarjuk teljesíteni. Az az időszak az regenerálódásé, összeszokásé.)

Én egyébként azt vettem észre magamon – de ez már az iskolában is így volt -, hogy minél több a dolgom, minél több mindent szeretnék megcsinálni, annál ügyesebben tudom beosztani az időmet, és gyakorlatilag mindenre sikerül is időt szakítanom – úgy, hogy minőségi munkát tudok végezni.
Azt is tapasztalom, hogy nem igaz, hogy a több gyerek kevesebb idő - nem érzem úgy, hogyha visszagondolok, hogy több időm volt, mikor csak egy lányunk volt, mint most, hogy három van. Nyilván logisztikázni kell többet, de ez megint csak a tervezés fejezethez tartozik. Az ember csodásan tud alkalmazkodni az élethelyzetéhez, és ez a család bővülésére is igaz – egy gyerekesként egy gyerekes tervet készítettem, három gyerekesként, pedig három gyerekes tervet készítek.
A pozitív gondolkodásról az előző posztomban már írtam. Engem a pozitív gondolkodás / hozzáállás inspirál, és tölt fel, és ez igaz a hétköznapi feladatokra is. Itt nem valami misztikus dologra kell gondolni, és nem is arra, hogy sosem keseredek el, vagy látom borúsan a dolgokat- mert ez bizony előfordul. Viszont az optimizmus aktivitásra sarkall, és emiatt sikerül tevékenynek lennem egy nap. (Amikor szomorú vagyok, akkor nem is tudok olyan hatékony lenni.)

Tudom, hogy mi az amit szeretnék, amire mindenképp szükségem van, hogy elvégezzem az adott héten. Van egy általános “órarendem” amibe azokat írom be, amik minden héten rutinszerűek. Ilyen például a nagyok óvoda-járata, a heti edzéseim, hogy reggel mikor kelek, mikor ülök le írni…
Ez a fajta tervezés nem csak abban segít, hogy ne stresszeljen a félbe maradt munka-halmaz, hanem abban is, hogy legyen időm magamra! Ugyanis tudatosan tervezek időt magamra is. Mielőtt nagyon belemennénk ebbe, ki szeretném emelni, hogy mivel senki nem programozott droid, ezért benne van a pakliban, hogy borul vagy módosul a terv. Ez gyerekek mellett amúgyis velejárója a hétköznapoknak, de mivel ők is szeretik a rendszert, és ez segítség a szülőknek is, legyen ez az alapállás.
photo-1518658761661-a3c568ee7b64.jpg                                                                        https://unsplash.com/photos/AMFWArSckYM

Akkor jöjjön egy kis személyesség; mit csinálok én?! (ha unalmas, nyugodtan tekerjetek ;-) )
Mindig is szerettem volna anyuka lenni, és mindig is szerettem volna több gyermeket. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert nagyon nagyon szerettem a munkámat, abban a szakmában dolgozhattam, amiben szerettem volna. Mielőtt várandós lettem, úgy képzeltem, hogy nagyjából egy évet leszek itthon a gyerekekkel, utána visszamegyek dolgozni. Amikor áldott állapotba kerültem, akkor pedig teljesen megbizonyosodtam róla, hogy az első három év kalandjait nem akarom kihagyni. Most az anyaság az elsődleges karrierem, az ő kiegyensúlyozottságuk a lényeges most – az, hogy mi minden fér bele még az időmbe, az az én ügyességemen műlik. És úgy látom egész sok minden :-) ugyanis amellett, hogy a család lett a fő profil, sikerült beillesztenem a rendszeres (heti 3-4 alkalmas) sportolást, és a munkát is az életembe. A blogolás mellett szoktam írni online oldalakra, írok pr cikkeket, reklám videóanyagok elkészítésében is részt veszek, magazin szerkesztése is volt már munkám, és a Felhő szoptatós kendő mini vállalkozás ügyeivel is foglalkozom. Mindezek mellett a családi dolgokat intézzük együtt a férjemmel, és a szokásos mosás-főzés-takarítás is a napjaink része. Emellett igyekszem időt szakítani az olvasásra, heti több alkalommal, és egy egy különlegesebb programot is beillesztek alkalom adtán.
Tetszik a külföldi homeschool, úgyhogy ezt is szoktam tanulmányozni, terveket készíteni az én minieim számára ezen elv alapján.

Vannak intenzívebb és lazább napjaink is, mert az összeszedett időbeosztás mellett, nagyon nagy szükség van a lazításra is. Valamelyik korábbi cikkemben említettem már Nektek, hogy néha néha beillesztek 1-1 slowlife délelőttöt / délutánt, amikor pizsiben vagyunk, játszunk, kávézgatok, nem foglalkozok semmi különösebb feladattal - egyszerűen elvagyunk, lazulunk. Ez szükséges a testnek, elmének is. A többi napon viszont igénylem a rendezettséget, mert máskülönben úgy érzem elpazaroltam egy napot.

Az a tapasztalatom, hogy sokszor azért nem sikerül sok dolgot megcsinálnunk, mert ott vannak a gyerekek, hanem azért mert nincs rendes időbeosztásunk, önfegyelmünk. Egyszerűen elnyújtjuk a perceket órákká, az órákat napokká.
Az összeszedettség segít a munkáink elvégzésében, a lazulásban, és az én időben is. Teljesen mindegy, hogy mennyi én időt illesztünk be, hogyha a “káoszba” jövük vissza belőle. A tudatos tervezés nem robotolást jelent! Hanem azt, hogy mindenre biztosítunk időt magunknak! Ettől sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk – amit a környezetünk, és gyerekeink is észrevesznek.
Ahhoz, hogy ezt sikerüljön megvalósítanotok, gondoljátok át a fontossági sorrendet, mi az amire Nektek valóban szükségetek van (és nem csak a közösségi platformok nyomatják). Készítsetek egy olyan tervet ami kivitelezhető számotokra – és ha már nagyon benne vagytok, akkor még több mindent a listátokba vehettek.
photo-1491439833076-514a03b24a15.jpg                                                                   https://unsplash.com/photos/tQagUWpAx5k

komment

Milyen pozitív vagy!

2019. január 06. 19:03 - Bolvária Blog

Mostmár talán mindannyian kezdünk visszarázódni az ünnepek utáni, bejgli-mentes hétköznapokba. Megmondom őszintén, én nem annyira szeretem a január, februári hónapokat - olyan szürke, komótos mindkét hónap számomra. Ilyenkor inkább már gondolatban tavasz van nálunk.

A szilveszteri bejegyzésemben említettem Nektek, hogy nem szoktam különösebben új évi fogadalmakat tenni, ugyanis nem látom túl sok értelmét ennek. Az év utolsó néhány napjában sokszor teljesen irreális, túlságosan radikális fogadalmakat próbálnak magukra erőszakolni az emberek, amiket utána képtelenek megvalósítani. Én inkább igyekszem arra fektetni a hansúlyt, hogy az elkezdett pozitív dolgokat folytassam, és amin változtati szükséges, azokat ó vagy új évtől függetlenül a tőlem telhető legjobb módon “átformáljam”.
De mindig van az embernek mit fejleszteni önmagában - ezen nincs mit szégyelni, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Sőt, szerintem nagyon klassz amikor valaki felfedezi, hogy miben lehetne jobb és ahelyett, hogy eltussolná, inkább rááll a dologra, és változtat rajta.
photo-1531983412531-1f49a365ffed.jpg                                                      fotó:https://unsplash.com/photos/ry_sD0P1ZL0

Ezt a bejegyzést kifejezetten az új év kezdésre tartogattam! Ugyanis azt gondolom, hogy aki csak egy kicsit is szereti saját magát, az pozitívan áll a jövője elé. És ahhoz, hogy a jövőnk pozitív legyen, az előttünk álló napokhoz is pozitívan kellene állnunk.
Egyáltalán nem vagyok, a “minden rosszban, van valami jó” elv híve, azonban amióta anya lettem sokkal több panaszkodást hallok anya társaimtól, mint amikor dolgoztam és a munkatársaimmal voltam napi szinten kapcsolatban.
Sokszor olvasom – és én is néha megkapom - , hogy néhány anyuka rózsaszín cukormázzal átitatva figyeli a gyereknevelést, annyira sok pozitívumot emel ki a hétköznapok során. Azt látom, hogy most sokkal vagányabb panaszkodni, ezzel szemben az, hogy a dolgok pozitív oldalát nézzük: elfogultság, vakság már.
Én azt gondolom, hogy lehet egymás társa a realitás és a pozitivitás! 
Kétség sem fér ahhoz, hogy az anyaság (de nem akarom a férfiakat sem kihagyni, így a szülőségről eleve elmondható), hogy fárasztó dolog. Van benne rengeteg megoldandó feladat, önfeláldozás, vannak nehézségek. De miben nincsenek??
Engem nagyon szokott bántani, amikor hallom, hogy mennyit panaszkodnak az anyukák, hogy milyen későn tudnak lefeküdni, milyen korán kell kelni, mennyi mindenre nem jut idő, és mennyire megszűnt az életük a gyerek után…
Ugyanezeknek az embereknek nem volt gond, amikor munka miatt kellett korán kelniük, buli miatt értek későn haza, vagy túlóra okán borult a hétvégéjük.
Nagyon ritkán hallom viszont azt, hogy “mennyire csodás, hogy egészséges gyerekem van”, vagy azt, hogy “habár teljesen kivagyok tőle, hogy mindenre azt mondja, hogy nem, de milyen jó, hogy tud beszélni, és vannak saját gondolatai.” Nem nagyon hallom, hogy “olyan boldoggá tesz, hogy ennek a gyereknek az anyukája lehetek! Milyen szuper, hogy itthon maradhatok vele, és együtt tölthetünk néhány évet…”
Pedig mennyire fontos, hogy magunkat és gyermekinket is motiváljuk életszerető, hálás életszemléletünkkel! 
Én is tudom, hogy milyen amikor egy nap rosszul alakul. Amikor betegeskedések miatt mindenki éjszakázik, fáradtak és kimerültek vagyunk. Habár viszonylag ritkán, de előfordul amikor negatívan és elkeseredetten gondolkodom.
Van amikor annyira a szívemre veszem, hogy 1-1 nap rosszul sikerül (nem érek a dolgaim végére, a gyerekek egész nap nyűgösek, veszekednek, és erre még pluszban rászakad az is, hogy mások életét sikeresebbnek látom a magaménál –hála a közösségi médiának…), hogy tényleg elszomorodom.
Mégis, engem valahogy ilyenkor nem segít ki, hogyha más is elmondja, hogy az ő gyereke is milyen borzasztóan tud viselkedni, vagy neki sem mindig olajozottan mennek a dolgai. Ettől nem érzem magamat derűsebbnek.
Engem abszolút a pozitív életszemlélet az, ami inspirál és feltölt!
Amikor nehezebben megy egy-két dolog, milyen jó pozitív példákat látni, gondolatokat olvasni. Teljesen feltölt, és inspirációt ad, hogyan is haladjak tovább. Egy kis ‘lélek-kenőcs’, ami megnyugtat, hogy jó úton haladok, és leveszi a figyelmemet a negatív érzésekről. (mert sokszor ezek a negatív érzések, CSAK pillanatnyi érzések)
Én is azért igyekszem pozitívan megragadni a hétköznapokat, mert egyfelől Titeket is inspirálhat, illetve magamat is helyrebillentem ilyenkor. Sőt! Sokkal nehezebben ütnek ki az esetleges problémák, hogyha a hozzáállásom nem rosszat, hanem jót vár.
Szerintem nincsen olyan ember, akinek ne lennének rossz napjai, ne lenne szomorú, csalódott bármi miatt is. Szoktam Nektek írni nehézségekről, de elenyészően. Ennek nem az az oka, hogy ne lennének problémásabb, fáradtabb napok (habár hála Istennek tényleg nem ez a jellemző)! És végképp nem az az oka, hogy egy “rózsaszín felhőn ülnék”.
Egyszerűen amikor probléma adódik, akkor én jobb szeretek a megoldásra koncentrálni, hogy minél hamarabb elengedhessük azt, és nem a nehézségeken kattogni. Egyszerűen nem akarom engedni, hogy panaszkodó anyává válljak, hogy a hisztik, viták elszürkítsék a világ egyik legjobb dolgának (a családnak) a szépségét. Hogy a fizikai fáradtság, és bármi más negatív tapasztalat kibillentsen abból a tudatból, hogy mennyire is szeretek édesanya lenni, és mennyire fontos is ez a munka.
Higyjétek el, hogy a hétköznapokhoz, gyermekeinkhez, magunkhoz való pozitív viszonyulás rengeteg szuper dolgot felszabadíthat bennünk - olyan készségeket is, amikről korábban nem is gondoltuk, hogy rejlenek bennünk! 

Szeretném, ha pozitív hozzáállással inspirálhatnálak Titeket 2019-ben is, hogy az esetleges kudarcok ellenére is törekedjetek a jóra, még jobbra.
Én hiszek abban, hogy tehetünk azért, hogy szuper hétköznapjaink legyenek, hogy élvezetes legyen az együttlét, hogy nagyon jó anyukák legyünk! Ne ostorozzátok önmagatokat, hogyha már megint nem sikerült valami, vagy azzal, hogy úgyis nehézkes marad minden. Álljatok pozitívabban a dolgokhoz, értékeljétek a hétköznapokban megszokott áldásokat (egészség, erő, öngondoskodásra való képesség, gyermekeink mosolya…) hogy amikor visszatekintetek akkor az anyaságot, az együtt töltött éveket Ti is, és a gyerekeitek is csodás élménynek éljétek meg – ezzel megalapozva az ő jövőbeli látásmódjukat is!

komment

Stresszmentes karácsony

2018. december 17. 15:47 - Bolvária Blog

Nálatok milyen a karácsonyi láz? Szoktatok izgulni, stresszelni valamin?
Vannak bevett szokásaitok? Egyáltalán szeretitek a karácsonyt? :-D

Kiskorom óta nagyon szerettem a karácsonyi ünnepséget. Olyan izgalmas, varázslatos hangulata van, mégis a sok szép karácsonyi emlék akkor lett bennem igazán teljessé, amikor december 26.-án megszületett az első kislányunk. Először “sajnáltam”, hogy karácsonyi gyerekünk lesz, mindenki azt mondta, hogy ez mennyire rossz lesz neki. Igaz, még csak 5 éves lesz, de nagyon élvezi. Külön élménynek éli meg, hogy minden díszbe borul – szerintem egy kicsit azt hiszi, hogy miatta is van ez az egész.

Szóval a karácsonyozás egy dupla ünnep nálunk. Ezért duplán rá tudtam feszülni a dologra :-D. Évekig abból állt a karácsonyunk, hogy 23.-tól kezdve ide-oda rohangáltunk, egyik rokontól a másikhoz, aztán 26.-án mi láttunk vendégül mindenkit. Főzőcskézés, takarítás, fa díszítés, dekorálás…kipurcanás.
Aztán összenéztünk a férjemmel, és úgy láttuk ennek semmi értelme nincsen, hiszen alig vagyunk együtt (vagy a vendégekkel foglalkozunk, vagy a konyhában állok). Ezért úgy döntöttünk lazábbra fogjuk a dolgokat. Az ajándékokat (bár ez nálunk egy külön kérdéskör, de ezt most hagyjuk is) igyekszem novemberben beszerezni. A sütésben édesanyám segítségét kérem, aki nagy örömmel segít, hiszen amúgyis egy kisebb városnak elegendő süteményt, és bejglit szokott készíteni.
A rohangálás helyett egyetlen egy napot töltünk vendégségben, és egy napot nevezünk ki egy nagy összejövetelre nálunk. Ilyenkor én egy fogást készítek (tudom mostmár elég sok az ‘egy’ szócska), annál igyekszem, hogy legyen viszonylag különleges, nagyon finom és friss. Valaki biztosan mindig turkál a tányérjában, vagy éppen fogyókúrázik, úgyhogy ezt igyekszem lelkileg elengedni, és nem ezen idegeskedni, hogy kinek mi nem ízlik már megint :-D.
nosress_fin1_copy.pngÚgy döntöttem, hogy próbálok ezekbe a napokba valami “slow life” szerűt beilleszteni. Egymás társaságát élvezni, bekuckózni, kakaózni, nagyokat társasozni, esténként filmezni. Jó lenne azért a két nagyobb gyereket is lefárasztani valamivel, ezért idén összeírtam néhány olyan programot, ahol senkinek nem kell megfelelni, csak magunk miatt tesszük, jól érezzük magunkat.
Leírom Nektek is, mikre gondoltam:
A karácsonyi vásárokat a tömeg miatt nem szeretem, úgyhogy idén szerintem kihagyjuk az ilyen jellegű programot.

- Közös mézeskalácssütés
- Társasozás
A közös társasjáték hangulatát egész évben nagyon szeretem. Idén beújítok 2 társassal (psszt, ez még meglepetés mindenkinek)
- Kézműveskedés a gyerekekkel
- Valami karácsonyi klasszikus filmet mindenképp megnézünk (Beethoven, Reszkessetek betörők…)
- Elmenni korizni
Csepelen van egy jégfolyosó (ha jól tudom a bécsi jégfolyosó mintájára készült), ami nagyon szép lehet este. Illetve a Millenáris mögött van egy kisebb koripálya, ami nyugisabb és utána át lehet sétálni a Jégbüfébe gofrizni egy jót.
- A kellemes séták, és szánkózás elmaradhatatlan elemei a télnek (ha az idő is úgy akarja)
- Ellátogatni a Csodák palotájába
- Megnézni egy darabot a budapesti Bábszínházban, vagy a Madách színházban
- Egy nap, amit a férjemmel kettesben töltünk

Ezeket nem biztos, hogy mind decemberben fogjuk megvalósítani – a színházazás biztosan átcsúszik januárra – de nagyjából ilyesmikre gondoltam.

Szeretném, hogyha az év ezen hangulatos ünnepét tényleg tudnánk mindannyian élvezni. Jó lenne kicsit megpihenni, együtt lenni, nem pedig idegeskedni, kapkodni és feszültnek lenni. Szeretném, hogyha a gyerekeinknek (és a férjemnek) nem egy orrából füstöt fúvó házisárkány emléke maradna meg a karácsonyból, aki egész nap a konyhában fújtat és olyan feszült, hogy a kerületi áramellátást biztosítani tudja.
Tudom, hogy nem fognak emlékezni rá mennyire szép rend és tisztaság volt, és arra sem, hogy hány féle sütemény és sült sorakozott az ebédlőasztalon. Ha valami megmarad nekik az közösen megélt pillanatok, nevetések. Minden tiszteletem azoknak, akik nyugodtan, mosolyogva tudnak 100 fogást készíteni, és utána még türelmesen le tudnak ülni játszani a gyerekekkel. Nekem sok dolog nem okoz nehézséget, de ez igen. Úgyhogy leadtam valamennyit az ünnepi igényeimből magam irányába, és elhatároztam élvezni szeretném a családom társaságát, az ünnepi fényeket.

Ti is éljétek meg a napokat, ne csak elviseljétek. Figyeljetek magatokra, hogy a következő évet vidáman tudjátok kezdeni, ne pedig megterhelten! Hiszen az anya mosolya elképesztő löketet ad az egész családnak (még akkor is, ha a padló ragacsos, a konyha kupis maradt :-D)
Hajrá Mamik, csak lazán!
screenshot_20181211_164306.jpg

komment

Tényleg kis-isten gyereksereg a mostani?

2018. december 12. 12:54 - Bolvária Blog

Egyre több internetes cikkben olvasom, hogy elkényeztetett kis-istenek nemzedéke a mostani gyereksereg. Rengetegen megosztják, és talán  még többen egyet is értenek vele. Ez tényleg így van? Ti mit gondoltok? Őszintén kérdezem!
photo-1536640712-4d4c36ff0e4e.jpg                                                                 foto: https://unsplash.com/photos/0pB01U2NDCQ

Mert én személy szerint nem találkozom lépten-nyomon elkényeztetett, szüleit teljesen kontroláló kisgyerekekkel. Nem láttam olyat sem, ahol a 120 kg-s apuka a játékbolt közepén megszeppenve áll, és sorba vesz meg mindent, amit az ő kislánya kikövetel magának – ugyanis ezzel, és ehhez hasonlókkal érvel a cikk író amellett, hogy igenis borzasztóan akaratos, szabálynélküli gyermekek tömegét neveljük mi, a mostani szülők.

Én személy szerint nem találkoztam ezzel tömegesen. Valóban vannak elkényeztetett, rosszul nevelt gyerekek, de ez nem újkeletű dolog; mindig is voltak és lesznek.

Saját tapasztalatból mondom, nagyon könnyedén tud a környezet (közeli és távoli egyaránt) dobálózni a jó gyerek / jó nevelés kérdésével.
Jó gyerek, aki csendben van, mindennel mindig egyetért. Szépen eszik, mindent megeszik, még ami nem ízlik neki azt is. Sosem szaladgál, nem beszél hangosan, nem morzsázik az autóban (legjobb ha nem is eszik az autóban). Mindenkire mosolyog, mindenkinek integet, mindenkivel kedves – ő nem döntheti el, ki szimpatikus neki, és ki nem. Sosem akar semmit, mert az akarat az valami fertelmes, nem evilági dolog. Olyan amit azonnal el kell fojtania a szülőnek, ha ez nem megy, akkor nem neveli rendesen a gyerekét (persze mi felnőttek akarhatunk, és meg is vehetjük magunknak).
Ha pici a gyerek, akkor csak 3 óránként szopizhat, és nem lehet kézben mert akkor majd a “fejedre nő”… Még lehetne sorolni a ‘jóság mérő’ rendeletet.
Ezekkel a szabályokkal valóban ‘jó’ embereket nevelünk? Tényleg az a legjobb, ha egy egyfolytában megalkuvó, önmaga véleményét kifejezni képtelen embert nevelünk? Nem érzelmileg biztonságban, szeretetben, és józan szabályok között nevelt gyermek lesz az egészséges, és hasznos tagja a társadalomnak?!
Én inkább ez utóbbiban hiszek. Nálunk is vannak szabályok, nem is kevés. De egy-egy pillanatképből ítéletet mondani (mondjuk épp az áruház közepén történő hangos hiszti hallatán) eléggé elhamarkodott.

Mi néha, a nappali vagy a terasz közepén esszük meg a tízórait / uzsonnát, méghozzá úgy, hogy leülünk egy pokrócra, és azt játszuk piknikezünk. Amikor ezt meglátta egy rokonom, teljesen kiborult és azt mondta, hogy milyen neveletlenek a gyerekeim, nekem azt sem sikerült megtanítanom nekik, hogy az asztalnál kötelező enni, no de majd az óvoda…! Én teljesen elképedtem; vajon tényleg ez határozza meg, hogy milyen felnőttek lesznek?? A választ persze egyből tudtam: nem!

Mielőtt anyuka lettem, teljesen felháborodva néztem végig minden egyes hisztit amit a boltban, utcán láttam. Fejemet csóválgatva ítéltem el a szülőt, a gyereket és mindent ami létezik :-D Ezt töredelmesen bevallom Nektek. Aztán szülő lettem, négy és fél év alatt, három kislány anyukája. (A többi gondolom magától értetődik… :-D )
Azt gondolom a felháborodott cikk(ek) írója nagy valószínűséggel nem édesanya, vagy ha igen, akkor a gyerekei már rég felnőtt emberek – ugyanis azt vettem észre, hogy sok esetben elfelejtik a felnőtt ‘gyerekek’ szülei, milyen is volt az amikor az ő drágalátos csöppjük ordított végig egy bevásárlást.

Mielőtt elkezdenénk megítélni a szülőt, akinek a gyereke épp hisztizik a bolt közepén gondoljunk át néhány dolgot, és ne mondjuk egyből, hogy biztosan a fejére nőtt  gyereke.
1. Valószínűleg elég kellemetlen már ez önmagában is az anyukának, nem kell megforgatni még jobban benne a kést azzal, hogy szúrós tekintettel végigmérjük. Azzal még kevésbé, hogy még megjegyzést is teszünk.
2. Elképzelhető, hogy nem azért nem szól / ordít a gyerekére, mert szerinte a hiszti jó, ahogy van, hanem mert próbálja megőrizni a nyugalmát, vagy mert már 1000x eljátszották ezt azon a napon, és egyszerűen elfáradt az anyuka.
3. Van olyan gyerek, aki hiszti közben nem tud “ép ésszel gondolkodni”, így azzal hogy folyamatosan magyarázunk neki, még feljebb nyomjuk a pumpát benne.
Ráadásul gondoljunk egy picit abba is bele, hogy amikor vásárolni megyünk, a gyerekeket bevisszük egy olyan helyre, ahol eleve a bejáratot telerakják vagy édességgel, vagy játékokkal. És neki 2-3-4 évesen mindennek teljesen ellene kell állnia, és a 1,5 órás bevásárlást csendben, nyugodtan, mindenkire mosolyogva el kell tűrnie. Ez egy kicsit irreális elvárás szerintem. Azt gondolom, hogy nem szabad mindent megvenni, de egy apróság nem a világ. Én sem veszek minden egyes alkalommal nekik valamit, de a legtöbbször azért választhatnak egy kedvükre való falatot. Tudom, hogy ezen sokan fennakadnak, de ha jobban belegondolunk akkor magunknak is majdnem minden alkalommal veszünk valamit… Egy kávé, tea, krém, körömlakk, egy szelet csoki, a kedvenc joghurtunk stb…
Én egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel kisisteneket nevelek. Ha már kényeztetés, akkor nekem az elkényeztetésről mindig a kompenzálás jut eszembe. Egy olyan szülő, aki állandóan jön-megy, telefonál, nem ad teljesértékkel az idejéből a gyerekeinek, annak egyszerűbb, hogyha betömi a gyerek száját azzal, hogy amit kimond úgy, hogy azonnal megveszi. Érzi, hogy nem szólhat rá ha hisztizik, mert alig van vele, így gyorsan csillapítja  a kedélyeket azzal, hogy megvásárolja a jókedvét. De ez, és a fentebb leírt sorok nem ugyanaz!
photo-1482235225574-c37692835cf3.jpg                                                                 foto: https://unsplash.com/photos/TMpQ5R9mbOc

Ne értsetek félre, fontosnak tartom a szabályokat, de azt gondolom felesleges ezzel a kis isteneket nevelünk szlogennel fémjelezni minden olyan szülőt és gyereket, akik épp szabályt szegnek azzal, hogy sírvafakad a gyerek vagy éppen nem akar valamit megcsinálni.

A gyerekek sem tökéletesek, és a szülők sem. Viszont a jó nevelés, közösen eltöltött MINŐSÉGI időben tud megvalósulni. Ahol a játék, és az értékrend kialakítása egyaránt jelen van. Ahol segíteni akarjuk a fejlődésüket, értékes embereket szeretnénk nevelni, viszont a felesleges szekálást távol tartjuk az otthonunktól. Hogyha ismerjük őket, akkor pontosan tudjuk, hogy hogyan alakítsuk ki azokat a határokat, szabályokat amelyek segítenek azokat az értékeket átadni, amelyeket szeretnénk, hogy ők is tovább vigyenek.
Ne mini robotokat neveljünk, akik ‘jól’ vannak programozva, hanem szeretett, értékes személyeket, akik boldogulni fognak ebben a világban, amiben élünk.

komment

Tudatosság az étkezésünkben

2018. november 25. 15:20 - Bolvária Blog

A múlt héten írtam Nektek arról, hogy hogyan próbálok meg egyre tudatosabb lenni a konyhánkban; hogyan vásárolok, hogyan próbálok minél kevesebb felesleget ‘termelni’, így csökkentve a pazarlást.
Az étkezésünk előkészítéséről is esett szó – tervezés, menü írás, és bevásárlás. Ennek kapcsán többen kértétek, hogy írjak egy példa menüsort, amiben meglátszik, hogy számunkra milyen az egészséges táplálkozás. Írok példákat, de arra gondoltam, hogy inkább az irányvonalakat emelném ki, így számotokra is nagyobb segítség, hogyha szeretnétek tudatosabban étkezni.

Ahogyan azt az előző posztban is írtam, mindannyian szeretjük az édességeket, úgyhogy attól függetlenül / vagy éppen amellett, hogy alapvtően odafigyelünk a helyes táplálkozásra, be szokott figyelni egy egy nyalánkság is. Nem mindennap, nem minden héten, de néhány alkalommal biztosan. Ezt csak azért szögezném le, mert nem akarom, hogyha épp összefutok csoki majszolás közben valamelyikőtökkel, akkor elfehéredve elmeneküljön mellőlem :-D
photo-1534237863411-31a53eecfc7e.jpg                                                                       https://unsplash.com/photos/iAZF6Gp4qLQ
Tehát alapelv nálunk (legalábbis igyekszünk ezt tartani), hogy mindenki – legkisebbtől a legnagyobbig – napi 5-6 alkalommal eszik. Ezek közül egyik sem nassolás, hanem “rendes” étkezés. Szerintem ez fontos a kiegyensúlyozott étkezésben.
Általában mindenki ugyanazt eszi - kivéve persze a 7 hónapos, mert neki külön főzök mindig. Szóval nincs igazán válogatás, nagyon ritka amikor a gyerekeknek mást főzök, mint magunknak.
A kenyér és a tészta mindig teljeskiörlésű, köretként rizst, édesburgonyát, vagy krumplipürét szoktam készíteni (sültkrumpli egy évben kb 1-2 alkalommal kerül az asztalra). Mindennap eszünk legalább egy alkalommal gyümölcsöt, plusz zöldséget, és tejterméket is. Édesítéstként eritritet, édesítőt ritkán használok, illetve a hagyományos süteményeket kristálycukorral, és búzaliszttel készítem (de igazat megvallva régen sütöttem már).
A húsokat nem bő olajban, hanem kókuszzsírban fütöm ki, pácoláshoz, salátákhoz olivaolajat használok.
Általában két naponta főzök, készétel néha van a fagyasztóban, arra az esetre ha nagyon fáradt lennék, vagy nagyon elmenne az idő valamivel, és nem tudok főzni. Ez ritkán szokott előfordulni, de mondjuk a szülés utáni hetekben nagyon jól jött ez a fajta segítség.
Mindenből a light-ot vásárlom (tejföl, joghurt, túró, vaj, néha sajt, húsből pedig csirke vagy pulykahús, szénhidrátcsökkentett zsömle a felnőtteknek).
Vizet iszunk, ritkán üditőzünk.

A reggeli az általában a tojás különböző változatai / virsli / pirítós, szendvics / kalács.
A tízórai gyümölcs/ joghurt (legtöbb esetben natúr joghurt valami gyümölccsel) / műzli.
Az ebéd mivel a nagyok oviban vannak a hét egyik felében, ezért nem főzök mindennap levest, de egy héten egyszer biztosan. Húsleves / gulyásleves / gyümölcsleves / frankfurtileves…
Bolognai / gyros / natúr szelet sajttállal / paradicsomos-mozzarellás csirke rizzsel / házi hamburger / cézár saláta / görögsaláta sülthússal / brassói
A főzelékkel sokszor hadilábon állnak a gyerekek. Viszont mivel eleve sok zöldséget / gyümölcsöt esznek napközben, ezért annyira nem aggódom (de persze az oviban megeszik a borsófőzeléket is…)
Az uzsonna itt mi valami salátát eszünk sonkával, hússal, kolbásszal / tonhalat zöldséggel, főtt tojással stb. A gyerekek általában vagy a reggeli menüje közül kérnek valamit, vagy előfordul, hogy egy gazdag hús- vagy gulyásleves után nem eszenek főételt ebédkor, így akkor azt uzsánnára fogyasztják.
A vacsora nálunk vagy az uzsonna valamelyik változata, vagy fehérje shake.
A gyerekeknek készítek tejbegrízt / melegszendvicset / sajttálat gyümölcsökkel. De amúgy nagyon szeretik a halkonzervet, hidegtálat, úgyhogy ilyesmi is simán szóba jöhet.

Igyekeztem kiemelni azokat az alapelveket, amelyek az irányvonalát képezik a mindennapi étkezéseinknek. Nincs tragédia, ha egyszer-egyszer eltérünk ettől, sőt józan mértékben (például sütemények készítésénél) használjuk például a búza finomlisztet, kristálycukrot, mert én is szeretem. Ráadásul a gyerekek is ezekből a hozzávalókból kapják az ételeket, péksüteményeket az oviban, iskolában, nem akarom, hogy ismeretlen legyen a szervezetüknek.
Csak egyszerűen az alapállás az egészséges tudatosságban van – amit remélem sikerül karácsonykor is tartani valamilyen szinten :).
photo-1540454068996-0d795cca55eb.jpg                                                                              https://unsplash.com/photos/AkizRWqyE2w

komment

Tudatosan a konyhámban

2018. november 16. 16:22 - Bolvária Blog

Szeretnék egyre inkább tudatos vásárló lenni, és azt hiszem egy nagycsaládnál ennek a haszna még jobban megtérül – mind időben, mind pedig anyagilag.
Ahol talán az egyik legérezhetőbb módon van jelen a pazarlás az a konyha, az étkezés. Akár az ünnepek alkalmával (mikor az utolsó nyitvatartási napon mindenki úgy lohol a boltokban, mintha egy világvégi támadásra készülne, és be kellene táraznia olyan jó 20 évre), akár a hétköznapokról legyen szó.
Fájó szívvel dobom ki a meg nem evett, vagy a hűtőben megromlott ételeket. Jó ideje igyekszünk az egészséges, minőségi étkezésre odafigyelni. Jó,jó befigyel néha egy egy csokoládé, gumicukor és hasonlók… De az alapállás a fehérjében, és vitaminban, zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend. Szeretnénk egészségesek, és fiatalosak maradni (és szerintem ennek egyik kulcsa a helyes táplálkozás), illetve azt szeretnénk, ha a gyermekeinknek is természetes lenne, hogy tápanyagban gazdag ételeket fogyasztanak. Mivel nagyon sokba kerülnek a minőségi ételek, így mindig egyre és egyre tudatosabban próbálok odafigyelni arra, hogyan vásároljunk be.
photo-1511609019130-f415a74b3e3b.jpgSzámomra elengedhetetlen a tudatossághoz a tervezés. Enélkül teljesen el vagyok veszve, és szinte borítékolható, hogy sok minden fog a kukában landolni (sajnos). Éppen ezért mielőtt boltba mennék megtervezem a ‘menüt’, legalább 5 napra előre – de van, hogy egy egész hétre. Maximum 2 napig esszük ugyanazt az ételt, és legalább egyszer eszünk főtt ételt egy nap (de van, hogy az ebéd mellett, a vacsora is főtt étel). Ez a tervezés nekem sokat szokott segíteni, mert így nincsen fejvakarás, hogy mit együnk, változatosan és finomakat lehet enni. Időt spórolok
(mert akár előre is dolgozhatok előző nap este), illetve sok pénzt is meg lehet vele spórolni.
photo-1499750310107-5fef28a66643.jpgMiután meg vagyok a menü tervezéssel, megírom a bevásárló listát.
Ezt azért tartom célszerűnek, mert biztosan megveszek minden hozzávalót, illetve enélkül hajlamos vagyok “elkalandozni” (értsd: megveszek olyan dolgokat, amikre nem is nagyon van szükség). Amúgyis szokott bekerülni a bevásároló kocsiba olyan, ami amúgy nem kéne, de legalább minimálisra szorítom ennek az esélyét :-D Persze van, hogy néha jól jön 1-1 spontán megvásárolt alapanyag, de sokszor a szemétben landol.
A bevásárlólista írását én két részre szoktam bontani: általános szükségek, és tervezett menük. Az általános szükségek olyan mint a tej, víz, kenyér, vaj stb. A tervezettek pedig ahhoz kellenek, amiket mindenképpen meg szeretnék csinálni.
photo-1538050386197-7518145ff9d7.jpgOtthon igyekszem a hűtőmben kialakítani egyfajta rendszert. Így jó ránézni a dolgokra, szívesebben nyúlok személy szerint a megmosott egyhelyre rakott zöldségek közé, mint amikor egymásra hajígált zacskókból vadászom ki, melyikben mi lehet. Nem bújik el egy felvágott vagy gyümölcs sem, így nem válik az örök enyészet részévé. Szerintem ez iszonyú nehéz – számomra legalábbis. Ugyanis nem elég, hogy sokszor a három gyerekkel intézem / intézzük a bevásárlást, szóval: 

-1000 felé figyelünk, senki ne verjen le semmi, ne egye meg az ételek nagyrészét vásárlás közben
- pisilni-kakilni is kell
- vásárlás közben mindenki néz, valamit tuti mondanak
- sorbanállunk (türelmesen?)
-pakolunk
dugóban ülünk, utána becipeljük az autóból a dolgokat
-mindenki extra éhes bármikor is evett, úgyhogy mindenkit megetetünk….
Na ilyenkor van az, hogy legszívesebben betömnék mindent a hűtőbe, hogy egy kicsit leülhessek. Mégis sokkal hasznosabb, ha már ilyenkor viszonylag szépen bepakolunk mindent, így később nem kell foglalkozni ezzel.

Sajnos nem vagyok a zero waste éllovasa – legalábbis egyenlőre – azonban próbálok gazdaságos, és ezáltal környezetbarát lenni úgy, hogy egyszerhasználatos nejlonzacskók helyett többször használható tasakokat, és dobozokat használok az ételek tárolására. A hűtőben is ezekben tárolom az alapanyagokat, és az elkészült ételeket, és ha elmegyünk itthonról akkor ezekben visszük magunkkal is.

Biztosan érzitek, hogy a rendszerezés azért jó hatással van az emberre. Nem, nem a Jóbarátok Mónika Gellerének a maximalizmusára gondolok... Csak éppen annyira, hogy komfortosan érezzük magunkat otthon, a konyhánkban.
Ráadásul a komfortérzés csak hab a tortán, hiszen a tudatossággal odafigyelünk arra, hogy családunk tagjai elegendő alkalommal, jó minőségben étkezzenek. Csökkentjük a pazarlást, hulladékot, és lényegesen több pénz marad nálunk – aminek mi nők, szinte azonnal tudunk valami klasszabb helyet :-D.
photo-1483985988355-763728e1935b.jpg
képek: https://unsplash.com

komment

Anyatigrisek 2.: miértek és hogyanok. Szerintem.

2018. október 12. 13:09 - Bolvária Blog

Nagyon sokan olvastátok az Anyatigrisek című bejegyzésemet – sokan írtatok is nekem, és ezt mindig szeretem. A gondolatmenetem nem állt meg, és mivel kaptam egy sokak által követett vloggertől, egy együttműködési felkérést a témában, így arra gondoltam írok egy második részt is erről a témakörről.
photo-1528713221337-4c0148dc227c.jpgSokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet az oka az anyukák egymás közötti harcának. És itt most tudjátok, nem néhány vitás kérdésre gondolok, vagy egyet nem értésre – hiszen ez legjobb barátok között is megesik. Hanem arra a könyörtelen ellenségességre, a ‘ránézésre kategorizálásra’, és az ádáz versengésre, ami azért elég gyakran megfigyelhető nagybecsben tartott “anyatársadalmunkban”.
Több dolog is eszembe jutott - és mint ahogyan a blogomban úgy általában – ebben az esetben is a személyes véleményemet fogom megosztani.

Szerintem bennünk nőkben eleve meg van a mások iránti kíváncsiskodás, és saját magunk másokhoz való méregetése. Az, hogy ez a fajta versengés kinél milyen mértéket ölt, hogy megmarad-e a gimnáziumi osztály szépe /pompom lány kategóriánál, vagy képes ezen túllépni sok mindentől függ.

A szinte kíméletlen anyatigrisség, a folyamatos bizonyítási kényszer egy másik dolog, aminek szerintem két fő oka lehet.
1. Félelem
Azt gondolom, hogy bármennyit is olvasunk utána, bármennyire is képezzük magunkat, az Anyaság egy titok. Akkor kezdjük kapisgálni, amikor meglátjuk a pozitív tesztet,  de leginkább akkor amikor meglátjuk a kisbabánk arcát. Aztán telik –múlik az idő, és elkezdünk többé-kevésbé ráérezni a dologra. De mivel mi is, és a gyerekeink is emberi lények – nem pedig programozott robotok – érhetnek meglepetések (például egy váratlan - vagy várt - de annál kellemetlenebb hiszti). Sok a bizonytalanság az anyai létben (legfőképpen az első időszakban): vajon jól csinálom-e? vajon boldog-e a gyerekem? Nem rontom / kényeztetem /nevelem katonásan? Felismerem-e az igényeit? Az idő pedig nem mindig tűnik úgy, hogy igazol minket. Ott van ez a nagy bizonytalanság, magunknak / gyermekünknek való megfelelési vágy is, és ez ijesztő sokszor. Főleg, amikor kritikus szempárok figyelnek minket, és szinte ujjal mutogatnak ránk: itt rontottad el. Ezért a “legjobb védekezés a támadás” elv alapján megmutatjuk (akár erőszakosan is), bizonygatjuk (ha mást nem magunknak), hogy mi mennyire jók vagyunk. Ha ez pedig nem úgy sikerül ahogyan szerettük volna, akkor legalább a másik anyuka hibáit vesszük elő, nagyítjuk fel, hogy igazoljuk magunkat és legalább egy kissé megnyugodjunk.

Nem azt mondom, hogy nincsen olyan, amit az egyik anyuka valamit jobban csinál, mint a másik. Ez egy létező dolog nyilván, hogy is ne lehetne? Ez kb olyan, mintha azt mondanánk, hogy minden szakács egyformán jól főz. Ez nincsen így. Viszont emiatt nem biztos, hogy konyhakés élre hányják a másikat.

De az előző témánál maradva, ha az ember sokat bizonytalankodik, akkor szerintem elveszti magában is a bizalmat. Ráadásul a bizonytalankodását felerősíti a közösségi média is. Tudjátok miért? Egyrészt azért, mert tökéletesnek mutat be mindent (még a tökéletlen pillanatok is tökéletesek), másrészt (! Mert van folytatás) beszűkít a virtuális világba. Olyan módon, hogy innen kezdjük a példaképeket venni, a képei alapján emelünk fel valaki teljesen idegent az egekig.
photo-1536101593203-90749e05415b.jpg2. Magány
És ami szerintem a legnagyobb hátránya a témánkat tekintve: szinte már csak innen szerzünk barátokat. “Képzeletbeli” barátaink vannak, de például a játszón már nem akarunk egymással szóba állni. Ott látjuk egymást hús-vér valójában, megtörténik az első benyomás, és ítélünk. Nehezebben nyitunk személyesen, mint ahogyan a KÖVETEM gombra rányomunk. És emiatt magányosokká kezdünk válni szép lassan. Bekerülünk a gyerek – háztartás / munka – közösségi média (leginkább instagram) háromszögbe, és nehezen mozdulunk ki. Kevés az időnk, a napi 24 óra sem elég mindenre. Így beágyazódunk a kis háromszögünkbe.

A bizonytalanság, és a magány: én ezt a kettőt tartom az “anyatigrisek”, mint egyed kialakulása okának.

Hogy mi lehet a megoldás?
Mindenkinek személyreszabott lehet a megoldása, de azt gondolom, hogy például egy támogató társ, aki elismeri a gyermekeinkbe fektetett energiánkat, és munkánkat egy kiindulópontnak nagyon jó! A munkahelyünkön is azt szeretjük a legjobban, hogyha megdícsérnek, kiemelkedőnek tartanak. Szerintem sokan ezért is vágynak vissza a munka világába, mert vágynak az elismerésre. Anyaként kő keményen dolgozunk egész nap, és néha senki nem veszi ezt észre.
Szükség van a megerősítésre, hiszen belevágtunk az ismeretlenbe – és milyen klassz lenne ezt néha egymástól is hallani! Nekem például annyira jól esik, amikor azt mondják milyen szuperek a gyerekeink, látszik sokat foglalkozom velük, látszik mennyi energiát fektetek beléjük, és szeretetet adok neki. Olyan érzés, mintha a Miniszterelnök Úr rázná meg a kezemet, és közben görög tűz égne mögöttem a Parlament előtt, konfettivel dobálnának, amit természetesen élőben közvetítene valamelyik tévé csatorna (vagy az összes) :-D :-D. Nem volt hiába ez a 4,5 év, amit itthon töltöttem – dagad a mellem.
A másik megoldás szerintem az igazi, hús-vér kapcsolatok, barátságok. Nem kell sok (talán felesleges is a sok), de 1-2-3 őszinte bajtársi-baráti kapcsolat nagyon jól esik. Lehet bandázni, beszélgetni, panaszkodni, nevetni. Kicsit kiemelkedni a hétköznapokból. Ez persze csak olyan kapcsolatokban működik, amelyek nem felszínesek. Őszinték, igaziak.
Nekem a férjem a legjobb barátom - bármennyire is elcsépelten hangzik. De tényleg! Tudjátok miért? Sok oka van, de az egyik az hogy tudom, hogy bármit elmondhatok neki, sosem alázna, vetne meg engem. Emiatt feltétel nélküli lehet a bizalmam. De szükség van lány barátokra is, hogy néha egy kicsit rózsaszín szemüvegen keresztül lássuk közösen a világot, a gyereknevelést, hétköznapjainkat. Nem biztos, hogy mindenben egyet fogunk érteni – de nagyvalószínűséggel a legtöbb dologban igen.
Tehát azt gondolom, hogy segítség lehet a pozitív megerősítés abban, hogyha nem is vagyunk tökéletesek (miért ki az??), akkor is jól csináljuk a dolgokat.
Plusz a társas, nem magányos élet! A kettő együtt biztonságérzetet ad. És azt gondolom, hogyha ennek a biztonságérzetnek valamilyen fokán vagyunk, akkor teljesen mindegy, hogy a szomszéd mosipelust használ-e a gyerekének, vagy eldobható pelenkát. Nem ugrok a torkának azért, mert tápszerrel eteti a babáját, és nem szoptatja (vagy fordítva). Elmondhatom neki, hogy én hogy gondolom, nem kell mindenben egyet érteni, de nem lesz belőle harc, sem verseny.
nNm személyes támadásnak érzem, hogyha egy anyuka másként csinál valamit mint én. A helyemen érzem magamat, és ez jó érzéssel, már már magabiztossággal tölt el.
Az, hogy ki mennyire jó anyuka, nem az fogja eldönteni, hogy természetes úton szült-e, vagy császármetszéssel, és az sem, hogy milyen bio készítménnyel mossa a kisbaba haját. Hanem az, amilyen szívvel fordul a gyermeke felé, amilyen helyet biztosít neki a fontossági sorrendben, az életében.
Ha az édesanyáknak egészségesebb képük van önmagukról, akkor vélemyényem szerint kevesebb lenne a harc, és az egymás megalázása. Ráadásul ne felejtsük el, hogy elvárjuk, hogy a gyermekünk békésen játszon mindenkivel, odaadja a lapátját a társának, mert ez így helyes, de mi szülők egy popsikrém márkán világháborút tudnánk kirobbantani…
photo-1530838967060-463e92cebd88.jpgNem vagyok hibátlan anyuka, sosem látom rózsaszínben a hétköznapjainkat. Elfáradok, elveszítem a türelmemet néha. Amikor ezredszerre mondok el valamit, felteszem a kérdést magamnak, hogy vajon van-e értelme annak, hogy mindennap itthon vagyok, és elmondom újra-és újra a dolgokat… Aztán felállok, és leporolom, megrázom magamat.
Igen, van!
Kincseket nevelek; a gyémánt sem azonnal fénylik, csak ha meg van csiszolva.

képek: https://unsplash.com

komment

Anyatigrisek

2018. szeptember 28. 17:49 - Bolvária Blog

photo-1525886808573-4988b28bdeb3.jpgKépzeljünk el egy olyan világot, aminek tagjait édeanyák alkotják. Élvezik, hogy anyák, kiváltságnak tartják. Mindnyájuknak az a legfontosabb, hogy a gyermeke boldog, egészséges, kiegyensúlyozott legyen. És ehhez ők minden tőlük telhetőt megtesznek… Sőt, mi több nemcsak mindent megtesznek a saját gyermekeikért, hanem egymást is támogatják, hiszen sorstársak. Mindannyian hasonló dolgokat tapasztalnak meg – nehézségeket, örömöket, kételyeket, sikereket -, és mindannyiuknak közös a céljük.

Hát, ez gyönyörű, igaz? Egy gyönyörű illúzió… 

Ehelyett van az anyák világa, ahol különböző kasztrendszerek vannak, ahol ezeket a bizonyos kasztokat az anyák maguk hozzák létre, egymást kategorizálva.
Vannak az ősanyák, a császárosok, a hordozósok, a szoptatáspártiak, a bioanyák, a mosipelusosok, és az instamamik.
Mindenkit besorolunk, és nyilvánvalóan nem azért, hogy kedveskedjünk a másiknak... Skatulyázunk, méregetünk: ki, hogy néz ki terhesen, szülés után, kisgyerekes anyaként. Ki a legboldogabb, vagy ki a legmegterheltebb? Avagy kit lehet irigyelni, és kit lehet sajnálni – titkon (vagy éppen nyilvánosan hangot adva) örülve, hogy nekünk mennyivel jobb az életünk.
Nem, nem számít, hogy mindannyian anyák vagyunk! Ne legyünk, ennyire naívak. Csak az számít, hogy ki milyen kasztrendszerbe tartozik. Áthatolni szinte lehetetlen, hiszen farkas törvények uralkodnak. Ha véleménykülönbség van, akkor észérvekkel szinte senki nem érvel. Nem, inkább elküldjük a velünk egyet nem értőt melegebb éghajlatra, a földbe döngöljük, és ha tehetjük még jól bele is rúgunk. Amúgy mindenki olyan fontos, és annyira túlkvalifikált, (hogy muszáj visszamennie dolgozni, hiszen a rántás kevergetése azért mégsem az igazi), de amikor a saját álláspont intelligens képviseléséről van szó, akkor valahogy hirtelen ez a hatalmas középvezetői, sok diplomás, értelmiségi szint valahol a bányászbéka valaga alá kerül. Éppen ezen okból fakadóan egyszerűen, nyersen támadunk.
Azt hangoztatjuk, hogy fogadjuk el a különbségeket, és milyen jó, hogy mások vagyunk. De ha egymásról, anyákról van szó, akkor ádáz ellenségekké válunk.
photo-1526515579900-98518e7862cc.jpgNem tudom, hogy korábban milyen lehetett anyának lenni, de a mai anyaság verseny. Verseny ki a jobb. Nem azért akarunk jobbak lenni, hogy tényleg többet adhassunk a családunk számára, hogy a maximumot hozzuk ki a hétkoznapjainkból. Csupán azért, hogy a másik anyukával éreztessük, mi jobbak vagyunk, ő pedig teljesen le van maradva.
Ennek a “szuperségnek” hangot is adunk, ugyanis a modern anyák belépőkártyája az intagram, amely a követők száma alapján osztályoz. Lehet nyálat csorgatni, mert van aki havonta a Bahamákon nyaral, és unikornisos matracról szürcsöli a pina-coladat. Bölcsi után, pózol a gyerekkel, miközben a bébiszitter készíti a képeket róluk.
És lehet ítélkezni, méregetni, vagy akár sajnálkozni – mivé tett az anyaság.

Hogyan lehetsz ma “menő” anyuka?
- Alapelv 1: Menő kiírni mindenhova, hogy #szaranyavagyok (csak így, egyben írva természetesen), bármi is a téma!
- Alapelv 2: Menő anyának lenni, de mégmenőbb nemcsak anyának lenni! (hiszen ki akar a béna ősanyák csoportjába tartozni??!)
- Menő a többi anyát megérteni, de titokban mégis mindenkivel versengeni.
- Menő utálni azokat a helyeket, ahol anyukákkal találkozhatunk személyesen (!!!) (pl játszótér), és mindig azért sírni, hogy mennyire egyedül vagyunk, de ezzel párhuzamosan menő az online térből ki sem látszani. Online nagyon jó fejek vagyunk, személyesen csak “bénákkal”, a kasztrendszer ‘alantasabb’ tagjaival találkozhatunk.
- Menő mindenhol megosztani, hogy mennyire fárasztó, nehéz, sanyarú édesanyának lenni. És azt, mennyire lestrapálnak a gyerekek. Ráadásul ez az állapot a gyerekek számával exponenciálisan nő. Menő mackó nadrágban, konttyal, és egy liter kávéval fotózkodni, és persze az instagrammon megosztani: #momlife. De ez persze csak úgy vagány, ha közben megmutatjuk, hogy mi “lestrapáltan” is gucci cipőben vagyunk, és az YSL táska befigyel a képen mögöttünk.
- Menő kockahassal, beszárított hajjal és #nomakeup kijönni a szülőszobáról.
- Menő lefényképezni magunkat, mintha aludnánk (ezeket a képeket sosem értem), és leírni, hogy milyen nehéz az altatás.
- Menő, örömmel teljesíteni, hogyha dolgozni kellene hétvégente, vagy éjszaka, vagy csak egyszerűen korán kell kelni a munkahely miatt.
De ha a gyerek miatt kell kelni, akkor hirtelen mindenki egy elégedetlen zombi lesz, aki a kávéja nélkül egy lépést sem tud tenni.
- Menő megmutatni mindig és mindenhol, amikor a gyerek hisztizik, sír, vagy kiborít 12312442 darab legót a nappali közepére.
photo-1521800641212-77d98bb90d21.jpgMindezekkel szemben, rettentően ‘gáz’,
- megmutatni, hogy jól viselkedik a gyerekünk, kedves, segít és nevetgél. Ha ez van, szégyeld magadat.
- Gáz leírni, hogyha gyermekünk egyedül elalszik, hamar szobatiszta lett, vagy okos (mert akkor biztosan csak elfogultak vagyunk, dicsekedni akarunk, és másokat megalázni).
- Gáz felöltözni lazán, és abban is jól érezni magunkat.
- Gáz leírni, hogy egyre jobban kiteljesedik az életünk, a gyermekek számának növekedésével. Vagy akár a meglévőkével megelégedve megállapítni, hogy nem öregedtünk 100 évet, és azért egész jól konzerválnak, fiatalon tartanak. (ezzel szemben menő leírni, hogy milyen jól öregítenek bennünket a gyermekeink)
- Gáz elmondani, hogy mennyire klassz velük az életünk.
- Gáz, ha úgy érezzük jól esik a babaillat, és több lett a nevető ráncunk, mint ami a gyerekek megérkezése előtt volt.
- Gáz jól érezni magunkat a bőrünkben.

Hogyha eleget teszünk a fentebb leírt szabályrendszernek (és még ráadásul jó sokat csámcsogunk a többi anyukán), akkor eleget tehetünk a mai, modern anyaság kritériumának. De vigyázni kell, mert lehet hogy egy-egy ponton elvétjük, és bekerülünk az ősanyák, vagy egyéb olyan csoportba, amit mégsem szerettünk volna.
Nagyon-nagyon lényeges elem továbbá, hogy szakértők vagyunk. Nem, nem a saját életünkké, hanem mindenki más életéé!
Arra pedig fokozottan ügyeljünk, milyen képeket osztunk meg, mert elképzelhető (azaz teljességgel valószínű), hogy egy kedvesnek induló képen bármilyen “hiba” fellelhető, és a szemfüles ellentábor anyukái azonnal ízekre szedik.
photo-1475609471617-0ef53b59cff5.jpgIgen, nekem is vannak olyan élveim, amitől eltántoríthatatlannak érzem magamat. Nem az a gond, hogy nem értünk egyet valamiben, még az sem, hogyha esetleg egyes területeken úgy gondoljuk, mi többet tudunk nyújtani. Az viszont gond, hogy ennek úgy adunk hangot, hogy másokat közben megalázunk.

(Elnézést kérek minden olyan anyukától, aki úgy olvassa ezt a cikket, hogy sohasem találkozott ezzel a jelenséggel. Korábban elkezdtem már ezt a bejegyzést megírni, de az alábbi nem gyenge párbeszéd(nek nem nevezhető, egymás ízekre szedése) adta meg a végső löketet ennek a cikknek a befejezéséhez. Egy übercuki pelusos kép alatt történt az alábbi beszélgetés.)
img_20180928_170022.jpg
(képek forrása: https://unsplash.com)

komment

Őszi tervek

2018. szeptember 25. 14:30 - Bolvária Blog

photo-1477511515466-ffc0a97dca35.jpg(kép forrása: https://unsplash.com/photos/HwZQGB-ZjG4)

Minden évszak elején szoktam készíteni egy ötletelő-tervet, hogy miket is lehetne csinálni az adott évszakban. Vannak évről-évre megmaradó “szokásaink” (mint például az avarban ugrálás, és forró csoki kortyolgatás), és vannak amik újonnan érkező ötletek.
Az ősszel kapcsolatos érzelmeimben, magam sem vagyok szász százalékig biztos. Ugyanis egyfelől nagyon szeretem, másfelől nagyon nem. Szeretem a pulcsis hőmérsékletét, a fáradt napsütést, a gyönyörű színeit!
Nekem az egyik lételemem, hogy lehessek szabad levegőn mindennap, úgyhogy amikor egymás után napokig szürke, és borongós, szeles az idő, azt nagyon nem kedvelem.
Ezért szeretem az inspirációs listáimat elkészíteni, mert ötleteket ad szürke időben, és bele kukkanthatunk akkor is, amikor jó az idő, de a környező játszótereket már nagyon unjuk.

Ha az otthoni programokat nézzük, akkor a klasszikus játékokon felül (mint a babázás, legózás stb), egyre többet szoktunk társasjátékozni, kártyázni, memóriajátékozni. Ezt főleg a legnagyobb lányunk élvezi, mert neki alakul már úgy, az önfegyelme, hogy megértse a játékot, és ne omoljon össze teljesen, ha nem ő nyer :D.
Nagy szerepet kap nálunk ilyenkor a sütés is, és azt hiszem idén kipróbljuk a közös pizza készítést. Korábban sütöttünk smarties-os cookiest, amit a színes golyók felpakolása, számolgatása miatt nagyon élvezetünk. Az almáspite szinte kötelező jellegű – habár jobban örülnék, ha az almareszelést átvenné már tőlem valaki.
Nagyon szeretünk kézműveskedni! Az igazat megvallva, én nem tartom magamat nagyon tehetségesnek ebben a műfajban, de a közös kézművességet nagyon élvezem. Mikor Lara még nagyon pici volt, célul tűztem ki, hogy az itthonlét ideje alatt amilyen kézműves technikát, ötletet csak tudok, megtanítok nekik. Így ragasztottunk már színespapírral, falevélel balerina szoknyát, vattakoronggal kisbárányokat… Festettünk már ecsettel, szivaccsal, az ujjunkkal, nyomdáztunk, és színezett homokkal is készítettünk homokfestést. A levél lenyomat készítés idén is soron lesz, illetve nyár óta ígérem a lányoknak a póló festést is. Most kaptam egy klassz tippet, egy barátnőmtől (köszi Panni!), hogy próbáljuk ki a textilfilcet. Úgyhogy szerintem ez lesz a tuti befutó, a textilfestéket megelőzve. Mindkét lánynak veszek egy-egy pólót, és azt fogjuk kidekorálni. A végeredményt, ha gondoljátok majd megosztom Veletek is.
photo-1531859901179-df82d06ef6db.jpg(kép forrása: https://unsplash.com/photos/3f34I3ZMPHI)

A kültéri programok között szerepel a gesztenye -, és levélgyűjtés, az avarban ugrálás.
Egy kisebb bicikli túra (ahol persze mindenki bicajozik csak én nem, mert valakinek a babakocsit is kell tolnia…). Most annyira megszerették a lányok a bicajozást, hogy a közelünkben lévő biciklis akadály pályára is ki fogom vinni őket, mert ott van miniknek való változat is.
Tervezem, hogy elmegyünk egy állatsimogatóba, és utána meg lehetne állni egy finom rétesezésre is.
Pokrócos, forrócsokis piknikezés is jó lenne (de ezt persze csak úgy, ha nem nagyon hideg a föld).
Ha nincs nagy szél, akkor szerintem tökéletes az idő egy jó kis szalonna sütésre, a nagymama kertjében. Ezt már nyáron terveztem, de nem szeretek 40 fokban, a tűz mellett üldögélni. Estére általában meg a lányok fáradtak ki teljesen. Egy őszi hétvége pont jó lehet erre.
Nagyon szeretjük a csepeli dunaparton lévő Kalóz játszóteret. Rengeteg játék van, nagyon klassz az egész játszó, és plusz bónusz, hogy a dunaparton helyezkedik el. Ha van időtök látogassatok el Ti is, nem fogjátok megbánni!
Emellé még a Gellérthegyi csúszdaparkot is beiktatjuk, ahol még sosem jártunk, mert több helyen olvastam, hogy nyáron nem is érdemes, mert hamar felforrósodnak a csúszdák.
Nagy szélben lehet papírsárkányt eregetni – ezt mi nyáron már kipróbáltuk. Vagy buborékfújó versenyt játszani – kinek megy messzebb / magasabbra a buborékja?
Rossz idő esetén be lehet iktatni 1-1 különlegesebb játszóházat is. Nekünk ilyen a récsei centerben, a kölyökvadon. Igazi különlegessége, hogy bizonyos időközönként vannak előadások hüllőkről, és kisebb emlősökről - amik ott vannak a helyszínen, meg lehet nézni, simogatni őket.
Szívesen elmennék színházba is, a musicaleket nagyon szeretem. Szerintem a legidősebb lányunkkal már el is tudnánk menni, mert úgy látom ő is szereti az ilyesmit. Hogyha mégsem tudnánk összehozni a dolgot, akkor biztosan belenézek majd a budapesti bábszínház előadásainak kínálatába.

Arra is gondoltam, hogy megvásárolom a Mesélő Budapest című könyvet, és néhány alkalommal lehetne csinálni egy kisebb városnéző túrát, akár bkv hajókázással is egybekötve.
meselo-budapest-1-470x599.jpgEgyenlőre ezek a terveim, de nagyon szívesen megosztom Veletek, ha még találkozom olyan programlehetőséggel, vagy ötlettel ami megtetszik.

Ti mit szerettek ősszel csinálni? Nektek vannak már terveitek?

 

komment

Szülés után is a régi fomában

2018. augusztus 07. 10:36 - Bolvária Blog

A szülés utáni “formába lendülés”, egyfelől nagyon meredek téma, másfelől vannak olyan aspektusai is, amik nem mindig jutnak az eszünkbe.
Arról a fajta “formába lendülésről” szeretnék írni, ami nem egyenlő azzal a hihetetlenül fárasztó, és letaglózó ‘postpartum’ képpel, amit mondjuk az instagram világa akar lenyomni a torkunkon.
silhouette-of-a-pregnant-woman_23-2147505543.jpgforrás: https://www.freepik.com/free-vector/silhouette-of-a-pregnant-woman_765738.htm#term=pregnancy&page=1&position=30 

Iszonyú szerencsés, és biztosan nagyon ügyes az, aki legalább olyan vékonyan néz ki szülés után, mint amilyen előtte volt.
Bár én sokszor kelletlenül csodálkozom azokon a képeken, amikor egy anyuka kiteszi valamelyik közösségi felületre, hogy tip-top sminkben megszülte a babát, beszárított hajjal távozik a szülőszobáról, és másnap reggel már szinte kockás hassal ébred fel… No persze…
Mondjuk meg őszintén, hogy nőként iszonyú menő érzés, amikor megdicséik az ember lányát, hogy milyen jól néz ki a gyermekvállalás után is. Sokunk – vagy talán titokban mindegyikőnk – arra törekszik, hogy minél hamarabb vissza tudjuk tuszkolni magunkat a régi ruháinkba, és újra ugyanaz az alak köszönjön vissza ránk a tükörből, aki az áldott állapotot megelőzően él emlékeinkben.
Azt hiszem nekem mostanra (így 29 évesen, a harmadik baba után) sikerült megértenem, hogy ezeknek a fentebb leírt törekvéseinknek sokkal de sokkal messzebbre kell visszanyúlniuk; méghozzá a regenerációnk, és ezzel együtt az egészségünk fenttartásának irányába.
Számomra a sport sosem volt idegen, hároméves korom óta az életem része, és 99%-ban az élvezetért végeztem / végzem, heti több alkalommal.
Én a terhesség ideje alatt mindig szüneteltettem az aktív sportot, és később tértem újra vissza hozzá.
A majdnem 4 hónappal ezelőtti szülésem után rájöttem – nem tudom, hogy a három x felé vezetű út hasította-e belém eme bölcsességet, vagy mi az oka – nem szeretnék ajtóstul rontani a házba. Elhatároztam, hogy nem térek vissza azonnal a korábban megszokott, és gyakorlott itthoni edzésemhez, hanem fokozatosan, lépésről-lépésre kezdek hozzá.
rear-view-of-fit-girl-with-athletic-body_1163-1864.jpgforrás: https://www.freepik.com/free-photo/rear-view-of-fit-girl-with-athletic-body_1280873.htm#term=fit%20woman&page=1&position=38

Megosztom veletek, hogy én miket tartok lényegesnek a biztonságos, és biztos regeneráció eléréséhez!
Habár még én sem tartok annál az alaknál, ami számomra a "tökéletes". De azt gondolom, hogy ezek az első legfontosabb lépések, amelyek segíteni fognak az egészséges kiegyensúlyozottság elérésében. 

1.Ahogyan említettem már: a fokozatosság. Az első 6 hetet nem véletlenül mondják gyermekágyi időszaknak. Szerintem itt a tőlünk telhető legtöbb pihenés, és vízszintesbe helyezkedés a szükséges. Tudom mit gondoltok, ez szinte lehetetlen, hiszen ha a baba sír fel kell venni, és a tesók is mindig rágják a fülünket. Szóval tényleg annyi pihenést kellene beiktatni, amennyit csak tudunk, mindenféle bűntudat érzése nélkül. Ez nem csak egy mende-monda, azon egyszerű oka van, hogy a szerveink minél hamarabb, minél könnyebben vissza tudjanak rendeződni eredeti állapotukba – ne kelljen még a gravitációval is megküzdeniük azért, mert folyton ülünk, vagy állunk. Nekem sem ment túl gyakran (főleg 3 gyerek mellett), de attól még egy fontos dolog (lenne).

2. Kifejezetten jótékony hatása van, ha nem csak a szülés utáni kontrollra megyünk el a szülésorvoshoz, hanem egy picit komolyabban vesszüka dolgokat. A terhesség, és a szülés igénybevette a derekunkat, hasfalunkat, és a gát tájékot is. Szerintem érdemes ezeknek állapotát szakemberrel ellenőriztetni, és tanácsára ezen izmainkra ráerősíteni.
Tudtátok, hogy a gátizomfelelős a kismedencei szervek alátámasztásáért? Szerepe van például abban, hogy ne legyen méh- és hüvelysüllyedésünk, ne cseppenjen el a vizeletünk, és a házasélet élvezhető maradjon. Szakember ellenőrizni tudja, hogy mennyire vannak megnyúlva az izmok, és segíteni tud abban, hogy milyen gyakorlatokkal lehet helyreállítani - vagy legalábbis feljavítani – az adott állapotot.
És azt tudtátok, hogy a hasizomregenerálásis mennyire fontos? És nem ám csak azért, mert a kockashas szexi, ennél sokkal értékesebb szerepe van az életünkben. Ha megfogadjátok a tanácsomat, akkor ne kezdjetek bele vadul a felülésekbe. Szakemberrel ellenőriztessétek nem maradt-e szétnyílva a hasizmotok, és ha igen akkor mennyire. Ő segíteni tud abban, mit és hogyan kellene mozognotok. A hasizomnak ugyanis szerepe van a hasi szervek megtámasztásában - támogatva ezzel a hátizmot.
Nekem most, a harmadik terhességem után bő két ujjnyira maradt nyitva a hasizmom. 6 hetes, mindennapos, intenzív hasizomregeneráló torna után teljesen összezáródott! Persze ezzel nem ért véget a móka, szinten kell tartani az eredményt. Én a tanult gyakorlatokat beépítem a saját, rutinszerűen végzett edzésembe (amelyeket kímélően, viszonylag kis ismétlésszámmal végzek mostmár).

3. Dinamikus séta; egyértelműen egy kímélő, de annál is hatékonyabb mozgásforma. Ráadásul babakocsival is végezhető! A pulzusszámot kellőképpen fenntartja, így kardio edzésnek is megfelelhet. A vadabbak bevállalják a hegymenetet, miközben folyamatosan formálódik az alakjuk.
Klassz, ha valami zöldebb, kertvárosi részen tudjátok kivitelezni, és akkor még szmogmérgezést sem kaptok.

4. Rengeteg folyadék! A sok folyadék (leginkább valami cukormentes) tökéletesen támogatja az emésztést, jót tesz a szerveknek, a bőrnek egyaránt. Ráadásul nagyon fontos szempont nekünk, mamiknak a tejtermelés! Így a szoptatás ideje alatt a karamalz mellett, a vizespalackok is jóbarátaink. Főleg, hogyha mozgást végzünk vissza kell valahogy táplálnunk azt a folyadékmennyiséget, amit kiizzadtunk. Ez nagyon fontos!

Persze lehetne még itt írni a helyes táplálkozásról, a vitaminok szedéséről, a minőségi bőrápoló termékekről egyaránt – hiszen ezek mind támogatnak bennünket, hogy visszanyerjük az állapotosságot megelőző önmagunkat.
Azonban a fentebb leírt dolgokról ritkán esik szó, így egyben talán nem is olvastam még róluk. De szerettem volna Nektek ebben is segíteni, hogyha nem tudjátok hogyan induljatok el a regenerálódásotok sűrű, bozótos ösvényén, akkor ez egy támpont lehet számotokra.

Higyjétek el, a saját egészségünk, fittségünk és ezáltal szépségünk megéri a fáradtságot! Azt gondolom, hogy ezeken a szakemberek által tartott egyéni, vagy csoportos órákon való részvételhez szükséges pénzáldozatot is szintén megéri meghozni! Mi, édesanyák megérdemeljük ezt, hiszen hatalmas csodát vittünk véghez; a szívünk alatt hordtuk, és életet adtunk drága ajándékainknak!
Még egy utolsó gondolatot engedjetek meg; a szülés utáni időszak ne egyből a testünkkel való elégedetlenségről, és az insta(nt) világnak való megfelelésről szóljon! Nem attól leszünk boldogok, hogy ránk jön az XS-es ruha, vagy egyből készen van a #beachbody! Attól leszünk boldog édesanyák, ha lelassítunk, és kiélvezzük a minket körülvevő új élet hatalmas örömeit. A csinosság, csak hab a tortán. 

 

komment

Családtervezés: Hogyan is érkezzenek a kistesók? Avagy mennyi az ideális korkülönbség?

2018. augusztus 03. 14:20 - Bolvária Blog

Családtervezés: Hogyan is érkezzenek a kistesók? Avagy mennyi az ideális korkülönbség?

Elnézést kérek Tőled, kedves olvasó, mert egy kicsit most becsaptalak :-)
Ugyanis azt gondolom, hogy nincsen abszolút igazság abban a tekintetben, hogy mi az ideális korkülönbség a gyermekvállalás során.
Hiszen minden család más, minden élethelyzet szintén más, és ráadásul ott van a sok-sok ‘emberfeletti’ tényező is – például, amikor a gyermek nem akkor érkezik, amikor szeretnénk. Ezért elég stresszelő, amikor akár rokonok, akár az internet népe meg akarja mondani,mi is az abszolút jó ebben a kérdésben. Minden korszaknak meg vannak a szépségei, és a nehézségei persze (habár én mindig igyekszem a pozitív oldalát megragadni inkább). Azt gondolom, hogy bármikor is érkezik egy gyermek – akár kicsi, akár nagyobb korkülönbséggel – mindenképpen ajándék.
Tudjátok, nekünk három gyermekünk van, és minden nehézség mellett egyszerűen leírhatatlnaul csodás, amit érzünk irántuk. Ráadásul, egy korábbi posztban írtam is róla, hogy most a harmadik babát, mennyire máshogyan éljük meg – hiszen már kevesebb a görcsölés, a ráfeszülés, több marad az élvezet.
Szokták kérdezni, hogy nem vagyok-e szomorú, hogy mindhárom gyermekem lány. Én erre nagyon határozott nemmel szoktam válaszolni! (persze, ha fiaim lennének, ugyanígy válaszolnék.) Én hiszek benne, hogy nem véletlenül kerültek ők hozzánk, nem véletlen, hogy nálunk születtek meg! Ők. Pont ők hárman.
Hogyan is lennék szomorú? Hiszen van három teljesen egészséges, okos, szép (néha extra hisztis, fárasztó) gyermekem, akik egy férfitől vannak. Attól akit a legjobban szeretek, és aki a legjobban szeret engem. A legjobb barátomtól.

Tehát ebben a posztban nem azt fogom megírni, hogy kell-e egy gyermeknek tesó, vagy nem – mert szerintem nagyon jó, ha több gyerek van! Minden születéskor, még több és több élettel telik meg a ház, rádásul egész jól fiatalon tartanak, konzerválnak ( az éjszakázások miatti karikákat leszámítva).
img_20160813_125612.jpgInkább leírom, hogy mi hogyan terveztük, és miért?
Az első kislányunk megszülétésére, fél évet kellett várnunk. Ez a félév nekem nagyon rossz volt, sokszor voltam szomorú miatta, hogy miért nem érkezik már meg, annyira vágytam már rá. Mindig is szerettem gyerekekre vigyázni, sokat voltam bébiszitter, és sokat jártam gyerektáborokba. Úgyhogy számomra nem is volt kérdés, hogy fiatalon szeretnék gyermeket. 

Amikor megszületett az első babánk, eltelt néhány hónap, sokat gondolkodtunk róla, hogy vajon mi lenne a legjobb tesókérdést illetően.
Mi lenne a legjobb SZÁMUNKRA! És talán ebben van a kulcs a korkülönbség kérdésében. Jó, hogyha nem csak letudni akarjuk az egészet (terhesség, szülés, babakor), hanem élvezzük is. Így érdemes megvárni, azt az időpontot, amikor már vágyunk a kerek pocakra, és a babaillatra. Nekem az a véleményem, hogy nem szabad a félelmekre koncentrálni (mert néha annyira sok félelmet generál a környezetünk), és amiatt “elhúzni az időt” a gyermekvállalásban, ha amúgy lenne is kedvünk egy újabb picihez.
Pontosan alátámasztja, hogy az a bizonyos “legjobb” nem is mindig a legkényelmesebb - amit az idő később igazolni is fog (ilyen a kiskorkülönbség; a kezdetekben nem a legkényelmesebb, de kicsivel később nagyon klassz).

Tehát, amikor elkezdtünk beszélgetni róla, akkor már megegyeztünk, hogy viszonylag kicsi korkülönbség lesz az első két gyermekünk között. Így is lett, hála Istennek amikor elhatároztuk, egyből állapotos lettem a második babánkkal.
20 hónap van a két lány között, ami persze az első pár hónapban nem mindig volt annyira könnyű. Nálunk senki nem volt bölcsis, mindig velem voltak, és sokszor egyedül kellett megoldanom a feladatokat. Azonban a lányok nagyon jól “összenőttek” (a nagyobbik szerintem nem is igazán emlékszik milyen volt tesó nélkül). Jó barátnők, olyan igazi tesók (miszerint: “ a tesómat senki nem bánthatja…csak én”). Habár a nagyobbik lányunk nem tudott segíteni , amikor a 2.gyermekünk megszületett, most szuperul eljátszanak / harcolnak egymással. Nagyon szeretik, ha leülök hozzájuk, és velük foglalkozom, de akár egész nap elvannak ketten. Azt gondolom, hogy ez sokkal nagyobb segítség - számukra pedig sokkal nagyobb öröm -, mintha nagy korkülönbség lenne, és állandóan segítséget kérnék a nagyobbtól.
Látni azt, hogy tesóként és barátnőként tekintenek egymásra hatalmas boldogság számomra.
Nem tudom, hogy a kiskorkülönbségből adódóan, vagy a személyiségük miatt, de soha nem voltak és nem is féltékenyek egymásra. Ezen nagyon izgultam, és igyekeztünk mindent megtenni ennek elkerülésére. (Erről már többször írtam korábban, most nem részletezném) Viszont a játékokon megy a harc, pontosan azért mert ugyanaz érdekli őket, ugyanaz kell – baba, szőrösállat, legófigura, pohár, tányér, kisvilla.... Ez néha (mindig!) hihetetlenül fárasztó, de ez is a kiskorkülöbségből adódik, így ezt is megosztom Veletek.

A második, és  harmadik  gyermekünk között picivel több korkülönbséget terveztünk, szerencsére ezesetben is úgy érkezett a kistesó, ahogyan szerettük volna. Mikor a 3. lányunk született, akkor a legnagyobb 4 hónappal múlt 4 éves, a középső gyermekünk pedig 2,5 éves volt.
Számunkra ez volt az ideális, a legnagyobb lányunk már néha igazi kis mini-anyuka, aki nagyon szelíden bánik a legkisebb tesójával. A középső meg egy mókamester, aki igyekszik mosolyt csalni a pici arcocskára. Vigyáznak rá, és egy teljesen más kapcsolatuk van már vele, mint egymással. Nagyon büszkék, amikor valaki megdícséri, hogy milyen aranyos a kistesójuk.
Amikor van kedvük, akkor segíthetnek a pici körül, ha nincsen akkor nem erőltetem. Sokszor mesélnek neki, és tanítgatják. Volt olyan, amikor az elsőszülött lányom elaltatta a legkisebbet.

Én, a kisebb korkülönbségben az egymással való közösséget látom a legjobbnak!
Talán többet kell éjszakázni, többet kell cipelni, több türelem kellhet (bár nem feltétlen), amikor sorban születnek a gyerekek. Sokszor egyszerre sírnak, egyszerre éhesek – és mindenkit nekünk kell megnyugtatni, kiszolgálni.
Viszont a sírós, pelusos időszakot szinte egyidőben “letudjuk”. Hamarabb lesznek önállóak, mert egész nap látják a nagytesót, aki egyedül öltözik, eszik, és wc-re jár. Viszonylag korán kell megtanulniuk, hogy hogyan alkalmazkodunk egymáshoz, és hogyan értessék meg magukat a másikkal.
A kevés korkülönbség miatt bárhova megyünk ugyanaz érdekli őket – nem kell arra figyelni, hogy különböző elfoglaltságot találjunk nekik.
Jobban lefoglalják egymást, és több a közös élmény. Én úgy látom, jobban barátokká kovácsolódnak. És azt gondolom, hogy nem jut kevesebb idő rájuk személyenként, mintha 5-10-15 év a különbség közöttük. Sokszor elfeledkezünk róla, hogy egy kiskamasznak is majdnem annyi szüksége van a szüleire, mint egy kisbabának, csak máshogyan. Úgyhogy jó lesz, hogy mire jön az iskolás kor, tudják, hogy alkalmazkodniuk kell egymáshoz, de azt is megtapasztalják, hogy egyénenként bármikor fordulhatnak hozzánk bizalommal.

Nekünk mindig is az volt a vágyunk a férjemmel, hogy viszonylag kiskorkülönbséggel jöjjenek a gyermekeink. És számunkra ez teljesen be is vált – nem könnyű, de szuper jó!
Ezzel egyáltalán nem azt szerettem volna leírni, hogyhogya valaki a nagy korkülönbséget szeretné, az rossz. Én olyanról tudok írni, amit megtapasztaltunk, és amivel úgy érezzük elégedettek vagyunk. Szerintem ez a tesó-ügy is nagyon intuitív dolog! Sőt, van több olyan anyuka is a környezetemben, akik nem igazán tervezték a közeljövőben a kistesót, de az élet máshogy hozta, felülírta az elképzelésüket, és örülnek neki.
Ne hagyjátok, hogy bárki is lebeszéljen Benneteket a további gyermekekről, és arról, hogy milyen időközönként szülessenek, hogyha Nektek van róla egy érzésetek. Ne féljetek, hallgassatok a szívetekre!

komment

Nyári szünet: egy apróval, egy kicsivel, és egy picit nagyobbal

2018. július 05. 16:57 - Bolvária Blog

Amikor néhány hete kérdezték tőlem az óvodában, hogy Lara menni fog-e ügyeletre a szünet ideje alatt, akkor kicsit megijedtem. Biztos voltam benne, hogy együtt akarjuk tölteni a nyári szünetet, teljes egészében, sok-sok klassz, vidám közös élménnyel gyarapodva! Azonban megijesztett a gondolat, hogy az áprilisban született apróságunk mellett hogy tudok kivitelezni, egy olyan nyári szünetet, ami kaland, és szuper emlék lesz a kettő, kicsivel nagyobb lányunk számára! Hiszen egy pici baba három óránként eszik (vagy gyakrabban) ,még azért sokat sír stb… Én már az első lányunk születésekkor tudtam, hogy fogunk azért jönni-menni, és azt is láttam, hogy ha én ott vagyok – mint szerető, nyugtató, és tej ellátó biztos -, és tud aludni a baba (akár kendőben, akár mózes kosárban), akkor szinte bárhová mehetünk, minden rendben lesz. Tavaszi babaként pedig szuper, hogy sok időt kint tölthet a jó időben.
Így, mi majdnem mindennap kimegyünk a levegőre, vagy csinálunk valami jót – voltunk már a körnéykbeli játszótereken, vízezős játszótéren, játszóházban, szülinapon, kiállításon, wellnessezni, fotózáson, és elkísértek minket teniszezni :-). Persze, itthon is szeretünk lenni, szerintem szükség van olyan napokra is, amikor az ember megnyugszik (nem, nem pihen…főleg nem 3 gyerek mellett), hanem egyszerűen egy kis ‘slowlife’-hoz hasonlót próbál kivitelezni. Nálaunk ez olyan, hogy 10-ig pizsamában vagyunk, reggeli után, a kávémat a nappaliban (ami gyakorlatilag játszószobává avanzsálódott az évek során), a földön ülve, a gyerekekkel játszva iszom meg. Így van, hogy egész nap nem mozdulunk ki, csak játszunk, és én ezt a játékot meg-megszakítva házimunkát imitálok.
1.jpgDe, amikor útnak indulunk, hogyan is tesszük?
- Legalább három napi hidegélelmet pakolok be
- Váltóruhát, bugyit, pelenkát, pulcsit, kalapokat, naptejet - sőt van, hogy vizezős szandált is bedobok (akkor a legjobb, ha mindent otthon is felejtem)
- Innivalót
- Játékok közül, csak 1 maximum 2 legkedvesebbet engedek (mert különben mindig én cipelem)
- Játékbabakocsit soha, de soha nem engedem, hogy hozzanak – mert úgyis csak 5 percig tolják

Viszont kicsit komolyabbra fordítva a szót, a pici babával mindig úgy indulok el, hogy tisztába van téve, és tele van a pocakja – az más kérdés, hogy esélyes, hogy bekakil, mire leérünk az autóhoz (és akkor ugyebár, már nem fordulok vissza, hanem jö a csomagtartóba tisztába tevős megoldás). Hogyha nem is telne le még az a bizonyos bűvös három óra, akkor is megkínálom tejjel, hiszen ez minden esetben növeli a komfortérzetét, így nyugodtabban tudunk elindulni, utazni.
Hogyha tudom, hogy fél órán belül elindulunk, akkor nem teszem le az ágyikójába, nehogy elaludjon – mert kellemetlenebb ha kizökkentem az álomból, mintha kicsit tovább ébren tartom, és egy jót szunyókálhat séta, vagy más program közben.

Általában nem sikerül 2-2,5 óra alatt megjárnunk egy kiállítást, vagy játszóházazást. Ezért én úgy szoktam belőni a szoptatás idejét, amikor látom, hogy lassan jelzésre görbül a kicsi száj (hol van már a kaja?!!), akkor a két nagyobb lányt is elkezdem hangolni az evés, és kis pihi gondolatára. Így, amikor egyedül vagyok velük, együtt tudunk beülni mondjuk a kocsiba, mindenki nyugodtan tud enni (én egy kicsit kifújni), és utána indulhatunk tovább. Ez általában be szokott válni, mert sosem szeretem elhúzni az időt, hogyha megéhezik a kisbaba.
Amikor úgy látom, hogy nem nyugszik meg a babakocsiban, akkor mindig kiveszem, és megnyugtatom – ha sikerül visszacsempészem a mózeskosárba. Ha pedig már elég dörzsölt, és megneszeli, hogy irányban a babakocsi felé tart, akkor keresek egy árnyékos helyet a homokozó, vagy a hinta közelében – épp, ahol a lányok játszanak -, és odaülünk hozzájuk. Fél kézzel is lehet homokozni, vagy éppen egy finom homok-sütit elfogyasztani. Így mindenki elégedett :-D.

Talán a blogom központi üzenete, hogy nagyon – nagyon - nagyon fontosnak találom a közösen eltöltött időt! Nem, nem mindig kényelmes, nem mindig pihentető (sőt!...), de a maga nemében tökéletes! Nem is értem, amikor siránkoznak a szülők, hogy jaj ne, mindenki itthon lesz (és nem azért mert nehéz a gyerekekre felügyeletet találni).
2.jpgItt egy kedves idézet, amit egy ismerősöm osztott meg. Pedagógus csoportból hozta:
" Itt a nyár! Itt a bozòtba bùjòs, sárral összemaszatolòs, fagyimajszolòs, vìzbenfröcsögős nyár! Egy ember ėletėben legtöbb 15- 17x van ilyen az öntudatára ėbredėsėtől a felnőttė válásig. 
A gyerek a családjával, hovatovább az anyjával akarja ezt megėlni( kb. 12x. Utána inkább a haverokkal) 
Egy gyereknek nem tuti buli az òvodai nyári ėlet. Ha a szülő dolgozik, akkor ez van. Az ovi azėrt van. Az òvònők azėrt vannak ės igyekeznek "elėg jòvá" varázsolni a mindennapokat. ( nyáron könnyebb is nekik. Nincs foglalkozás, differenciálás. Ugyan a sajátjaival jobb de pár nap után a más csoportba járòk is " megismerik a hangját" ės odafigyelnek rá. ) A gyerekek játszanak, pancsolnak, esznek, jòesetben nem összezsùfolòdva aluszkálnak a 35C°- ban, hanem nyugodtan pihennek. Szòval nem olyan rossz nekik.
Kedves ėdesanya!
Elėg neked ha egyėbkėnt otthon vagy a " nem olyan rossz" ? Nem a " jobbat" akarod? Mert a jobb az, ha veled ės a testvėrėvel van. Mėg az is jobb, ha kicsit a nagyival is. Biztos, hogy csak a nyári zárás ideėig tudjátok elviselni egymást az ötėveseddel? Biztos, hogy benn kell lennie egėsz nyáron reggeltől zárásig? 
Tudom. Ha a gyerekek otthon vannak főzni kell, beszėlgetni, összehangolni a kėt/három gyerek napirendjėt, programot kitalálni, olyan programot kitalálni amire nem megy el a család bevėtelėnek zöme,
társasozni, rajzolni, ölelni, nevezni, nevelni mesėt olvasni, sorolhatnám napestig...De nem pont ezėrt akartál anyja lenni kėt vagy három vagy akármennyi gyereknek? Akkor miėrt, ha nem az együtt tölthető időėrt?  
Hallod a játszòtėren a mondatokat:
" Jajj, annyira unatkozna otthon." Nem tudom lekötni". Jobb neki a kis barátaival."
Ha válaszolnom kellene pedagòguskėnt: Ez nem szerencsės szülői hozzáállás. Akkor sem, ha senki sem mondhatja meg nyìltan. Akkor sem ha törvėnyadta jogod megtenni. 
Ha a barátomnak válaszolnėk ezt mondanám: Tėnyleg? Unatkozik. Akkor kapd össze magad anyaszìve, mert az a dolgod, hogy ne unatkozzon. Ne hazudj magadnak! Azėrt viszed a gyereket nyáron mert neked ùgy kėnyelmesebb. 
Uncsi vele játszani? Mėgis mi a fenėt gondoltál mikor terveztėtek, hogy Kaffkáròl fogtok ėrtekezni? Ülj le mellė játszani ės tanìtsd magad! Vedd rá magad! Adj magadnak is lehetősėget arra, hogy egy idő után az együttjátszás neked is öröm lehessen. Sorozat mindig fog menni a tėvében de mėhed gyümölcse nem lesz mindig gyerek. Nem attòl a tiėd, hogy eteted meg ruházod. Attòl a tiėd, hogy kap belőled. Ėlmėnyt, egyėnisėget, ėrettsėget, pėldát, szeretetet, iránymutatást. Igyekezzėl hogy elėg legyen az amit kap....Ne hallgass az álságos tanácsokra. " Vidd be nyugodtan, majd az òvònėni lefoglalja, a társai szòrakoztatják". Ezt az mondja, aki hazug ės önigazol.
A nyári ovi nem az ördög műve. Neked is kell az ùjratöltődės? Vidd be nėha. Aki ezėrt elìtėl azzal ne törődj! De vállald, hogy az a pár nap ròlad szòl. Nem mindenki olyan szerencsės, hogy heteket tud vigyázni a gyerekre nagymama. Akinek muszáj vinni, annak a gyermeke nem fog összeaszni ės sanyarùan elhervadni nyáron sem. Te ėrezd magad szerencsėsnek, hogy nem muszáj. Érezd magad szerencsėsnek, hogy azzal a kinccsel akit világra álmodtál, akit te formálsz együtt lehettek. Mėg akkor is ha cicát rajzolt a falra a pimasz mìg a hagymát pucoltad. 
Legyėl vele! Nem csak miatta, okė, akkor magad miatt is. Nem kėnyelmes. Nem. De jò.”

Szeretnék adni néhány tippet, ami kiinduló pont lehet, hogyha kifogytatok a program ötletekből:

Vizes játszóterek  (például Tarzan park)
Piczinke póniudvar
Hol nem volt vár
Szigethalmi vadaspark
Future Park
Séta a Duna parton
Piknikezés egy mezőn
Margit-szigeti zenélő szökőkút
Vízi cirkusz (nagyobbakkal tervezem)
Csodákpalotája
Nyíregyházi állatkert
Katica tanya
Barlangi túra / csónakázás
Hajókázás (akár a bkv hajón)
Sonnentherme (Ausztria)

Jó szünetet Mindenkinek!

komment

A nem teljesen varázslatos Tündérkert Hotel

2018. június 19. 13:24 - Bolvária Blog

Múlt héten Noszvajon jártünk, a Tündérkert Hotelben. Habár nem úgy készültem, hogy írok róla, mégis megjött a kedvem hozzá, így megosztom Veletek a tapasztalatainkat.

Három napot töltöttünk a Tündérkert Hotelben, ami egy kisebb hotel, mint ‘nagytestvére’ az Oxigén Hotel. Ugyanúgy Noszvajon, félig-meddig erdős környezetben helyezkedik el.
A Hotel megjelenésében, romantikus-vintage stílusúnak hirdeti magát, ami az épületbe lépve, az étteremnél, és a szobákban (legalábbis a miénkben igen, mert a többiben nem jártam) megtapasztalható. A folyosó inkább egy régi koleszre emlékeztet, stílusában nem illik ehhez az előbb említetthez.

Öten érkeztünk a szobánkba, ami sajnos rettenetesen kicsi volt számunkra. Igazából az egész szoba egy nagy franciaágy volt, aminek a végébe be volt szorítva az utazóágy, a picinek. Illetve az ágyunk mellett, egy emeletes ágy is megtalálható volt, ami a két nagyobb lány számára lett volna jó. Viszont a felső szint szerintem nagyon magasan volt, nem találtam biztonságosnak a széles oldalléc, és a repedezett létra miatt. Biztosan egy nagyobb, 8-10 éves gyerek nagyobb biztonsággal aludt volna rajta, de én a 4 évesemnek nem találtam annak. Így ketten nyomorogtak a lenti ágyon.
20180612_173938.jpg20180612_174032.jpgPelenkázó nincsen, úgyhogy ezt is az ágyon oldottuk meg. Pelenkakuka sem volt, így mi a teraszra raktuk ki a kis szemetest (amit a 3 nap alatt egyszer sem űrítettek). Kád, állvánnyal együtt be volt készítve, azonban nem nagyon volt hely a felállításnak, ráadásul nem is találtam túl tisztának. A szobában se székek, se asztal amire rá lehetne pakolni.
20180612_175106.jpgSzóval tényleg csak egy nagy francia ágy volt az egész. Ez nekünk egy kissé (nagyon!) derékba törte az ott tartózkodásunkat. Továbbá nekem nagyon csökkentette a komfortérzetemet, hogy sehol nem volt szőnyeg a szobában. Én kifejezetten szeretem, hogyh az ágyból kilépve nem a hideg földre teszem a lábamat. Ráadásul így az apróbb homokszemek, por is rátapad az ember lábára, és utána úgy száll vissza az ágyba – nyilván lehet, ez csak engem zavar.
Ami szintén nagyot rontott nálam a jó hangulaton, hogy egyszer sem volt takarítás a szobánkban. Hiába dobtuk a koszos törölközőt a földre (ahogyan írták is, ha cserére lenne szükségünk), a kijelentkezés végéig senki nem cserélte. Az érkezésünkkor az előzőleg itt hagyott wc papírt tekercset lehetett folytatnunk, és mikor elfogyott senki nem hozott újat. Értem én, hogy lehetett volna szólni, de tudjátok én kíváncsi voltam, hogy mennyire figyelnek oda erre ők…

Volt egy kis teraszunk is, amiről közvetlenül a kertbe lehetett sétálni. Ez nagyon tetszett! Ezzel is csak az volt a gond, hogy két szék volt letéve (négy helyett), és nem volt asztal itt sem. Így ezt sem tudtuk igazán kihasználni.
20180612_152518.jpgHátul a nagy kertben nagyon kevés játék volt, a játszótér elég erős kifejezés! Egy hinta, egy csúszda és két rozoga libikóka volt. Viszont jó a levegő, és egyik délután körülbelül 10 percet azzal foglalkoztunk, hogy egy gyönyörű pillangó oda-vissza szállta ruhánkra, és meg tudtuk csodálni.
A honlapon hirdetve van, hogy a kertben focipálya, rollerek, ping pong kerékpárok várnak. Hát sajnos ezek közül egyik sem volt igaz. Van lehetőség bicajozni menni. Azonban azt már nem teszik hozzá, hogy nem lehet biciklit bérelni itt, hanem csak az Oxigén Hotelben.

A hotelben félpanziós ellátás van, a reggelit viszonylag bőségesnek mondanám, a vacsorát azonban nem igazán. Két féle hús, köret, és egy tésztaféle volt mindkét este, ital térítés ellenében. Ráadásul egy pincér lavírozott, hogy leszedhesse, letakaríthassa az asztalokat – ami nyilvánvalóan nem sikerült, hiszen ehhez egy ember kevés. Így második nap úgy ültünk le reggelizni, hogy a három szabad asztal közül, a morzsásat választottunk, mert a másik kettő tele volt koszos edényekkel.
Ha ebédelni szeretett volna valaki, akkor az Oxigén Hotelben volt erre a legkedvezőbb lehetőség – itt nagyon finom volt az ebéd.
Nekem egy kicsit úgy tűnt, nincsen annyi asztal ahány szoba, így volt, hogy valaki várakozott, hogy ehessen – de ennek ügyében nem folytattam oknyomozást.
Illetve ugyanez volt a helyzet a parkolással is, második nap elmentünk ebédelni, és mire visszaértünk, alig tudtuk bepaszírozni az autónkat valahova.

A fürdőház egy medencéből áll - aminek a bejáratához ki volt téve, hogy maximum 12 ember lehet a medencében; ez egy kicsit vicces, mert nem igazán értem, ha többen akarnának bejönni, akkor milyen elv alapján küldjük ki egymást. A padlón centiméteres víz állt, amit nem láttam, hogy bármikor feltakarítottak volna. Egy darab wc van.
Számomra a fürdőház legidegesítőbb része az volt, hogy a medence körül dobogók voltak, ott lehetett leülni. Kb egy 40 cm-es közlekedőn lehetett jobb oldalt végigmenni, ami szerintem életveszélyes, főleg egy pici babával a kezemben. A fürdőházből egy kis udvarra lehetett kimenni. Ez nagyon tetszett, mert itt a műfüvön lehetett labdázni, napágyon napozni, és homokozóban homokozni. Egyedüli hibája, hogy a gyerekek a homokozóba úgy vittek vizet, hogy a homokos lábukkal végigsétáltak a negyven cm-es úton a medence mellett, és vissza. Igazán lehetett volna egy csapot kintre is tenni.
20180612_163336.jpg20180612_191033.jpgAmi tetszett még, az a játszószoba, ez jó kikapcsolódás a gyerekeknek, hogyha megunták a kint létet. Itt van kiskonyha, kirakós, társasjátékok, babák, sátor, darts, és egy csocsó (amihez nem volt labda). Azt sajnáltam, hogy ablak nem volt, így egy idő után elfogyott a levegő (egy ajtó volt, ami be volt zárva, és különben is a parkolóba nyílt, így elég veszélyes lett volna ha kirohangálnak a gyerekek).
20180613_165143.jpgÖsszességében a gyerekek jól érezték magukat – de mondjuk nekik egy homokozó egy lavorral meghozza a boldogságot. Számunkra kissé karcsú volt, én második nap már vártam, hogy haza mehessünk. A közösen eltöltött idő azonban valamelyest felejteti, mert itt voltunk először a harmadik lányunkkal fürdeni - akinek ez olyan jól esett, hogy elaludt a mednecében, a kezünkben. Sokat labdáztunk, játszottunk a lányokkal, estig tartó homokozást rendeztünk, amire itthon nincsen lehetőségünk. Azonban magát a hotelt nem tudom teljesen jó szívvel ajánlani, csak akkor, ha valaki mindezek tudatában megy el.

komment

Egy hónapja nagycsaládosan

2018. május 17. 15:57 - Bolvária Blog

Egyszer azt olvastam, hogy a harmadik gyermek az egyik legélvezhetőbb, hiszen addigra már a többiek nagyok - legalábbis valamilyen szinten. Ráadásul a szülők kezdeti bénázásai, és túlságos stresszelései addigra már megélték fénykorukat – és remélhetőleg leáldozóban vannak.
Mi mindegyik gyermekünkre “készültünk”, vártuk őket, így a harmadiknak is nagyon örültünk, amikor a pozitív tesztet a kezünkben tartottunk. Mostmár kicsivel több mint egy hónapja teszi teljesebbé a családunk életét ez a kis apróság, akit mindannyian hatalmas szívvel vártunk.

Arra gondoltam, leírom Nektek, hogy számomra mik jelentettek könnyebbséget, illetve nehézséget ebben a pár hétben, a harmadik baba megérkezésével.
Ahogyan a bevezetésben már említettem, könnyebbség az, hogy nem az ismeret hiányából fakadó, esélytelenek nyugalmával indultam neki az első heteknek. Harmadik gyerek lévén csukott szemmel pelenkázok már gyakorlatilag, megfelelően kezeltem a köldökcsonkot, nem féltem esténként megfürdetni (hiszen olyan törékenynek látszanak) stb… Míg persze az első gyermeknél ezek mind-mind kihívást jelentettek.
Nem ért túl nagy meglepetésként a hasfájás, és a tejkiütések megjelenésénél sem rémültem meg. Ezek apró dolgoknak tűnhetnek, de aki emlékszik még az első gyermek megérkezésére, az tudja, hogy ezek a dolgok világot megrengetőek a friss szülők életében. Emlékszem, amikor az első lányunkat a hasfájás gyötörte, és rengeteget sírt az első 3 hónapban, akkor voltak olyan esték, amikor megfordult a fejemben: “Mi van, ha ez a gyerek sohasem alszik el, és egész életünkben ébren kell maradnunk?” :-D Ezen visszagondolva jót nevetek, de akkor teljes kétségbeesésemben komolyan gondoltam.
Amit nagyon szerettem a második, és a harmadik lányunk megérkezésével, az az anyaság érzése. Az első lányunkat is nyilván az első perctől kezdve nagyon szerettük, de mégis ott volt a sok újdonság (szülés, szoptatás, mindenféle bénázás), ami miatt máshogyan érkezett meg az anyai szeretet – ezt nem nagyon tudom leírni, talán valamennyire értitek. A második, és harmadik babánál az első pillanattól kezdve hatalmas ragaszkodás, és szeretet érzése járt át mindkettőnket, hiszen nem terelték el a figyelmünket sem a szülés utáni fájdalmak, vagy a szoptatás esetleges nehézségei. Szóval ezt az érzést, nagyon szeretem, és nagyon élvezem.

Most, talán az első két hét volt az, ami a belerázódás szakasza volt mindannyiunk számára. Akit otthon várnak már nagyobb gyerekek, és úgy megy haza az újszülöttel, az otthon lévő nagytesók, egyszerűen hatalmasnak tűnnek – még ha kis korkülönbség is van köztük.
Én körülbelül úgy éreztem magamat az első két hétben, mintha a Jurassic Parkba érkeztem volna meg – mindkét gyerek hatalmasra nőtt, hangosak, erősek, néha folyik a nyáluk. Hogyha az egyikük hamarabb kaparintja meg a prédát (egy értékes lego darabot, vagy egy babát), akkor hatalmas sikítások, ádáz ordítások, és kemény csaták színterévé változik a nappalink.
Ez a háromnapos kórházi csönd, és pihengetés után, bizony teljesen más dimenzió. Amit bevallok őszintén, az első 2 hétben nem tudtam valami nyugodtan kezelni. Mivel az újszülött gyermekünk ebben a 1,5-2 hétben azt gondolta, hogy éjjel van nappal, és nappal van éjjel nem sokat aludtam. A fáradtság, és a szülés utáni regenerálódásra való szükség mellett, nem igazán tudtam a két T-Rex csatározásait hangos szavak nélkül tűrni. Habár igyekeztem az ő igényeikre is odafigyelni, szívem szerint, inkább átaludtam volna ezt a két hetet.  Amint viszont elmúlt a gát fájdalom, és rájött a minike, hogy tud ő este egyhuzamban 6 órát is aludni, sokkal nyugodtabbá vált itthon is a helyzet.
További nehézséget okoz(ott), hogy mostanában a négyévesünknek, eléggé megeredt a nyelve – és nem éppen az hangzik el, hogy “igen anya! Persze anya! Rögtön anya!….” :-D ez újabb kihívásokat állít a hétköznapjaink elé, amik nélkül valószínűleg kicsit unatkoznék (ja, nem…). Néha kissé ‘olaszos’ nálunk ilyenkor a hangulat, amin persze próbálok változtatni, mert nagyon utálom felemelni a hangomat. Ez a dacos korszak olyan énjét is kihozza az embernek, amit nem éppen a türelmes jelzővel tudnék illetni. Ilyenkor csalódott vagyok magammal kapcsolatban, de dolgozom azon, hogy sokkal nyugodtabban, humorosabban tudjam kezelni az akaratos makacsságát, hiszen nagyon szeretjük.
blogjur.jpeg
A második lányunk, 2,5 éves és nagyon ügyes, önálló kislány, aki 3 nap alatt (még a kórházban voltam) szobatiszta is lett. Egyfelől nagyon büszke vagyok, hogy mennyire talpraesett, vagány csajszi, más részt néha teljesen kiborít, hogy egyedül akarja a dolgokat megoldani. Ez általában időben is sokkal többet jelent – felvenni egy pulcsit, zoknit … Ami persze nem mindig megy neki, ezzel már nem csak az én türelmemet teszi próbára, hanem a sajátját is. :-D
Sokszor a középső gyereket, “szendvics gyereknek” modják, aki bent ragad a nagy, és a kicsi között, és kevesebb figyelem jut rá. Én nagyon igyekszem ezt elkerülni (remélem a jövőben is sikerülni fog), és úgy megoldani, hogy amikor szoptatom a kisbabát, akkor is játszom, vagy beszélgetek vele, vagy éppen könyvet olvasok neki – persze csak akkor, ha látom igénye lenne rá. Amikor jól el van egyedül is, akkor hagyom, hogy egyedül játszon, hiszen ez nagyon fontos nekik fejlődés szempontjából is. De a szülés utáni első hetekben gyakori, és időigényes a baba szoptatása, nem akarom, hogy azt lássa, állandóan szoptatok, ő pedig egyedül van. Van olyan is, amikor a baba nem tud elaludni, és sírdogál, akkor pedig magamra kötöm a picit - a kendőben gyakorlatilag egyből elalszik – és így teljesértékűen tudok Pankával is foglalkozni, vagy akár kimenni bicajozni, játszózni egyet. Részéről kevesebb a nyafogás, és a feszültség is, hiszen látja, hogy nincsen semmilyen szinten a háttérbe szorítva, figyelmenkívül hagyva. Ráadásul segítek neki megbírkózni azzal az új helyzettel is, hogy mostmár nem ő a legkisebb a családban. Persze, adódnak olyan helyzetek, amikor tovább kell a bilin ücsörögnie, mert nem tudok azonnal menni, amikor hív vagy kicsit várniuk kell, amikor megéheznek – de azt gondolom, ez ilyen többgyermekes dolog – nem lehet mindenkinek, azonnal teljesíteni a kéréseit. Ami talán nem is baj, hiszen egy család vagyunk, amely tagokból áll, ahol bizony türelmesnek kell lenniük, a másikra odafigyelniük. Sőt hogyha segédkeznek, akkor hamarabb tudunk elindulni valahova, vagy leülni játszani a nappaliba.

A logisztika: a legelső logisztikai feladatunk az volt, amikor kiderült, hogy az ötszemélyes autónkba mégsem férünk bele öten. A három autósülést nem lehet berakni egymás mellé, így komoly fejtörést okozott, mire kitaláltunk egy olyan ülésrendet, aminek segítségével nem kell senkit otthon hagynunk :-D. Így összenyomorodva, de büszkén el tudunk ugrani a legközelebbi Tescoba.
Magának egy napnak a kilogisztikázása nem igazán nehézség, hanem velejárója a nagycsaládnak, főleg ott ahol nincs bébiszitter, a nagyszülők is dolgoznak, és mondjuk az apuka is sokat dolgozik. Szerencsére olyan férjem van, aki ha úgy ér haza a munkából, hogy még nem alszik mindenki, akkor segít a két nagyobb lány lefürdetni, és lefektetni, amíg én a picivel foglalkozom.
Hogyha egyedül vagyok velük, akkor körülbelül így néz ki egy napunk: elvisszük a nagylányunkat oviba (ez általában heti 3 napot jelent), a két kicsivel elintézzük a dolgokat (posta, heti nagybevásárlás stb.). Amikor végeztünk, akkor a kocsiban bekapunk valamit, és közben a babát is megetetem. Két opció szokott lenni ezután; vagy haza megyünk, és játszunk egy nagyot, utána kaját csinálok - ha éppen úgy jön ki a lépés - vagy pedig elmegyünk játszótérre, vagy sétálunk valahol. A közös játék, és séta engem is felfrissít, ráadásul szeretném, hogyha a középső lányunk nem érezné azt, hogy a napja kötelező ovijáratból és bevásárlásból áll, hanem neki is meg legyen a játék, és a szórakozás, kikapcsolódás lehetősége. Szeretem, amikor velem vannak bevásárlásnál, ügyintézésnél, mert én ezt iszonyú jó szocializációs dolognak látom – várni kell türelmesen, másokra is oda kell figyelni, a bevásárlást meg kell tervezni (hű, de sok a ‘kell’)… Habár sokkal könnyebb lenne ezeket elintéznem, mégis általában velük szoktam. Amellett, hogy ezt közösen megcsináljuk, elintézzük a feladatokat mindig viszek bele valami apró pluszt – például egy jó játszóterezést. Mez azért is van, mert ő(k) gyerek(ek), és figyelembe kell ezt is venni, egy hosszú, zsúfolt napnál– nem lehet elvárni, hogy egész nap maradjon csönben, álljon sorban, és ne mászkáljon el. Ezért hogyha sok mindent kell csinálnunk, akkor biztosan olyat is közbe iktatunk, amit ő(k) is élvezhet(nek). Így inkább úgy fogja fel a napot, mint egy közös kalandot velem / velünk.
Amikor haza jöttünk, akkor ebéd, pihenés van (ez idő alatt szoktam dolgozni, ha mégsem sikerül, akkor esténként), és utána újra ovijárat. Amikor ott vagyunk, akkor általában maradunk az ovi játszóterén kicsit játszani.
Itthon a lányok ketten játszanak, rajzolnak, mesét néznek kicsit – addig én a lakás körüli munkákat csinálom (mosogatógép ki-be, mosást berakok, teregetek, összepakolok stb). Ezután vacsora, mind három gyerek lefürdetése, meseolvasás a nagyoknak – ami közben a pici szopizik, és elaludni próbál.
Amikor mindenki alszik, akkor feldobok egy arcpakolást, kibontok egy chipset, és berakok egy filmet VAGY bezuhanok az ágyba. :-D
Körülbelül így néz ki, talán nem is egy napunk, hanem egy hetünk általában. Van, amikor zsúfoltabb, van amikor lazább. Szeretem, amikor anyukám át tud ugrani, és besegít, mert ilyenkor én is lazulhatok kicsit. De igazából szeretem egyedül is megoldani a dolgokat úgy, hogy nem érzem elveszettnek magamat, amikor 3 gyerekkel kell vásárolni vagy orvoshoz menni.

Sűrűbbek lettek a napjaink, de tudom ez pici babával mindig így van. Ez a feszített tempó mindig alábbhagy, akár már akkor is, amikor pár hónapos a legkisebb, a többieket és a külvilágot figyelgeti.
Nagyon furcsa dolog, hogy minden egyes gyermek érkezésével úgy érezzük magunkat a férjemmel, hogy: igen, Vele lett még teljesebb a családunk! Amikor azt hiszem, hogy a maximumon működik a szeretet faktor a szívemben, akkor megérkezik még egy kistesó, és rájövök, hogy neki is bőven van még hely!


 

 

 

 

 

komment

Szabadban pici babával: 3+1 kedvencem

2018. április 22. 17:25 - Bolvária Blog

Annyira gyönyörű idő volt a hétvégén! Gondolom Ti is örültetek neki, ilyenkor annyira jó kimozdulni, és csavarogni egyet valahol. Habár még csak 1,5 hetes a legkisebb lányunk, a szép időnek köszönhetően kimehetünk egy rövid időre a szabadba. Igyekszem a gyermekágyi időszakot pihenéssel tölteni – már amennyire egy 2,5 és egy 4 éves mellett ez megoldható – a friss, tavaszi (szinte nyári) levegő engem is feltölt.
Pici babával nem mindig könnyű kimozdulni, de hogyha jól összepakolásszuk a fontosabb dolgokat akkor megkönnyítjük, és élvezetessé tesszük a közös együttlétet mindannyiunk számára.
kep.jpgÖsszegyűjtöttem 3+1 terméket , amelyek a kedvenceim, mert praktikusak, szépek és elengedhetetlennek tartok, ha útnak indulunk.

1. Felhő szoptatós kendő
Nem hiszem, hogy ki lehet úgy mozdulni, hogy egy baba ne éhezzen meg, bármilyen rövid időre is megyünk el – legalábbis nekünk eddig még sosem sikerült. Ha mást nem, a megváltozott környezet, az idegen zajok miatt kér egy kis nyugtató összebújást. Lehet, hogy egy rövid időt tudunk nyerni a játszó cumival, de talán számunkra is jobb, hogyha mi magunk nyugtatjuk meg.
A nyilvános helyen való szoptatás zavarba ejtő, a mellékhelységbe való elvonulás pedig kellemetlen. Éppen ezért tökéletes megoldás egy szoptatóskendő. Főleg olyan, mint a Felhő kendő amit se csatok, se gombok, se semmi tényező nem bonyolít túl, ami az éppen farkaséhes baba, és az ezen stresszelő anyuka idegeit tovább húzná.
Rugalmas, légáteresztő anyagának köszönhetően könnyed, és kényelmes vele a szoptatás.
1.JPG2. Grudo mini pelenkázó
A Grudo márkáról már korábban írtam Nektek, de ismét figyelmetekbe szeretném ajánlani az egyik szuper termékét, a mini pelenkázót.
Gruiz Dóra által tervezett mini pelenkázó szuper kísérő, hogyha elmegyünk otthonról. Ezt a kis táskát, ha kihajtjuk, akkor találunk több zsebet, egy cumitartó kapcsot, és egy olyan felületet, ahová a babát fektethetjük a pelenkázás során. Ez amúgy lecipzározható, és mosható szükség esetén. Én sosem szerettem csak úgy lefektetni a babát, akármilyen tisztának tűnő pelenkázó is volt ott, ahol éppen jártunk. Ez egy higénikus megoldás, ráadásul a zsebeknek köszönhetően nem kell izgulnunk, hogy otthon felejtünk valamit.
img_20180422_141111.jpgimg_20180422_140947.jpg3. Napvitorla babakocsira / hordozóra
A közvetlen napsugárzás nem tesz jót a baba bőrének, ráadásul zavarhatja is őket a séta során. A napvitorlát én ezért szeretem, mert egy egyszerű megoldás, és gyorsan feltehető szinte bármilyen babakocsira. Ráadásul nagyobb babák esetében, talán könnyebb az altatás is, hiszen kizárjuk a külvilágot így.
Mi először tavaly vettünk ilyen, nagy hasznát vettük például Horvátországban, amikor a 1,5 éves kislányunk sehol nem tudott elaludni – mert inkább a medencében / tengerben fürdött volna egész nap.
vitorla.jpg+1. Puha, design takaró
Egy puha, könnyű takaró mindig van nálunk, hogyha hirtelen hűvösebb lenne, szeles idő támadna, vagy csak egyszerűen légkondicionált helyre mennénk be.
A világos szín visszaveri a fényt (például, ha napsütésben, de erős szélben sétálunk és betakarjuk a babát), a puhaságát pedig szeretik a legkisebbek is.
Ez a takaró pedig külön kedves számomra, hiszen a barátnőim kezei közül került ki. A takaró, a Little Factory nevével van fémjelezve, és a rajta lévő levelek pedig Suplicz Pajor Hanna kezemunkái, a Hanna Pajor Illustrationtől.
img_20180415_121449.jpg

komment

Miért is nehéz a blogolás (számomra)?

2018. március 30. 21:46 - Bolvária Blog

Korábban már írtam Nektek, hogy az elmúlt fél-egy évben sok változás történt / történik nálunk, amiből én is sok feladatot veszek ki, így sajnos kevesebb időm jut a blog bejegyzések megírására. Fejben sokszor fogalmazok, címszavakat a jegyzettömbömben felírok, hiszen téma az mindig van.

De ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor időről-időre elgondolkozom a blogom folytatásán. Eredetileg azért kezdtem el, mert nagyon szeretek írni, és az hogy édesanya lettem az egyik legcsodálatosabb dolog az életemben. A bloggal, a cikkekben megjelenő témákkal akartam bemutatni, hogy mennyire fontos munka a full-time mami job, és azt is, mennyire nem unalmas az otthonlét. És akik tudják vállalják be, maradjanak otthon a gyerekeikkel amennyit csak lehet, hiszen ez az időszak egy visszafordíthatatlan korszak mindenki életében.

Sosem bizonytalanított el az írásban, hogyha ellentétes, vagy akár támadó véleményekkel találkoztam (“azért nem olvaslak, mert a bölcsi ‘ellen’ írsz.”). Sokkal inkább elbizonytalanító, amikor azt a fajta hozzáállást tapasztalom, ami igazából világméretű tendencia: “Mindenki úgy jó, ahogyan van. Mindenkit fogadjunk el, mert mindenki jó, jót akar. Mindenki szuper.” Ha ez így lenne, akkor egy végtelenül csodás világban élnénk. Valami menyországhoz hasonló lenne, hiszen mindenki annyira jó, és mindenkit annyira szeretünk – ebből csak jó sülhet ki.
És, amikor rávilágítasz (illetve jelen esetben rávilágítok) arra, hogy ez azért szerintem nem teljesen igaz – például nem tartom minden anyukának az anyasághoz, gyerekeivel eltöltött időhöz való hozzáállását jónak - akkor persze jön a kiakadás, és a támadás.
Ilyen megfogalmazásaim során, sosem úgy “ítélkezem”, hogyha egy anya hibázik, elfárad, kiakad stb… Viszont azt gondolom, hogy a gyermekeinkhez való hozzáállást, vagy az anyasághoz való mentalitást igenis mérlegelni lehet: jónak találom-e, vagy sem. Szerintem ez egy hamis képmutatás, amikor azt mondjuk mindenki olyan jó (jelen esetben anyuka). Nem, nem mindenki, és ez nem abban mutatkozik meg, hogy kiakadunk, vagy néhány percre elegünk lesz mindenből.
Sokat gondolkoztam ezen a dolgon, és arra jutottam, hogy ritkán szoktam feszegetni ilyen témákat (az elmúlt 3 évben kb 5 alkalommal jött elő), de akkor őszinte szeretnék lenni. Nem szeretnék egy hamis kedvességet felvenni, csak hogy mindenkinek megfeleljek, és ne veszítsek olvasót. Valaki vagy szereti a blogomat, és túl tud lépni azon is, hogyha nem tetszik neki egy-két dologról a véleményem. Vagy nem, és akkor búcsút kell vennünk ilyen módon egymástól. 

A másik, ami sokkal inkább elbizonytalanít az írásban, az a személyeskedés. A blog – mivel eredetileg napló – személyes hangvételű. A személyesség, és a szubjektivitás abszolút megy nálam is, azonban az intimitástól sokszor tartózkodom.
Azt látom, hogy egyre inkább ez a trendi vonulat – amivel szemben menni nagyon nehéz, hogyha az ember “népszerűségre” (alias sok követőre, és lájkra) vágyik. Hogyha én egy kamerával végigsétálok a lakásunkban, és a gyerekek az éppen minden insta-maminak körbeküldött Puffies pelusban rohangásznak, akkor dőlnek a lájkok. Akkor vagyok érdekes, hogyha minél többet mutatok magunkból (ahogyan a gyerekek hisztiznek, vagy éppen cukorborsók, vagy fürdenek, vagy ahogyan Dubaiban a lábamat lógatom…). Igazából, az instagrammal (amit én is ‘ugyanúgy’ használok), és az insta-mamik megjelenésével egy modern valóságshow-vá alakult az életünk. Sosem szégyelltem például – na jó, a Tesco közepén mégis -, hogy az én gyerekeim is tudnak hisztizni, mégsem gondolom, hogy ezt több száz, vagy több ezer IDEGEN embernek meg kell mutatnom egy fotóval csak, hogy én is elfogadott legyek, hogy bemutassam ilyen napjaink is vannak. A hiszti témáról írtam már, és tervezek írni is még – de ez így már nem olyan érdekes, mintha öt percenként posztolnék egy képet róla.
Néha kicsit az az érzésem, hogy ebben a “blog versenyben”, annyira beleélik magukat az anyukák, hogy nem is gondolnak arra, mennyire sokat árthatnak ezzel a gyerekeiknek, maguknak. Azzal, hogy bemutatjuk részletesen az otthonunkat (nyilván itt nem a gyerekszoba egy részletére gondolok vagy hasonló), és azt, hogy a gyerekeink mit szeretnek, mit nem stb… Teljesen kiismerhetővé tesszük az idegen emberek előtt őket, és a családunkat.
Ráadásul sokszor megalázó módon fényképezzük le őket, hiszen cuki a nagy pocak, a pelusos popó, vagy az apró cici – de ők is így fogják ezt látni évek múlva?! Mégis, elhiszitek nekem, hogy még több olvasót (inkább kíváncsiskodót) tudnék generálni az ilyen posztokkal? De vajon ez hosszútávon (túl a nagycégegtől érkező ajándékcsomagok világán) megéri ez nekem?

Sokan mondják, hogyha csak egy embernek tudnak segíteni, már megérte, hogy kiadja a legbensőbb érzéseit. Én viszont azt gondolom, hogy szívesen segítek (hiszen sok home office-os anyukától jött visszajelzés privát üzenetekben), azonban ezt nem fogom az intimitás oltárán feláldozni.
A sok lájk nem sok ‘szerető’ embert, hanem sok kíváncsiskodót jelent legfeljebb…

Több témát összeírtam, és ahogyan időm engedi meg is írom Nektek! Remélem szeretni fogják, azok akik eddig is szerették az oldalamat. Személyes lesz, saját tapasztalatokon alapuló, ugyanúgy mint eddig.
Nem azt akartam üzenni ezzel a bejegyzéssel, hogy többször nem fogom mutatni a kislányainkat! Csupán azt, hogy ezt a blogot nem fogom a tucat blogok / vlogok mintájára csinálni - ahol nincs önálló véleményem, hanem mindenkit elfogadok. Ahol megmutatok mindent, csakhogy látható maradjak.
A Bolvária blog, azt hiszem sohasem lesz kevesebbnek vagy többnek a kifejezője, mint amit a legelső cikkemmel is megírtam: a család érték!

komment

Házimunka a legkisebbekkel

2018. február 04. 12:35 - Bolvária Blog

Az, hogy mikor vonjuk be a gyerekeket a ház körüli teendőkbe, mikor vegyük komolyabban, mikor lazábban a feladatot, mindenki maga dönti el.
Én mégis azt tudom mondani, hogy szerintem minél hamarabb, annál jobb. Abban bízom, hogy így természetesebb, magától értetődőbb lesz néhány olyan dolog ami számunkra, szülők számára is fontos a hétköznapok során.
Mindig is nagyon szerettem, amikor a lányainkat érdekelte, hogy mit csinálok, és habár nem mindig nevezhető segítségnek, az ő segítségük, mégis próbálom türelemmel, átengedni nekik, amihez maguktól van kedvük.
Nálunk két ‘kötelező’ dolog van (fúj, de csúnyán hangzik), amit bizony elég korán el kellett kezdeni. Az egyik ilyen a játékok elpakolása esténként, a másik a levett, de tiszta ruha összehajtogatása, és szekrénybe tevése.

Az, hogy napközben mennyire pakolnak szét, annyira nem izgat (egészen addig, ameddig esés nélkül el tudok jutni a lakás egyik pontjából a másikba), viszont este összepakolni az már az ő feladatuk. A nagyobbik lányom 1,5 éves volt, amikor ezt elkezdtük tanulni. Nem mondom, hogy mindig jókedvűen teszi, de megteszi, és így a hugával is könnyebb (általában), mert előtte a példa. Hogyha nagyon fáradtak, és nagy a káosz, akkor jobban besegítek nekik, mert azt is szeretném, hogy lássák egy csapat vagyunk, én is segítsek nekik, és ők is nekem.
Azt vettem észre, és ha megengeditek akkor azt tanácsolom, hogy legyetek konkrétak. Például az nem biztos, hogy érthető, hogy “rakj rendet!”, vagy “pakolj el a szobádban!” Az viszont annál inkább, hogy tedd el a legókat a legósdobozba, a babákat pedig a kosárba. Segítség lehet nekik, ha mindent ugyanoda pakoltok vissza, mert így hamar megtanulják, minek hol van a helye, illetve könnyebben megtalálják, hogy hol keressék, ha eszükbe jut egy játék.2807.jpg<a href="http://www.freepik.com">Designed by brgfx / Freepik</a>

A ruha összehajtogatás pedig a lelkivilágomnak kell, mert ezek a lányok annyit öltöznek egy nap, hogy én ilyet még nem láttam. Úgyhogy nem vagyok hajlandó hajtogatni mindennap 100x, így megtanítottam a nagyobbnak, hogyan hajtsa össze a ruháit, aki a kisebbiknek előszeretettel adta át ezt az ismeretet (hátha ezzel megússza a munkát).
Hogyha nagyon rávehetetlenek, akkor jön egy “kisebb” ösztönzés, például nincsen másnap mese, vagy a kedvenc kisállattal nem lehet aznap este aludni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy természetes legyen számukra, hogy a házimunkából egy részt, nekik is ki kell venniük, vagy hogyha segítséget kérek tőlük, akkor jöjjenek, mert én is mindig szívesen állok a rendelkezésükre, ha elakadnak valamiben (mondjuk, amikor egy fél napig keresünk egy 15mm-es babacipőt).

A többi dologgal kapcsolatban pedig megkérdezem őket, hogy van-e kedvük, és csak addig kell csinálni, ameddig jó szívvel tudják, és nem fáradnak el benne.
Ó, de ez mostmár kezd olyan lenni, mintha egy szigorú gyermekmunkát végeztető otthon lennénk. Pedig egyáltalán nem! Csupán kihasználom a kíváncsiságukat, és azt, hogy igazából mindegy nekik mit csinálunk, velem akarnak lenni. Ameddig vidáman végzik mondjuk a törölgetést, tükörpucolást, porszívózást, addig sikerélményük van, ami inspirálja őket, hogy legközelebb is segítsenek. A sütés-főzés, az abszolút állandó móka. Sokszor együtt terítünk meg a közös étkezésekhez, és amikor végeztünk, akkor mindenki maga viszi a tányérját, és a poharát a konyhába a mosogatóhoz. Ilyenkor mindig olyan büszke vagyok, és teljesen elfelejtem (legalábbis pár percre), hogy mennyire is nehéz néhány nap, és olykor mekkora hisztit is tudnak rendezni.
A napunk nagyon nagy része a szabad játékról, a kreatív alkotásról szól. Így azt gondolom, hogy ez az egy-két ‘muszáj’ dolog teljesen belefér, főleg, hogy tökéletesen hozzájárul a szocializációjukhoz, és a felelősségérzetük kialakulásához.
ojb26x0.jpg<a href="http://www.freepik.com">Designed by Brgfx / Freepik</a>

Szerintem érdemes ilyesfajta feladatokat is adni nekik, főleg, hogy valószínűleg nem mindig lesz kedvük besegíteni, és titokban azt remélem, hogy mire eljön ez az időszak, hogy nehezebb őket inspirálni, addigra már valamilyen szinten a szokásukká válik ez. 

komment

Délelőtt, egy ötvös bőrébe bújva

2018. január 25. 16:52 - Bolvária Blog

Nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, , ez mindig is így volt, és most is megmaradt, hogy édesanya lettem. Amikor sikerül időt szánnom magamra, akkor a legtöbbször teljesen szokványos dolgokat csinálok (elmegyek, kávézni, sütizni egyet, kifestem a körmömet…stb). De van, amikor valami teljesen új dologgal szeretném meglepni magamat. A tavalyi évben, ez többször is megtörtént: spontán elutaztunk ketten (már amennyire két gyerek mellett el lehet utazni spontán), kipróbáltam egy olyan sportot, amit eddig sosem, és elmentem egy ötvös workshopra, ahol addig ismeretlen környezetben, vadidegen között, egy izgalmas szakmát próbálhattam ki.
img_20170429_135227_copy.jpgAz ötvösség, mindig is értedekelt, így tavaly tavasszal arra gondoltam belekóstolok, mégha csak egy kis időre is. Azt kell, hogy mondjam teljesen kikapcsolta a gondolataimat, nagyon izgalmas volt egy vadonatúj dolgot kipróbálni, és valami maradandót (ráadásul ékszert!) alkotni.
img_20170429_135056_copy.jpgEgy több részből álló nyaklánc medált készítettem, amibe a számomra legkedvesebbek neveit ütöttem bele. Mindenképpen valami letisztult, egyszerű dolgot szerettem volna elkészíteni, amit bármikor felvehetek, és ami a családomra emlékeztet. 
img_20170429_160406_copy.jpgA Kredenc műhelyben kedves szakmai segítőkre találtam, akik velem együtt ügyködtek, hogy meg tudjam valósítani az elképzelésemet.
Bátorítok mindenkit, hogy szánjatok magatokra ilyen módon is időt, és próbáljatok ki valami olyan dolgot, amit addig sosem, ami kézzelfogható élményt nyújt, ebben a digitális világban.

Ha már csináltatok ilyet, osszátok meg velünk, kíváncsi lennék rá!

komment

Stílusos praktikusság: Grudo design

2017. december 07. 19:43 - Bolvária Blog

Szeretek megosztani Veletek termékeket, magyar márkákat, mert annyira nagyon szeretem a kreatív, szép megoldásokat, ötleteket. Ráadásul, külön öröm, amikor olyan márkákat mutathatok Nektek, amelyeket édesanyák gondoltak ki. Hiszen, talán az anyukák tudják a legjobban, mi az ami a többi anyuka számára is segítség lehet a mindennapokban.
A gyerekekkel otthon eltöltött idő, sokszor kreativitásra ösztönzi az édesanyákat, és ez a Grudo design brand megalkotójával is pontosan így volt.
Gruiz Dóri, két kisgyermek édesanyja, a gyeden eltöltött idő alatt érzett rá, hogy mi az, ami megkönnyítheti az anyukák hétköznapi, rohangálós életét, vagy éppen mi az a cuki kistáska, amiben az apróságok a kincseiket magukkal vihetik.
“Mindig is gondolkodtam azon, hogy egy saját vállalkozást csinálok, de egy jó darabig nem igazán “fogott meg” semmi. A gyeden eltöltött két évet ajándéknak tekintettem. Nálunk is eljött az az időszak, amikor rájöttem, hogy egy hátizsák a gyerek mellett, egymilliószor praktikusabb, mint bármilyen más táska. Elkezdtem itthon, és végül külföldi oldalakon is keresni magamnak, de nem találtam olyat, ami praktikus, bírja a strapát, jól néz ki, és nem sporttáska. Először magamnak terveztem egyet, aztán arra gondoltam; miért ne lenne másnak is erre szüksége?!”
A Grudo designra úgy bukkantam rá, hogy éppen hátizsákot kerestem magamnak. Olyan hátizsákot, ami kellően nagy (tehát beleférnek az én dolgaim, és a gyerekeké is), strapabíró anyagból készült, és, ha akarom sportos ruhákhoz is felvehetem, de mégis nőies.Hadd mutassam meg Nektek, hogy miért is tetszettek meg Dórinak az ötletei és, hogy milyen praktikus átgondoltság áll ezen termékek mögött.

Hátizsákok: mindegyik strapabíró, erős anyagból készül, ami elengedhetetlen a mindennapos nyúzós használat során. A kollekció egy része vízlepergető anyagból, másik része pedig bútortextilből készült.
Mindegyik táska belseje vízhatlan bélést kapott, ami kifordítható, így az útközbeni falatozásokból visszamaradt morzsahegyek, könnyen kiszórhatóak. Illetve, ha valami kifolyik, vagy egy félig megrágott csoki belekenődik a táska belsejébe, akkor könnyen kimosható. Ez nagyon praktikus megoldás, hiszen az egész táskát nem tudjuk berakni a mosógépbe, az eredeti bőr díszítő elemek miatt, viszont ezzel a kifordítható technikával, könnyen tisztán tartható.
Az elején van egy méretes zseb, ahová azokat tehetjük, amiket gyakran kikapkodnánk a táskánkból. A fő rekesz, már önmagában nagy, de mivel a “sherpa-lét” nem ismer korlátokat, ezért külön öröm, hogy egy cipzárazással még bővíthetünk az űrtartalmán.
A hátunkra kerülő részen, van egy rejtett biztonsági zseb, ahová a mobiltelefont, illetve az értékeinket rakhatjuk.
grudo2.jpgslider3.jpg
Válltáska: Ti is szoktatok táskát cserélni, attól függően, hogy merre akad dolgotok? És ugye milyen bosszús, hogyha valamit az állandó cserélgetés miatt otthon hagytok?! Na, Dóri válltáskái erre is, egy kreatív megoldást kínálnak!
Kifejezetten nőies stílusúak, cserélhető belsővel vannak ellátva! Cipzározós módszerrel könnyen cserélhetjük a belsőket, így egyszerűen válthatunk a ‘Mami’, és a ‘Business Woman’ funkció között. Ráadásul ezek a belsők, szintén moshatóak! Többféle szín, és kétféle külső (külső zsebbel vagy anélkül) szerint választhatunk.
kep-16.jpggrudo.jpggrudo1.jpgkep-20.jpg
Pelenkázó szett: Ennél szebb pelenkázó szettet nem láttam még! A Grudo design mini pelenkázó táskája olyan, mint egy csodaszép kézi táska. Első ránézésre, könnyen azt hiheti egy kívülálló, hogy színházba indulunk vele, de közben csak egy szimpla peluscserét ejtünk meg.
Ráadásul funkciójában is tökéletes. Van külön zsebe a popsitörlőnek, külön a krémeknek, és 4-5 pelenkának, plusz egy kis cumitartó is van rajta. Ahová pedig a babát fektetjük, az egy lecipzározható, mosógépben mosható rész. Így egy helyen van minden, nem kell keresgélnünk, és biztosan tiszta felületre fekszik a kisbabánk, amikor egy út során tisztába kell tennünk.
slider1.jpg
Gyerek hátizsákok: Dóri, nagyon cuki mini táskákkal kedveskedik a kisgyerekeknek is. Hiszen a harapnivalóból, és a kincsekből sosem elég, ezek állandó úti társaink. Van külön fiús, és lányos színben is, vidám, cserélhető plecsnikkel. A mérete praktikus, kényelmesen viselhető, mellkasán kis csattal, hogy ne csúszkáljanak le a pántok az apró vállakról.
fb_picipiac_grudo_masolata.jpg
Dóri nem akarja, a jóból az apukákat sem kihagyni, így a hátizsákok kínálata férfiaknak tervezett darabbal is bővül majd. Illetve, aki jobb szereti a gymbaget, annak sem kell sokáig várnia!
Érdemes követni a Grudo design munkásságát, mert csodaszép, praktikus termékei között biztosan Ti is megtaláljátok a számotokra legkedvesebb kiegészítőt.
grudo_logo_color.jpg

komment

Hogyan legyünk jó nők terhesen (is)?

2017. november 10. 14:00 - Bolvária Blog

Tudom tudom, kicsit lájk vadász cím, de mit lehet tenni?! Mindannyian vágyunk arra, hogy jobban nézzünk ki - de legalábbis a ‘hozott anyagból’ kimaxoljuk a megjelenésünket. Naaa, ne mondjátok, hogy nincsen így.
Ezt anyaként sokszor úgy érezhetjük, hogy nem tudjuk igazán a csúcsra vinni – főleg, amikor a gyerekeink éppen a “mindent fedezzünk fel” korszakban vannak (és mikor nincsenek abban??), és éppen azt akarják felfedezni, hogy mennyi dolgot lehet szétszedni, kiborítani, szétpakolni, eltépni, vagy csupán a legnagyobbat a pelusba ereszteni, amikor éppen a tusvonalat vinnénk fel a szemhéjunkra, és minden porcikánkkal erre koncentrálunk. Ja nem, pontosabban koncentrálnánk!
Ezért, ez a szépítkezős feladat kisgyerekek mellett sem egyszerű – legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Persze az, hogy valaki ‘jó nő’, nem igazán a sminken múlik – de ismerjük be, sokat dob az alapálláson, az tuti! A kifejezetten előnyös megjelenésre való igyekezet, azonban várandósan hatványozott talán - legalábbis én határozottan így emlékszem, amikor terhes voltam a kislányokkal.
Hiszen már nem férünk bele a régi ruhákba, az izmainkat nem tudjuk úgy megcsillogtatni,mint korábban, és ennek tetejébe 15 percenként el kell mennünk pisilni. Félreértés ne essék, én nagyon élveztem a terhességeimet (a rosszullétet kivéve), és fantasztikus időszakoknak tartottam mindig is az életünkben. Azonban vannak dolgok, amik a már amúgyis ingadozó kedvünket még inkább letörik, vagy akadályozhatják, hogy megéljük azt, milyen szuper is a terhesség időszaka.
Ezért arra gondoltam, megosztom Veletek azt, hogy számomra mik voltak azok, amik segítettek, hogy még jobban érezzem magamat a bőrömben, ezen áldott állapot időszakában is.

1.Ápolt haj
Az első ilyen bagatellnek látszó dolog szerintem mindenképp az ápolt haj. Hogyha nem is jut időtök a hajvasalára, göndörítésre, akkoris a frissen mosott haj egy igazi korona a nők fején. Nekem sem volt/sincs mindig időm bíbelődni hosszasan a hajammal, de erre valamelyest igyekszem odafigyelni, főleg azért mert határozottan jobban érzem magamat a bőrömben. Plusz, szuper kiegészítő, egy-egy finom masni, egy szép fonat, vagy egy különlegesebb hajgumi is.
close-up-of-pensive-woman-with-yellow-flower_1122-1485.jpghttps://www.freepik.com/free-photo/close-up-of-pensive-woman-with-yellow-flower_1015633.htm

2.Szép bőr
Nekem a terhesség alatt volt talán, a legkevésbé szép a bőröm. De a rendszeres arcradírozással, és a minőségi krémekkel azért kordában lehetett tartani az időnként megjelenő pattanásokat, bőrhibákat. Az oldalamon többször ajánlottam már Nektek természetes alapanyagokból készülő bórápolási termékeket, nézzetek körül, hátha találtok kedvetekre valót.
A szép bőr nem állhat meg az arcnál, úgyhogy érdemes testvajakat, olajokat használni, hogy amennyire csak lehet csökkentsük a striák megjelenésének esélyét. A krémek mellett, pedig ne feledkezzetek meg a sok-sok víz ivásról, ami persze nem mindig könnyen teljesíthető feladat. De ha magatok mellé vesztek egy nagy üveg vizet, akkor be tudjátok osztani, hogy milyen időközönként, mennyinek kellene elfogynia. Ráadásul ez nem csak a bőrünknek, hanem az egészségünknek is nagyon jót tesz!
young-woman-covering-half-of-her-face-with-a-hand_1301-4021.jpghttps://www.freepik.com/free-photo/young-woman-covering-half-of-her-face-with-a-hand_1139807.htm

3.Csinos ruhák
Meg kell, hogy mondjam, kifejezetten “mérges vagyok” a várandós ruhákat forgalmazó cégekre. Valami hihetetlenül drágán adják, a kifejezetten kismamáknak szánt ruhákat, és úgy tűnik tényleg belőlünk akarnak meggazdagodni, és ezt nem is rejtik véka alá. Az öltözködés, az egyik legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat pocakosan; kényelmesen és csinosan. Ha tudjuk, hogy több babát szereténk, akkor érdemes néhány alapdarabra beruháznunk, amelyeket szinte évszaktól függetlenül tudunk hordani.
Én nadrág tekintetében mindig a kismama részlegről választottam, mert azok voltak a legkényelmesebbek. Felsőkből pedig, a női részleg rugalmas anyagú darabjait, vagy a tunika jellegű fazonjait kedveltem igazán. A lényeg nem is a márka, hanem hogy ugyanúgy önmagunk tudjunk lenni, a saját stílusunkat viselni terhesen is.
pregnant-woman_1218-508.jpghttps://www.freepik.com/free-photo/pregnant-woman_966380.htm

4.Étkezés
Ez talán az egyik legnehezebb. Én nem is arról prédikálnék, hogy együnk rostban gazdagon, és vigyázzunk, ne szedjünk fel túl sok kilót… Én igyekeztem mindig odafigyelni, hogy ne hízzak el terhesség alatt, és ez azt hiszem mindkét lánynál sikerült is. Az egészséges életmód híve vagyok, mégis azt gondolom, hogy ez olyan speciális időszak, amikor az is nagyon számít, hogy milyen ételektől érezzük jól magunkat. Hogyha gyümölcsöt kívánunk este, akkor szerintem (de ez csak a személyes véleményem), ne vonjuk meg magunktól, csak azért, mert este van és félünk a gyümölcs magas cukortartalmától. Ha pedig egy jó kifli esne jól, akkor felesleges salátát tuszkolni a szánkba. Az étkezésnek érzelmi része is van, és főleg ez akkor számít, amikor például az ételek nagyrészétől rosszul vagyunk. Én például mindkét lánnyal rosszul voltam a húsnak, még csak a gondolatától is az első három hónapban. Bármikor próbáltam magamba tuszkolni (mert fehérje kell), minden alkalommal, azonnal távozott is belőlem. Gyakorlatilag csak dinnyét, szőlőt, epret, és barackot tudtam enni. No meg vajas kenyeret. Bárki bármit mondott, egyszerűen más nem ment. Akkor éreztem jól magamat, amikor azt ehettem, amit igazán kívánok. De ez az időszak is végetért, a negyedik hónaptól sokkal céltudatosabban tudtam étkezni, hiszen újra egyre több dolog esett jól.
table-with-variety-of-pasta-and-tomato-sauce_1220-465.jpghttps://www.freepik.com/free-photo/table-with-variety-of-pasta-and-tomato-sauce_973134.htm

5.Szánj időt magadra!
A vizsgálatok, családi ügyek intézése, munka, és gyerekek négyszögben könnyű lehet elveszni, és kimerülni.
Van olyan amit nagyon szeretsz csinálni, és teljesen kikapcsol? Van, amiben el tudsz merülni, és örömöt jelent? Biztosan! Persze teljesen más, amikor az első babádat várod, és nem kell ezer felé figyelni. De abban az esetben is, hogyha vannak gyerekek, érdemes mindenképpen időt szakítani ilyen mulatságokra is.
Nekem az egyik ilyen kikapcsolódást jelentő örömforrás volt például a sok séta, vagy egy lazább kirándulás. A levegő felfrissít, megnyugtat, és közben rengeteg dologról tudok gondolkozni. A másik ilyen hobbi, a kézműves tevékenységek voltak, főként a képek készítése (festés, ragasztás …). Nagyon szeretek olvasni is, és külön kikapcsolódás a lakberendezési újságok nézegetése.
Amikor ilyen foglalatoságokkal töltöttem az időmet – mégha rövid is volt – nagyon jól kikapcsolódtam, és feltöltött, hogy teljesen magamra szánhattam valamennyit az időmből.
girl-with-balloons-and-arms-outstretched_1150-214.jpghttps://www.freepik.com/free-photo/girl-with-balloons-and-arms-outstretched_917278.htm

Sok dolog van, ami segít a hangulatunkon (akár egy finom reggeli kávé), Nálatok volt valami, amit mindenképp kiemelnétek a várandósságotok során? Hogyha jól érzitek magatokat a bőrötökben, az meglátszik rajtatok kívülről is, és nagy segítség lehet, hogy a lehető legklasszabban viseljétek a várandósság idejét.

komment

Kedvenc testvajaim

2017. november 03. 20:29 - Bolvária Blog

Testvajat a terhesség alatt, illetve a várandós állapottól függetlenül, az őszi-téli időszakban szoktam használni. Nekem könnyebben szárad ki a bőröm, ezért intenzívebb ápolásra van szüksége ilyenkor. Habár a bőrápolás egy része “belülről” történik – a jelentős folyadékbevitellel – mégis hasznos, hogyha rá tudunk erősíteni a tápláló folyamatokra, egy-egy klassz termékkel.

Számomra fontos, hogy hamar beszívódjon, ne hagyjon olajos érzetet, foltot a ruhán. Kellemes, nem hivalkodó illattal rendelkezzen, és már néhány alkalom után érezni lehessen a változást a bőrön.
Mutatok Nektek három olyan terméket, amelyek maximálisan megfeleltek az előbb felsorolt igényeimnek. Így akár várandósok vagytok, akár egy kis extra gondoskodást igényel a bőrötök érdemes kipróbálnotok.
Ezek a termékek különböző árkategóriában vannak, így pénztárcátokhoz mérten tudtok válogatni.

1.Alverde Testvaj Makadámdióval, és Karitévajjal
Ez a testvaj, a DM-ben kapható, és a kedvenceim közül ez a legolcsóbb (900 forint körül van, ha jól emlékszem). Elég nagy kiszerelésű, így sokáig elég. Nekem nagyon tetszik az illata, nem hivalkodó, kifejezetten visszafogott.
Habár esténként használom, nem vettem észre, hogy bármilyen foltot is hagyott volna a pizsamámon. Hamar beszívódik, főleg, ha egy kicsi maszírozással segítünk is ezen – ami azért is jó, mert a hatóanyagokat mélyebbre juttatjuk be.
alverde-testvaj-makadamdioval-es-karitevajjals.jpg
2.Olívia natural: Shea-vajas körömvirág balzsam
Ezt a terméket tavaly próbáltam ki először. Ahogyan a balzsam szóból sejthetjük, egy nagyon koncentrált, intenzív ápolásra kell számítanunk. Talán ez szívódik be a bőrbe a legnehezebben (de elképzelhető, hogy ezzel csak én vagyok így), azonban a hatása ezért bőven kárpótol! Fantasztikusan regenerálja a száraz bőrfelületet, hidratál, rugalmassá tesz, és puhává. Ennek is kellemes illata van, nem túl intenzív. Sűrű állaga könnyen kezelhető, hiszen a kéz melegétől egyből úgy viselkedik mint egy ‘rendes krém’, így könnyű eldolgozni. 1800 forintért tudtok hozzájutni.
shea_es_koromvirag.jpg3.The Body Shop: Sheás testvaj
Igen, kifejezetten szeretem a shea vajas termékeket. Már az illatuk is teljesen magával ragad, hát még a hatásuk…
Nem véletlenül kedvencem ez is a testvajak közül, és habár borsos az ára, mégis szívesen beruházok rá egyszer-egyszer. Erről is hasonló jókat tudok elmondani, hiszen szempontjaim itt sem változtak. Állagát tekintve, talán egy kicsit sűrűbb, mint az Alverde testvaj, azonban ez semmit sem ront a felszívódásának részidején. Talán ennek van a legintenzívebb illata, azonban ezt egyáltalán nem sajnálom, gyakorlatilag egész nap tudnám szagolgatni, annyira finom. Habár testvajakról beszélünk, muszáj megjegyeznem, hogy a kézkrém változata is nagyon ott van, hiszen iszonyú hamar rendbeteszi a szárazabb (állandóan kezetmosó, vagy állandóan mosogató) kezet is. A testvaj ára 5000 forint körül mozog. A boltokban meg tudjátok szagolni, ki tudjátok próbálni, és érdemes kuponos napokon lecsapni rá.
tbs_sheavaj.jpg
Hogyha éppen testápolás, intenzív bőrápolás kérdése előtt álltok, akkor érdemes valamelyiket kipróbálnotok, nem hiszem, hogy csalódni fogtok ezekben a termékekben. A jó minőségű testvajak, nemcsak magas szinten táplálják a bőrünket, hanem optikailag is szebb látványt nyújtanak, ez sem elhanyagolható szempont.
Ha pedig várandósok vagytok, akkor pedig ezeknek a termékeknek a napi 1-2 használatával csökkenthetitek a terhességi csíkok megjelenésének lehetőségét. Tudom, ennek egy nagy része genetika, de mi nők, próbáljunk meg megtenni amit csak tudunk, hogy bőrünk szép, egészséges maradjon.

komment

10 tipp: mit csinálok, két kisgyerekkel az oldalamon ősszel

2017. október 27. 22:17 - Bolvária Blog

A rossz(abb) idő miatt, mindig valamivel nagyobb fejtörést okoz, hogy mit is csináljunk ilyenkor, hiszen sokkal inkább tűnnek ugyanolyannak a napok, mint amikor jó idő van. Az esetleges monotonítás megtörésére, elsődleges fegyverként használom, hogy menjünk ki a szabadba! Ez legalább (ha nem jobban) van értem, mint a gyerekekért. A friss levegő oldja a stresszt, elvonja a figyelmet, és a gyerekeket kellemesen kiszívja – ami után édes a pihenés (szintén mindannyiunk szempontjából).
Az egyszerű sétánál többel készültem a kislányoknak (és Nektek is), amit most meg is fogok mutatni. A listánkat úgy állítottam össze, hogy egy kétéves, négyéves és még én is jól érezzem magamat közben.

1.Új technikát kipróbálni
A beltéri programjaink egyike, hogy valami teljesen új technikát próbáljunk ki a kézműves foglalkozások során. Mivel az évek során már szinte minden technikába belekóstoltunk, ezért megpróbáltam feltúrbózni egyet-egyet.
Az egyik új technikánk, az ujjal való festés, amit a lányok most próbáltak olyan módon először, hogy nem össze-vissza, vagy csupán kézlenyomat formájában, hanem egy őszi fa leveleit, és az alatta összegyűlt avart készítettük el.
A másik újdonság – kicsit összetettebb volt -, a szabadban gyűjtött levelekből ragasztottunk. A fehér lapokra ragasztottuk rá a leveleket, majd fantázia szerint lehetett rajzolni. Persze a két lánynak a balerina ötlet tetszett a legjobban, így azok készültek.
Korábban csináltunk levél lenyomatot, úgy, hogy a leveleket lefestettük.
Báránycsaládot pedig úgy, hogy vattapamacsokból gyapjat ragasztottunk papírra, és fejet, lábakat rajzoltunk hozzá. (ezt sajnos nem találom sehol, úgyhogy nem tudtam befotózni, de szerintem el tudjátok képzelni)
img_20170929_111831.jpgimg_20171006_085551.jpg
2.Sütit sütni
Hogy a beltéri programoknál maradjunk még; mindannyian szeretjük a finomságokat, így nem nehéz a lányokat rávennem egy jó sütemény sütésére.
Szerintem ezt kisfiúkkal is simán meg lehet próbálni, hiszem az, hogy egy fiú ügyes a konyhában sosem hátrány J. Az utóbbi 3-4 hétben csináltunk muffint, almás pitét (sokszor), szilvás pitét mascarpone krémmel, pizza hegyeket, lángost, mini fánkokat. Igen, ezek valóban nem túl diétás fogások, de finomak, élvezetesek elkészíteni (megenni még inkább), és nem muszáj nagy mennyiséget gyártani belőlük.
img_20170928_174810.jpg
3.Vegyünk új játékot
A játék vásárlás, majdnem olyan egy anyának, mint a gyerekruha vásárlás. Igen, a gyerekek a legfeleslegesebb dolgokkal is simán eljátszanak, de azért nem rossz néha beújítani kicsit.
Mi most egy doboz Brain Boxot vettünk, amivel a betűket lehet megtanulni. Azért is tetszik, mert a nagylányom a betűket, a kicsi pedig a képeket-szavakat tanulhatja meg, így két legyen ütök egy csapásra.
Kaptak a lányok még 1-1 doboz puzzle-t. Ezt közösen, és egyénileg is lehet játszani. Jó kis agytorna, ráadásul a négyévesem majdnem egyedül rakta ki a 60 darabos kirakósát!
A harmadik újdonság, pedig egy gyurmanyomó teknős, kifejezetten a móka és kacagás kedvéért. Viszont ha legközelebb szőnyeget tervezek venni a kreatív sarok alá, akkor kérlek a lehető legtöbb módon figyelmeztessetek, hogy ne tegyem! (Ugyanitt: ügyes szőnyegtisztitó szakembert keresek)
img_20171018_170207.jpg
4.Gesztenye gyűjtés
Na, itt az idő, hogy kimozduljunk a szabadba! Mi, az őszt egy jó adag gesztenye szedéssel kezdtük. Ezt a kalandot, egybekötöttük egy mini kirándulással, a 16.kerületi, Erzsébetligeti parkban. Ahol van egy rész, ahová ki vannak írva táblákra fényképekkel, hogy milyen madarak laknak a parkban található fákon.
Néhányukat sikerült is meglesnünk, ami nagyon tetszett a lányoknak.
img_20170928_104820.jpg
5.Új játszótér felfedezése
Ez nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is öröm volt. Már untam azt a kettőt, ahová általában ellátogatunk. Három újat fel is fedeztünk, amik viszonylag közel vannak hozzánk. Jól esett az újdonság varázsa mindannyiunknak.
img_20171016_105638.jpg
6.Állatsimogató
Az állatsimogató egy örök sláger. Egyszerűen megunhatatlan. Ez a terv azonban lehet, hogy átcsúszik tavaszra, nem tudom hogyan alakul az időjárás.
Utolsó állatos élményünk az Éjszakai állatkert volt, ami sajnos nagyon nagy csalódás volt számunkra. Úgyhogy reméljük, hogy minél hamarabb kárpótolhatjuk magunkat érte.

7.Cukrászdázni egy jót
Habár, néha félelmetes elgondolás két kicsi (egyfolytában beszélő, és mocorgó) lánnyal beülni bárhova is, mégis van, hogy pozitívan csalódunk. Egy pohár tejszínhab, vagy egy finom sütemény csodákra képes, és pár percig le is tudja kötni a gyerekeinket.
Igaz, a fentebb említett sütési maratonok miatt gyakorlatilag felesleges beiktatni egy cukrászdás kört. Mindegy, a listán rajta hagyom, hosszú még az ősz-tél időszak.

8.Kakaózás
Egyik télen sétáltunk úgy a városban, hogy közben rettenetesen finom forrócsokit iszogattunk. Ezt az élményt, a lányainkkal is meg akarom osztani akár egy Csokizó keretein belül, akár egy finom itthoni kakaóval, amit egy termoszban cipelünk magunnkal egyik sétánk alkalmával.

9.Müpa járat
Tudtátok, hogy a Müpában számtalan alkalommal vannak baba/gyerek/ családi programok? Mi a Cifra Palota nevezetű rendezvényen voltunk, ahol mindenféle klassz dolog zajlódik párhuzamosan (bábszínház, diavetítés, ismerkedés a hangszerekkel, színezés, ragasztás…). Érdemes ellátogatnotok, ha még nem voltatok. A részvétel ingyenes, és szuper hétvégi program!

10.Diavetítés
Már annyira régóta szeretnék diavetítőt venni! Talán majd most, sortkerítünk rá?! Ha esetleg mégsem, akkor sincs semmi gond, ugyanis a Pozsonyi utcai Pagonyban rendszeresen szokott lenni diavetítés. Tervben van, hogy egyszer ellátogatunk oda, amíg be nem szerzünk egy sajátot.

Remélem sikerült tippeket adnom, hogy hogyan is lehet eltölteni, és élvezhetővé tenni ezt az időszakot, még akkor is hogyha nem mindig kedvez az idő hozzá.
Ha van kedvetek, Ti is írjátok meg, hogy miket fogtok csinálni az ősszel, vagy akár a télen.

Szép hétvégét!

komment

Blanche-Natúrkozmetikum: Tégy jót a bőröddel, természetesen

2017. szeptember 21. 11:31 - Bolvária Blog

Számomra nagyon fontos, hogy ápoljam a bőrömet, és mindig is igyekeztem odafigyelni, hogy ezt minőségi termékekkel tegyem. Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább az arcomra figyeltem oda, de újra és újra rá kell jönnöm, hogyha nem is látszik, mindenhol szüksége van a bőrömnek az ápolásra.
Szerencsére nem mondható problémásnak a bőröm, de ezt a jó örökölt gének mellett annak tulajdonítom, hogy anyukám unszolására, korán elkezdtem foglalkozni a bőröm ápolásával.
Közeledve a harminc fele, ez még fontosabb, és nagyon látszik, hogy a minőségi gondoskodásért hálás a bőröm. Megválogatom a termékeket, amiket magamra kenek, és nem valamifajta bio-mánia miatt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ne keletkezzen gyulladás benne, vagy ne kezdjen el ráncosodni.

A facebook oldalamon, párszor mutattam Nektek egy új márkát, ami minden túlzás nélkül elnyerte a maximális tetszésemet. Van több termék, amiket szeretek, de kevés olyan van, aminél ha kicsit túlzás is, de az ember szája tátva marad. Amikor egy kozmetikai terméket kiválasztunk, akkor sok minden hatás éri az embert. Elsőként, ott a csomagolás, aztán amikor kibontjuk az illatok, az összetétel, és a legfontosabb; hogyan is viselkedik a bőrömön?!
A Blanche-Natúrkozmetikum termékei, minden ponton teljesen helytálltak az elvárásaimnak – sőt, azt kell, hogy mondjam, felül is múlták azokat.
Magyar termékről beszélünk, magas minőséggel, a készítő pedig garantálja, hogy, hogy nem használnak bőrre káros anyagokat, termékeik nem tartalmaznak parabéneket, kőolaj származékokat, kemikáliákat, alumínium sókat és mesterséges színanyagokat.
A külső megjelenés letisztult, de mégis egy friss, fiatalos, számomra egzotikus hatást kelt. Bármelyik terméket bontjuk fel, és próbáljuk ki, tuti nem csalódunk. A Blanche-Natúrkozmetikumok, olyan magasminőségű termékeket tartalmaznak, amelyek valóban kényeztetik a bőrünket. Az illatában, és tapintásában egyaránt érezni lehet, hogy ebben aztán tényleg van anyag – és nem is akármilyen! Már egy ideje használom a termékeit, és abszolút elégedett vagyok mindegyikkel! Érzékeny bőrömet egyik sem irritálja, nem pirosodtam ki tőlük, illetve nem is pattogzott ki a bőröm, még a vékonyabb helyeken sem – mint például a szemkörnyék.
hidratalo_arckrem.jpg
Igazából az összes termék nagy kedvencem lett, de ha mégis muszáj lenne kiemelnem melyik a kedvencem, akkor a Q10 + hyaluronsavas szemkörnyékápoló mindenképpen bele tartozna. Mamik, hogyha hosszan éjszakáztok, fáradtak, kialvatlanok vagytok, vagy csupán hajlamosak vagytok a duzzadt, karikás szemre, akkor ez a termék garantáltan a legjobb barátotok lesz! Ez a termék, egy bőrregeneráló, ráncképződést fékező, sejtanyagcserét fokozó szemkörnyékápoló krém. Lágy illata nem tolakodó, nem irritáló éjszakai pihenésünk során.
agyagos_arcradir.jpg
A másik nagy kedvencem, az Agyagos arcradír, epermaggal. Ez gyakorlatilag olyan ézést kelt, mintha egy összepréselt tál epret kennénk az arcunkra. Epermag, és őrölt mandulahéj szemcséi, pedig tökéletesen végzik a dolgukat az arcradírozás terén. Selymes, tápanyagokkal feltöltött arcbőrt hagyva maguk után.

Hogyha már így belekezdtem az arcápolásba, akkor ezen a vonalon maradva mutatom Nektek a Szőlőmagolajos hidratáló arckrémet, aminek lágy illata, könnyed textúrája tökéletes viselet, a mindennapok során. Én nem sminkelem mindennap magamat, de amikor sor kerül rá, akkor mindenképpen hidratálom az arcomat előtte. Ez az arckrém alkalmas erre is, nem hagy zsíros érzetet, és hamar beszívódik a bőrbe. Ráadásul, a szőlőmagolaj, makadámdió olaj, ligetszépe olaj hármasa, olyan mélyhidratáló munkát végeznek az arcbőrben, amely regenerálja a sejteket, javítja a bőrszerkezetet, és antioxidánsként megköti a szabadgyököket. Segít a fáradt, dehidratált bőrön, feszessé téve azt.

Az ajakápolás minden évszakban szükséges, de hogy őszinte legyek nekem mindig a hidegebb napok beköszöntével jut eszembe. Az ajakhidratálás akkor teljes, hogyha egy gyengéd, tápláló olajban, vitaminokban, és méhviaszban gazdag radírozás az első lépés, melyet egy hosszantartó hidratáltságot biztosító, védőréteget biztosító ajakápoló egészít ki.
vaninias_ajakradir.jpg
A Vanilla ajakradír, kókuszvirágcukorból kinyert, apróra darált szemcséi finoman radírozzák az ajkakat. A Rozé ajakápoló (találhattok még shea vajas, és makadámdió olajos ajakápolót is) nem szárít, kellemesen hidratál, és nagyon szeretem a menta és eper kombinációjának kellemes illatát.

Szeretitek a kávét? És az illatát? Akkor szerezzetek be a Blanche-Natúrkozmetikum Kávés testradírját szőlőmagolajjal! Amikor megérkezik, csukjátok be a szemeteket, és nyissátok ki. Most szagoljatok bele; ugye, hogy ugye?! Olyan, mintha egy menő kávézóba ülnétek. Ez a testradír Arabica kávé őrleményt tartalmaz, ami amellett hogy radíroz, koffeintartalma stimulálja a bőrt, erőteljes narancsbőr ellenes hatású. A kávésav pedig serkenti a kollagéntermelést. A rendszeres bőr radírozás, pedig ragyogóvá teszi a bőrt, hiszen a vérkeringést serkentve beindítja a méregtelenítő folyamatokat.
kaves_testradir.jpg
Hogyha ezzel megvagyunk, akkor jöhet valami klassz testápoló, mondjuk az Avokádós szőlőmagolajos testápló, ami olyan mélyhidratáló, kiváló antioxidáns hatású hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek hosszantartó puhaságot eredményeznek.
avokados_testapolo.jpgNagyon sokáig nem próbáltam ki ‘natúr dezodorokat’, mert valahogy nem hittem a hatásosságukban. A Blanche-Natúrkozmetikum Teafás krémdeoja küzd a kellemetlen szagok ellen, fertőtlenítik a bőrfelületet, teafa illata pedig felfrissíti a bőrt. Nagyon szeretem benne, hogyha epillálás után használom néhány órával, akkor egyáltalán nem irritál, és nem csíp.
teafas_krem.jpgHogyha szeretnétek egy magas minőségű, magyar márkát kipróbálni az arc-és testápolás terén, akkor ajánlom figyelmetekbe a Blanche-Natúrkozmetikumokat, amelyekben garantáltan nem fogtok csalódni!
Érdemes figyelemmel kísérni az oldalukat, hiszen folyamatosan bővülnek a kényeztető kínálatokkal.
Szeretnék ismét gratulálni Katának, a márka, és termékek megálmodójának; hiánypótló ‘finomságokat’ hoztál létre.

 

komment

Kifestő, ami legalább annyira a szülők álma, mint a gyerekeké

2017. szeptember 18. 13:50 - Bolvária Blog

Igaz, ma szépen sütött a nap, de mivel itt az ősz, egyre inkább fel kell készülnünk a benti, otthon-ülős programokra is. Jó, ha betárazunk néhány új ötlettel, hogy ne csak a megszokott játékokat játszuk.
Mi, ha tudunk, mindennap a levegőn vagyunk, és egy héten 2-3 alkalommal legalább kimozdulunk, hogyha találunk valamilyen klassz lehetőséget.
A változatosság mindannyiunknak jót tesz.

A héten ünnepeltük a kisebbik lányunk szülinapját, a játékboltban bolyongva rátaláltam egy igazán szuper dologra!
Egy olyan kifestő füzetre, amihez csak vízre van szükség, nem lehet kiönteni, maszatolni, elszakítani. Ráadásul, ha megszárad a papír, akkor újra fehér felületet kapunk, és kezdődhet elölről a móka. Egy ilyen kifestő, azt hiszem inkább, a szülők álma, mint a gyerekeké :) De a viccet félretéve, nálunk mind a két lány, nagyon élvezte!
20170917_102346.jpg20170917_102606.jpgA füzet spirálos, úgyhogy az apró kezeknek is könnyű lapozni, ráadásul jó vastag – ez azért is jó mert nem szakad el, másfelől meg azért, mert nem lyukad ki a már vízzel kifestett papír. Egy speciális “toll” van hozzá, aminek a belsejét megtöltjük vízzel, és tádááám, már indulhat is a szinezés. Nem folyik a tollból a víz, éppcsak annyi amennyi kell. A speciális bevonatú papírról, a víz hívja elő a színeket, ráadásul további izgalmat jelent, hogy nemcsak a feketével kontúrozott ábrák telítődnek meg színnel, hanem ha a hátteret is kiszínezik, más meglepetés figurákkal is találkozhatnak a gyerekek! 
Három éves kortól ajánlott, de nálunk a két éves is iszonyúan élvezte. Nyilván néhá belekortyolt a vízbe, ami a tollban van, de nem sok minden lehet elrontani ebben a játékban (mondjuk arra figyeljetek, hogy ne a lapokon élezzék a körmüket a csemeték, mert ha lekaparják a bevonatot a papírról, akkor egy idő utaán csak színes képek lesznek).
20170917_102908.jpg20170917_103127.jpgNálunk a festés rendszeres program, és nagyon szeretem ahogyan saját maguk kitalálják a formákat, és a színeket, az eszközöket (ecset, kezük, szivacs), ahogyan szeretnének alkotni. De néha nagyon jó, hogyha egy ilyen kevés kosszal járó dolog is hosszú időre lefoglalja őket, ráadásul simán magunkkal vihetjük, hogyha orvoshoz, vagy hivatalba kell mennünk, és sokat kell várakoznunk. Maximum egy kis víz utánpótlásra lesz szükségünk :).

komment

Egy nap az ausztriai Sonnenpark Hotelben

2017. augusztus 21. 10:54 - Bolvária Blog

Csodás három napot töltöttünk, az ausztriai Sonnenpark Hotelben, és a hozzá tartozó Sonnentherme élményfürdőben ismét, köszönhetően annak a sajtólátogatásnak, amit a Happy Family szervezett bloggerei számára, márciusban.
Olyan sok mindent írtám már Nektek erről a fantasztikus, minden igényt magas szinten kielégítő helyről, hogy arra gondoltam, ezúttal sem hagyom ki az elménybeszámolót! Igyekeztem, és a jövőben is igyekezni fogok, hogy minél változatosabban mutassam be Nektek, hogy mi miért is szerettünk bele ebbe a család, és baba paradicsomban. Ezúttal arra gondoltam, hogy bemutatom ez egyik napunkat, hogyan is töltöttük itt.

Reggel fél8 és 8 között ébredtünk, szerencsére mindenki kipihente magát, éjjel nem kellett senkihez felkelnem. Miután felöltöztünk, lementünk reggelizni.39.jpgŐszintén megvallva, számunkra szülők számára a nap fénypontjai közé tartoznak az étkezések. A szálloda konyháját nem győzöm dicsérni; hiszen finomabbnál finomabb fogások vannak, és rettentően széles a választék. A reggelinket komótosan fogyasztjuk el, élvezve az ízeket, a választékot. Ha a gyerekek hamarabb végeznek az evéssel (ami minden esetben így történt), akkor ő utánuk sem kell rohangálnunk, hála az étteremben kihelyezett játszó-szigeteknek.
36.jpg9-kor, a kávénkat az aulában fogyasztjuk, hiszen jön Pinky Bunny, a szálloda lány nyuszija, aki reggeli tornával köszönti a gyerekeket. Miután elbúcsúztunk kedvenc nyuszinktól, elmentünk tekerni egyet, a szállodától ingyenesen kölcsönözhető riksával. A gyerekeket beültettük előre, mi pedig tekertünk, sokat beszélgettünk, nézelődtünk. Amikor elfáradtunk, visszamentünk a szállodába, és kimentünk a hotel játszóterére. Itt a lányok tudtak hintázni, csúszdázni, homokozni, motorozni, és az ugrálóvárban egy jót ugrálni.
Ezt követően átmentünk a hotel saját kisvasútjához, amelyet Alíz a csodaországban története ihletett.
12.jpgMiután ezt a lehetőséget is kiélvezték a lányok, jött a vizidodgem. Hát, meg kell mondjam, ez az egyik legcukibb dolog, amit a kislányaink kipróbáltak. A mini világitó toronnyal a parton, ahogyan gyök kettővel haladnak ezek a kis minik a vízben… Nagyon aranyos látvány, nekik pedig élvezetes kaland.
A sok élményben megéheztünk, úgyhogy elmentünk ebédelni. Ebéd után fürödtünk egy nagyot a lányokkal. Sorra jártuk, mind a kültéri, mind a beltéri medencéket, amelyek tökéletesen az ő igényeikhez vannak szabva, minden szempontból.
7_1.jpgDélután 5 óra, fél6 magasságában beadtuk őket a gyermekvigyázóba, hogy egy 1,5-2 órát kettesben tölthessünk, az összes csúszdát kipróbálhassuk a fun worldben, és a speed worldben. A gyerekvigyázóba bizalommal adtam be a kislányokat, a magyar hölgy nagyon kedvesen, szeretettel fogadta őket (igen, nagyon sok magyar dolgozik a hotelben, ami rendkívül nagy segítség volt számunkra). Nagyon jól is érezték magukat, és örültek azoknak a kincseknek, amiket a kézműves foglalkozáson készítettek közösen.
egybe_3.jpgElérkezett az este 7 óra, amikoris a gyerekek közösen táncoltak Sunny Bunnyval, a szálloda fiú kabala nyuszijával. Ezért oda vannak a gyerekek, hiszen Sunny Bunny kedvesen táncol velük, lehet vele fotózkodni, és ha éppen valaki szülinapos, akkor fel is köszönti! A nagyobbik lányunktól meg is kaptuk, hogy ide Decemberben, az ő szülinapján is el kellene jönnünk. A tánc után, jól esett a bőséges vacsora – nem, mintha nem lett volna lehetőség a napközbeni sütizgetésre, szendvicsezésre.
A nap megkoronázásaként pedig, a lányok gyorsultak egyet a többi kisgyerekkel a hotelben kialakított rallypályán. Ennek az az érdekessége, hogy ezen a részen leejtős volt a hotel és a fürdő közötti átkötő út. A gyerekek állandóan itt motoroztak, autóztak, a szálloda dolgozói pedig nem megtiltották ezt nekik, hanem biztonságos verseny pályává alakították számukra! Azt hiszem, ez teljesen jól ábrázolja a kisvendégekhez való hozzáállásukat.
egybe_1.jpgCsodás három napot töltöttünk el ismét a Sonnenpark Hotelben, amiért nagyon hálásak vagyunk az összes ott dolgozónak, hiszen Ők minden szakértelmükkel a szülők, és gyerekek pihenésén, és szórakozásán dolgoznak. Reméljük, hamarosan újra találkozunk!

komment

Nő vagyok! – Rezegd magad fitté!

2017. augusztus 15. 13:43 - Bolvária Blog

A blogom alapvetően család-központú tartalmát, régi vágyam volt kiegészíteni egy Nő vagyok! rovattal. Habár számomra nem fontos a mindennapi smink, és a beszárított haj, azt mindenképpen fontosnak találom, hogy amennyire lehet, a tőlem telhető legtöbbet megtegyem azért, hogy jól érezzem magamat a bőrömben! Ne csak elfogadjam azt, hogy így nézek ki ahogyan, hanem kifejezetten csinosnak, sportosnak érezzem magamat. Persze nem mondom, hogy ez már 100%-an így van, de amit tudok megteszek érte, időt és energiát nem spórolva. Nehéz gyerekek mellett edzeni, hiszen egész nap velem vannak, és éppen ezért elég csekély azon órák (percek!) száma, amikor az ülőgumóm már zsibbad a túl sok egyhelyben tartózkodástól. Azonban idővel rá kellett jönnöm, hogy bármennyi a jövés-menés ez mégsem elegendő ahhoz, hogy feszes és formás izmokat eredményezzen - a genetika pedig nem mindig kegyes hozzánk.
Az itthon végzett gyakorlatok mellett, szerettem volna edzésre is járni, ahol ha testileg nem is, de legalább fejben ki tudtam kapcsolni, és magamra hangolódni kicsit. Nekem a “csakúgy bemegyek egy terembe, és súlyt emelek” edzésforma nem annyira jön be, viszont a személyi edzés annál inkább! A közelünkben nyílt egy Power Plate stúdió, és mivel szeretem kipróbálni a különlegesebb edzéseket, ezért bele is vágtam. Csánk Bernadett személyi edző volt a segítségemre, 4 héten át, heti 3-4x jártam az edzésekre. Ezalatt az egy hónap alatt, nem a tökéletes ‘summerbody’ elérése volt a cél, hanem a feszesítés megkezdése, az állóképesség növelése. Természetesen nem sajnálom, hogyha a zsírpárnák sikítva menekülnek rólam, de most a cél, egy olyan edzés ritmus kipróbálása volt, amit Ti anyukák is simán el tudtok kezdeni, és ha megszeretitek akkor tartani is tudjátok, akár hosszú időn keresztül.
Az edzés alapvetően egyáltalán nem hosszú, hiszen 30-45 percről beszélünk. Viszont, az intenzitás eléggé be tud durvulni, hiszen a Power Plate egy vibrációs edzőgép, aminek segítségével gyakorlatilag az összes izmunk dolgozik végig a gyakorlatok elvégzése során. Az izmaink másodpercenként 25-50 alkalommal húzódnak össze, az izomrostok akár 98%-a dolgozik egyszerre, egy Power Plate edzés alatt (jóval többször, mint egy hagyományos edzés alkalmával). Olyan erőedzésről beszélhetünk, aminek kiváló az utóégető hatása is – tehát pihenés ideje alatt is égeti a kalóriákat.
2_1.jpgA Power Plate edzések alkalmával nemcsak feszesedik a testünk, hanem ezzel együtt számos egészségügyi nyereségre is szert teszünk.
Kiváló hatással van az anyagcserére, az ízületi gyulladásokra, derékfájásra, csontritkulásra. Ráadásul a medencefenék erősítésben is szerepe van! Ami azt jelenti, hogy pozitív hatással van az inkontinencia (vizelet visszatartási gondok) leküzdésére, szülés utáni rehabilitációra (has,-és hátizomzat erősödése)! Ti tudtátok, hogy a sztresszhormonok növelik a zsír raktározódását deréktájon??? Na, kössz! A vibrációs edzés segít kordában tartani ezt a hormont!
Akár hiszitek, akár nem a szépségünkre is hatással van a Power Plate, hiszen az edzésekre úgy reagál az agy, hogy felgyorsítja a véráramlást, így oxigénnel tölti fel a test minden részét, ezzel segítve a sejtek regenerálódását. Az endorfin, tesztoszteron szintje is emelkedik, sőt (!) a kollagén termelés is javul, a használat első 1,5 percétől kezdve.
Az edzések végeztével pedig van egy rövid masszázs idő, amikoris a rezgés elénkíti a nyirokkeringést, kiűríti a sejtekbe lerakódott méreganyagokat, tehát a narancsbőr ellen is hatékonyan küzd.

A kívánt eredmény nem igazán érhető el, hogyha az ember edzés után bemegy a mekibe, és bevág egy óriási big mac-et. Így javasolt az étrendre való ügyelés, és a sok folyadék fogyasztása is. Ez persze nemcsak az alakunknak, hanem az egészségünknek is jó! Éppen ezért, Bernivel hoztunk Nektek egy minta étrendet is!
1_1.jpgA Power Plate olyan edzés, amibe tényleg BÁRKI belekezdhet! Hatákonyságát már szinte az első pillanattól érzékelhetjük, hiszen ha mást nem, akkor az erőnlétünk, állóképességünk, kedélyünk, már az első alkalmak után javulnak. A személyi edzés, pedig kifejezetten jóleső, hiszen biztos lehetsz benne, hogy szakmailag pontosan azt fogod kapni, amire kifejezetten a Te testednek szüksége van.
Szeretettel ajánlom mindenkinek! És figyeljétek, két naaagy meglepetést is hoztam Nektek! Ez egyik egy itt látható mintaétrend! A másik, pedig egy nyereményjáték! Figyeljétek a facebook.com/happyfamily.hu oldalát.


Diétás Étrend:

anyagcsere gyorsító,állandó vércukorszintet biztosító étrend

Alapelvek:

* Kerülendő: zsír,cukor(alkohol),finomított és tartósított élelmiszerek

*Szénhidrátok: du.2 után csak keveset

*Fehérjék: egész nap bármikor

*Zsírok: csak minimális, sütéshez növényi olajok(kókuszzsír,lenmag)

*Nyers zöldségek öntet nélkül egész nap bármikor fogyaszthatók!

Rántás helyettàpárolás,főzés

Cukros pékáruk helyett például Norbi update(délelőtt)

Fehérjék: (ha a nap folyamán megéhezel,ehetsz fehérjét)

  • sovány húsok
  • tejtermékek( sovány sajt, sovány túró,kefír)
  • hüvelyesek
  • szója,tofu
  • tojásfehérje

Szénhidrátok:

  • teljes kiőrlésű pékáruk: barna v jázmin rizs,durum tészta
  • krumpli(főtt v sült,olaj nélkül)
  • müzli
  • gyümölcsök
  • hamlett,abonett,pufi rizs

Folyadék fogyasztás:

  • napi 2,5l-3l víz
  • zöld tea, citromos víz, tej(max fél liter/nap)
  • minden nap igyál 1 csésze szűzteát éhgyomorra,és lefekvés előtt

 

Hétfő

1.étkezés: 4 szelet pufirizs,paprika,100gramm csirkemell sonka

2.étkezés: 1db zöld alma

3.étkezés: 2 db héjában sült burgonya,grillcsirke mell bőr nélkül

4.étkezés:1 marék mandula (sótlan)

5.étkezés: tonhal saláta(1db tonhal konzerv,ubi,jégsali,hagyma)

 

Kedd

1.étkezés: 1 pohár natur joghurt,1db magos kifli,2szelet light trappista

2.étkezés: 1 szelet görög dinnye

3.étkezés: 2 ökölnyi durumtészta,tenyérnyi(saját kezünk) csirkemell filé

4.étkezés: 2 szelet pufirizs,egy kevés túróval,petrezselyemmel

5.étkezés: 1 szelet tengeri halfilé,cukkinivel

 

Szerda

1.étkezés: 2 szelet teljes kiőrlésű kenyér

2 db főtt tojás,szeletelve

avokádó(vaj helyett)

2.étkezés: 1db őszibarack

3.étkezés: 1 marék barna rizs,1 szelet pulykamell,savanyúság

4.étkezés:jégsali,lila hagyma,uborka,1 db tonhal konzerv(natúr lében)

5.étkezés:1 db mozzarella,paradicsom


Csütörtök

1.étkezés: Protein palacsinta

(3 tojásfehérje,

1adagoló kanál-30gramm-proteinpor,

1 adagoló kanál-30gramm-teljes kiőrlésű liszt,

kevés szódavíz és megsütöd,mint a palacsintát.)

2.étkezés: 1 marék mandula(sótlan)

3.étkezés: 2 marék durumtészta 1 szelet csirkemell,savanyúság(cukor nélkül)

4.étkezés:tonhalsaláta

5.étkezés: tojásrántotta hagymával, 2 egész tojás,és 2 fehérje

 

Péntek

1.étkezés: 3 tojásból rántotta,hagyma,csemege uborka

2.étkezés:4 szelet pufirizs

100 gramm csirkemellsonka,paprika

3.étkezés: fél zacskó barnarizs,1 szelet pulykamell

4.étkezés: 1 szelet pulykamell brokkolival

5.étkezés: 1 adag fehérjeturmix( 100% iso whey protein)

 

Hétvége

1.étkezés: ehetsz amit szeretnél(módjával)

2.étkezés: kedvedre való gyümölcs

3.étkezés:ehetsz amit szeretnél(módjával)

4.étkezés:Egy pohár kefir,2 db pufirizzsel

5.étkezés:darált pulykahúsból fasírt,saláta

 

komment

Vajon "agyonkímélem" a gyerekemet, vagy csak jól szeretem?

2017. augusztus 08. 11:38 - Bolvária Blog

20170724_173208_copy.jpgValóban agyonkímélt gyermekek korában élünk? Vajon, ha igazából szeretjük gyerekeinket (és nemcsak kompenzálunk, a nem rájuk fordított idő miatt) el tudjuk kényeztetni őket? Egyre több cikk szól arról, és egyre többen azon a véleményen vannak, hogy elkényeztetett, és agyonkímélt gyerekek korát éljük.
Nyilván, erre nem lehet azt mondani, hogy “ilyen nincs, ez teljességgel kizárt”. Azonban, az érvrendszer ami emögött húzódik, mégsem fedi a teljes valóságot, azt gondolom.

Az őszinte szeretettel, és a kötődő neveléssel nem lehet egy gyereket elrontani – én ezt szilárdan hiszem. Ez a fajta nevelés (amit még én is csak próbálgatok, kitapasztalok), időt, energiát, teljes figyelmet fordít a gyerekre, ennek pedig a következménye, hogy ismerem a gyerekemet! Ez nagyon fontos! Az ismeret, az igazi ismeret ad egy tudást a gyerekemről (igen, szokott csibészkedni, hisztizni stb.), emaitt nem vagyok elfogult vele kapcsolatban. A tudás mellett, pedig empátiát is nyújt, amelynek segítségével nem gyermekünk fölött állunk, hanem partnerek, és barátok is tudunk lenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy elveszítjük a tekintélyünket (SŐT!).

Hadd állítsam szemben Nektek az “agyonkímélt gyermekekről” szóló állítások egy részét, az én véleményemmel - amelynek alapja az előbbi bekezdés.

1. A szülőnek nem az a dolga, hogy ellensúlyozza az iskola "kemény-rideg", teljesítményen alapuló rendszerét, és mint ellenpólus kímélje a gyereket otthon minden elvégzendő feladattól és egy személyben szórakoztató centrumként üzemeltesse a családi életet, ami persze a gyerek körül forog.
(állítás: http://pozitivnap.hu/eletmod/az-agyonkimelt-gyermekek-korat-eljuk)

Az általam képviselt szemléletmód, ez a fajta nevelés nem akarja felmenteni az iskola, és a kötelezettség alól a gyerekeket, viszont azt sem vonja kétségbe, hogy igenis van, hogy leterheli az iskola a gyerekeket. Emlékszem, amikor alsó tagozatban a kötelező Kincskereső kisködmön felett ültem, és sírva álltam neki harmadszorra is. Nekem kellett volna elolvasnom, helyette megutáltam az olvasást, jó néhány évre. Egy öt gyermekes anyuka mondta, hogyha látja, hogy elfáradt a gyereke a kötelező olvasásában, akkor ő felolvassa neki. Ezzel valóban agyonkímélné?? Nem gondolom, hogy így lenne! Helyette inkább megszerette a gyereke az olvasást, és sokkal több mindenre emlékezett a könyvből, mintha végig szenvedte volna – azt állítva, hogy ez a feladat a gyereket terheli.
Tudtátok, hogy ahhoz, hogy az iskolában megtanult anyag beépüljön (és ne csak felületes ismeret legyen), szükség van a gyakorlások közötti megszakításokra?! Amikor egészen mást kell csinálni! Például a szabadban időt tölteni, játszani, vagy aludni. Igenis nagy leterheltség reggel nyolctól, délután kettőig iskolában lenni, aztán hazamenni és estig tanulni. Ennek a hasznos szabadidőnek az eltöltését támogatva, nem elkényeztetem, hanem csupán a javát szolgáló “cinkostársa” leszek. (Írom ezt úgy, hogy az iskolás éveimben én is 4,7-4,9 átlagú tanuló voltam). A kötelezettségek vállalásának alapjait, amúgyis otthon kellene lerakni – óvodától, iskolától függetlenül. Nálunk például 1,5-2 éves kortól tanulják a lányok, hogy este rendet rakunk, hetente felporszívózunk stb. Néha fizikai fájdalmakat élnek át rendrakás közben, de ha a szétpakolás megy, akkor a rendrakásnak is mennie kell. Együtt, közösen, hogy egymás segítését is megtanuljuk.
Egy kutatás szerint, az életben való sikeres érvényesülés 18%-a, az iskolában megszerzett tudás , míg a fennmaradó 82% az érzelmi intelligencián, és ebből fakadó szociális tulajdonságokon múlik. Félreértés ne essék, nem az iskola ellen vagyok! Nagyon szerettem iskolába járni, viszont a szülők nagyon nagy része állandó stresszben tartja a gyerekét: “ha nem tanulsz jól, ha nem jók a jegyeid, nem vesznek fel az egyetemre, és nem fogsz érvényesülni az életben.”
Azt gondolják ezek a szülők, ha kicsit tehermentesítik a gyereküket (maradjunk a felolvasás példájánál), akkor elkényeztetik, és nem készítik fel az életre. Ez egyszerűen nem így van.

2. Ma is hangzatos, elfogadott érvelés: “1,5-2 évesen itt az ideje, hogy közösségbe járjon a gyerek, máskülönben nem szocializálódik, nem lesz rendszer az életében, nem lesz eléggé talpraesett!”
(állítás: az utca embere. O, hányszor hallgattam végig ezt?!)

Nekem ez kicsit spártai neveléshez hasonlít, ahol “kirakjuk”, magára hagyjuk a gyereket ezen ódivatú, poroszos elvek mentén “Hadd, boldoguljon”.
Egyáltalán nem gondolom, hogy nélkülözhetetlen a bölcsöde ahhoz, hogy egy rendszer kialakuljon a gyerek életében, illetve, hogy talpraesettebb legyen.
SŐT! Az érzelmi intelligencia (amelyről az előző bekezdésben írtam, hogy mekkora is jelentősége az életben való boldogulásnál), a szülő-gyermek kapcsolatban gyökerezik, így egyáltalán nem igaz, hogy a korai elszakadás segítség a gyermek fejlődésnek. Nehogymár valaki azt higyje, hogy növeli a gyermek jövőben elért sikerének rátáját az, ha hamarabb megy közösségbe.
Ráadásul azt sem tudom elhinni, hogy 1,5-2 éves gyereknek már kevés az anyja, többre vágyik. Hátha az anya unott, és fásultan, kötelességszerűen végzi a “munkáját”, akkor valóban meglátszódhat a gyermeken.
/Ebben a bekezdésben nem azokra a családokra utalok, ahol kényszerből adják be a piciket a bölcsödébe – remélem ez egyértelmű/

3. “Régebben a társadalom családon kívüli résztvevői, mint például a boltos, a buszvezető, a tanár vagy az újságárus néha rászólt a gyerekre, ha az valamit illetlenül csinált. Lett belőle balhé? Nem, mert anya/apa tudta, hogy segítenek neki és a gyerek érdekében figyelnek/figyelmeztetnek. Ma viszont a mi szent és sérthetetlen csemeténk tökéletes. Mert annak akarjuk látni, és ezt persze erősítjük is benne.
(állítás: http://pozitivnap.hu/eletmod/az-agyonkimelt-gyermekek-korat-eljuk)

Az utolsó pont, pedig a környezet nevelő hatása. Az érvek szerint, tarthatatlan, hogy a mai szülők nem nézik jó szemmel, hogyha rászólnak az idegenek a gyerekükre. “Bezzeg, a mi időnkben nem így volt, mégis ember lett belőlünk…”
Ennek az éremnek két oldala van. A szülő feladata (!), hogy rászóljon a gyerekére! Nyilván van, amikor a szülő valóban érdektelen, és a gyermeke másokat zavar, akkor én is jogosnak tartom, hogy a környezete diszkréten jelezzen. De vannak esetek,a mikor kifejezetten idegesítőnek tartom a minden lében kanál nézelődőket.
/Hogyha valaki szeretné, hogy figyeljenek rá az emberek, elég csak egy (de lehetőleg minél több) gyerekkel tömegközlekedésre szállni. A gyerekek vonzák a felnőtt tekintetet, anélkül, hogy bármi rosszat csinálnának./
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, volt például egy alkalom, amikor a lányokkal sétáltam, ők bicajoztak, motoroztak. Csengett a telefonom (3 alkalommal, amiből 2x direkt nem vettem fel, hogy a figyelmem ne lankadjon), és amikor harmadszorra hívtak, és felvettem, akkor a kisebbik lányom (persze) azonnal elesett. Erre egy éppen bicikliző hölgy, megállt, és mérgesen rámszólt, hogy nem veszem-e észre, hogy a gyerekem elesett, ahelyett, hogy telefonálok… Ez a környezet nevelő hatása akart lenni rám nézve (sikertelenül).
Vagy a másik érdekes dolog, amikor játszótéren vagyunk, és az egyik gyerek odajön, és elveszi a gyerekemtől, amivel éppen játszik. A gyerekem ordít, és akkor a többi szülő odaszól, hogy milyen irigy gyerekem van, és ez mennyire csúnya dolog…. Senkit nem érdekel, hogy az én gyerekem mondjuk negyed órán át ásta ki azt a lapátot, meg eleve, egyszerűen ő találta, és kész! Ezt a felnőttek oldaláról hamis önzetlenségnek nevezném, hiszen ha én odamegyek az utcán, és elveszem ami a tied, akkor te önzetlenül odaadod, és továbbmész? Ugye, hogy nem?! Akkor miért lenne ez így a gyerekeknél?! Lehet ösztönözni, hogy ossza meg, de szülőként hagyni, hogy a földbe döngölje a többi kedves anyuka-nagyszülő-bébiszitter, hogy “milyen irigy”, nem hinném, hogy engedni kell.
Ráadásul a fegyelmezni próbáló közeg, nem mindig ismeri a háttérsztorit (beteg, rosszul aludt, szomorú…), csak egyszerűen olyan jó, és KÖNNYŰ a másik gyerekét nevelni. Ilyenkor nem szabad, véleményem szerint beszállni, és bólogatni a gyerekünket “nevelő” idegenek (!) táborába! A gyerekünkkel vagyunk egy család, nem pedig a “mindig helyesen gondolkodó” közeggel. Ezzel, egyáltalán nem kényeztetjük el a gyerekünket.

Nem úgy kell az életre felkészítenünk a gyerekeinket, hogy az létezés zordsága, a szigorú követelményeknek való megfelelés elé állítjuk a őket. Ettől nem lesznek sem jobb, sem szorgalmasabb emberek! Ki fog mellettük állni, ha nem mi, a szülei?? Nekünk a feltétel nélküli szeretet adása, és az érzelmi biztonság nyújtása mellett kell a határaikat kijelölnünk. Ez a szeretet az igazi, és nem pedig a kényeztető.

komment

Útinaplóm

2017. augusztus 06. 17:00 - Bolvária Blog

Néhány napja jöttünk haza Horvátországból, és arra gondoltam, hogy írok róla Nektek. Nemcsak magáról a nyaralásról, hanem a helyről, helyekről is ahol laktunk, és ahová ellátogattunk. Így, kaphattok egy képet, hogy nekünk gyerekekkel mik voltak a tapasztalatok.
Korábban már írtam Nektek arról, hogy milyen érvek szólnak amellett, hogy gyerekekkel nyaraljunk (ez a cikkem az indexen is megjelent), úgyhogy ezt nem ismételném meg.

Amikor először jártunk Horvátországban, akkor a nagyobbik lányunk 6 hónapos volt. Az interneten böngészve akadtunk rá egy nagyon klassz helyre, Ducéra. Ami minden elvárásunknak megfelelt.
Idén is, az interneten található leírásokra hagyatkoztunk, így jutottunk el Vir szigetre. Mi nagyon szeretjük a homokos tengerpartot. Habár tisztában vagyunk vele, hogy Horvátországra a sziklás, köves part a jellemző, ahogyan Ducéban is sikerült egy vegyes aprókavicsos-homokos részt találni, itt is ebben bíztunk. Hát nem igazán sikerült. Igaz, volt olyan rész, ahol ha 1-2 méteres kőrengetegen átverekedtük magunkat, bent már homokos volt. Viszont, és kisgyerekekkel azért találom jónak, ha a part homokos, mert akkor nincs azzal vesződség, hogy folyamatosan asszisztálnunk kell ahhoz, hogy egyik percben kint, másik percben bent szeretnének lenni. Az elmúlt 1-2 évben, nagyon élveztük, hogy kimentünk a tengerpartra, felvertük a sátrunkat, és a gyerekek önállóan játszottak, homokvárat építettek, aludtak. Ebben az esetben nem kellett ki-be rohangálnunk, hanem ha kedvünk volt a vízben voltunk úgy, hogy a gyerekek egy-két méterre tőlünk a parton homokoztak. Na, ez az élmény nem volt meg Vir szigetén, annak ellenére, hogy rengeteg gyerekes család volt. Ez a tény, az első nap elszomorított minket, azonban sokkal inkább a javunkra vált, hiszen felfedezésre, kimozdulásra késztetett bennünket!
6.jpg5.jpgÍgy elkezdtünk kirándulni a szigeten. Ellátogattunk a világítótoronyhoz, amit csodaszép fák vettek körül, és maga a hely pedig nagyon kellemes, megnyugtató hatású volt. Megnéztük a Vörös Sziklát, ahol a homok is élénk vörös színű, a tenger pedig csodaszép tiszta. A kislányoknak a legjobban a Vár rom tetszett, ami egy régi vár megmaradt fala közvetlenül a vízparton.
Egyik este elmentünk Zadarba, nagyon szép kikötőváros. A hangulatos sétáló utcák mellett, gyönyörű a part menti rész is, ahol a gyerekek egy jót szaladgálhatnak, és meghallgathatják a tengeri orgona hangját, vagy táncolhatnak a színes fényeket árasztó napórán. A nagy séta után, pedig érdemes betérni az egyik fagyizóba, ahol nemcsak finom, de hatalmas gombócokat is adnak.
Hajótúrára is befizettünk, Sakarun strandja felé vettük az irányt, gyönyörű szigetek mellett haladtunk el, és képzeljétek delfineket is láttunk!
3.jpgA kirándulás mellett mindennap fürödtünk, és a szigethez közel eső Nin partján találtuk meg, az igazi bababarát strandolási lehetőséget. A város egyik jellegzetessége ez az öböl, ami lassan mélyülő, szinte meleg vízű, homokos partszakasz. Itt nem gond a ki-be szaladgálás, kagylógyűjtés, vár építés. Hogyha tudtok, egyszer mindenképpen látogassatok el ide, a gyerekekkel!
7.jpgAmi számunkra még nagyon klassz segítséget jelentett, hogy az apartmanhoz volt medence is. Ezt én először “luxusnak” gondoltam, hiszen ott a tenger, minek medence?! Bizony jól jött néha, amikor reggel nem volt kedvünk egyből a tengerre menni, de szívesen csobbantunk volna egy jót. Ilyenkor a délelőttöt a szálláson töltöttük, medencéztünk, és pihentünk, délután pedig vagy a tengerre mentünk, vagy kirándultunk egy jót.
1.jpgAzért is írom le Nektek ezt a kis útibeszámolót, mert miközben mindenki aludt, és én (kivételesen) tényleg lógattam a lábamat, egy olyan cikkbe botlottam, ahol az írónő azt taglalja, hogy számára a gyerekekkel való nyaralás nem hogy nem nyaralás, hanem mennyire szörnyű dolog. A cikkben összehasonlította, hogy milyen volt gyerekek előtt, és milyen gyerekek után nyaralásra ítélni magát. Igazság szerint, nagyon kiakadtam a cikken, és a kommentek egy részén is.
Igen, fárasztó egy gyerekkel együtt lenni, mert csomó másra is oda kell figyelni, nem csak saját magunkra. Igen korán kell felkelni, és van, hogy fegyelmezni kell, van, hogy lenyelni az adott szituációt. De én úgy érzem, sosem hagynám ki a gyerekeinket ezekből az élményekből, mókázásokból. Ha az ember megpróbálja kicsit máshogy nézni a dolgokat, akkor máris jobban érzi magát. Például igaz, hogy korán keltem, de azért nem volt olyan rossz a gyerekeim mosolyára ébredni, ahogyan láthatom örülnek annak, hogy itt lehetünk, és igazából kilöki őket az ágy, annyira izgatottak. Sőt, azt sem nevezném kellemetlennek, hogy nyugodtan, az ébredező napsugarak fényében, a medence mellett ülve ihattam meg a reggeli kávémat. Ráadásul, ha nagyon akartam, akkor a napközbeni csendespihit, én is a javamra fordíthattam. Mi több helyen kirándultunk, sétáltunk, hajókáztunk. Nem értem miért lenne a gyerek akadálya a jó dolgoknak! Csak több odafigyelést, plusz nasit, játékot igényelnek… vagy egy gombóc fagyival többet. Az, hogy jól érezzük-e magunkat velük, rajtunk legalább annyira múlik, mint a gyermekeinken. Egyáltalán nem tartom felesleges pénzkidobásnak a közös nyaralásokat, mert akár hiszitek, akár nem a személyiségük részévé válnak a közösen eltöltött pillanatok, és a teljesen új ingerek, amik érik őket. Én is nagyon élveztem kiskoromban ezeket, és habár halvány emlékképeim vannak, mégis maga az érzés, ami nyomot hagyott bennem, az az igazi emlék!
Azt sem gondolom, hogy a nyaralás alkalmával több százezerért vigyázok máshol a gyerekemre. Nem tudom, hogy aki írta, az élvezi-e, hogy anya lehet (…). Nyilván vigyázok, figyelek rá, de azért ez nem egy rabszolga munka. Ráadásul, engem például már az is felfrissít, hogyha más környezetben lehetek, ezért még kevésbé érzem a “gyerekvigyázást” ilyen rabszódikusnak, ahogyan írta a cikk írója. Higyjétek el, hogy a tengerparton játszó gyerekekkel nem kell egyfolytában foglalkozni, nem kell fegyelmezni. Teljesen jól lefoglalják magukat.
Segítségemre volt az is, hogy az én drága férjuram a nyaralások alkalmával, minden konyhai tevékenység alól mentesít (se főzés, se mosogatás juhéj!). Ez így nyaralás a köbön, mégha nem is 10 órákat aludtam nap, mint nap. Szerintem a cikk írójának az unalmas közönyből kellene kimászni, ahhoz, hogy értékelje, hogy a tengerparton töltheti az idejét.
4.jpgTöbben azt írták (valószínűleg nem gyerekesek), hogy mennyire idegesítő a gyereksírás. Ez sajnos így van (ha nem lenne idegesítő, nem késztetné az embert az azonnali problémamegoldásra), viszont ami még szintén – sokkal jobban – idegesítő, az péládul a részeg emberek bulizása, hangoskodása, trágár beszéde. Hasonlóan idegesítő a zene üvőltetése, és minden olyan ami a másik pihenését korlátozza. Szerencsére mi ebből, csak egy rövid ízelítőt kaptunk, csak eszembe jutott, amikor olvastam a kommenteket, hogy “Minek megy el valaki gyerekkel bárhova, olyan idegesítő amikor sír”, bizony a felnőttek is rettenetesen sok idegesítő dolgot tudnak csinálni.

Bátorítok mindenkit, hogyha megtehetitek, akkor az igazi “nagy családi nyaralást” ne töltsétek a gyerekek nélkül! Próbáljatok meg közösen kiszakadni a hétköznapok monotonításából, és újra élvezni az együtt töltött időszakot. Hogyha szeretnétek inspirálódni ebben a témában, akkor olvassátok el, egy korábbi cikkeimet erről.
2.jpg

komment

Gyerek Skanzen – élmény és tanulás

2017. július 14. 08:50 - Bolvária Blog

Minden évszakban nagyon szeretünk a kislányokkal a szabadban lenni, szabadidős programokon részt venni. Ez különösen a nyárra igaz, és külön élményt jelent, amikor egy sokrétű, az egész családot lefoglaló, és az egész napot kitöltő programon vehetünk részt.
Múlthéten, a szentendrei Skanzen látott vendégül minket, a Happy Family szervezésében! A Happy Family közössége azért jött létre, hogy képviselje a családot, mint értéket! Ennek szerves része a család tartalmas, közös időtöltése. Színes program ötletekkel (és még rengeteg mással is) támogatja ezt a célt, a Happy Family közössége (bővebb információ: www.happyfamily.hu). A szentendrei Skanzenbe való ellátogatást, pedig igazán élvezte a szerkesztőség minden tagja, és a vegyes korosztályú gyereksereg is.
A hároméves nagylányomat is magammal vihettem, így ő is megtapasztalhatta, hogy nem is olyan rossz blogger-anya lányának lenni. A viccet félretéve, nagyon élvezte (és szerencsére ki is fárasztotta) a néhány órás, kisvasútazással egybekötött Skanzen túrát.
img_20170706_134223.jpgA Skanzen, egy olyan múzeum, aminek felfedezéséhez muszáj a tiszta, szentendrei szabadlevegőt magunkba szívni, miközben az egyes állomások között barangolunk. Miközben a 100-200 évvel ezelőtti, magyar vidéki életet, lakáskultúrát, népi építészetet ismerjük meg, van lehetőség út közben megpihenni, és leülni falatozni, vagy a mesés (szó szerint) játszótéren, szabadjára engedni a gyerekeket.
Azon apropóból látogattuk meg Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeumát, mert a tavalyi évvel kezdődően - és az idei évben rohamosan folytatódóan - megnyitottak az izgalmas Gyerek Skanzen Élménypontok. A Skanzen munkatársai hiszenk abban, hogy “a családdal töltött idő, az örömteli együttlétek, az igényesen eltöltött szabadidő meghatározó a gyerekek fejlődése szempontjából”. Ilyen hozzáállás motiválta, a kreatívan gondolkodókat az élménypontok megalkotásában.

A Gyerek Skanzen, egyenlőre 8 élménypontból áll, amelyeket meg is mutatok Nektek, néhány érdekességet kiemelve mindegyikről.
Elsőként, a Gyerekgazdasággal találkoztunk – ahol nem mellékesen frissen készített kenyérlángossal, és hideg limonádéval vártak a szervezők minket, bloggereket gyerekeinkkel, melyet ezúton is köszönünk!
Nekem, és azt hiszem a kislányomnak is, ez volt az egyik kedvenc helyszínünk. Itt nemcsak megnézhettük, hogy milyen is lehetett egy falusi család mindennapja, hanem ki is próbálhattuk! Berendezett lakóház, kemence, játék veteményeskert várt minket. Fa lovat etethettünk, és fából készült tehenet fejhettünk. Hogy a tanyasi élmény teljes legyen, még a szalmabálákon való ugrálást is ki lehetett próbálni.
img_20170706_141249.jpgimg_20170706_143150.jpgimg_20170706_143804.jpgimg_20170706_144858.jpgA Bábszínház, kifejezetten a ‘nagy mesélők’ számára készült, hiszen 16 bábfigura, színes hátterek, zajkeltő eszközök várakoznak a gyerekekre, és a határ nélküli fantáziájukra.
img_20170706_150004.jpgÉlet a tanyán; a fából készült állatoknál, az igaziak még izgalmasabbak! A hatalmas malom mellett elhaladva (ami már önmagában is gyönyörű látvány volt), megmutathatjuk gyermekeinknek a tanyasi állatok jónéhány példányát: szürkemarhát, mangalicát, kecskét, nyulat, pulikutyát…
img_20170706_150652.jpgimg_20170706_150740.jpgMesekert Játszótér, az ismert Kő Boldizsár munkái közé tartozik. A játékokat olyan magyar népmesék keltették életre, mint például a Kisgömböc, Az iregi kakasok, vagy A kismalac és a farkasok.
img_20170706_152909.jpgimg_20170706_152909.jpgimg_20170706_153108.jpg
Csodapajta: a falusi élet alapelemeinek makett világa. A mindennapokhoz kapcsolódó munkafolyamatokat, eszközöket ismerhetik meg kicsik és nagyok. Ezeket, vagy animációs kisfilmek jelenítik meg, vagy pedig tekerőkar segítségével hozhatják mozgásba az igényesen elkészített maketteket a kiváncsiskodók.
img_20170706_154228.jpgimg_20170706_154308.jpgKisbolt, a szatócsboltok (vegyesáru-bolt, élelmiszert, és különböző háztartási termékeket árusított) hangulatát idéző kisboltban lehetőség van a szerepjátékra. Mit gondoltok, nálatok ki vállalkozna az eladó, és ki a vásárló szerepére?
img_20170706_160246.jpgFényképész, múlt századi hangulatú kosztümökbe öltözhetünk, kiegészítőket viselhetünk, és ha ezzel elkészültünk, lefényképezhetjük magunkat, az 1900-as évek elejéről származó fényképezőgéppel (amit a minőség érdekében modernizáltak, de antik hangulata így is megmaradt).
Játékudvar: ha esetleg nem lenne elég a játékokból, akkor ellátogathattok a játékudvarra is, ahol ügyességi játékok sorozatán, vagy éppen a Babaszoba konyhájában próbálhatják ki magukat a fáradhatatlan gyerkőcök.

Ez az érdekes ‘kínálat’ hamarosan bővül még kettővel; melyek a Faház, és a Fény Háza neveket viselik. Már alig várom, hogy láthassuk ezeket is!

Keressétek a szélforgókat, hogy megtaláljátok a gyermekeitek számára készített élménypontokat, vagy töltsétek le a Skanzen App-et (augusztusban indul), amely egy online túravezető, és gps alapú térkép.
Vasútozzatok, sétáljatok, vagy ha éppen ahhoz van kedvetek béreljetek biciklit, szekeret (!), vagy akár rollert, és járjátok be valamelyikkel a 60 hektárnyi terület tájegységeit.

Gyertek el Ti is a szentendrei Skanzenbe, tanuljatok közösen úgy, hogy közben élvezitek, és élményekkel gazdagodtok közösen!
img_20170706_163303.jpg

komment

Oxigén Hotel Family&Spa: ahol az egész család fellélegezhet

2017. július 08. 09:07 - Bolvária Blog

Nagyon nagy izgalommal vártam, hogy ellátogassunk Noszvajra, az Oxigén Hotel Family&Spa-ba. Mióta gyerekeink vannak, azóta nagy gonddal vizsgáljuk meg, hogy melyik szálloda gyermekbarát, és melyiknél mit jelent ez a fogalom. Az Oxigén Hotelnél nem kellett csalódnunk a családbarát kifejezésben, hiszen teljes mértékben a gyerekekért, kisbabákért munkálkodik a szálloda struktúrája, napirendje, dolgozói közössége.
oxigen_klip_2017jul07_21_01_08_copy.jpg
oxigen_klip_2017jul07_21_01_20_copy.jpg
Az Oxigén Hotel egy csodás, fás környezetben van, természetközelisége nyugtatólag hat a felnőttekre (legalábbis rám mindenképpen így hatott), segítve a kikapcsolódást. Akár a pihentető hintaágyakat, egy könnyed sétát választunk, vagy egy szabadtéri edzést az “erdei fitness teremben”, garantáltan felfrissülünk. A tiszta, üde levegőn szívesen töltünk időt, és mivel számtalan lehetőség van a gyermekek számára is, ezért mindezt megtehetjük együtt, közösen. Legyen szó izgalmas kalandpályáról, ahol karabíner segítségével, és az animátorok felügyeletével kalandozhatnak végig a gyerekek, ügyességüket, és koordinációs készségüket próbára téve. Ugrálhatnak az óriás trambulinon, homokozhatnak, és játszhatnak a szuper, szinte minden korosztálynak kellemes elfoglaltságot nyújtó játszótéren. Míg az apróságok motorozhatnak, vagy bicajozhatnak a mini KRESZ pályán – kiválaszthatva a számukra legszimpatikusabb járgányt -, addig a nagyobbak lengőtekézhetnek, vagy megtornáztathatják az agytekervényeiket az óriási sakk pályán. A fa tetején elhelyezett erdészles kuckós érzetet kelt, miközben kis ablakából megcsodálhatjuk a változatos, szemet és fület gyönyörködtető madárvilág egyes példányait. Elképesztő a madárcsicsergésre kelni, és ebbe a tiszta környezetbe kijönni, és időt tölteni.
img_20170613_103550.jpg
oxigen_klip_2017jul07_21_03_22_copy.jpg
img_20170612_155131.jpg
A kalandpálya mellett, egy külön épületben található a Dínó játszóház, ami klasszikus játszóház nyújtotta élményt nyújtja a kisebb, és nagyobb gyerekeknek egyaránt. Hogyha ez még mindig nem lenne elég, akkor kölcsönözhetünk gyermeküléssel, vagy utánfutóval felszerelt kerékpárokat is, és tekerhetünk egyet a bámulatos szépségű Noszvajon.
Apropó Dínó! Az ide látogató gyerekek találkozhatnak Páfránnyal, az Oxigén Hotel kabala állatával. Páfrány nagyon szereti a gyerekeket, és naponta meglátogatja, és játszani hívja őket.
oxigen_klip_2017jul07_21_02_46_copy.jpg
img_6561.JPG
oxigen_klip_2017jul07_21_50_01_copy.jpg
A játékból garantáltan senki nem fog kimaradni, hiszen korcsoportokra bontott programokkal várnak minden gyermeket az animátorok! Pontosabban nemcsak várják őket, hanem szinte folyamatosan invitálják is őket. Így biztosan senki nem fog unatkozni, ráadásul nekünk szülőknek is jut egy kis idő pihenni, kettesben lenni!
img_6118.JPG
img_6140.JPG
A szállodába lépve, különleges designnal találkozhatunk. Stílusát tekintve, az angol vidéki, rusztikus hangulat elevenedik meg, ami nekem kifejezetten tetszett! Határozottan otthonos, és barátságos eleganciát árasztó szobái, kielégítik a családok változó igényeit. Minden különleges kérésünket jelezhetjük a recepción, és garantáltan segítségünkre lesznek – legyen szó akár bébiőrről, orrszíváshoz szükséges porszívóról, vagy csak éppen a pelenkából fogytunk ki,bátran fordulhatunk a szálloda dolgozóihoz! Nagyon ötletesnek találtam, hogy a szállodai szobák mellett nemcsak a számozás található meg, hanem kis állatok képei is. Ez nagy segítség a picurok számára, könnyebben megjegyzik hol is laknak az ott-tartózkodás idején. Hasonló elv működik a szobákban is, hiszen a kapcsolók itt is fel vannak címkézve, emlékeztetve, melyik mit kapcsol.
oxigen_klip_2017jul07_21_02_08_copy.jpg
img_6588.JPG
img_6597.JPG
A szálloda belterületén sincs hiány az izgalmakból, hiszen az étterem mellett található a Bambínó játszóházban kézműves foglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek (mint például az arcfestés, csillámtetoválás, hűtőmágnes készítés…), vagy éppen Mini séfként készíthetik el az uzsonnájukat, vagy akár valami finom süteményt. Különösen nagy segítség ez nekünk, szülőknek, amikor álmosan reggelizünk, vagy jól esne a vacsorát kicsit elnyújtani, de az izgó mozgó gyermekünk ezt nem bírja végigülni. Ilyenkor a készséges animátorok segítségünkre sietnek, és magukkal hívják játszani a gyerekeket.

Az étkezés a felnőttek számára alapvetően félpanziós, a gyerekek számára (10 éves korig) all inclusive. De természetesen lehetőség van rá, hogy amikor szeretnénk kiegészíthetjük az étkezésünket ebéddel is – az étlapon megtaláljuk a választékot, és az árakat egyaránt. Svédasztalos fogások bőségesek, és választékosak akár a reggelit, akár a vacsorát nézzük. Rendkívül ízletes fogások, szemet gyönyörködtető tálalással. Egy pillanatra visszakanyarodva a gyermekek all inclusive ellátására, nemcsak a napi háromszori étkezésre vonatkozik ez, bármikor lehet kérni bébiételt, tápszert, vagy joghurtot nekik.
oxigen_klip_2017jul07_21_03_50_copy.jpg
A következő izgalmas helyszínünk a konferencia terem, ahol szintén színes, változatos foglalkozásokon vehetünk részt (akár közösen is). Ilyen például a Csiri-biri torna, mondókázás, diavetítés, Mamin-baba hordozós latin fitness, hogy csak néhányat említsek a programok közül.
A felnőttek sem maradhatnak ki a hasznos pihenésből, hiszen számunkra is vannak szervezett programok. Ezek közé tartoznak a szauna szeánszok, a japán teakóstoló, tibeti hangtál meditáció, vagy a gerinctorna. Bármelyik elfoglaltság mellett döntünk, biztosan nem maradunk le róluk, hiszen az aulában egy nagy táblán van figyelmünkbe ajánlva, mikor milyen lehetőség van számunkra.

Most végre elérkezett az idő, hogy belépjünk a wellness részleg pihentető szférájába. Számomra az volt a legszembetűnőbb, hogy körbe-körbe ablakok vannak, így a természetes fényt gyakorlatilag nem töri meg semmi. Úgy élvezhetjük a vizet, mintha a szabadban lennénk.
img_6534.JPG
img_6574.jpg
Részt vehetünk kényeztető masszázsokon, kéz-és lábápoláson. Méregteleníthetünk a három szauna egyikébe (finn-, infraszauna, és gőzkabin), ellazuhatunk a jakuzziban, vagy úszhatunk egyet a kellemesen sós, langyos úszóvízben. Nem mellékesen, a sós víz hatása miatt, a medence vize nem tartalmaz klórt, és bőrirritáló szereket.
A gyerek vizivilágában két kis medence van, hintával, csúszdával, játékokkal. Kellemesen meleg a víz, és a levegő hőfoka is, így nem fázhatnak meg a picik, hogyha ki-bemászkálnak a vízből. Az Oxigén Hotel támogatja, hogy a legkisebbekkel is megismertessük a lubickolás élményét, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy minden reggel babaúszásra várják a szülőket, pancsolni vágyó kisbabáikkal.

Határozottan ajánlom az Oxigén Hotelt mindazok számára, akik szeretnének kiszakadni a zajos, hétköznapok monotonításából, és olyan helyet keresnek ahol párban, vagy a gyermekeikkel kapcsolódnának ki, vagy lazulnának el. Magas szinten elégíti ki a családbarát fogalmat, így az esetleg szorongó szülőket is szeretném megnyugtatni – gyermeketek élvezni fogja ezt a szállodát, és élményekkel telve fog hazatérni Veletek, felfrissült szülőkkel.
img_20170614_100835.jpg

xxx UPDATE xxx


Sziasztok! Tegnap jöttünk haza az Oxigén Hotelből.
Korábban, írtam a szállodáról Nektek (amikor ketten voltunk a fèrjemmel 'munka ügyben'), ezúttal nègyen mentünk, így szeretnèk egy-kèt gyakorlatiasabb dologról is írni, hátha idèn Ti is terveztètek, hogy ellátogattok ide.

Maga a szálloda Noszvajon, egy nagyon szèp, hatalmas, ősfás területen helyezkedik el. Rengeteg lehetősèg van itt, a nagyobb (minimum 2+,de inkább a kisiskolás kortól) gyerekek számára. Van itt kalandpálya, játszótér, óriás hinta, trambulin, röplabda pálya, erdei kondipark.
Rendezettsègèt tekintve, nekem tetszik, hogy nincsen teleültetve virágokkal, kicsit kalandos, vadregènyes így - habár a babakocsival való közlekedést is kicsit megnehezítheti ez.
Ezúttal úgy láttuk, bővítèssel / felújítással kèszülnek, ami biztosan szuper lesz! Azonban az egyáltalán nem tetszett, hogy a gyerekjátèkok mellè vannak a fèm csövek lerakva, illetve szèpen át is lehet esni egy-kèt kilógó földkábelen. Nyilván, ha az ember ezeket elkerüli, akkor nincs gond.

A szobák gyönyörűek, tetszik a dizájnos stílusuk.
Mondjuk nekünk kicsit vèkonynak tűntek a falak, mert a beszélgetés, és a televízió hangja is áthallatszódott.
Nèhány konnektorban nem volt biztonsági zár, de mivel, mi nem kisbabával voltunk, hanem 2 ès 4 èvessel, így mostmár szerencsère ez számunkra nem jelentett olyan nagy gondotot.
Pelusos kuka, vízforraló nem volt bekèszítve (mondjuk nem jeleztük előre), de a baba-mama szobából le lehet vadászni, ès magunkkal vinni ezeket.
A mi emeletünkön nem volt mikró, ami a kora reggeli cumisüveges-kakaós kelèst kicsit megnehezítette.

Az ètelek finomak, változatosak, 10 èves korig all inclusive az ellátás. A kiszolgálás kedves volt, egy alkalommal kellett szólnunk, hogy a szalvèta, pohár, és az evőeszköz lemaradt.
Az animátorok nagyon kedvesek, ès számos programmal kèszülnek a gyerekeknek (festès, sütès, torna, mondokázás, diavetítès...). Ezeket nagyon élvezték a lányok, és ilyen intenzítás mellett lehetetlen lett volna unatkozniuk.
Hiányoltuk, hogy amikor Páfrány, a dinó (a hotel kabala állata) jött a gyerekekhez, egy animátor sem volt, aki segèdkezne, kommunikálna a gyerekekkel közben. Így minden "némán" történt, hiszen a dínó nem szólal meg, csak mutogat.
Mondjuk ez a kicsiket, annyira nem zavarta szemmel láthatólag.

A medencetèr alapvetően jó elgondolású. Habár szerintem kicsit kevès a családok számát tekintve, de ha mondjuk azt nèzzük,hogy sok a program, akkor elegendő az 1-3 óra fürdőzès is. Számunkra, a hotel ebből a szempontból volt érezhetően hiányos. Pèldául nem megy le a lift, hanem egy viszonylag hosszú lèpcsőn kell lemenni a kicsikkel, ès a cuccokkal. Szerintem nincsen elèggè meleg a medencetèrben, főleg pici babával.
Az úszómedence vize kellemesen hűs, viszont az alja fel van gyűrődve (nyilván nem veszèlyes, csak legfeljebb nem esztètikus).
Ami viszont kifejezetten veszèlyes, az a baba medencènèl az egyik csúszda, ami nincs rögzítve, így egyfolytában elcsúszkál. A gyerekek simán beverhetik a derekukat, popsijukat. Illetve a padló is nagyon nagyon csúszós. Ezenkívül sok játèk van,ès vízi hinta, amit nagyon èlveznek. Reggelente pedig, lehetősèg van babaúszásra is, amit bárki igénybe vehet.
Ami talán a legrosszabb volt számunkra, az az ahogyan a medencetèrből fellèpcsőzünk, majdnem a bejáratig kell eljönni,hogy a lifthez èrjünk. Ezalatt a szakasz alatt, a gyerekek gyakorlatilag megfagytak, mert számtalanszor kinyílt a fotocellás ajtó közben. Ez nagyon rossz megoldás, amit főleg tèlen lehet èrzèkelni.

Azt gondolom,hogy alapvetően egy jó koncepciójú helyről beszèlünk, sok-sok lehetőséggel. De vannak hiányosságok, amiket mindenkèppen szerettem volna megosztani veletek, az ajánlás mellett.
Jól èreztük magunkat, ès a lányok is, de vèlemènyem szerint ez a szálloda inkább picit nagyobbakkal (minimum 2+) jobb, kihasználhatóbb.

komment

Hogyan vészeljünk át, röpke 7-8 órás utazást gyerekeinkkel?

2017. július 03. 10:46 - Bolvária Blog

Valljuk be őszintén, nem sok jobb dolog van a kölesgolyónál, a kisgyerekek lekötését, és az időnyerés tekintetében. A pocak megtömése, és az izgalmas golyók fogdosása (kiborítása…) az egyik legnagyobb segítsége az édesanyáknak, amikor a kisbabáink kezdik elveszíteni a türelmüket. Azonban, ezt a lehetőséget sem lehet a végtelenségig kihasználni – sajnos.
Éppen ezért összeállítottam, egy kis listát, néhány ötletet, hogyan lehet elütni röpke 7-8 órát, hogyha utazni megyünk a kisgyerekeinkkel.

Korábbi cikkemben leírtam 5 érvet Nektek amellett, hogy miért is merészkedjünk el gyerekekkel tengerparta (vagy bárhová) nyaralni. Mi nagyon élveztük az elmúlt két évben, és az idei lehetőséget is nagyon várjuk már. Azonban a kislányok nőnek, így már nem elég egy zacskó kölesgolyó, vagy egy színes megrágcsálható könyv a boldogsághoz.

Első két tippem elsősorban az lenne, hogy egyrészt ha tudtok időzítsétek az utazást estére / éjszakára. Hiszen ebben az esetben néhány órát biztosan alvással töltenek a minik. Amennyiben erre mégsem lenne lehetőségetek, kedvetek, mindenképpen ajánlom, hogy néhány óránként álljatok meg. Egy kis levegőzés, labdázás, tornázás nemcsak az ülésben elgörnyedt testnek tesz jót, hanem felfrissíti az elmét is, így javít a kedélyállapoton – gyerekeknek, és szülőknek egyaránt. Nem fontos sokat időzni, Ti ismeritek a gyerekeiteket, így látni fogjátok mi az az idő, ami kellőképpen kifárasztja őket, hogy egyhelyben maradjanak még jó pár órára.

Most pedig hadd ajánljak néhány játékot, amiket magatokkal vihettek az utazásra, és nálunk, a lányoknál nagyon bejöttek. Hogyha túlvagytok az éneklésen, mélyreszántó beszélgetéseken, barkóbán, és az autók számolgatásán. Úgy érzitek, hogy a gyerekek mostmár leginkább az idegeitekkel játszanak, és nem szeretnétek több Peppa malacot végighallgatni, akkor itt az ideje a játékok előkeresésének.

1. Rajzos foglalkoztató
Ez a játék tökéletesen alkalmas utazáshoz, márcsak azon egyszerű oknál fogva is, mert kemény az alja, így a rajzolás könnyedén megy ha az ölükbe veszik. Rácsatolható állatformák, számok, fogaskerekek vannak amiket körülrajzolhatnak, kiszínezhetnek a művészi vénával megáldott gyerekek.img_20170620_101342.jpegimg_20170620_101311.jpg2. Mágneses bőrönd
Ebben a bőröndben számtalan lehetőség van. Egyrészről mágneses fejek, testek lábak, és használati eszközök vannak, amiket összeilleszthetnek a gyerekek, történeteket, foglalkozásokat kitalálva. Lehet hátteret mögéjük rakni, így még élvezetesebb a kirakósdi. Másfelől vannak kis kártyák hozzá, amelyek segítségével beszélgethetünk az egyes foglalkozásokról, közben jobban megismerve őket.
img_20170620_101505.jpegimg_20170620_101956.jpg3. Óriás böngésző
Hogyha túlvagyunk a klasszikus könyveken (amik már önmagukban hatalmas élményt jelentenek természetesen), elő lehet kapni a böngészőt. Ezzel jól el lehet szórakozni, bogarászni hosszú ideig. Keresgélhetünk, sőt mesét is kitalálhatunk hozzá. Nálunk most egy bibliai témájú van soron, amiben az a feladat, hogy a margón kiemelt képeket meg kell találni a böngésző rejtelmes világában.
img_20170622_192656.jpg4. Agytorna
Ebben a két kis útravaló füzetben 300 kérdés és válasz van, 3-4 éves korosztálynak. Egyszerűbb, és kicsit nehezebb kérdések egyaránt megtalálhatóak, amikhez a képek segítségével kell választ adni. Több korosztály számára elérhető, és nagyon élvezetes agytorna a pezsgő tekervények számára. A kérdezz – felelek játékok különben is nagy kedvencek nálunk, hiszen együtt izguljuk végig, hogy mik lehetnek a válaszok a feltett kérdésekre.
img_20170620_102317_1.jpg5. Pollypocket
Emlékeztek még ezekre a kincses ládákra? Hogy én mennyire szerettem ezeket! Az összeset megtartottam, és izgalommal várom, mikor adhatok oda, az én gyerekeimnek, kiskorom kedvenceit. Apró, kompakt, de mégis egy teljes házikót, palotát vagy orvosi rendelőt rejt.
viber_image.jpgMár alig várom, hogy útnak induljunk, remélem ezekkel a fortélyokkal hamar eltelik a közel félnapos utazás. Sok problémát megold, ha előre gondolkodunk, ezért ezekre a látszólag üres órákra is érdemes fejben, és eszközökkel egyaránt felkészülnünk.
Abban is reménykedem, hogy sikerült néhány tippet adnom Nektek, így mindenki számára nemcsak elviselhetővé, hanem élvezhetővé is téve az utazást.
Ha Nálatok is vannak bevált játékok, ötletek, akkor ne tartsátok magatokban, nyomassátok nyugodtan kommentben, kínácsi vagyok rájuk!

 

komment

Blogger találkozón jártam…

2017. június 22. 13:28 - Bolvária Blog

… SunnyBunnyt láttam.

img_20170609_181210.jpgÜdítő blogger-találkozóval nyitotta meg a nyarat Június elején, a Happy Family csapata, a Villa Bagatelleben. Kalcsó Adrienn ügyvezető - mint mindig – ezúttal is egy színvonalas, jókedélyű sajtótájékoztató szervezett számunkra, családcentrikus bloggerek számára. Minden találkozó élményekkel és persze szívvel teli, hiszen a család egy olyan téma, ami ez utóbbi nélkül semmiképpen sem működne.

img_20170609_144202_1.jpgA találkozó első felében, szemtanúi lehettünk azoknak a fejlődéseknek, amiken keresztülment a honlap az elmúlt időszakban. Tudtátok, hogy a happyfamily.hu megújult struktúrájával, és dizájnjával még áttekinthetőbbé, és felhasználóbarátabbá tette weboldalát? Tudtátok, hogy annyira sokan kattintanak az oldalra, hogy a szerkesztőség csapata a lehető legtöbbször frissíti a tartalmat? Na, és azt tudtátok, hogy a Happy Family csapatánál minden korosztály proiritást élvez? Gondoltátok volna, hogy olyan Partnerekkel működik együtt, akiknek védjegye a családbarát szemléletmód? És ez nemcsak egy jól átgondolt marketing fogás, hanem a Partnerek mozgatórugója is egyben.

Ezek, és megannyi érv sorakozik amögött, hogy érdemes figyelemmel kísérni, a Happy Family munkásságát, hiszen hitelessége a ‘család, mint érték’ jelmondatába vetett meggyőződésén alapul.

img_20170609_181033.jpgA sajtótájékoztató díszvendége, a burgenlandi Hotel Sonnenpark kreatív csapata volt. Velük már többször is volt szerencsém találkozni, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy minden alkalommal egy élmény! Élmény, hiszen az a fajta szemléletmód, és hozzáállás, ahogyan a családokhoz, gyerekekhez viszonyulnak, csodálattal tölt el. A Hotel Sonnenparkban, nemcsak a tökéletességig felszerelt tárgyi feltételek vannak meg a ‘családbarát’ jelzőnek, hanem az emberiek is!

Ez a koncepció teszi felejthetetlenné, és szívből ajánlhatóvá ezt az ausztriai családi paradicsomot. A Sonnentherme munkatársai, Kitzwögerer Anita, rezident manager, Lakotár Orsolya, marketing asszisztens, megismertették velünk ennek a sikeres látásmódnak azon részleteit, amelyek kielégítik a szülők komfortérzetét – hiszen, ha a szülő nem feszeng, a baba is felszabadult, boldog lesz.

Valóban igaz, hogy a Hotel Sonnenparkba, csak a ruháinkat kell vinnünk! Ezt én sem hittem el, még saját szememmel nem láttam. Minden korosztályra felkészült “babakocsi-állomás” van, szintén minden korosztályra, és az esetleges ételallergiára odafigyelő étteremmel találkozunk. Gyakorlatilag az egész napot betöltő programokon, játszási lehetőségeken vehetünk részt. A legkülönfélébb kikapcsolódási, és szórakozási kalandokban– akár szárazföldön, akár vízen. Apropó víz! A sajtótájékoztatón találkozhattunk Györei Gabriellával is, aki a Hotel Sonnenpark Úszóakadémiájának vezetője. Színes, rövid videókkal tűzdelt előadásában, megismerhettük a korosztályokat, és azokat a játékos feladatokat amiken keresztül megszerettetik a vizet, az egészen kicsi babákkal, és ahogyan bevezetik a gyerekeket a víz-biztonság elsajátításába.

Amikor fentebb azt írtam, hogy a Hotel Sonnenpark kreatív csapata, akkor ez nem csupán, egy díszes jelző volt a részemről. Ugyanis, Gerencsér János, animátor, kihasználta (vagy inkább előhívta) a bennünk rejlő gyermeket. Elvitt minket egy napra a Hotel Sonnentherme-be, ahol kikapcsolódhatunk, játszhattunk, magunkra és a többi “blogger-gyerekre” figyelhettünk minden feszélyezettség nélkül (talán, ezt a királylánynak öltöztetett Apuka blogger nem biztos, hogy megerősítené). Habár mindez idő alatt a helyszínen voltunk, mégis olyan nagyszerűen sikerült Jánosnak ezt a meglepetést megszerveznie, hogy rövid időre mindannyian a Hotel Sonnentherme-ben éreztük magunkat – ezúttal kicsit gyermekként.

Köszönöm a megtisztelő meghívást a Happy Familynek, és a varázslatos délutánt a Hotel Sonnenpark csapatának! Inspiráló olyan személyesekkel, szülőkkel, munkatársakkal találkozni, akik a hétköznapjai(n)kat, a szívükkel fűszerezik meg.

komment

Nyaral a család: 5 érv, a babákkal való nyaralás mellett

2017. május 22. 16:11 - Bolvária Blog

omis_panorama.jpgAmikor a nyaralásra gondolunk, akkor a kikapcsolódás, a gyönyörű helyek, jó kaják jutnak az eszünkbe. Végre 1-2 hét, a “semmittevés” földi paradicsomában.
Amikor azonban, gyermekáldás csöppen a szerelmes pár életébe, hirtelen teljesen új értelmezést nyer a nyaralás fogalma. Legtöbbször azt, hogy inkább otthon maradunk. Ismerve, hogy egy szimpla játszóterezéshez bekészítjük a fél lakást, egy hirtelen kitörő ufó inváziót is bekalkulálva, lélekben felkészülve, hogyha esetleg tikkasztó hőség, vagy hirtelen fagy köszöntene be településünkre, és eljátszunk a gondolattal, hogy akár 1-2 napig nem is tudunk hazajutni – igen, így néz ki kb egy pelenkázó táska tartalma, és egy Anya agytekervénye: egyszerűen mindenre felkészülve.
Mindennek tetejében szokták mondani, hogy: “A gyereknevelés olyan, mint egy séta a parkban, pontosabban a Jurassic parkban”… Hát igen, ilyen esélyeket latolgatva nem csodálkozom, ha nemsokaknak van kedve elmenni egy nyaralásra – mikor szimplán, egy buszra való felszállással, turista látványossággá avanzsálódik, egy gyerekekkel megjelenő Édesanya.

Amikor először mentünk nyaralni, a nagyobbik lányunk 6 hónapos volt. Mivel korábban sokaktól hallotuk, hogy mennyire fárasztó, és borzasztó a nyaralás kisgyerekkel, és különbenis milyen felelőtlen, aki ilyen kiskorban viszi a gyereket a városhatáron túlra, megbeszéltük a férjemmel, hogy csak a szüleinknek mondjuk el, hogy mi pont erre a cirkuszi mutatványra készülünk.

Bevállaltuk a bevállalhatatlant, jelentjük tűléltük, és azóta mégegyszer hasonló kalandokban volt részünk. Mivel igazán jól sikerült, és fontosnak tartjuk a közös családi nyaralást, álljon itt 6 érv, hogy miért is jó belevágni ebbe a Bear Grylls féle Mission Survive-ba.

1.érv, más országokban is élnek gyerkek
Igen, bármennyire is meglepő, máshol is születnek, és élnek gyerekek, ami azt jelenti, hogy habár a magyar ugar egy csodálatosan biztonságos hely, mégis kimerészkedhetünk, mert gyermekünkre nem hiszem, hogy ádáz ellenség csapna le a határon való átkeléskor.
Azonban, szerintem kevés kétségbeejtőbb helyzet van, mint egy idegen országban, idegen nyelven, az éjszaka közepén gyógyszertárat keresni, éppen ezért én néhány alap dolgot, mindenképpen bekészítek minden utazásra.
Ilyen például a: fertőtlenítő, sebtapasz, kálcium, lázcsillapító, hányás-hasmenés esetén probiotikum, naptej … Ezek mellett plusz étel, és ital, ha mondjuk időzni kéne az autópályán, vagy eltévednénk valahol.

2.érv, gondolkozzunk előre
Ha sikerül mindent úgy megszerveznünk, kigondolnunk, hogy mindenki igényeihez igazodunk, akkor nem lehet nagy gond. Számít ez a helyszín, és az utazás módjának kiválasztásában és a programok összeszerkesztésében.
Mi, mindkét családi nyaralásunkat autós távolságba lőttük be (700-800km-es távolságba). Ez olcsóbb volt, mint a repülő, és számomra megnyugtató volt, hogyha bármi gond lenne, akkor bármikor haza lehet jönni, semmihez nem kell igazodnunk.
Fontos szempont volt a helyszín kiválasztása. Egyik alkalommal Horvátországba, másik alkalommal pedig Olaszországba mentünk. Mindkét országban úgy választottuk ki a helyszínt, hogy lassan mélyülő, viszonlag homokos partot kerestünk, ahol valamennyivel gyorsabban melegszik fel a víz, és lehetőség van apart szélén játszani, szaladgálni. Illetve, ha a bébik beljebb sétálnak, akkor nem süllyednek el hirtelen.
Habár, mi nem vagyunk nagy múzeumi látogatók, a városnézésre bármikor kaphatóak vagyunk. Az ilyesmit érdemes úgy beiktatni, hogy a gyerekeinknek is találjunk (ki) valami érdekeset közben. Nem jó, ha azon mérgelődünk, hogy miért nem bírnak megállni 3 percenként, 1-1 szobrot, vagy egy épületet megcsodálni. Éppen ezért, ha közbeékelünk, egy fagyizást, sütizést, aszfalton krétával rajzolást, egy kis “piknikezést”, játszóterezést, rövidebb hajótúrát, így valószínűleg számukra is elviselhetőbb lesz a városi séta. A hordozós pici babáknál a legkönnyebb, hiszen magunkra kötve azonnal elalszik a közelségüntől, és így szinte bárhova el tudunk menni nézelődni.

3.érv, ne izguljuk túl magunkat
A gyerekek, a szüleik jelenléte miatt érzik biztonságban, és jól magukat. Ami azt jelenti, hogyha ott vagyunk nekik Mi, van étel, ital, és nem fáznak, akkor már nem lehet nagy baj! A tenger, a homok, és a kagylók, rákok, halak csak plusz élvezeti források.
Mivel a férjemmel, mindketten nagyon szeretünk naphosszat a tengerparton lenni, ezért beszereztünk egy UV szűrős sátrat, és olyan babakocsit, aminek a kupolája szintén szűri az ultraibolya sugarakat. Reggeli után, lecuccolunk a partra, viszünk magunkkal friss gyümölcsöket, sok vizet, esetleg egy újságot. A gyerekekre feldobjuk a karúszókat, a naptejet, és a horgászkalapot, és már lehet is vidámkodni a parton.
Mi vagyunk olyan kényelmesek, hogy a napközbeni szunyára nem bontunk le, hanem egyszerűen betessékeljük a lányokat a sátor / babakocsi kombóba. Általában mindketten a nagy játékban úgy elfáradnak, hogy kb 2 órát szundítanak. Ez a két óra, pedig ilyenkor csak a miénk! Ilyenkor lehet beszélgetni, fürdeni, vagy napozni - persze a szülő műszak itt is 24 óra, ezért minimum a fél szemünk, és fülünk a lányokon van. Tudtátok, hogy a sós levegő, az egyik legegészségesebb? Rendkívül jó hatással van a légutakra, megbetégedésekre, panaszokra. Úgyhogy, egy szavuk sem lehet az aggodalmaskodó szülőknek, hiszen ezzel, hogy napközben a parton a alszanak a gyerekek, nagyon jó dolgot teszünk velük.
Tipp: nem kell rohangálni a bébiételt mikrózni! 20 perc a forró homokban, és a babakaja már fogyaszható is!
A lazaság mellett még egy érv: nagyon régóta szerettük volna kipróbálni a lakókocsizást, ezért ahelyett, hogy puccos szállodákat néztünk volna, költséghatékony módszernél maradunk tavaly: lakókocsis kempingben szálltunk meg. A gyerkeknek kell ennél több?! Ennyi kaland egyhelyen!

4.érv, legyünk egy kicsit önzőek
A gyönyörű környezet, a meleg levegő, a tengerpart a szülők számára is fantasztikus élmény. Úgyhogy legyünk egy kicsit önzőek, és ha nem is a gyerkek miatt, de magunk miatt utazzunk el! Sokan mondják, hogy a gyerekekkel való nyaralás egyáltalán nem pihentető, de a gyerekek nélüli nyaralások alkalmával - valljuk be őszintén - sem a szobában alszunk. Jövünk – megyünk, fürdünk, napozunk, későn fekszünk (elképzelhető, hogy végre későn is kelünk).
A közös családi nyaralás, sokkal inkább egy kiakapcsolódás, mint pihenés, amit ha sikerül jól megszerveznünk, tényleg fantasztikus élményt jelent mindannyiunknak. Ráadásul a kikapcsolódás sokszor legalább annyira regenerál, mint ha ténylegesen aludnánk, pihennénk.

5.érv, a közös élmények összekovácsolnak
Valószínűleg nem fognak emlékezni a gyerekeink, hogy már félévesen az Adriába csapatták (habár lehet felfrissíti az emlékeiket, a körülbelül 3500 kép, ami készült). Viszont a közös élmények még jobban összehoznak bennünket! Ez igaz a nyaralásra is, hiszen a sok-sok újdonság, felfedeznivaló, amikre együtt csodálkozunk rá feledhetetlen élményeket nyújtanak. Ha nem is az emlékeiből rángatja elő, majd 16 évesen, de én teljes mértékben hiszem, hogy a személyiségükbe beivódik. Nem beszélve arról, hogy a sós víz, a lágy homok, a csillogó kagylók olyan nem mindennapi élményeket nyújtanak számukra, amik hatással vannak a megtapasztalásukra, és az érzékszerveiket is fejlesztik.

Egy szó, mint száz, nem igaz, hogy nem lehet babákkal nyaralni. Az sem igaz, hogy rémes, és szörnyen fárasztó lenne! Ha okosan gondolkozunk, nem feszkózunk állandóan mi magunk sem, akkor a gyerekek megérzik a nyugalmat, lazaságot, és jókedélyűek lesznek!
Hihetetlen, visszahozhatatlan pozitív élményeket nyújt, amit ha kihagynánk, lehet évekkel később, de biztosan megbánnánk.
img_5663_copy.jpg

 

 

 

komment

Potette plus: praktikus segítség, zavartalanul a szabadban

2017. május 12. 19:13 - Bolvária Blog

Édesanyaként, még inkább a kreatív megoldásokra törekszünk, hiszen a gyerekek olyan spontán módon viselkednek, hogy minket is rugalmasságra, és leleményes megoldásokra késztetnek egyes szituációkban.
Éppen ezért előszeretettel keresünk, és vásárolunk olyan termékeket, amelyek segítséget nyújtanak a hétköznapokban. Korábban volt egy olyan bejegyzésem, amelyben bemutattam Nektek, hogy melyek azok a termékek, amiket előszeretettel használok. Úgy tűnik a lista bővül, hiszen az új korszakok új helyzetmegoldásokat kívánnak, főleg egy olyan családtól , akik – mint mi is -szeretnek mozgásban lenni.
1.jpgA szobatisztaság nemes korszaka érkezett el hozzánk, ami a lehető legtöbb szempontból könnyebbséget jelent. Nem beszélve arról, hogy a kilószámra vásárolt, méregdrága pelenkák árát végre valami ‘nemesebb’ dologra (mondjuk egy regeneráló arckezelésre doboz játékra) lehet költeni.
Tehát, a szobatisztaság csodás képessége, azért eléggé meg tudja izzasztani az Anya-embert (az Apukákról már ne is beszéljünk), főként akkor amikor útközben, fél óra sorban állás közepette, az autóban, a dugóban ülve, kirándulás során (ez még sokszor a könnyebbik eset), vagy bárhol máshol elhangzik, hogy: “pisilni (ne adj’ Isten kakilni) kell”.
Ez azért szokott kétségbeejtő lenni, mert általában a kisgyerek nem tudják túl sokáig visszatartani, főként azon oknál fogva, hogy az utolsó pillanatban szíveskednek szólni. (Nyilván) sokkal de sokkal izgalmasabb minden más, mint a természet hívó szavának engedelmeskedni, és 20 másodpercig a fenekükön ülni/ egyhelyben állni (a fiú gyerekmekekről sem szeretnék elfeledkezni).
Mivel itt a tavasz, és hamarosan jön a nyár, ezért egyre többet és többet vagyunk kint a szabadban, sétálunk, fagyizunk, jövünk-megyünk ide oda. Ráadásul, hogyha elérkezik a nyaralás ideje, akkor a hosszú utazás, a tengerparton való sütkérezés kerül előtérbe.
Éppen ezen szempontok miatt nagyon meglepődtem, amikor meghallottam, hogy létezik ilyen, hogy utazóbili! Nemcsak, hogy létező dolog, hanem Magyarországon is megvásárolható. A múlt héten érkezett meg hozzánk életünk első utazóbilije, a VIP Baby – mert minden baba különleges, jóvoltából.
Tudom, tudom most mosolyogtok, de ez bizony tényleg nagyon életmentő segítség lehet.
collage_1.jpgA Potette plus 2az1-ben utazóbili, szerintem sokkal inkább három funkciós, mint kettő. Hiszen használhatjuk otthon, “klasszikus” biliként, utazáskor wc szűkítőként, és utazóbiliként egyaránt.
Nézzük meg, mit is rejt a csomagunk!
A Potette plus 2in1 csomag tartalmazza a bili vázát, amely erős műanyagból készült. Könnyű tisztítani, és strapabíró. És, ami az egyik legfontosabb: lapra csukható, így könnyen magunkkal vihetjük bárhová.
Ha ennek a váznak, a szárnyait kihajtjuk, akkor ráilleszthető a rendes, felnőtt wc deszkára. Gumírozott bevonata csúszásmentességet biztosít, így a kisgyermekünk a felnőtt wc-re is kényelmesen ráülhet. Itt jegyzném meg, hogy nagyon sokszor előforul, hog nem az utcán, hanem egy áruházban kell elszaladni mosdóba. Ebben az esetben, sajnos higiéniáról nem nagyon beszélhetünk. Törölgeti, körbepapírozza az ember a wc deszkát, dehát mégsem az igazi. Én például nagyon nem szeretem, amikor ezeket a mosdókat kell használnunk. A Potette plus 2in1 erre is kiváló megoldás, hiszen tiszta felülettel érintkezik a gyermekünk bőre.
5.jpgNézzük tovább, hogyha a váz szárnyait középre, merőlegesen hajtjuk, akkor kapjuk meg a bili klasszikus formáját. Itt két dolog történhet:
- otthoni használat során belehelyezhetünk egy szilikon “bélést”, amelyet könnyen kivehetünk, kitisztíthatunk
- utazás során, pedig belehelyezhetünk a vázba egy kifejezetten erre a célra használatos zacskót, amely egy illatosított nedvességmegkötőt tartalmaz. Ez a szerkezet 1,5 deci folyadékot képes felszívni, illetve az illatosítása segít a szagok okozta élmény tompításában, míg a legközelebbi szemeteskukához el nem robogunk. Ebből a speciális zacskóból 3 darab a csomag tartalma, de lehet külön is vásárolni hozzá nagyobb kiszerelésben.
Mindezek mellé egy vízhatlan, szintén könnyen tisztítható zsákot is kapunk, amiben tökéletesen magunkkal vihetjük az utazóbilit.
2.jpgAz első olvasatra talán furcsának hangzó tárgy, egyáltalán nem haszontalan, sőt mi több, megspórolhatjuk magunknak az idegeskedést, és gyermekünknek a kellemetlenséget.
Gondoljunk arra, hogy az sokkal, de sokkal kényelmetlenebb szituáció, hogyha a gyermekünk összeszed valamilyen fertőzést, mert kénytelenek voltunk nyilvános wc-t használni. Vagy az is rendkívül kellemetlen, hogyha bepisil vagy bekakil, és úgy kell végigjárnunk a fél várost…
Ez egy okos megoldás, amit akkor használ az ember, hogyha nincs más lehetősége. De az ilyen helyzetekben, valóban hatalmas segítség.

Ha hamarabb tudom, hogy van ilyen, akkor biztosan ezt szerzem be a klasszikus, műanyag bili, és a wc szűkítő helyett, így végsősoron 3 legyet ütök egy csapásra, és összességét nézve még spóroltam is volna.

Ha szívesen rendelnétek ebből a klassz termékmből, akkor itt megtehetitek:
www.vipbaby.hu
https://www.facebook.com/vipbaby.hu/?ref=ts&fref=ts
4.jpg

komment

Anya Nap

2017. május 07. 09:51 - Bolvária Blog

img_5310_logo_ok.jpgAnyáknapja… Hogy mit is érzek, a gyerekeink iránt? – igazából erről szól az egész blog. Nemcsak az egész blog, hanem a hétköznapjaim. Sőt, nemcsak a hétköznapjaim, hanem a személyiségem egy meghatározó része. Feleség vagyok, Anya vagyok, és Nő is vagyok - habár ez utóbbi megélésére, néha erősen rácáfol, amikor farmernadrágot veszek fel, vagy szempillaspirált teszek, és a gyerekeim könnyes szemmel megkérdezik, hogy: “Anya, most te hova mész?”, és utána sírva fakadnak. (Ebből egyértelműen kiderül, hogy igen, általában smink nélkül, és valami kényelmes ruhában vagyok itthon) 
Sokszor ábrándoztam róla, milyen Anya leszek, azt hittem talán jobban fel lehet készülni rá. Visszafordíthatatlanul Anya-Tigris lettem: szerető, védelmező, játékos Édesanya. Hogy tökéletes vagyok-e? Nem, egyáltalán nem. Márcsak azon okból kifolyólag sem, hogy ember vagyok. Hibákkal, esendőségekkel együtt. Szép dolog tökéletes Anyukának lenni (ha egyáltalán létezik ilyen), de számomra mégszebb, ha az én gyerekeimnek lehetek ‘tökéletes’. Pontosan az ő lelki igényeikhez ‘igazítva’. Úgy szeretni, és úgy terelgetni, ahogyan Nekik szükségük van rá, Rám.

Nektek mi jut eszetekbe, hogyha visszagondoltok a gyermek éveitekre, és az Édesanyátokra?
Nekem egy állandó menedék, vár, egy jóbarát. Aki mindig tudta, ha vaj van a fülem mögött, mégis mindig kiállt mellettem a külvilággal szemben. Édesanyám, aki annyira ismert, hogy minden rezdülésemből tudta, ha boldog, vagy ha szomorú vagyok. Aki az én szükségeimet, és örömömet a magáé elé helyezte, nem kötelességből, hanem szeretetből. Szerette, hogy a gyereke vagyok, és ezt sosem rejtette el előttem. Akire tudtam, és tudom ma is, hogy mindig számíthatok.

Anyáknapja… Nehezen írom ezeket a sorokat, mert annyira, de annyira szeretek anya lenni, és úgy utálok hibázni…. De’hiszen, mi Anyák (mert amúgy ki az, aki nem?), hibázunk. Nem is keveset, de mivel ennyire a szívünkön viseljük az Anyaságot, pontosabban a gyerekeinket, még rosszabbul érint bennünket. Amikor írom ezt a bejegyzést, egy klassz nap végét sikerült elszúrnom. Nem, nem a gyerekeknek, hanem nekem. Naggggyon kiakadtam. Nem kiabáltam, nem fenyegetőztem, hanem csöndben gőzölögtem. Ez talán a legrosszabb... Ha mérges vagyok gyors vagyok (mondjuk, ezt a képességemet jobb lenne a takarításban kamatoztatnom), tehát gyorsan öltöztettem Larát a pizsamájába, miközben ő heves bocsánatkéréseket tűzdelt hozzám. Meg sem hallgattam (legalábbis úgy csináltam), és beküldtem a szobájába, az ágyába. Annyira nyom a bűntudat, hogy sírni tudnék. Bementem hozzá, hogy bocsánatot kérjek Tőle, de mire elpárolgott a füst a fejem körül, és újra visszanyertem a rendes színemet, már aludt. Felébresztettem, de csak egy másodpercre nyitotta ki a szemét – látszólag azt sem tudta hol van – és visszaaludt. Annyira elmondanám neki, hogy olyan hülyén viselkedtem, és annyira sajnálom! Csak abban reménykedem, hogy holnapra elfelejti, és legközelebb ügyesebb leszek. És, akkor arra az ügyes / türelmes Anyára fog emlékezni, nem pedig a néma, de mégis robbanni készülő homo sapiensre.

Anyáknapja… Hálás vagyok Istennek, és a Férjemnek, hogy Édesanya lehetek. Boldog vagyok, hogy ilyen kislányokkal lettem megáldva, pontosan rájuk vágytam mindig is. Azt kívánom, hogy mindig olyan Anyjuk tudjak lenni, akire éppen szükségük van. Hogyha visszaemlékeznek, akkor ne a rossz tulajdonságaim, hanem az irántuk érzett szeretetem jusson az eszükbe. Hogy milyen jó gyerekkoruk volt, szerettel teli közegben, a családunkban.

komment

‘Piczinke’ kikapcsolódás

2017. május 05. 11:07 - Bolvária Blog

Mostmár annyira várjuk az igazi, folyamatosan tartó jóidőt, hogy szavakba sem tudom önteni. Lara majdnem mindennap megkérdezi, hogy mikor lehet már végre a kismedencét felállítani?! Habár ezzel a mutatvánnyal azt gondolom, sajnos még egy kicsit várnunk kell, azonban ahogy kisüt a nap, mi már kint is vagyunk a szabadban.

Egyik ilyen ‘végre-kiszabadultunk’ napunk során bukkantunk rá egy kis ékszerdobozra, a Piczinke Póniudvarra. Lehet páran már hallottatok róla, nekünk teljesen új volt a dolog. A Normafától nem messze találhattok rá, erre a kis hangulatos udvarra, ahol temérdeknyi klassz lehetőség van a gyerekekkel érkező családok számára.

Kezdjük azzal, hogy ahol állatok vannak, ott biztosan garantált a siker! A Piczinke Póniudvarban találhattok –nem túl meglepő módon – pónilovakat, akiket meg tudnak szeretgetni a bátorlelkű apróságok, és a fodrász hajlamokkal rendelkezők, pedig meg is fésülgethetik őket. Sőt, lehetőség van a lovaglás kipróbálására is.

img_20170330_151401.jpgimg_20170330_151936.jpgimg_20170330_153044.jpgVannak még kecskék, nyulak, alpakkák, és kismalacok. Ha sikerül magunk mögött hagyni a karámokat, és bejjebb merészkedünk, akkor nagyon hangulatos, fák közé kifeszített függőágyakat találhatunk – amelyekben simán eltudunk eltudnánk szundítani, egy-egy kimerítőbb, fogzással megspékelt éjszaka után… Meg különbenis, az anyaságban az az egyik legjobb dolog, hogy sohasem küzdünk álmatlansággal, a nap bármely szakaszában álomba tudnánk szenderülni. Na mindegy, ezek a kis függőágyak tökéletesek lennének ehhez.img_20170330_161218.jpgHogyha visszakanyarodunk a gyermeki szemlélethez, akkor találkozunk egy csudajó homokozóval, ahol fából készült konyhaszerűségek, és régi edények segítik a szorgos kezek homok-süti készítését.
img_20170330_163346.jpgAz egyfolytában rohangáló-energiabombák kifárasztására (?), vannak trambulinok, dobálgatáshoz tökéletes mini kosár palánk, és karikadobáló állvány, a száguldás szerelmeseinek: lábbal hajthatós verdák, egy kiépített gokart pályán. Mindezek mellett, megtalálható néhány elmaradhatatlan, klasszikus elem, mint a hinta, és a libikóka vidéki hangulatban. Ha pedig valami frissítőre vágyunk, akkor a büffében beszerezhetünk egy üdítő limonádét!
img_20170330_160751.jpgimg_20170330_160920.jpgimg_20170330_161246.jpgSimán el lehet időzni ezen a helyen órák hosszát, miközben végig a szabadban vagyunk. Használjátok ki, Ti is a napsütéses órákat, olyan helyen ahol mindenki jól érzi magát, és ahol a minik garantáltan kifáradnak, hogy a nap további része, csak Apáé, és Anyáé legyen! 
         

komment

Insta(nt) világ, Insta(nt) life

2017. április 20. 13:41 - Bolvária Blog

Annyira ‘instant’ világban élünk, hogy hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy rengeteg mindent látunk, tapasztalunk, ezért azt gondoljuk, hogy sok mindent tudunk. Gyorsan reagálhatunk mindenre, kifejezhetjük magunkat emoji-val, vagy hosszú litániákkal. Az instan kifejezés alatt, igazából azt értem, hogy nem kell időt belefektetni, hanem tálcán van kínálva az információ, és ismeret áradat. Ez sajnos mindenre igaz, így az emberi kapcsolatokra is! Talán az egyik legértékesebb kincs, amit egy másik embernek adhtunk, az az, hogy időt szánunk Rá. Hiszen az időnk, az egyik legértékesebb dolgunk. Mégis, csalfa ez az instant világ, hiszen rengeteg időt elvesztegetünk a facebook, és az instagram végig pörgetésével, és amikor végig böngésztük azt a 3600 embert, akiket követünk, elégedetten huppanhatunk a kanapénkra, gondolván, mindenkiről mindent tudunk – de legalábbis a véleményünk határozottan megvan.
Ez az instant életmód, nemcsak néhány terültre terjed ki, hanem gyakorlatilag mindenre – ahová beengedjük. Vagy inkább ahonnan nem szorítjuk ki tudatosan. Ez a Mamik világába is beférkőzött. Ezen a színtéren megmutathatjuk, hogy pár nappal a szülés után kockásabb a hasunk, mint valaha bármikor. Megmutathatjuk, hogy hány ezer cipője, ruhája van a gyerekünknek, hogy naponta megyünk edzeni, és két naponta tartunk Mami napot, amikor felvásárolhatjuk a legközelebbi bevásárlóközpontot. Kialakíthatunk olyan virtuális baráti köröket, amiket a like-ok száma, és a kommentek milyensége határoz meg: lásd: “jaj ő mindig like-olja a képemet, meg olyan szépeket ír, biztos a jóakaróm/barátom…!” Fenntarthatjuk azt a látszatot is, hogy Ironladyk vagyunk, és sohasem fáradunk el, ahogyan a munka és a család között szaladgálunk. Elmondhatjuk, hogy mennyire jó a gyerekünknek, hogy 3 hetesen otthon hagytuk, és visszamentünk dolgozni, mert nekünk így jó – ezt persze mosolygós, ölelkezős képekkel igazoljuk.
Olyan idióta képeket is felrakhatunk, amiken full sminkben, és fél fizetésnyi ruhákban a milliós kanapén ülünk, és szomorú fejjel leírjuk, hogy betegek vagyunk, vagy hogy milyen nehéz is volt a mai napunk, mert a gyereknek jön a foga. Erre like-ok, és válaszok száza jön, hogy “Kitartás! Olyan szuper Mami vagy” vagy “Gyógyulj meg, de betegen is gyönyörű vagy!” (nyilván, ha előtte fél óráig sminkeltem magamat, és a fodrászhoz is leugrottam) “Nálad szuperebb feleséget, és anyát nem is láttam még!” Ezek a kedvenceim… Mert aztán egy kép alapján meg tudja az ember mondani, hogy milyen egy másik ember szíve. Hogyan viselkedik a családjával, és valóban mennyi időt tölt a gyerekével. Illetve, amit eltöltött, az hasznos volt, vagy abból állt, hogy közösen gyártják a selfiket, hogy mindenki láthassa mit csinálnak a legendák (hupsz, ezt valaki más mondta…). Ezekből a magasztos, vadidegen emberek által leírt mondatokból megnyugtathatjuk magunkat, hogy valóban ‘jó’ anyukák vagyunk. Nem hagyjuk, hogy a szívünk vezessen, sokkal inkább az, hogy kinek mi a véleménye. Az instant világ polgárainak muszáj egymásnak bizonygatniuk, hogy mennyire klasszak, és gyönyörűek, és a világ legjobb anyukái. Persze ezt kicsit megfűszerezve azzal, hogyha netalán valaki azt mondja, hogy egy “igazi” anyuka, nem így néz ki, mint az adott képen villogó, csili-vili anya, akkor jöhet a földbe döngölés, hogy mennyire ‘irigy’ az ilyen ember, és mindenkit el kell fogadni olyannak amilyen, mert mindenki ‘jó’ anya.
Nyilván azt, hogy ki milyen édesanya nem lehet képekből, vagy rövid találkákból leszűrni, és persze nem is feltétlenül kell. Én is szeretem például az instagramot használni, de néha már nagyon fárasztóak a fentebb leírt kommentek, és nagyon látszik, hogy sokan csak ész nélkül utánozzák, vagy utánoznák azokat a mű nőket, akik irreális képeket tesznek ki: egy évben kétszer Abu Dhabiban vakációznak, Porsche hegyek állnak a fűtött garázsban, és a Stella Mccartney cipőkben villognak. Csak éppen arról nem posztol, hogy megcsalja a férjét (ha van egyáltalán), prostituáltként kereste/keresi a kenyerét, vagy már százszor elvált. De mivel a tökéletes helyen, tökéletes öltözékben vakító fehér fogakkal mosolyog, és még egy aranyos kisbaba is van az ölében, ettől biztosan Minta-Anya! Főleg, hogy a bébiszitter készíti a képet róluk, akinek a kezébe lehet nyomni a kisbabát, miután elkészült az Insta kép.
Itt volt a tavaszi szünet, és rengeteg helyen olvastam, ahogyan anyukák leírják, hogy hatalmas a pánik, mert két hétig nincs ovi, és itthon van mindkét gyerek… Félreértés ne essék, nem azért pánikoltak, mert vissza kell menniük dolgozni, és szegény gyereket nincs kire hagyni. Hanem azért mert fárasztó. Fárasztó, hogy mindenki otthon van. Számomra ez érthetetlen. És nem azért, mert olyan példaértékű gyerekeim vannak, akik egész nap csöndben könyvet lapozgatnak, vagy éppen Chopint játszanak a játék szintetizátoron. Van hangjuk, huh de még milyen. Szinte leizzadva nézem végig, és próbálom kezelni a rám támadó hisztiket. És van, amikor majdnem elalszom játék közben. Mégis, lassan három éve vagyok itthon a lányokkal, és egyszer nem hívtam bébiszittert, ha nagyon kellett, akkor a nagyszülőket kértem meg, hogy vegyék át őket pár órára. Igyekeztem mindíg, mindent velük együtt megoldani. Sok esetben a nagybevásárlást, amikor tolom magam előtt a babakocsit, mellettem a bevásárlókocsit, és közben figyelem, ahogyan Lara manőverezik a kiskocsijával a sorok között. Ha kellett (és ez elég sokszor volt) velem jöttek edzésre, és ha már nagy volt a nyűgösség, akkor úgy találtuk ki a feladatokat, hogy ők voltak a súlyok. Együtt buszozunk, metrózunk, és eleve emberek közé megyünk, ami már önmagában megpróbáltatás – hiszen a gyerekek nagyrésze, kiváló nézőközönséget talál a sok idegen szempárban.
Rengetegen kérdezték tőlem, mikor Panka megszületett, hogy akkor ugye Lara most bölcsibe fog menni?! Ezt sem értettem, azért adjam bölcsibe a kicsivel több, mint másfél éves gyerekemet, mert jött a kistesó, és nekem egy kicsit könnyebb lenne az életem?!
A napokban hallottam, ahogyan egy férj beszél jövendőbeli gyermekeiről, elképzelése szerint, ha kicsit teher lesz a gyerekekkel való foglalkozás, akkor majd mennek bölcsibe… Remélem hallattszódik a szeretet mély, bensőséges megnyilvánulása.
Olyan sok pedagógustól, szakembertól lehetett hallani, hogy a bölcsi az egyszerűen maradjon egy kényszermegoldás. Csak akkor, ha muszáj, mert ott korán sem kapják meg azt a törődést, és szeretetet, amire szükségük van. Egy pedagógusra jut 5-10 gyerek, akik számára a mi gyerekünk csak egy a sok közül. Nem véletlenül mondták mindig is azt, hogy az első 3 év a legmeghatározóbb. Nem véletlenül maradtak korábban is otthon az édesanyák a gyerekeikkel. Nem azért, mert kevésbé okosak, szépek, vagy ügyesek, mint a többi nő. Persze, itt most lehet kötekedni, hogy 4-5 órát kibír a gyerek az anyja nélkül… Én azért elég ritkának tartom az olyan munkahelyeket, ahol az anyuka mondhatja meg, hogy egy héten hányszor, és mennyit megy be. A rugalmas munkamorál mögé van elrejtve valójában a “rabszolgaság”, hiszen, ha nem akarsz túlórázni, vagy hétvégézni, vagy céges vacsorázgatásokon részt venni, akkor már rugalmatlan vagy, és őskövület.
Amikor a gyerek egy szép, családi erekje, aki jól mutat a közös fényképeken, és instafotókon, de időt, energiát, szeretetet már nem igazán áldozunk rá. Hiszen olyan nyűgös, folyik a nyála, bekakil, és fárasztó. Ráadásul háttérbe kell szorítanom magamat, nem érvényesülhetek.
Nem lehet az ilyen szülői hozzáállást azonosítani sem azzal, aki könnyek között, a megélhetésért megy vissza dolgozni, sem azokkal, akik odaadnak az életükből éveket a gyerekeiknek azért, mert tudják, hogy most otthon van rájuk a legnagyobb szükség. Rájuk, és nem a bébiszitterekre, pótmamákra.

Tudjátok, szerintem az anyaságban az is csodás, hogy 2-3 óra alatt tökéletesen lehet regenerálódni. Ha már az orrodon jön ki a füst, mert épp házisárkánnyá mutálódsz, akkor érdemes, vagy kimenni levegőzni, vagy erre a kis időre a nagyszülőket áthívni, és lelépni. Bőven elég 2-3 óra, és úgy jön haza az ember, mintha kicserélték volna.
Azt hiszem, a szeretet regenerál minket ilyen gyorsan. Nem az insta(nt) mamikat, hanem minket igazi Anyákat.

komment

Hotel Sonnenpark Lutzmannsburg: “Trendet teremtettünk a játék, és a komolyság elegyével. Ezt pedig megtámogattunk a szívünkkel.”

2017. március 31. 17:29 - Bolvária Blog

szondi6.jpegMúlt héten, a Happyfamily.hu meghívásából, részt vehettem néhány blogger társammal az ausztriai Sonnenpark Hotel és Termálfürdőben tartott sajtónapokon.
Korábban már írtam Nektek, egy részletes beszámolót a helyről, és a lehetőségekről, hogy mennyire sok mindent tartogat, az egész család számára ez a baba-paradicsom! Nem titkolom, hogy kedvencünk lett ez a hotel, hiszen barátságos fogadtatása, szeretetteljes személyzete által olyan, mintha régi ismerősökhöz térne vissza az ember.
Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben nem sorolnám fel újra a számtalan lélegzetelállító, tökéletesen átgondolt élményelemet, és (valóban) kényeztető funkciókat. Most inkább az érzelmi részére koncentrálnék. Nem véletlenül fogalmaztam így, mindjárt össze is szedem, ki is boncolgatom Nektek, hogy mire is gondolok az ‘érzelmi’ vonal alatt.
Nem tudom, talán úrrá lett rajtam a szentimentális oldalam, vagy csupán a gyermekmentes 32 óra tette velem, de most kifejezetten az emocionális részleteket vettem észre. Nem hiába, hiszen ahogyan Johnny, a gyermekekkel foglalkozó animátorok oszlopos tagja, a velünk való beszélgetése során hihetetlenül pontosan összefoglalta a Sonnentherme “belső lángját”: “Trendet teremtettünk a játék, és a komolyság elegyével. Ezt pedig megtámogattunk a szívünkkel.” Tényleg nem túlzás, ha azt írom, hogy az egész Sonnentherme ‘birodalom’ egy baba+gyerek+család paradicsom. Azonban mégis, a Hotelüket nem is igazán az épületi adottságok teszik egyedülállóvá, hanem az ott dolgozók hozzáállása. Ők mindennap úgy mennek dolgozni, hogy a szívüket is magukkal viszik. Magukkal viszik, és nem akasztják be a ruhásszekrénybe, hanem beleadják a teljes ott-tartózkodásukba. A gyerekekkel, vendégekkel való foglalkozás nagyon kimerítő, de mégis ha belépünk a Sonnentherme-be azt érezzük, hogy a maximumot kapjuk. És ez a maximum nem egy színjáték, színlelt kedvesség, hanem egy mentalitás. Hadd írjak erre egy példát: a hotel és a fürdő rész között van egy átjáró folyosó, ami éppen annyira leejtős, hogy beindította a gyerekek fantáziáját. Tökéletes 200 km/óra sebességel lemotorozni onnan (igen a hotel teljes halljában szabad motorozni)! Mit tett a szálloda vezetősége? Elbarikádozta, és táblára kiírta, hogy tilos?! NEM!!! Körbe kipárnázták, és egy biztonságos “rally pályát” készítettek belőle. Tovább gondolták a felmerült igényt, ötletet, és úgy formálták, hogy biztonságos és szórakoztató legyen egyszerre. És ez bizony nem tárgyias felszereltségen múlik, hanem a kreatív együttgondolkozáson.
szondi3.jpegszondi5.jpeg
Korábban beszélgettem az egyik kedves managerrel, aki elmondta, hogy a “Sonnentherme a gyerekekért van, a szülők csak vendégek.” Éppen ezért, úgy tudjuk a közös, családi pihenésünket itt tölteni, hogy biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekeinket szeretettel fogadják, folyamatosan értük vannak a színes programok. Pontosan a bioritmusukhoz igazítottan tervezték meg precízen, hogy mikor is érdemes az intenzívebb, és mikor a lazább, könnyedebb foglalkozásokat beütemezni.

A Happyfamily.hu sajtónapok alkalmával bepillanthattunk ebbe a légkörbe, személyesen beszélgethettünk a managerekkel, az úszóakadémia, és az animátorok képviselőivel. Nagyon nagy élmény volt, hogy találkozhattam több blogger anyukával, és egy apukával. Teljesen különböző korosztály, biztosan nagyon sok különböző gondolat, de a gyerekeink iránti szeretet közös volt bennünk.
Nagyon nagy élmény volt ismét itt lenni, és nagyon hálás vagyok a Sonnentherme, és a Happyfamily.hu vezetőségének, hogy nemcsak meséltek magukról, nemcsak sajtóanyagokat küldtek, hanem megtapasztalhattuk, és belekóstólhattunk, hogy milyen is igazából a Sonnentherme világa.
szondi2.jpeg
Ha esetleg még nem olvastátok el a Sonnentherme-ről szóló bejegyzéseimet, akkor mindenképpen érdemes úgy olvasnotok, hogy tudjátok a gyermeki elképzelések, igények teljességét kielégítő épület, és park, a fentebb leírt gondolkodásmóddal, és lelki hozzáállással jár kéz a kézben.
szondi1.jpeg

komment

Mommy Mia Box: meglepetés anyának, és a pindurkáknak

2017. március 27. 13:35 - Bolvária Blog


A Mommy Mia Box megálmodóinak, Katának és Diának jóvoltából hozzánk is megérkeztek a 2017-es, tavaszi kiadású Mini, és Ovis meglepetésdobozok.

Izgatottan vártam megérkezésüket, hiszen a Mommy Mia Boxok összeállításakor, nemcsak a picikre, hanem az anyukákra is gondoltak!

Úgy hiszem, “hiába” vagyunk felnőtt édesanyák, a meglepetésre való izgalmas várakozásból sosem nő ki az emberlánya! Ezzel - azt gondolom- nincsen semmi gond, SŐT ez hozzátartozik a bennünk lakozó gyermekies, játékos lelkülethez, amely még inkább segít, hogy a kisgyerekeinkkel belefeledkezhessünk, a közös játékok kalandos világába. 


Szeretném pár mondatba bemutatni, a Mommy Miát, ha valamelyikőtök esetleg még nem ismerné. Két anyuka, Kata és Dia a Mommy Mia brand “szülei”. Tudatosan írok brandet, hiszen a Mommy Mia nem kizárólag az izgalmas megleptés Boxokról szól. Ez az egyik szépsége, de van egy másik is, aminek célja az anyuka közösség létrehozása, építése, megmozgatása. Ez utóbbit, találkozók, nyereményjátékok, blogbejegyzések, Mamatáborok szervezésével erősítik – hiszen, minden anyukának jólesik ha új barátságokat, ismerettségeket köthet sorstársaival. (ha a sorsközösség eddig ez nem jutott eszetekbe, akkor hasfájás, vagy fogzás idején tuti eszetekbe fog)


Tehát visszakanyarodva az eredeti gondolatmenethez, izgatottan bontogattuk a dobozokat mind a hárman. A felfedezett kincseket, pedig csillogó szemekkel csodálták a kislányok.

Külön öröm számomra (és azt gonolom, hogy sok anyuka számára szintén), hogy 3 korosztály közül lehet választani, amikor megrendeljük a dobozt. Így “nem nyúlunk mellé”, biztosan a csemeténk korosztályának megfelelő meglepetésekre lelünk a doboz mélyén. Nyilván itt most írhatnék arról, hogy a doboz milyen szép, igényes kivitelezésű, de ez a gyerekeket nem igazán érdekli. Ők a tartalomra röppentek rá – habár pár nap elteltével, maga a Mommy Mia doboz is hasznos járművévé vált a tömérdeknyi szőrösállatnak.   



A dobozokban egy kísérő prospektust is találhatunk, amelynek segítségével megismerkedhetünk a meglepetésekkel, tervezőik céljával. Ez a prospektus értékes kuponokat is tartalmaz, továbbá egy kedves rövid mesét.



A Mini és az Ovis dobozban is volt 1-1 Veru egyedi, kisszériás képeslap, amelyeket többféleképpen felhasználhatunk Akár képeslapnak, akár születésnapi köszöntőnek, vagy bekeretezve kedves dekorációnak a gyerekszoba falára.

A Fabulaszappanbabaszappanja, és krémdezodorja volt a következő márka, amivel mindkét dobozban megismerkedhettünk. A Fabulaszappan kifejezetten a legkisebbek érzékeny bőréhez lett kitalálva, teljesen természetes anyagokból. Tápláló növényi olajok, vajak, gyógynövénykivonatok felhasználásával megalkotva.


Krémdezodorjára szintén a természetesség jellemző, segít a nedvesség megkötésében, anélkül, hogy elzárná a verejtékmirigyeket. Plusz előnye, hogy nem hagy foltot a ruhákon.

A Mini dobozokban, a fentebb említett termékek mellett megismerkedhettünk a CaoNatur Baby babatestáplóval – hogy a bébikozmetikumoknál maradjuk. Újszülött kórtól használható babatestápolója, allantoin, shea vaj és búzavirág kivonatú tartalmának köszönhetően hidratálja a kisbaba bőrét, feltöltve vízraktárait, és megóvva a külsö környezeti hatásoktól. A testápolás nemcsak télen fontos, amikor a fagy kicsípi a kezecskét, és a pirospozsgás pofit, hanem nyáron is. Főleg, ha a csemeték szeretnek a vízben lubickolni.


Csodaszép designer termékkel találkoztunk a Masnicollection jóvoltából. A pihepuha háromszög sál, nagyon szép színes-csillogós leveles mintával készült. Attól függően, hogy hogyan szeretnénk, viselhetik kendőként, vagy fejpántként a kishercegnőink.

Móna Manó Meséit azonnal el kellett olvasnom, ahogyan észrevették a gyerekek a dobozban. Nagyon szeretik a meséskönyveket, aminek én nagyon örülök! A SzóKiMondóka, pedig igyekszik a mesekönyv olvasást az évszakok, színek, testrészek alapvető fogalmainak megismerésével tanulságosabbá tenni.



Az Ovis dobozban, ugyancsak a SzóKiMondóka gondozásából létrejött, húsvéti színező, és foglalkoztató füzet bújt el. Játékos szókeresőivel, logikai feladataival hangolja rá az óvodás korosztályt, a húsvét ünnepére.

 100% pamut, mini törölközővel lepett meg a Monello Baby&More. Ennek, a kompakt méretű törölközőnek, nyáron nagy hasznát vehetjük, a szabadtéri játékok során, hiszen mérete megengedi, hogy könnyedén, bármikor magunkkal vihessük.

A Sorgen Fresseráltal készített, Gondevő kulcstartóval már a boltokban találkoztam korábban, úgyhogy nem volt ismeretlen számomra. Habár mi máshogyan oldjuk meg az esetleges félelem-szorongás kérdéseket, mulatságos kiegészítőül szolgálhat, akár a hátizsákra felcsiptetve.

Az egyik legnagyobb örömöt: az ultracuki nyuszis gymbag szerezte, ami tökéletesen illeszkedik a minik hátára – természetesen szigorúan úgy, hogy a lehető legtöbb játékkal legyen megtömve.




Köszönjük a Mommy Mia Box “szüleinek”, és mini támogatóinak a meglepetésdobozokat! Egyúttal azt is, hogy ezekkel a Boxokkal nemcsak a kiscsemetéknek, és a szüleiknek járnak a kedvükben, hanem segítséget nyújtanak a magyar tervezőknek is, hogy minél többen megismerkedhessen a munkájukkal, ötleteikkel, és beleszerethessenek azokba.



Ui.: Köszönöm a kézzel írott levelet, olyan ritkán kap az ember ilyesmit!

komment

A mi kis hercegeink

2017. március 11. 07:52 - Bolvária Blog

Olvastátok már Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvét? Én többször is olvastam, és nagyon szeretem. Van benne valami elbűvölő, valami megfoghatatlan érzés. Talán abból fakad, hogy elsősorban nem az agyunkat ragadja meg, nem a racionlitás áll a fókuszában, hanem inkább benyomást kelt, a szívünket célozza meg. Ha nem is a szívüket, akkor legalábbis a bennünk lévő gyermeket mindenképp… Főként inkább azon olvasók számára, akik még valamennyire emlékeznek, hogy milyen is volt gyereknek lenni.

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a könyvet, de mivel szeretem, ezért kíváncsi voltam a 2015-ben megjelent mesére is, amelyet a könyv alapján írtak meg. Néhány nappal ezelőtt megnéztem, és nagyon tetszett! Valószínűleg eléggé szentimentális hangulatomban voltam, úgyhogy az is közrejátszhatott, de kifejezetten elérzékenyültem a film több pontján is.

Alapvetően már az szemnyitogató, ahogyan a mese elkezdődik: egy teljesen szürke, szabályos világba csöppenünk, aminek kockaságát a tökéletességre, és rendre való törekvése adja. Egy felvételi folyamatába kapcsolódhatunk be, ahol kisiskolások, gyomorideggel várakoznak a folyosón, hogy a bizottság elé álljanak, a lehető leginkább lehengerlő oldalukat nyújtva. A kezdő szituációt fokozza, hogy a gyerekeket nem a nevükön, hanem sorszámjaik alapján szólítjá, illetve az sem mellékes, hogy akiknek nem sikerült a felvételiük, azoknak a szülei teljesen kiborulnak... A főszereplő kislány szintén így jár, így édesanyja más megoldást dolgoz ki, hogy mindenképpen felvegyék gyermekét az ő vágyai alapján kiválasztott iskolába. A nyári szünet első napján, össze is állított egy élettervet (!), aminek a következő volt a lényege: “Életterv: nem bízunk semmit a véletlenre. Beosztottam a perceidet, a napjaidat, a heteidet, a hónapjaidat, az éveidet, az egész életedet!” Az anyuka egy hasznos, sikeres felnőttet szeretett volna “létrehozni”.
Azonban  a kislánynak az volt a szerencséje, hogy a szomszédban egy bohókás, élettel, és az élet szeretetével teli öreg pilóta lakik, aki végül keresztülhúzza az édesanya nyári programbeosztását, és sokkal szélesebb távlatokat nyit meg a kislány, és végül az édesanya számára is.


Erről az egészről pedig eszembe jutottak Vekerdy Tamás szavai:
“Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.”

Tényleg igaz az, hogy a világ túlságosan felnőtt. Ezt a világot, a fölnőtteket eredmények, számok érdeklik, és nem a személyek. Rendben, legyen így, ezzel úgysem tudunk sokat tenni. Azonban azzal, hogy mi van otthon, annál is inkább! Az, hogy a gyermekem, milyen környezetben nő fel, hogyan alapozom meg az életét, ezért csak mi, szülők tehetünk!

A gyerek nem tökéletlen felnőtt, hanem tökéletes gyerek (és itt nyilvánvalóan nem a hibátlanságra gondolok! Mert attól jó messze vannak! De ki nincs?...)!

“Minden szeretetben ez az alapkérdés: őt szereted-e vagy magadat, a vágyaidat benne? (…) a rokonszenv, az érzelmi elfogadás, a tárgyhoz pontosan nem kötött pozitív várakozás serkenti a fejlődést, életet lehet a szunnyadó képességekbe (…)” (Vekerdy, Jól szeretni)

Az, ahogyan a gyermekeinkere nézünk, amilyennek látjuk őket, előre lendítjük, vagy éppen leblokkoljuk a bennük lévő képességeket. Olyannak kell látnunk, amilyen lesz, és ez néha nagyon - nagyon nehéz (főleg amikor éppen rám kiabál, hogy keressem meg a hajgumiját).


Nyilvánvalóan nem a felnőtté válással van a gond, hiszen az infantilis felnőtteknél kevés kiábrándítóbb dolog van. Ráadásul azt gondolom, hogy a gyerekek érzik belül, amikor egy felnőtt eljátsza, hogy mennyire ‘hasonló’ hozzájuk. Antoine de Saint-Exupéry szerint, inkább a felejtéssel van a gond. Annyira belemerül mindenki a saját világába (király, hiú, az üzletember, a geográfus …), hogy minden más értéktelenné, haszontalanná válik a szemében, így maga a gyermeki lét is.

Nem engedjük teljesértékű gyerekként élni, mert úgy gondoljuk nincs rá ideje. Azt hisszük akkor lesz sikeres, ha jó iskolába jár, ha jól vizsgázik, ha jó egyetemre veszik fel, mert csak akkor lesz jó munkája, és akkor lesz sikeres élete. Ezzel teljesen determinálva őket. Ezzel nem is lenne nagy baj – hiszen mindenki a legjobbat akarja a gyerekének! -, hogyha nem veszne el a személy közben. Nemcsak a személy, hanem maga a gyermekkor gyönyörűsége sem!



komment

Itthoni móka

2017. február 04. 08:33 - Bolvária Blog

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.

Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.

Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!

A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is!

De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által. 
A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.
Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.

Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt. 
Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.
A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.

Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.
Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.
A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.
Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.



Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.

komment

Készülődés az ünnepre: csomagoljunk együtt!

2016. december 22. 09:54 - Bolvária Blog

Már csak pár nap, ès itt a Karácsony! Ti hogyan kèszültük az ünnepekre? Megvásároltatok mindent, vagy inkább az utolsó pillanatban fogjátok elintèzni? 
A csomagolással hogyan álltok? Remèlem mèg "sehogy", mert a gyerekekkel hoztunk Nektek egy nagyon klassz DIY ötletet.
Szeretem a szèp csomagolást, de mindig is a kevesebb több elv alapján kèszült ajádèkcsomagok voltak a kedvenceim - persze ez az alapelv, a belső tartalomra már kevèsbè igaz :-)) 
Már nagyon vártam, hogy a csomagolást is együtt kèszíthessük el, úgyhogy ehhez az elképzeléshez kèpest vásároltam be. 

Találtam is az ikeában, teljesen natúr csomagolópapírt, és ehhez a stílushoz tökèletesen passzoló csomagmegkötőt. Vettem egy csomag, mindenhonnan kimosható (!) színes filcet, ès egy kis katicás nyomdát - ne kèrdezzètek,hogy mièrt nem karácsonyosat, mert fogalmam sincsen! Festèket, csak egy kèzlenyomat erejèig használtunk, nehogy nagyon belefeledkezzen a festészetbe Lara, és elázzon a papír.
Kimèrtem, ès levágtam a szüksèges hosszúságú csomagolópapírt, ès már el is kezdődött a móka! Nem volt más feladat, csak annyi, hogy minèl több színnel töltsük meg a natúr csomagoló felületet. A nagymama ajándèkához kèszítettünk csomagolást, úgyhogy az ő "neve" került a papírra.
A vègeredmèny nekem persze nagyon tetszett - néhány össze-vissza húzott vonal, bármelyik anyuka szemébe könnyeket csal. Az egészben a legjobb az együtt alkotás öröme, illetve az, hogy ilyen kicsiben elkezdhetjük megtanítani a jószívő adást, ès a meglepetès izgalmát.
Nyilván ne ezzel a csomagolópapírral lepjünk meg a volt főnökünket, vagy az iskolás èveink alatt minket vizsgáztató professzorokat (ha egyáltalán meg akarjuk őket bármivel is lepni). Viszont arra tökèletes, hogy a hozzánk, ès gyerekeinkhez közelálló szemèlyek szívèt mèg inkább megolvasszuk, a kis művèszek alkotásával. Dupla ajándék, hogyha igazán jól sikerültek a rajzok a csomagolópapírra, akkor be is lehet keretezni, ès kiakasztani a falra is.


Jó készülődést!
komment

Felhő sátor: kis kuckó a nagy kalandoroknak

2016. december 16. 22:28 - Bolvária Blog

Egy korábbi posztomban megismerhettétek a Felhő márkát, ami idén év elején indult el. A Felhő csapat tagjai, olyan szoptatóskendőket kezdtek el árulni, amelyek segítségükre vannak azoknak az édesanyáknak, akik nem szeretnének a szoptiztatás időszaka alatt sem bezárkózni, vagy a baba állandóan korgó pocakjához igazodni, hanem továbbra is aktív, és szabad hétköznapokat szerettek volna élni, együtt a kicsivel is kimozdulni.  A Felhő szoptatóskendők erre nyújtottak megoldást - a divatos megjelenéssel, szuper rugalmas, és tökéletesen légáteresztő tulajdonságukkal – lehetővé téve, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor diszkréten szoptathassunk, hogyha úgy adódik. És most őszintén, egy pici babával, mikor nem adódik úgy???
A Felhő márka, amellett, hogy néhány napja két új kendővel lepte meg a vásárlókat, egy vadonat új termékkel bővítette palettáját: ez pedig a Felhő sátor.

A Felhő sátor ugyanúgy magyar kezek munkája, mint a Felhő kendő.

Kiváló minőségű fa alapanyagokból készült, gyakorlatilag selymesre csiszolva, hogy 100%-an szálkamentes legyen az apró mancsoknak.

Széleit fagolyók díszítik, amely nemcsak stílusos megoldás, hanem biztonsági szempontból is megnyugtatja, az állandóan aggodó anyai-apai lelkünket.

A fa vázat teljesen körülölelő textil, tökéletes “kuckósság érzetet” ad, és védelmet nyújt a kalandos játékok során. Számunkra, szülők számára fontos szempont: mosható, erős anyagú vászonból készült! Ami azt jelenti, hogy nem csak bent a lakásban, hanem nyáron kint a teraszon, vagy az udvaron is tudják használni, élvezni a gyerekek! A terméket bemutató első fényképeken fehér színben találkozhatunk a sátorral, de a készítők elárulták, hogy más színben is elérhető a Felhő sátor. Így bármikor a kedvünkhöz, vagy a gyerekeink szobájához, kívánságához igazíthatjuk a sátrunkat.
Nekem különösen tetszik a Felhő logó megjelenítése, amely égetve van a sátor vázába, ez egyértelműen magas minőségről árulkodik. Különleges, és ízléses megoldás.

Azt hiszem a kuckós, és bunkeros korszak hosszú évekig tart, úgyhogy ez tényleg egy olyan ajándék gyerekeinknek, amelyet hosszú ideig tudnak használni. Ráadásul a készítők még tovább gondolkoztak, és tisztában voltak vele, hogy egy termék annál jobb, minél több funkciót tölt be. Ez a Felhő sátorra is jellemző (csakúgy, mint a Felhő kendőre), hiszen, ha akarom egyszer sátor, ha akarom egyszer menő ruhatároló állvány, ami hihetetlenül vagánnyá teszi a kis álmodozók szobácskáját.
A sátor bármikor szétszedhető (nem kell fúrni, faragni, csavarozni), lapra csukható, megkönnyítve ezzel a tárolást, szállítást.
Nagy odafigyelésről és gondosságról tanúskodik, hogy az alkatrészek külön is kaphatóak! Így bármi elveszik, megrongálódik, van lehetőség megrendelni, és kicserélni azt.


A Felhő márka eddigis azt bizonyította, hogy kendői szívvel-lélekkel készülnek. Ez a sátornál sincs máshogyan, minden részletében látszik, hogy szeretettel készült.


“Csapatunk apródjai kezdenek kinőni a szoptatós korszakból, ezért fejben és szívben mi is elkezdtünk tovább gondolkodni. Természetesen a Felhő szoptatóskendő továbbra is a szívügyünk marad, mert szuper segítség az Anyáknak és Babáknak.


Azonban elkészítettük a Felhő sátrat a kis felfedezőknek, ahol a kalandok, és a nagy álmok születnek ‹3 ”




komment

Hálaadás Szülő-módra!

2016. november 26. 19:43 - Bolvária Blog

Az elmúlt néhány napban, valahogy extrán nyűgösek voltunk. Nem szoktam használni a királyi többest (“jön a fogunk”, “most kezdünk felállni”…), de mivel ez rám is érvényes volt, ezért írom ezt. Amikor mindkét lány nyavalyog, valamilyen számomra (!) megmagyarázhatatlan oknál fogva, akkor nap közepére már én is nyűgös leszek. Biztosan ezzel egyedül vagyok, mindenki más szuperul tűri a nyafogást, és a félóránkénti sírást – mindenesetre én nem annyira kedvelem.

Az egész lakást játszótérré alakítottuk át (nem, mintha a gyerekek születése óta nem lenne az), aztán ha ez unalmas volt akkor kézműveskedtünk, ezután játszóra mentünk, útba ejtettük a boltot, ahol mindenki valami finomságot zsebelhetett be. A nyűgre ez sem volt elég, már vártam, hogy hazaérjünk, és mindkét gyereket ágyba dughassam, és megkezdődhessen a délutáni szunyókálás – számomra mámorítóan kellemes – órája. Be is készítettem magamnak egy finom kávét, fahéjas csigát, és egy lakberendezési magazint. Ennél kellemesebb kikapcsolódást nem is tudtam volna elképzelni magamnak. Lara ügyes kislány módjára egyből elaludt, Panka úgy döntött, inkább engem vidámít. Én az ‘alvás-kérdésben’ nagyon határozott vagyok, és hála Istennek a lányaink nagyon ügyes alvók minden szempontból. De ez most sehogy nem jött össze… Úgyhogy nyűgösség, nyűgösség hátán, és mindennek közepette rájöttem, hogy nyakunkon a hálaadás napja. Ezért elkezdtem fejben – két sírás között – összegyűjteni, hogy mi mindenért lehetünk hálásak szülőként, mennyi mindent tanultunk meg a gyerekek mellett.

Ezeket írtam ide össze Nektek - és magamnak is emlékeztetésképpen.

- Nagy pocakkal, terhesen megtanultunk kedvesen, (színlelt) mosollyal meghallgatni az összes “jótanácsot”, amit a város, utca embere mindenképp megakart osztani velünk, 13 másodperc ismerettség után.   

- Megtanultuk az első két hétben, hogy minimális alvással, és egy marék háztartási keksszel egész jól el lehet evickélni egy darabig.

- Ugyanebben az időszakban, agyafúrtan (inkább átlátszóan) hivatkozhattunk a friss anyaság állapotára – és délig pizsamában lehettünk.

- Türelemre voltunk kényszerítve (nem tanítva), a hasfájós időszak alatt. Emlékszem, egyik este könnyes szemmel ültem az ágy szélén, és azt kérdeztem Norbitól: “Mi van, ha mostmár örökké fennt marad, és soha nem alszik el?! Mi van, ha nem is lesz vége a hasfájásnak?” Hasfájással küszködő babák anyukájának üzenem: Elmúlik! Sőt, az összes foguk is kibújik egyszer.

- Megértettük, hogy a kádban fürdés, főúri / űrnői kiváltság. A zuhanyzás (lehetőleg 5 perc alatt) az igazán menő dolog.

- Képesek lettünk a fizikai határainkat kitolni, és az autóból való felcipekedés egyenlővé vált a Crossfit egyik versenyszámával.

- Megismerkedtünk azzal, hogy a pelenkázó táskánk kimeríthetetlen tartalú.

- Testközelből megtapasztalhattuk, hogy az a jó magyar szokást, miszerint ahogyan elindul az autó / vonat / busz egyből elővesszük a fasírtos szendvicset, és benyomjuk, az anyatejjel szívjuk magunkba. Legalábbis nálunk mindenképp. Teljesen mindegy mikor ettek, ahogy beülünk az autóba egyből enni kérnek.

- Rájöttünk, hogy tudunk egyszerre babakocsit ringatni, rántást kevergetni, és közben mondókát szavalni. Tökéletesen multifunkcionálisak vagyunk!

- Megtanultunk újra rácsodálkozni egy csigára, vagy igazából bármire, amit meglátunk az utcán. Ezáltal arra is kénytelen vagyunk, hogy megálljunk egy pillanatra (2 méterenként pontosabban), és körbenézzünk – túl a cipőnk orránál.

- Igaz, még a dacos korszakban járunk -  így csak reménykedem benne, hogy egyszer véget ér! Ez a korszak olyannak tűnik, mint egy feketelyuk, teljesen elnyel gyakorlatilag mindent, és mindenkit aki az útjába kerül, függetlenül nemtől, és képzettségtől. Így rá kellett döbbennünk, hogy képes egy 2 éves sarokba szorítani minket.

- Ezzel együtt, teljes regenerálódásra lettünk képesek 2-3 óra ‘én-idő’ alatt.

- Már az éjszaka közepén, csukott szemmel ki tudjuk kerülni a szertehagyott játékokat – holott a gyerekek születése előtt mindenben elbotlottunk.

- Jóval kreatívabbak vagyunk, mint amire bármikor is gondoltunk volna, eddigi életünk során.

- Újra felhőtlenül nevetünk, a legapróbb dolgokon is.

- Sokkal empatikusabbá váltunk, és ezáltal hatékonyabban, és könnyebben tudunk vígasztalni.

- Bármennyire is fárasztóak, mégis csodálatos, hogy vannak. Egészségesek, és elevenek, mert ez is bizonyítja, hogy jól érzik magukat a bőrükben, a családjukban, vagyis mellettünk! Ennél nagyobb visszacsatolásban, egyenlőre ne is reménykedjünk: elevenek = jól érzik magukat. Ha egész nap csöndben ülnének, akkor lenne valami nagy gond…

- Rátaláltunk a szeretet egy teljesen új dimenziójára, ami csak nekünk, szülőknek adatik meg. 


Még sok dolgot leírhatnék, de Lara épp a számba világít egy 200 wattos lámpával, hogy megnézze nem piros e a torkom… Úgyhogy azt hiszem, ennyi éppen elegendő ahhoz, hogy erőt merítsünk a nehezebb napokon: hálára minden egyes nap van okunk.

komment

Hello Happyfamily Blogger Találkozó

2016. november 21. 17:46 - Bolvária Blog

Túl vagyok életem első blogger találkozóján, juhéé! Úgyhogy azt hiszem, a blogger “cím” innentől számítva, kezd hivatalos lenni.

A viccet félretéve, nagyon nagy megtiszteltetés volt a Happyfamily bloggertalálkozóján részt venni, és ezúton is szeretném megköszönni a meghívást!
Biztosan minden találkozóra, és sajtóeseményre felelmelő érzés a meghívás, mégis én ezt azért érzem kivételesnek, mert egy olyan “társulat” hívott meg, ami nem csupán egy cég, hanem egy szemléletmód is egyben.


A Happyfamily, nem a fogyasztó gondolkodásmódot hivatott erősíteni az emberekben, hanem a fő alapelve nem más, mint hogy megerősítse: a család érték! Eköré a látásmód köré szerveződik minden a Happyfamily cégén, vagyis inkább családján belül! Az egész ‘család’ összes lépésének – minden bejegyzésének, tanácsának, kreatív ötleteinek, szabadidős programjainak, szépségápolási tippjeinek – a mozgatórugói, mind-mind a család köré szerveződnek, mindezt úgy, hogy szem előtt tartsák a család összes tagjának igényeit. A Happyfamily, nem csak egy honlap, hanem egy közösségi színtér is, sokszinűségével, és interaktivitásával együtt.


Ez a színvonal, és értékrend a találkozón is érezhető volt. A helyszínválasztás az elegáns, és kifinomult stílusú Villa Bagatelle-re esett, amely véleményem szerint tökéletesen illett az esemény elegáns, de mégis családias hangulatához. 
A Happyfamily munkatársai szeretetteljes fogadtatással, finom ételekkel, italokkal, és rengeteg ajándékkal köszöntöttek mindannyiunkat. A találkozóra, sokszínű programmal készültek, amelyek mindegyikéről kivétel nélkül elmondható, hogy szórakoztatóak, izgalmasak voltak.


Találkozhattunk a Danubius Hotels képviselőjével, akitől megtudhattuk milyen újdonságokkal, fejlesztésekkel készültek az elmúlt időszakban a gyerekekkel érkező vendégek számára. A gyerekekért létrehozott, Danubius Bubbles Club főszereplőinek életetadó Felhőhegyi Balázzsal is megismerkedhettünk. A vele készült mini interjút nagyon élveztem, mert nemcsak vidám, és tanulságos volt, hanem egy kicsit minket is bevezetett a karakteralkotás rejtélyeibe, egy rövid kreatív játék során. Ezt nagyon élveztem! Érdekes volt elgondolkodni azon, hogyan is lehet életrehívni 1-1 általunk megálmodott karaktert.
A beszélgetések levezetése, és a karácsony közeledte miatt a szervezők meginvitáltak miket egy DIY mécses készítésre. Ezt, szemmel láthatóan mindenki nagyon élvezte. Alig akartuk befejezni. A sok szépséges kiegészítők közötti válogatásba, és az egymással való beszélgetésbe belefeledkezve, gyönyörű munkák születtek, és talán egymást is kicsit jobban megismerhettük.
Az ezt követő időben, még inkább beleláthattunk a Happyfamily munkájába, sikereibe, terveibe. Világosan kiderült, hogy egyre több az oldal látogatója, elkötelezettje. Egyre inkább bővül a Happyfamily család, ami nagy öröm, hiszen ezzel is népszerűbbé válik a család értékének képviselése, terjesztése.
Mindezek mellett, érdekes, és rendkívül humoros előadásban bővíthettük ismereteinket (vagy éppen döbbenhettünk rá a témában való járatlanságunkra) a fényképek felhasználásának legális módjairól, Bedi Viktortól, az 123rf.com ügyvezetőjétől.

Végezetül pedig, résztvehettünk számunkra, nők számára olyan kedvelt foglalkozáson, mint a smiktanácsadás. Habár, a sminkelésre sokszor nagyon kevés időnk jut a gyerekek mellett, mégis mindannyian szeretjük a tippeket, praktikus ötleteket, amikkel szebbnek érezhetjük magunkat, a kialvatlanság ellenére is.
A Happyfamily bloggertalálkozójának érdekes, és sokszínű programösszeállítása egyértelműen a meghívottakért, azaz értünk volt! Családias, és szórakoztató hangulat mellett tanulhattunk, szórakozhattunk, kikapcsolódhattunk egy kis időre.

Kedves Happyfamily, sok sikert kivánok a család intézményét népszerűsítő céljaitok megvalósításában!

“A Happy Familyt azért hoztuk létre, mert hiszünk abban, hogy a család intézménye értékes, fontos, nem divatjamúlt! A boldog család fogalma nem csupán illúzió a mai rohanó világban sem. Természetesen ehhez szükség van idő, energia befektetésre, de legfőképp a szív és a személyiség teljes odaadására.”




A képeket köszönöm a Happyfamily.hu-nak.

komment

Sophie&Ben

2016. november 04. 18:08 - Bolvária Blog

A múlt hét hétvége, nagyon különleges volt számunkra, ugyanis Norbi a férjem, belépett a 3x-be! Minden születésnap különleges, de ez extrán az volt számunkra. Éppen ezért, ezt a jeles eseményt nem akartam “letudni” egy szelet rántott hússal, és sültkrumplival. Meglepetés szülinapot szerveztem neki, és olyan helyet kerestem, ahol a gyerekeink, és a barátaink gyerekei is jól érzik magukat.

Semmiképpen nem akartam a mókából kihagyni a két kisasszonyt, így muszáj volt az egyfolytában tettrekész kislányaink igényeit is szemelőtt tartani. A barátaink gyerekei is hasonló korúak, így teljes képem volt a társaság apródjainak szükségeiről.

Másik nagyon fontos szempont volt, hogy egy igazán menő helyet kerestem, ami remek helyszínül szolgál, ennek a számunkra különleges eseménynek. Egy éttermet sok minden tehet egyedivé, de az igazi vagányság a legapróbb részletekben rejlik.

Mindezek mellett, úgy képzeltem el, hogy tökéletes lenne, ha családias, uzsonnázós – csipegetős falatozás lenne, és titkon reméltem, hogy találok olyan helyet, ahol ebben az elképzelésemben sikerül partnerre találnom a helyszín üzletvezetőjével.

Meg kell, hogy mondjam, ez a három szempont nem ad könnyű feladatot, hiszen általában a menő, belvárosi éttermek, nem gyerekbarát helyszínek, ráadásul nem minden esetben próbálnak meg együttműködő partnerré átalakulni egy esemény miatt.
Hosszas keresgélés, és fejtörés után, rátaláltam a tökéletes helyszínre, a Sophie&Ben bisztróra! Még sosem jártam itt korábban, amit egyfelől nagyon sajnálok, másfelől viszont így, hatalmas megleptés ért engem is.

Amikor emailben megírtam, hogy körülbelül mit is szeretnék, minden hezitálás, és akadékoskodás nélkül a segítségemre voltak. Nem jelentett problémát sem a gyereksereg, sem pedig az étkezésre vonatkozó elképzelésem.

Amikor azt halljuk egy helyről, hogy gyerekbarát, akkor az esetek 90%-ban azt kell ezalatt értenünk, hogy van 2-3 etetőszék, és esetleg egy pelenkázónak csúfolt asztallap, a női wc-nek valamelyik elrejtett zugába beszorítva. Úgyhogy eleve kétkedve fogadom, az ilyen elnevezéseket, mint “bababarát hely”.

Azonban a Sophie és Ben teljesen más! Kezdjük az első benyomással, hiszen ez döntőbíró, abban a kérdésben, hogy meghozza e a kedvünket ahhoz, hogy belépjünk az étterembe. A Sophie&Ben bisztró dizájnja, engem egy régi amerikai filmre emlékeztetett, ami különösen tetszett benne. Ez a stílus, már a bisztró utca hangulatát is meghatározza, hiszen a 80’-as évek mozijainak megjelenését idézi. A hatalmas üvegfelületek által határolt étterem, hangulatos fényeivel, minimál, de mégis menő kiegészítőivel olyan benyomást keltett bennem, hogy ebben a bisztróban párhuzamosan jelen van a régi korok otthonos melegsége, és a mai modern világ dinamizmusa.A térelosztása kifejezetten vendégbarát, méghozzá azért, mert a gyereksarok közvetlenül az asztalok mellett van, a bisztró hátsó részében, ami nagyon jó megoldás. Hiszen egyfelől nem zavarjuk azokat, akik nem gyerekkel érkeztek, másfelől nem kell azon izgulni, hogy a gyerek kiszaladgál az ajtón. Harmadrészt pedig megmarad a szemkontaktus, így az igazán kicsik nem ijednek meg, hogy nem látnak minket. Kölcsönösen szemmel tarthatjuk egymást.
A játszósarok, szintén egy hatalmas üvegfelület mellett van, ami biztosítja a kellő természetes fényt napközben, illetve hozzájárul a hangulatos komfortérzethez is. Az izgulósabb, állandóan fázós szülőket pedig biztosíthatom, hogy kellemes meleg van, és sehol nem fog huzatot kapni a gyerek, az ott tartózkodás ideje alatt.
Egy tágas, rengeteg játékkal felszerelt gyereksarokkal kedveskednek az odaérkező családok legkisebbjeinek. Van terepasztal, fiús (műanyag barkácsasztal), és lányos (konyha) játékok, legó, színező. Minden, ami szem szájnak ingere! Végre egy olyan hely, ami a mi gyerekeinket is abszolút lefoglalta. Nem pár percre, hanem hosszú órákra!
Nagyon élvezték a játékot, a rengeteg érdekes dolgot, ezért egy kicsit mi is ki tudtunk kaplcsolódni, egymásra figyelni. Nem azzal kellett foglalkoznunk, hogy legyenek csendben, nem mocoroghatnak, szépen egyenek, és társai… Itt, tényleg élvezi az egész család a közös időtöltést! Ráadásul a szabad játék közben, hamarabb megéheznek ők is, és mi sem szebb, amikor végre jóízűen eszik a gyerek odakucorogva mellénk vagy a nagyszülők, barátaink mellé.
Nekünk, speciálisan az én kérésemre állították össze a családias hangulatú finomságokat, de ahogyan körbenéztem rendkívül guszta tálakat láttam a többi asztalon is. Alapvetően, az amerikai konyha jellegzetességeivel hasítanak, úgyhogy, ha egy igazán jó hamburgerre, steakre, vagy házi készítésű desszertre vágytok, akkor feltétlenül el kell látogatnotok erre a helyre! 
A séfek a legnagyobb gonddal készítik a szemet, és ízlelőbimbókat gyönyörködtető ételeket. A Sophie&Ben bisztró, hangulatos helyszíne egy jó sütizésnek, vagy egy kellemes beszélgetésnek is, egy csésze kávé mellett.Azt gondolom, hogy igazán családbarát helyet, csak családosok tudnak kitalálni, és kivitelezni, mert ők ismerik igazán, hogy mik azok az igények, amik felmerülnek a kisgyerekesek körében. Ők tudják, hogyan lehet könnyíteni egy kicsit a szülőkön, illetve lefoglalni az izgőmozgó gyerekeket, amilyenek nekik is vannak. Hiszen a Sophie&Ben bisztró, két ízig-vérig apuka megvalósult ötlete, akik az egy helyen, egy napon, egy óra eltéréssel született gyerekeikről nevezték el az éttermet.

Drága Szülő társaim, van lehetőségünk arra, hogy igenis néha éttermezzünk kicsit, együnk egy jót Budapest szívében. Úgy tölthessünk el egy kis szabadidőt, hogy mindannyian ott vagyunk, mindannyian jól érezzük magunkat, kiszakadva az otthoni főzőcskézésből, monotonitásból, hogy értünk is legyen 1-1 nap.

Elérhetőség: Sophie&Ben, 1061 Budapest, Káldy Gyula utca 5.


komment

Egy kis teadélután

2016. október 29. 08:44 - Bolvária Blog

Nagyon szeretek teázni! Ti, hogy vagytok ezzel? Amikor tehetem, kihasználom az alkalmat rá. Habár, amióta gyerekek vannak, ez nem mindig megy olyan zökkenőmentesen, mint ahogyan én azt eredetileg elképzelem.

Hol az egyiket kell leszedni a lakás valamelyik magaslatáról, hol a másik szájából kell kiturkálni valamelyik kinder figurát, vagy épp a szerencsétlenül járt Anna-baba lábát. Ez van, ehhez hozzá kell szoknunk, és még egy darabig így is lesz. Azonban van az a csodálatos napközbeni lopott idő, amit csendespihenőnek csúfolnak - mennyire utáltam én is, amikor gyerek voltam. Ez az idő,számomra teljes felüdülést jelent. Megmondom őszintén, van amikor hagyom, hogy ‘szaladjon a lakás’. Mivel a nagy halom elmosogatnivaló, és a több száz helyen összefoltozott szennyes is megvár – sőt, mi több RÁM vár – ezért van, hogy szépen elvonulok, a nappali egyik kis zugába, ahol ezek, a ‘rendmániás-Mami’ ingereimet stimuláló szörnyek nem látnak engem, és én sem látom őket.
Leülök, és teázom. (Húzósabb napokon kávézom)

A teázásnak hangulata van, minden évszakban remek, de szerintem az ősz egy tökéletesen ehhez passzoló időszak. Számomra teljesen ideális, amikor kint csípősen hideg az idő, de mondjuk még finoman süt a nap. Egy pokrócot csavarok magamköré (természetesen ezt úgy, hogy még véletlenül se tudjak felpattanni. Most hagyjon békén a kötelesség!), egy magazint teszek magam mellé, és jöhet egy csésze meleg tea. Hmmm érzitek a hangulatát? Hű, de szívesen tenném ezt most is! De helyette Panka megállás nélkül azt mondja, hogy: Anya!Anya!Anya!, pedig már rég aludnia kellene… Szerintem…

Persze, még lehet fokozni a dolgot azzal is, hogy mondjuk meggyújtunk néhány gyertyát, és bekapcsolunk néhány Jóbarátok, vagy Szívek szállodája epizódot. De neee, ne menjünk ennyire messzire. Maradjunk a realitás talaján. Ott tartottunk, hogy tea, pokróc, magazin. Ha épp uzsonnaidőben vagyunk, és halmoznánk az élvezeteket, akkor a meleg tea mellett, egy finom aprósütemény elég jól mutat.

Tudjátok, nagyon szeretünk Larával sütögetni, és amikor tudom, akkor be is vonom a főzőcskézésbe. Napok óta azt mondogatja, hogy ő akar lenni a ‘FőzősLyány’, én meg legyek a ‘FőzősAnya’. Mivel nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, és nem mellesleg volt egy régóta kiszemelt receptem, ezért arra gondoltam csináljuk meg együtt.
Ez egy citromos-bazsalikomos teasütemény recept! Bezony, bezony. Furcsán hangzik, de én szeretem kipróbálni a különleges dolgokat, ízeket, ezért mindenképp belefogtunk. Nagyon egyszerű, és nagyon gyorsan elkészíthető – leszámítva a várakozási időt, amikor pihentetni kell a tésztát.
Jobban belegondolva, ez az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy rendetrakjunk magunk után, és legalább 200-szor elmondjuk, hogy: “Igen, mindjárt elkészül a sütemény. Mindjárt ehetsz belőle. Nem, még nem most, mindjárt. Nem, még mindig nem, mindjárt.” Csak az én gyerekeim nem értik, hogy mit jelent az, hogy mindjárt??? Nyugtassatok meg! Mindegy, nem akarom borzolni a kedélyeket.


Elöljáróban annyit, hogy érdemes a bazsalikomot minél inkább összeaprítani, mert elég intenzív az íze. Ha egy öt centis levél lóg ki az egyik süteményből az nem egészen azt az ízorgiát jelentené, mint amit elvártunk volna. Az, hogy nem esztétikus azzal ne is foglalkozzunk, így gyerekekkel való sütögetés közben.
A másik dolog pedig, hogy én a fél adagot cukormázzal, a másikfelét cukormáz nélkül készítettem el. Férjuram szerint, a cukormáz már erőteljes túlzás volt, ami szinte elkábította az ízlelőbimbóit, egy jó fél órára. Nekünk Larával ízlett, de aki nem túl édesszájú, az nyugodtan elhagyhatja.

Akkor jöjjenek a szigorú számadatok:
12 dkg liszt (és egy kevés a nyújtáshoz-gyúráshoz, a gyereknek a földre dobáláshoz)

10 dkg hideg vaj

6 dkg porcukor

csipet só

2 evőkanál citromlé

4 gr friss bazsalikomlevél, apróra vágva (kb. egy evőkanálnyi)

a mázhoz: egy evőkanál porcukor és kevés citromlé elkeverve, úgy hogy sűrű maradjon, de csurgatni még lehessen

A robotgép Lara nagy kedvence: rezeg, keverni lehet vele, hangos. Néha az arcodba fújja a lisztet…Vagy inkább az én arcomba… Egy szóval: vicces. Akinek nincs robotgépe, az aprítógéppel is elkészítheti. Akinek egyik sincs, az a nyers erejére támaszkodjon.
Tehát, a lisztet és a felkockázott, hideg vajat összekeverjük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és addig nyúzzuk, amíg összeáll a tészta. Nem kell túlzásokba esni.

Ezután, kézzel átgyúrjuk, kétfelé osztjuk. A két kupacot 15 centiméteres rudakká sodorjuk – ez a hivatalos verzió, nálunk Anyukáknál az a fontos, hogy valami hasonlót kapjunk. A rudakat elkezdjük egyenlő részekre osztani: félbe, négybe, nyolcba vágjuk.
A tésztadarabokat golyókká gyúrjuk – ez nagyon jó móka, és ismerős mozdulat a gyurmázásból. 
Vajjal / sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, egymástól 4-5 centi távolságra, és egy bögre aljával, kb kisujjnyi vastag körökké lapítjuk. Na, ez nálunk enyhén szólva nem lett az igazi… Jön a várakozási idő: 20 percre hűtőbe rakjuk, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb 12-14 percig sütögetjük – addig amíg a szélei aranybarnák lesznek.
Ha van kedvünk cukormázazni, akkor annak most van az ideje, a még meleg sütikre csurgatjuk.

Az elkészült sütiket finom tea mellett fogyasztjuk, vagy amíg mi hátat fordítva elkészítjük a teánkat, a megmaradt morzsákban gyönyörködünk….
Próbáljátok ki együtt!
Szép hétvégét Nektek!
komment

Home office

2016. október 14. 18:15 - Bolvária Blog

Sosem győztem hangsúlyozni, hogy milyen fontosnak tartom, hogy ha lehet, akkor az első három évet töltsük együtt a kisbabánkkal. Nyilvánvalóan itt nem arról van szó, amikor az édesanyának muszáj visszamennie dolgozni, a megélhetés miatt. Inkább arra gondolok, amikor az édesanyák a gyerek megszületése után pár hónappal rájönnek, hogy ez mégsem az “igazi”.

Fárasztó, monoton, és nem tudnak úgy kiteljesedni, ahogyan ők azt megszokták a munka világában. Hiszen, egy munkahelyen sokszor rövid időn belül, vagy akár naponta, hetente megkapjuk a visszacsatolást, hogy milyen jól is végezzük a munkánkat. A kedves vállveregetés mellett, pedig jönnek a túlórapénzek, prémiumok, előléptetések.

Nem lehet, azt a szülői hozzáállást azonosítani a fentebb említettel, aki könnyek között, a megélhetésért megy vissza dolgozni, sem azokkal, akik odaadnak az életükből éveket a gyerekeiknek azért, mert tudják, hogy most otthon van rájuk a legnagyobb szükség. Rájuk, és nem a bébiszitterekre, pótmamákra.

Itt, a koszos pelushalmazok, és a féligmegrágott kiflivégek között (te jó ég, most mit hihet az olvasó, hogyan élünk?!) jól esne a dícséret, de általában senki nem látja, hogy mennyi munkánk is van egy nap. Egy gyerek nevelése hosszútávú befektetés. A munkánk dícséretének szele, legkorábban ovi ideje alatt símogathat meg minket – vagy éppen csaphat jól arcul (bár higyjétek el, nem ez utóbbira készülök). Talán sokkal inkább, 15-20 év távlatából látszik, hogy munkánk milyen gyümölcsöt villantott.

Nem célom ledegradálni, és összehasonlítgatni az ‘anyaság munkáját’, de azt gondolom, mégis más az, aki 0-24-es anyaként van a gyereke mellett, és az aki pusztán az önmegvalósítás hiánya, és az unalom stabil jelenléte miatt hagyja ott gyermekét, és megy vissza dolgozni. Persze, itt most lehet kötekedni, hogy 4-5 órát kibír a gyerek az anyja nélkül… Én azért elég ritkának tartom az olyan munkahelyeket, ahol az anyuka mondhatja meg, hogy egy héten hányszor, és mennyit megy be. A rugalmas munkamorál mögé van elrejtve valójában a “rabszolgaság”, hiszen, ha nem akarsz túlórázni, vagy hétvégézni, akkor már rugalmatlan vagy, és őskövület.

Rengeteg szakember mondja, hogy az első három év a legmeghatározóbb, a gyermek életében – minden területen, minden szinten. Én is beszélgettem jó néhány óvodapedagóssal, akik mind egymástól függetlenül, mégis egybehangzóan azt mondták, hogy nem igaz, hogy a gyermeknek szüksége van az óvoda, bölcsöde nyújtotta társaságra, új arcokra. Nem igaz, hogy unalmas nekik otthon, a szüleikkel lenni. Egy gyermek, körülbelül 4-5 éves körában kezd el úgy játszani a többiekkel, hogy valóban velük játszik, nem pedig csupán mellettük. Egy pedagógus nem tudja (hiszen nem képes rá), ugyanazt a szeretetet, figyelmet, melegséget megadni, amire az első 3 évben a gyermekünk vágyik.

A bölcsödét, óvodát eröltető szemlélet, inkább a mostani felpörgött, megfelelési kényszertől űzött világunk eredménye. “Te otthon vagy? Unalmas vagy!” “Te jó pozícióban, sok pénzért dolgozol? Menő vagy!” Semmi több, mint más (sokszor idegen) emberek véleménye. És itt most újra és újra hangsúlyozom, hogy nem arról van szó, akinek vissza KELL mennie dolgozni!!!

Tudom, vannak még rajtam kívül, olyan elvetemült édesanyák, akik egyszerűen fontosnak tartják, sőt szeretnek otthon lenni a gyerekekkel.
Lassan, három teljes éve vagyok itthon Larával (és az egy éve megérkezett Pankával). Mindig is szerettem a mozgalmas életet, a jövés-menést, de mindezek mellett nagyon szerettem egy kényelmes fotelbe kucorogni, egy meleg gyümölcsteával, és egy klassz lakberendezési újsággal a kezemben. Amikor a televíziós munkát a gyerekszobára cseréltem, tudtam, hogy itthon van rám most szükség – és tudjátok mit? Nekem is arra van szükségem, hogy itthon legyek! Mivel aktív, társaságot szerető ember voltam mindig is, ne gondoljátok, hogy nem cikázott át a fejemben nekem is, hogy “mi hasznom itthon? A tehetségemet, miért nem fektetem be, kamatoztatom még inkább abban a szakmában, amit eddig annyira szerettem?!” Persze ezek a gondolatok rendre a hisztisebb napok, és kialvatlan éjszakák után támadtak nem is hátba, sokkal inkább mellbe. Pont a szívem közepébe. De ha jól átgondoljuk ez nem szól többről, mint: ÉN,ÉN,ÉN…Még véletlenül sincs benne Mi. Pedig már MI vagyunk.

Tudjátok, szerintem az anyaságban az is csodás, hogy 2-3 óra alatt tökéletesen lehet regenerálódni. Ha már az orrodon jön ki a füst, mert épp házisárkánnyá mutálódsz, akkor érdemes kimenni levegőzni, vagy erre a kis időre a nagyszülőket áthívni, és lelépni. Bőven elég 2-3 óra, és úgy jön haza az ember, mintha kicserélték volna. Nem az a baj, ha elfáradunk. Nem kell szégyellni, hogy fáradtak, esetleg ingerlékenyebbek vagyunk. Nincs azzal gond, hogy emberek vagyunk! Ettől nem vagyunk rosszabb anyukák. Ez csak annyit jelent, hogy mindig ott vagyunk! És ez nem jelent mást, minthogy tele vagyunk szeretettel.

Azt hiszem, ugyanez a szeretet regenerál minket ilyen gyorsan.

Mikor ez megtörténik, akkor végre minden onnan folytatódik, ahol eredetileg, abbamaradt. Amikor tudjuk, hogy valójában miért is vagyunk otthon. ÉRTÜK. Se több, se kevesbb miatt.

Mivel szeretek tevékenykedni, ezért a gyerekek dolgai mellett (erre is hamarosan kitérek) saját lehetőségeket is elkezdtem keresni. Ilyen volt a blog is, ami alapvetően nem jelent bevételi forrást, viszont sok más lehetőséget nyitott meg. És emellett még más, és más ötletelés, kreatív projektek része lehettem, és remélhetőleg lehetek még a jövőben is.

A hasonló aktívabb, alkotásvágytól nem nyugvó, de mégis otthon lévő anyukákat buzdítok, hogy ha van kedvük, akkor fogjanak bele valamibe. Több olyan márka, és vállalkozás született olyan, HOME office-os anyukáktól, mint mi. És, ha nem is ilyen jellegű dologhoz van kedvetek, akkor annyi minden másban jók vagyunk - a mackónadrág, és az összegubancolódott hajon túl. Csomó mindent tehetünk az otthonunk szépítgetéséért, a saját intellektuális fejlődésünkért. Csináljunk olyat, amitől még teljesebbnek érezhetjük magunkat, úgy, hogy közben nem hagyjuk magunkra gyerekeinket.


A Home Office-nak talán az az egy hátrány, hogy ritkán kell emiatt kimozdulnunk, ergo hol marad a csodás sminkünk? A divatos outfitünk? A csilivili lokniaink? Bevallom őszintén ezt itthon én sem annyira erőltetem. De nőként hiányzik néha. Hogyis ne hiányozna?!

Itt kanyarodnék rá a következő témára: Mozduljunk ki!

Amikor fentebb említettem a “gyerekek dolgait”, és az ebbeni aktivitást, akkor pontosan erre gondoltam! Borzasztóan meguntam a nyáron az összes környékbeli játszóteret. Úgyhogy minimum tavaszig látni sem akarom egyiket sem, ami a szomszédságunkban van. Ha nektek is rémálmaitok vannak a játszoterektől, akkor egyfelől kereshetünk teljesen más játszótereket, vagy menjünk el olyan helyekre, amiket kifejezettem mi élvezünk. És itt most nem egy VIP mozira, vagy egy szimfónikus koncertre gondolok – nem értem miért pont ez a kettő jutott eszembe.

Az a jó, hogy gyerekekkel bárhova megyünk, tudunk nekik újat mutatni, és pluszba még mi is kicsit kidekorálhatjuk magunkat. Például az egyik nap, amikor viszonylag szép idő volt, elmentünk bkk hajóval a római partra (ami ha jól tudom ingyenes kismama bérlettel). Ott ittunk egy jó kávét, megkajáltak a gyerekek, beszélgettünk, és utána visszahajóztunk. Nagyon jól éreztük mindannyian magunkat. Én is! (muhaha) De sétálhatunk, virágot szedhetünk (amíg van) a Tabánban is mondjuk. Rengeteg gyerekbarát hely van, ahol ihatunk egy kávét, ehetünk egy szendvicset anélkül, hogy a gyerek szétbontaná az egész helyet, mert van neki egy sarok, amit eleve erre terveztek. Sőt, korábban írtam már olyan kávézóról, ahol sütizés közben egy cicát, vagy éppen egy kaméleont is az öledbe vehetsz. Szerettél a Duna parton sétálni? Nem is kell ennél több a gyereknek! Szerettél a városban korzózni? Ott lehet a legjobban galambokat kergetni! És finom, meleg (1000 forintos…) kürtőskalácsot majszolni. Ha messzebbre megyünk, nálunk mindig van aszfaltkréta. Ez a legveszedelmesebb, türelmetlenségből fakadó hisztiket tudja úgy átváltoztatni, hogy a gyerekekből édes kis báránykák válnak. Nem kell lemondanunk arról, amit eddig szerettünk csinálni. Legfeljebb picit átgyúrni.

Nem megyünk el mindennap otthonról, hiszen fontos a rendszeresség – mint minden jó munkahelyen. Emellett szeretem az otthon nyugalmát, és mindig is tudtam, hogy a gyerekeimnek a kalandok mellet, ezt az érzést is szeretném átadni.


Home Office-os anyukák, higyjétek a legjobban döntöttünk akkor, amikor elvállaltuk ezt a munkát, és az önmagunk megvalósítását, a számunkra legfontosabbak épülésére, szórakoztatására kamatoztatjuk.
Amikor nehéz napok vannak, csak egy dologra szoktam gondolni: “Nem miattuk vagyok itthon, hanem ÉRTÜK!” Ez kicsit máshogy hangzik…

komment

Jól egyél, hogy jól legyél - avagy az első 1000 nap

2016. július 31. 20:36 - Bolvária Blog

Az első 1000 nap … emlékeztek, hogyan is kezdődött?!

Az első három év a legmeghatározóbb, minden szempontból. Ebben az időszakban alakul ki, és mélyül el az a feltétel nélküli szereteten alapuló, gyengéd kapcsolat, ami megalapozza a csecsemő és édesanya, édesapa közötti fantasztikus, és különleges világot. Már a várandósság alatt is a legjobbat szeretnénk kisbabánknak, de amikor megpillantjuk, és a karjainkban tartjuk még biztosabbak leszünk benne, hogy a tőlünk telhető legjobbat fogjuk kihozni mindenből.

Amit a legkorábban megtehetünk Érte - már magzati korban - az a hatalmas szeretet, amellyel várjuk Őt, és a helyes táplálkozás.  Hohoo, de gondoljunk csak vissza, milyen volt amikor megláttuk azt a két csíkot! Én, személy szerint a világ legboldogabb emberének éreztem magamat. Kivételes ajándékot (ajándékokat) kaptam, akiket egy életen át fogok szeretni, és akikért mostmár felelősséggel tartozom. A boldogság, és az izgalom kavarog, és pár hét után a gyomor is…

Vannak várandós anyukák, akiknél a rosszullét legapróbb jelei sem mutatkoznak, és vannak, akik végig szenvedik az első három hónapot. Én valahol a kettő között evickéltem, mindkét alkalommal. Tudtam, hogy a helyes, mindkettőnket kielégítő táplálkozás elengedhetetlen az egészséges terhességhez, de ez akkor a legnehezebb, amikor folyamatosan hányinger gyötör. Nektek milyen volt, ez az időszak? A rengeteg, ránk zúduló (sokszor ellenétes) tanács pedig még jobban felkavar. Már ilyenkor elkezdődik az anyai féltés, aggódás, hogy vajon elegendő e amit meg(t)eszek, és bizton állíthatom, hogy a gyakorikérdések.hu erre nem fog megnyugtató válaszokat nyújtani.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a gyümölcsök voltak azok, amikből kilószámra bírtam enni, és az addig annyira szeretett csirkemell látványától, már rohantam is a mellékhelységre. A húsokban található fehérje elengedhetetlenül fontos, ezért alternatívák után kellett néznem. Nálam ilyenek voltak a jóminőségű felvágottak, a virsli, és néhány halféle. Az, hogy mit szabad, és mit nem szabad, a legkimerítőbb kérdések közé tartozik. Ezért inkább érdemes úgy hozzáállnunk, hogy mi a legjobb a babának (és természetesen nekem is), és ezekből vigyük be a legtöbbet. Egy jól összeállított étrend csodákra képes, ami nem csak az egészségünknek, de a kedvünknek is jót tesz! Én, napi 5-6-szor étkeztem, és miután több alkalommal is hallottam az ultrahangos orvosoktól, hogy a bő folyadékbevitel, illetve ennek hiánya is meglátszik a magzat viselkedésén, aktivitásán, jókedvén, erre is még inkább odafigyeltem.

Ebben a 9 hónapban, értelmetlen az, ha valaki keveset eszik, koplal, mert attől nem leszünk sem karcsúbbak, sem vonzóak, legfeljebb erőltetett insta-mamik.

Lehetőleg ne ebben az időszakban tűzzük ki legfőbb célul, hogy indulunk a Miss Balaton Szépe versenyen. Habár azt gondolom, hogy néhány boldogságtól sugárzó kismama, simán megállná ott is a helyét!

Ha nem a nassolás, és a gyorsan felszívódó szénhidrát a meghatározó, akkor sokat nem tévedhetünk. Nekem a nasi a zöldségek, gyümölcs volt (néha aszalt formában), a sajtok, és heti egy tábla csoki. Egy egész. Egyszerre, nem részletekben. És csak az enyém! Ez járt, ehhez nem fért semmi kétség!


Amikor megszületett a kisbabánk, neki az anyatej, nekem pedig az anyatejet serkentő ételek, italok lettek a legjobb barátaim. Ez utóbbit nagyon sokat hallhatjuk, de szerintem az anyatejet legjobban serkentő “ételek” az alvás, a sok folyadék, és a gyakori szopiztatás.  

Ezek mellett a főzelékek, tészták, és azok, amelyek kompenzálnak a sok éjszakázásért. Én igyekeztem odafigyelni, és nagyjából tartani azt, amit a várandósság ideje alatt is, az orvos által felírt vitaminokkal karöltve. Mivel szeretem a tésztákat, és a pékárut ezekből teljeskiörlésűeket, és szénhidrát csökkentett termékeket választottam, ha volt rá mód. Ezek drágábbak sajnos, azonban kifizetődőbbek.

Az, hogy kinek mi segít a tejtermelésben változó. Nálam a madártej volt az egyik, ami habár egyáltalán nem diétás, de nagyon hasznos volt – főleg, hogy nem én bíbelődtem vele a konyhában. A sütni, főzni tudó nagymamák segítő keze ilyenkor a legjobb.

Illetve a kartonszámra vásárolt, a kismamák által jól ismert maláta ital: a karamalz. A hipermarketekben a pelenka, és ezelőtt a stand előtt fordulnak meg a leggyakrabban az újdonsült anyukák.

Apropó tejtermelés! Ez az egyik legfelemésztőbb dolog, amivel a friss kismama találkozik. Tudjuk, és ezer felől halljuk, hogy mennyire fontos szoptatni. De van, hogy egy idő után nem megy. Ilyenkor tudni kell, hogy nem dől össze a világ, nem lettünk rosszabb anyák, és nem lesz betegesebb, vagy kevésbé okos-ügyes gyerekünk. Rengetegen nőttek fel tápszeren. És nem, nem lesz nagy feje a gyereknek, és nem nem fog elhízni tőle… Ezek az urban legends-ek mára szertefoszlottak. Jóminőségű, tápláló, és immunerősítő vitaminokban gazdag tápszerek vannak. Nálunk, minkét lányunknak a Milumil a kedvence.  A tavalyi évben készlethiány volt egy darabig, és körülbelül úgy rohangálnunk a megszeretett, és lecserélhetetlen tápszer után, mint idén a pokémonok után a megszállottak. Hiába, az anyaság egy többfrontos kihívás.

Amikor végetér a szoptatás, elkezdődik a hozzátáplálás az nem csak a kicsik számára izgalmas világ, hanem nekünk szülőknek is! Hiszen annyira édesek, amikor láthatjuk az első reakciójukat a különböző ételek megízlelése után. Ilyen a citrom megkóstolása, és az első kiflivég elnyamnyogása is. Sosem gondoltam volna, hogy könnyes szemmel nézek végig egy mezei kifli evést. 


És persze ott vannak azok az alkalmak is (ezekből van a több), amikor nem értjük, hogy kerül a baba hátára is étel, hogyan lehetséges, hogy több étel van a földön, mint amit a tányérban vittünk ki, és az örök kérdés: hogyan lehet 2-3 óra elteltével ilyen szívszorítóan sírósan éhesnek lenni. Az utcán ránkcsodálkozó embereket érdemes megnyugtatni: Nem, nem éheztetem a gyereket.

Az otthonról való elmeneteleket nem szeretem, nem mindig tudom a két gyerek étkezéséhez igazítani, ezért az utazás közbeni evést azt hiszem tökéletesre sikerült fejlesztenünk. Kicsi kreativitással, és megfelelő eszközökkel szuperul meg lehet oldani, hogy ne kelljen az első 3 évet a lakásban tölteni, sőt el merjünk merészkedni messzebb is, mint a közeli játszótér. Itt érdemes előre gondolkodni, és több lehetőségre is felkészülni. Már többször is említettem, hogy amikor még csak egy kislányunk volt, akkor  a tengerparti nyaralás alkalmával a folyamatos rohangálás, és görcsölés helyett, az üvegekbe kiporciózott bébiételt a forró homokban melegítettem meg, így zavartalanul élvezhettük a tengert, és Lara hasa pedig egyszer sem maradt üresen, meleg ebéd nélkül. A házi készítésű pépes ételeknél, igyekszem mindig vitamindúsan, változatos ízvilággal, husit és zöldséget vegyesen keverve tálalni a kis gasztro manóknak. Ebben az időszkban különös kapcsolat alakul ki az anya, és a botmixer között.

A pépes bébipüréket felváltja a darabosabb, majd a szilárd étel, a fogak számával, és a hónapok előrehaladtával. Azt, hogy mikor milyen ételeket vezetünk be, érdemes megbeszélni a védőnővel, gyermekorvossal. Készüljünk fel, itt is sok esetben ellentétes instrukciókat kapunk, de ehhez már hozzászokhattunk a várandósság ideje alatt. Nagymamáink, szüleink a vagányabb vonalat követve töltött káposztát adtak fasírttal, már hat hónaposan. Nekünk, Norbival mindkettőnknek van egy fényképünk arról, hogy körülbelül tíz hónaposan milyen büszkén rágcsáljuk le csontig a rántott csirkecombot, persze mindezt a kagylós-tárcsázós telefon mellett.

Ma egy tudományosabban megalapozott, kicsit “minden”mentes, bio világban élünk. Nehéz megmondani melyik a jobb. Én itt is az arany középutat, a mértékletességet igyekszem megvalósítani, a gyerekek egészségére, és javára.

A legszigorúbb védőnők is azt mondják, hogy az egyéves kor, az már olyan fordulópont, ahol a totyogók elkezdhetik azt eszegetni, mint mi. Ez egyfelől könnyebbség, mert végre nem kell minden alkalommal külön főzni, vásárolni. És a séták közben is lehet gyorsan venni egy kiflit, pogácsát, amit elmajszolhat gyermekünk – lehetőleg úgy, hogy ő a végén ki se látszon a morzsából…

Azonban ez az új kor felvet egy újabb kérdés, méghozzá azt, hogy mi vajon jól étkezünk-e?


                                                           http://1000tipp1000nap.hu/
komment

Az Élet Védelmében

2016. július 16. 08:26 - Bolvária Blog


Ez a téma egy szívügyem, vagy inkább szívfájdalmam. Az év minden szakaszában aktuális, de azt gondolom, hogy különösen a nyári időben érdemes újra, és újra odafordítani a figyelmet a néma holokausztra: az abortuszra.
Hogyha az ember azt hallja a sajtóban, hogy egy gyereket megkínoztak, és megöltek, akkor gyakorlatilag az egész ország egy emberként áll, a gyilkossal szemben. Mindenkit megtör a hír, és felháborít… Csak az a helyzet, hogy nincs különbség az effajta gyilkosság, és az abortusz között. Legfeljebb annyi, hogy a megölt magzat fájdalmas hangját nem halljuk.

Pedig a magzat mindent èrez, mind lelkileg, mind testileg! Èrzi azt, az elutasítást, azt a gyűlölelet, ahogyan a biológiai anyja èrez felè - hiszen elviszi egy olyan helyre, ahol elveszik az èletèt. Nem tud vèdekezni, nem tudja az èdesanyját erősen átölelni, ès kèrlelni, hogy: "Anya, ne tedd ez!" Csak fájdalmasan tűri, azt a kínszenvedèst, amit meg sem èrdemelt. Ő szenved egy olyan tettèrt, amit nem is ő követett el.

Megfogant, ès semmi másra nem vágyik, csak elfogadásra, ès szeretetre. A anyai szeretetre, az èdesanyja hangjára, ölelèsère. Arra a gyengèdsègre, ami jár neki, ès amit csak az anyjától kaphat meg. Emlèkszem, amikor a lányok a pocakomban voltak,  megszólítottam őket, egyből odabújtak a hasfalamhoz, ès addig maradtak ott, amíg simogattam őket. Hihetetlen intelligenciával rendelkeznek már magzat korban a gyermekek! Nem egyszerű sejtcsomók, hanem teljesen egèsz emberek. Talán, bizonyos szempontból egèszebbek is, mint mi felnőttek.  Őszintèn, ès teljes odaszántsággal szeretnek bennünket, mèg akkor is, amikor türelmetlenebbek, ingerültebbek vagyunk. Feltètel nèlkül elfogadnak, ès szeretnek minket... Ez a fajta szeretet nekünk nem mindig megy olyan jól.

Az Anya biztonságot adó èrintèsère vágynak, ès helyette egy orvosi eszköz tèpi darabokra a testüket. Ráadásul a  kisbaba által, oly nagyon szeretett èdesanya engedèlyèvel. 

Miközben épp, egy nő saját magát próbálja menteni, vagy a szülők a gyermekük “becsületét”, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy egy emberi élettel játszanak. Mire kiderül, hogy egy emberi életet hord a szive alatt, addigra valóban ÉL az a személy! Nem kicsit, nem félig, hanem teljességgel! Több olyan embert hallottam beszélni  az abortuszról, akik úgy játszottak a gyermek életével, ahogyan kedvük tartotta. Volt, aki tanulmányaira, volt aki karrierjére, és volt aki anyagi nehézségeire hivatkozott. A lényege mindig az volt, hogy “most valahogy NEKEM” nem jó”… 
komment

Az Élet Védelmében

2016. július 16. 08:26 - Bolvária Blog




Ez a téma egy szívügyem, vagy inkább szívfájdalmam. Az év minden szakaszában aktuális, de azt gondolom, hogy különösen a nyári időben érdemes újra, és újra odafordítani a figyelmet a néma holokausztra: az abortuszra.
Hogyha az ember azt hallja a sajtóban, hogy egy gyereket megkínoztak, és megöltek, akkor gyakorlatilag az egész ország egy emberként áll, a gyilkossal szemben. Mindenkit megtör a hír, és felháborít… Csak az a helyzet, hogy nincs különbség az effajta gyilkosság, és az abortusz között. Legfeljebb annyi, hogy a megölt magzat fájdalmas hangját nem halljuk.
Pedig a magzat mindent èrez, mind lelkileg, mind testileg! Èrzi azt, az elutasítást, azt a gyűlölelet, ahogyan a biológiai anyja èrez felè - hiszen elviszi egy olyan helyre, ahol elveszik az èletèt. Nem tud vèdekezni, nem tudja az èdesanyját erősen átölelni, ès kèrlelni, hogy: "Anya, ne tedd ez!" Csak fájdalmasan tűri, azt a kínszenvedèst, amit meg sem èrdemelt. Ő szenved egy olyan tettèrt, amit nem is ő követett el.
Megfogant, ès semmi másra nem vágyik, csak elfogadásra, ès szeretetre. A anyai szeretetre, az èdesanyja hangjára, ölelèsère. Arra a gyengèdsègre, ami jár neki, ès amit csak az anyjától kaphat meg. Emlèkszem, amikor a lányok a pocakomban voltak, megszólítottam őket, egyből odabújtak a hasfalamhoz, ès addig maradtak ott, amíg simogattam őket. Hihetetlen intelligenciával rendelkeznek már magzat korban a gyermekek! Nem egyszerű sejtcsomók, hanem teljesen egèsz emberek. Talán, bizonyos szempontból egèszebbek is, mint mi felnőttek. Őszintèn, ès teljes odaszántsággal szeretnek bennünket, mèg akkor is, amikor türelmetlenebbek, ingerültebbek vagyunk. Feltètel nèlkül elfogadnak, ès szeretnek minket... Ez a fajta szeretet nekünk nem mindig megy olyan jól.
Az Anya biztonságot adó èrintèsère vágynak, ès helyette egy orvosi eszköz tèpi darabokra a testüket. Ráadásul a kisbaba által, oly nagyon szeretett èdesanya engedèlyèvel. Miközben épp, egy nő saját magát próbálja menteni, vagy a szülők a gyermekük “becsületét”, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy egy emberi élettel játszanak. Mire kiderül, hogy egy emberi életet hord a szive alatt, addigra valóban ÉL az a személy! Nem kicsit, nem félig, hanem teljességgel! Több olyan embert hallottam beszélni az abortuszról, akik úgy játszottak a gyermek életével, ahogyan kedvük tartotta. Volt, aki tanulmányaira, volt aki karrierjére, és volt aki anyagi nehézségeire hivatkozott. A lényege mindig az volt, hogy “most valahogy NEKEM” nem jó”…
Aki érettnek gondolja magát arra, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen, akkor érezze magát arra is érettnek, hogy vállalja ennek helyes kezelését is. Még abban az esetben is, ha ennek következménye egy nemvárt terhesség.
Az abortusznak több formája van, a terhesség előrehaladottságától függően. Azonban bármely szakaszában történik, a magzat érzi, és szörnyű fájdalmakat él át! Az élet kioltása során, a Hippokratészi eskü felé elköteleződött orvos részekre szakítja a csecsemő magzatot. Ha a koponyacsont, már elèg erős, akkor pedig minden èrzèstelenítès nèlkül, az abortuszt vègző doktor ollóval beledöf a kisbaba koponyájába, szètnyitja, kiszívja az agyát, hogy összetörhesse utána a koponyáját. A legelőrehaladottabb állapotban pedig sómérgezéssel öli meg. Csak mert az édesanyjának most éppen nem aktuális… Èn, amikor a gyermek kínszenvedèsekkel teli megölèsèről olvastam, nem bírtam ki zokogás nèlkül.
Ezeket a szörnyűsègeket, csak azèrt írom le, mert minden olvasót szeretnèk kizökkenteni, abból a rózsaszínnek nem nevezhető felhőből, amit az abortuszról állítanak.
Egy nemvárt (vagy az orvosok által betegnek diagnosztizált) gyermek érkezése, hatalmas megpróbáltatás lehet egy nő számára. Érezhet hihetetlenül nagy félelmet, alkalmatlanságot (mind emberileg, mind anyagilag). Azt is borzasztó dolognak találom, hogyha egy férfi nem vállalja a tetteiért a következményeket, és magára hagyja az állapotos nőt. Hiszen alapvetően ugyanakkorra, mindkét fél felelőssége. Azonban azt mégiscsak meg kell értenünk, nekünk nőknek, hogy ez a terep egy kicsit inkább a miénk – legalábbis addig biztosan, amíg világra nem jön a gyermek. A megtermékenyülés pillanatától kezdve, már nem(csak) rólunk van szó, hanem egy másik életről is.
Több olyan nő beszámolóját hallottam, aki elvetette a kisbabáját, és utána elképzelhetetlen lelki fájdalmat, és kínokat élt meg. Bűntudat, és üresség gyötörte, megbánta amit tett. Sokkal elviselhetetlenebbnek érezte azt a lelki fájdalmat, amit a gyermeke megölése következtében élt át, mint azt a félelmet, amit a pozitív terhességi teszt jelentett számára.

Semmilyen körülmény nem lehet ok arra, hogy megöld a saját magzatod!
Az anyaságra nem lehet teljesen felkèszülni, lehet, hogy amikor először a kezedbe fogod a gyermekedet, akkor döbbensz rá, hogy nem akarsz többè nèlküle èlni. Akkor èrzed igazán, hogy tökèletes döntès volt megszülni a kisbabádat! Annyira fantasztikus èrzès èdesanyának lenni, ne mondj le erről!
Azonban, ha valaki úgy dönt, hogy nem tudja, vagy nem akarja megtartani születendő gyermekét, VAN megoldás ebben az esetben is! Ne féljetek segítséget kérni, ne féljetek életet menteni! Rengeteg olyan házaspár van, akiknek nem lehet gyermekük, ès arra várnak, hogy örökbefogadhassanak egy újszülötett! Van, aki 5-10 èvet is vár egy ilyen lehetősègre. Ezek a szülők valóságos szeretettel, elfogadással, ölelő karokkal várják azokat a csecsemőket, akiket a biológiai anyjuk nem tud felnevelni.
Szeressètek annyira azt a szemèlyt, akit a szívetek alatt hordtok, hogy nem ölitek meg! Szeressètek magatokat annyira, hogy nem vesztek rèszt egy csecsemő megkínzásában, ès meggyilkolásában.
Ha Ti, vagy bárki a környezetetekben hasonló problémával, kérdésekkel küzdötök, gondoljátok át ezeket a fentebb leírt tènyeket, gondolatokat.
Ez egy nagyon fontos kérdés, és szeretném, ha minél több emberhez eljutna! Ha valaki kètsègek között van, bátran keressen fel ezzel a tèmával foglalkozó szervezetet, ahol a legnagyobb örömmel segítenek a várandós mamáknak. Ilyen pèldául, a Várva várt alapítvány is ( http://www.varvavart.hu), amit szeretettel ajánlok Nektek, mert abszolút megbízható, csupaszív ismerőseim is tevékenykednek ott! A Várva várt munkatársai, mind lelkileg, mind az esetleges örökbeadásban segítenek Nektek, anélkül, hogy ítélkeznének!

Ne vegyük félválról azt az életet, amit nem látunk. Ő ugyanúgy él, érez, és Anyai szeretetre vágyik!

komment

Apró – Hatalmas segítségeim

2016. június 17. 22:03 - Bolvária Blog

Nagyon szeretem az olyan cikkeket olvasgatni, amik egy engem érdeklő témában top listát készítenek. Még ha nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, akkor is szeretem átolvasni, hátha meríthetek belőle valami ihletet, hátha mond valami újat.

A második babavárásomba, már jóval rutinosabban tudtunk belecsapni. Itt már volt valami fogalmam, hogy melyek voltak azok, amik esetleg feleslegesek voltak, vagy melyek, amik hiányoztak, jól jöttek volna többször is. Persze ezeket a hiányosságokat folyamatosan igyekeztük bepótolni, de mire Panka megérkezett, azt hiszem egész jól kipipálhattuk a nagy részét.

Már régebb óta készültem arra, hogy egy listát összehozzak Nektek, mostanra sikerült, így megosztom Veletek!

Ez a lista persze nem olyan, hogy ne lehetne édesanyává válni ezek nélkül – van egyáltalán olyan lista?!. Mégis számunkra nagyon hasznosnak bizonyultak ezek a termékek, megkönnyítették a hétköznapjainkat, és sokszor – sokszor használtuk, és azt hiszem a jövőben is rengetegszer fogjuk.

Tehát álljon itt az Apró, de mégis Hatalmas segítségeim lista:


1. Felhő szoptatós kendő, teljes szabadságot ad, nem kell a szoptatási idő alatt a lakásban kucorogni, vagy éppen egy mellékhelységbe dekkolni, ha mégis kimertünk mozdulni. Anyaként tudjuk, hogy a gyerekekre hihetetlen farkas éhség tud rátörni, és ezt egyáltalán nem diszkréten közlik. Lehet először csak egy-két nyögés, de aztán… Tökéletes, ha a nagyobbik tesóval játszóterezünk, vagy a családdal a tengerpartra utazunk. Itt a városban is hasznát vehetjük, és még ha az autóban ülünk, akkor sem kell a textilpelussal bajlódni.

Erről a termékről már korábban írtam, belinkelem Nektek:


2. MyBaby Hug babakordozó kendő, az anya közelsége semmivel sem pótolható. Nem csak tökéletesen megnyugtatja a babát, hanem így még jobban érzi a szeretetünket, gyengédségünket. Segít a pocakfájós időszakot átvészelni (hiszen gyakorlatilag megszünteti a mgfelelő pozíció, és a megnyugtató anyai ölelés által), és segítség, ha mindkét kezünkre folyamatosan szükség van. Nálunk nagyon bejött, sajnálom, hogy Laránál nem használtam.

Erről a termékről is írtam korábban:


3. Openbag hálózsák, először nagyon hálózsák ellenes voltam, de ez néhány hónap után megdőlt. Amikor eljött a ficánkolós, álmában vándorlós korszak, akkor láttam, hogy milyen hamar meg tudnak fázni a gyerekek. Hiába van fűtés, meg rendes pizsama, a takaró akkor is kell. Mivel az mindig a földön landolt, ezért muszáj volt beadnom a derekamat a hálózsák témában. Nagyon megszerettem, az Openbaget meg különösen! Hiszen járó babáknak ez a legjobb, nem korlátozza, mégis melegen tartja őket, így éjszaka sem kell izgulnunk miattuk.


4. Momma tányér, ezt a tányért nagyon szeretem, mert melegvizet lehet tölteni a belsejébe, így a hosszúra nyúlt lakmározások közepette sem kell többször megrohamozni a mikrót. Folyamatosan melegen tartja az ételt, és ráadásul ez nehezéket is jelent, így kevesebb a valószínűsége, hogy kiborítja minden csibészségre elszánt csemeténk. Akinek ez nem lenne elég: az alja csúszásmentes réteggel van bevonva. Természetesen bpa mentes termék!


5. Nuvita cumisüveg szárító, erre sohasem gondoltam, hogy szükség lesz, de nagyon szeretem! Nem szoktam a cumikat, cumisüvegeket a hagyományos csöpögtetőre rátenni – főleg, amiután sterilizáltam. Nem hiszem, hogy gond lenne, de egyszerűen jobb szeretem külön rakni, talán inkább a rendszerezés kedvéért. Viszont így, vagy benne maradt a víz a cumisüvegben, vagy állandóan eldőlt. Ez nagyon jó megoldást nyújt minderre, ráadásul bárhova magunkkal vihetjük, mert összehajtható. Az ára is tökéletesen megéri, ennél olcsóbbat nem is találtam.


6. Botmixer, aprítógép, erről nem is akarok sokat írni, a hozzátáplálást megkezdődően, a finomra darabolt ételes korszak végéig tökéletes. Mi mindennap használjuk.


7. Morzsaporszívő, ezt eredetileg nem baba célra terveztük, de mégis csodákra képes a süteménnyel-végig -szaladok -a-lakáson, vagy a homokozóból-cipővel-bejövök szindrómák esetén. Ráadásul, ha már az autóban egy kilónyi kenyér összegyűlt keksz, és egyéb törmelékekből, akkor gyorsan, egyszerűen össze lehet vele szedni, Apa nagy örömére. (ehhez persze érdemes a vezeték nélküli verziót választani, ha nem akarjuk egy 50 méteres elosztóval végig kábelezni a lakóparkunkat)


8. ClevaFeed etetőháló, először egyik barátnőmnél láttam ezt, és az egyik legundorítóbb dolognak találtam. Biztos voltam benne, hogy az én gyerekemnek nem lesz… Hát lett, és mennyire jó! Amikor valamilyen rejtélyes okból rohanunk, és szeretnék mondjuk egy fél órát nyerni magamnak az etetés terén, akkor belenyomok egy banán darabot, vagy kekszet ebben az etetőhálóba, a gyereket a babakocsiba, és már lehet is indulni! A gyerek egyedül tud enni, anélkül, hogy félrenyelhetne! Fejleszti a finommotorikát, enyhíti a fogzással járó viszkető érzést, miközben vitaminhoz jut. Nagyon hasznos, könnyen tisztítható (a szilikonos verziója).

Viszont, a gyereket utána úgy kell kihámozni a kajamaradék alól. Mindenesetre sokszor életmentő-időtnyerő segítség.


9. Lascal Buggy Board (Maxi) testvérfellépő, hát ez a termék csillagászati áron van újonnan. Viszont lehet használtan, jó minőségűt venni, kedvező áron. Amikor a babakocsizást választottam, akkor Lara sokszor elfáradt, vagy nem volt kedve jönni, és akkor nagyon jó volt, hogy fel tudott állni erre. Gyakorlatilag teljesen véletlenül választottuk a Maxi (nagy) kiszerelést, de utólag jó döntés volt, mert van annyira nagy, hogy a végső összeesős fázisban, rá tudja dobni a kis fokhagymákat, és lehet repeszteni tovább. Igaz, ha összeadogatom azt a mennyiséget, amit így tolni kell: 15 kg a babakocsi, 7 a Panka, 13 a Lara, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy 4 év múlva a súlylökésen indulhatok az Olimpián. De mégis inkább megéri, minthogy végig sírja az utat, vagy ölbe kelljen cipelnem.


10. Nuvita autós ételmelegítő, nálunk az autóban való evésnek kultúrája van. Legyen szó csak egy cumisüveg tejről, vagy bébi főzelékről. Menetközben, vagy állóhelyben, nagyon sokszor arra kerül a sor, hogy jó lenne utazás közben megmelegíteni a táplálékot. Az éhség nagy úr, úgyhogy nálunk ez az eszköz állandóan a kocsi tartozéka. Kb 20 perc alatt melegít fel egy nagyobb cumisüveget, vagy egy üveg bébiételt. A termobevonatos tasaknak köszönhetően egy kis ideig melegen is tartja, így ha kiszállunk, akkor ebben magunkkal is tudjuk vinni. Érdemes a közepes, vagy a legnagyobb méretet választani, mert van olyan cumisüveg, ami nem férne bele a legkisebb változatba.


11. Quechua UV szűrős sátor, nálunk ez a nyaralás, strandolás idején kötelező kellék! El lehet benne bújni a nap elől, lehet enni, inni, és a babáknak aludni is.

Mi szerettük, mert nem kellett alvás idő alatt, vagy nyűgösködéskor, állandóan a tengerpartról a szállásra visszamennünk. Egyszerűen beraktuk Larát, és nem sokkal később el is aludt. A tengervíz csobogása, a sós levegő jótékony hatása hmmm kell ennél több egy pihentető alváshoz?! Ezért mindenképp a listámra került!


Nyilván van még sok más termék is, amiket szeretünk, de ezeket mindenképp szerettem volna kiemelni. Mindegyiket használjuk, szeretjük. Mindegyik bevált, teszi a dolgát rendesen, amit elvárunk. Remélem segítség volt, és ha van Nektek is oylan, ami nem szerepel a listában, de nagyon szeretitek, bátran osszátok meg velünk!






komment

Könyvajánló: Tesó lettem!

2016. június 04. 09:20 - Bolvária Blog

Egy kisbaba születése hihetetlenül lenyűgöző dolog! A kíváncsiság, izgalom, boldogság, és valljuk meg őszintén, az újtól, ismeretlentől, magunktól való félelem is ugyanannyira kavarog az emberben, mint a pozitív érzelmek.

Gyakorlatilag olyan a kismama 9 hónapon át, mint egy kétlábon járó kindertojás. Valami izgalmas meglepetés van benne, de senki nem tudja pontosan, hogy milyen. Izgalmas kérdés, hogy vajon milyen lesz a baba, kire fog hasonlítani (külső és belső tulajdonságait nézve egyaránt). Illetve, hogy milyenek leszünk mi, anyai és apai szerepben.

Amikor kistesó érkezik, akkor az majdnem ugyanilyen érzés… Annyiban könnyebb, hogy már van valamiféle tapasztalatunk, és nem az esélytelenek nyugalmával kezdünk bele. Ami viszont fokozza az izgalmakat, az az, hogy vajon mit fog szólni hozzá a “nagytesó(k)”?

Ebben a kérdésben is - mint minden gyermeknevelésel, és családdal való kérdésben – hihetetlen “bölcsességeket” hallhatunk, amik miatt még jobban megrémül a család, hogy most aztán tényleg valami olyan élet következik, ami vetekszik az Amerikai Haditengerészet (SEAL) legkeményebb magjának kiképzésével. Félelmünket pedig növelheti, hogy a már mellettünk totyogó, hogyan fogja feldolgozni az eseményeket.

Érdemes olyan emberek véleményére hallgatni, akiket ismerünk, van több gyerekük, és az esetleges kialvatlanság és acéllá erősödött idegrendszer mellett, kiegyensúlyozottak és boldogok a sokgyerekes lét mellett.

Van egy nagyon kedves barátnőm, aki minden buta kérdésemre nagyon kreatív és türelmes válaszokat ad. Tőle kaptam néhány ötletet a kistesó érkezésére való felkészülésben is. Az egyik ilyen ötlet kislányunk “lélekben való felkészítéséhez”, hogy olvassunk, nézzünk vele olyan könyveket, amikben kistesó érkezik.


A könyvesboltban teljesen véletlenül fedeztem fel Csapody Kinga: Tesó lettem! című könyvét, aminek már az alcíme is megnevettetett. Ez áll a borítón alcímként: -avagy mire és miért jó egy kistesó- . Ez már meggyőzött, hogy megvásároljam, pedig még bele sem lapoztam. Az tetszett meg benne, hogy mind a főcím, mind az alcím nemcsak a kistesóra fókuszál, hanem a ugyanannyira a nagyra is! A borító hátoldalán meg is erősíti, hogy a könyv a nagytesó fontosságát hangsúlyozza. Nem tudom, hogy akkor a terhességi hormonok miatt, de ez könnyeket csalt a szemembe, hiszen egy szülő sem vágyik arra (ha józan és szeretetteljes), hogy bármelyik gyereke elhanyagoltnak, kevésbé fontosnak érezze magát.

Amikor belelapozunk a könyvbe, akkor az első két oldalon hely van a tesós-kézlenyomatok készítésének, a könyv végét pedig a közös láblenyomatokkal zárja. Ez külön kedvesség a könyv szerzőjétől, hiszen lehetőséget ad, hogy már az első pillanattól kezdve legyen valami közös szórakozás – mégha a család új kincse át is alussza ezt a procedúrát.

Leírok néhány kedves idézetet a könyvből:

“Te lehetsz anya testőre – vigyázz rá, hogy eleget pihenjen és sokat mosolyogjon!”

“Lehet, hogy anya néha nagyon megkíván egy kis édességet, vagy jólesne neki, ha ágyba kapná a reggelit, vacsorát. Szövetkezz apával, és lepjétek meg!”

“Amikor összeszerelitek a kiságyat és a baba bútorait, te lehetsz apa egyik legnagyobb segítsége.”

“Hazaérkezett a kistesód? Mostmár mindörökre te leszel az ő okos és ügyes nagytesója. Légy vele türelmes, csak egy kicsit kell várni, és rengeteg dolgot taníthatsz neki!”

“Elfogytak a mikuláscsokijaid? Lehet, hogy nála még van!”

Ilyen, és ezekhez hasonló szívmelengető gondolatokkal találkozhatunk, ha megvásároljuk ezt a könyvet. Ha a nagytesó esetleg még nem érti, miről is van benne pontosan szó, akkor is egy kedves hangulatot teremt, nagyon jó emlék lesz. És ne felejtsük el, bármikor kinyithatjuk, újra és újra átlapozhatjuk együtt, közösen.


A kistesó érkezése legyen örömünnep az egész család számára!



Ui.: Itthon vettem észre, hogy van egy relax-torna rajz benne, ami nekem nem annyira tetszett. Emiatt nem akartam visszavinni, inkább kreatívan kidekoráltam, és teljesen más lett az oldal tőle J

komment

Babyzoo: Babaápolás állati jól!

2016. május 28. 09:33 - Bolvária Blog

Amikor ma, a szokásos játszóterezős körünket róttuk hallottam, ahogyan egy anyuka az édesanyjával beszélget, miközben két kisbabáját hozta ki ebben a csodás napsütésben játszani, és d-vitamint begyűjteni. Azt mondta az édesanya, hogy legközelebb már hoz naptejet is, és említett egy drága márkát – mondta, hogy a két babájának mindenképpen ezeket fogja megvenni, nem spórol rajta. Fontosnak tartja, hogy biztosan védve legyenek a naptól!
Azt hiszem, hogy ennek az anyukának az álláspontja pontosan leírja, hogy mit érzünk mi édesanyák, amikor babaápolási termékeket választunk.

Tényleg fontos, hogy mivel érintkezik a bőrük, és hogy valóban azt a minőséget hozzák, amire számítunk. Éppen ezért nagy kincs, hogyha rábukkanunk egy olyan termékre - vagy még szerencsésebb, ha termékcsaládra – amelyek garantálják a minőséget. Ezt sokszor hosszas keresgélés, kisérletezgetés előzi meg.

Szeretnék segíteni Nektek, hátha megmenekültök néhány felesleges körtől, és nálatok is beválnak a Babyzoo termékei.

Éppen ezért, egy kis kedvcsinálóként, hadd mutassam be Nektek drága Anyukák a Babyzoo termékcsaládot!

Tudjátok, szeretem a magyar termékeket, és nem tudom van-e annál szimpatikusabb, amikor 2 baráti házaspár abból a célból fog össze, hogy olyan babaápolási termékeket készítsenek, amelyek minden szülői, és kisbaba elvárásának megfelelnek.
Ráadásul olyan annyira 100%-osan magyar termék, hogy készítményeik kívül belül, teljes egészében, megjelenésüben magyar szakemberek kezeinek, szívüknek munkáját dícséri.

Zita, Edit, Norbi és Zoli megvalósult álma, azon az úton indult el, hogy olyan natúr termékeket fejlesszenek ki, amelyek kifejezetten a gyengéd törődést igénylő babák bőrét kényeztetik, ápolják. Ennek megvalósításaként, legfőbb irányelveikként a következőket említhetjük: abszolút allergénmentes, mesterséges szinezékmentes, kőolajszármazékot nem tartalmazó, állatokon nem tesztelt termékcsalád! Az említett tulajdonságok, minden egyes termékre rányomják a ‘megbízható’ pecsétet!

Habár termékcsaládról van szó, nyugodtan válogathatunk, és lehetőségünk van akár csak 1-1 termék megrendelésére is. A Babyzoo jóvoltából, nálunk minden termék kipróbálásra kerülhetett, aminek nagyon örültem én is, és a kislányok is.

Minden flakonon egy kicsi állat van, névvel, mancs lenyomattal együtt, így nem csak egyszerűen, villámgyorsan szerethetővé válnak a picik számára, hanem a felismerésükben, a termékek megkülönböztetésükben is segítség. Például, amikor már elkezdtem Pankát pelenkázni, de a kanapén felejtettem a popsikrémet, akkor elég csak annyit mondanom Larának, hogy hozza ide Lulut, a pandamacis krémet. Nem kell körülírni, elmutogatani, hanem egyből tudja miről van szó. Ez nálunk praktikus segítség. Ráadásul mennyivel viccesebb úgy elmenni fürdeni, hogy Klug, a viziló már nagyon várja, hogy megfürdethesse, minthogy “irány a fürdő”?!

Ami szintén minden termékre jellemző, az a kellemes, lágy púderes illat. Én annyira szeretem ezt a “babaillatot”, hogy a kényeztető olajat (és néha a testápolót is) többször is kölcsönvettem a lányoktól. Tényleg nagyon finom, nem intenzív, hanem kifejezetten jó illatú.

Harmadik fő szempont, ami mindegyik termékükre egységesen jellemző, az pedig az, hogy annyira jó az állaga, hogy nem kell egy fél flakont elhasználni ahhoz, hogy hasson, hanem az a bizonyos borsónyi mennyiség, itt tényleg teljesen helytálló! Ez meg is lepett engem, ritka az ilyen. Ettől még inkább szülőbarátabb a történet, mert tudhatjuk, hogy úgy választunk jót a babáinknak, hogy mellette mást is meg tudunk vásárolni félretett pénzünkből.

Ritka, hogy a minőség, kellemesség, és pénztárcabarátság (ha van egyáltalán ilyen kifejezés) kéz a kézben járjon, de ez ebben az esetben így van!

Ó, majdnem elfelejtettem: mindkét krém (a testápló és a popsikrém is), iletve az olaj nagyon jól beszívódnak a bőrbe, pillanatok alatt. Így a fürdés utáni kis anya-wellness (én így hívom a fürdés utáni megszeretgetős-viccelős-babamasszázst), tényleg jó élménnyé válik a baba számára, akit nem kell kicsipeszelni a szárítóra, mert a bőre a masszázs utáni fél órában még tocsog az olajaban, vagy testáplókrémben.

Akkor gyorsan rá is térek a lényegre, mutatom is Nektek az egyes termékek leírását, hogy szabadon tudjatok szemezgetni, melyek szimpatikusak:
Lulu – Popsikrém: már újszülött kortól, érzékeny bőrre is alkalmazható. Cinkoxidot és organikus argánolajat tartalmaz, melyek segítik és gyorsítják az igénybe vett bőr gyógyulását. Rendszeres használat esetén táplálja, hidratálja és nyugtatja a baba bőrét, megelőzheti a kipirosodást és a pelenkakiütések megjelenését.

Szeretem benne, hogy sem nem vizes, se nem zsíros, könnyen kenhető. Ahogyan az ujjamra kenem érzékelhető, hogy tele van gazdag összetevőkkel.

Klug – Fürdető és Sampon: Természetes, növényi eredetű összetevőinek köszönhetően, a bőr puhává és rugalmassá válhat. Megőrzi és táplálja a bőr természetes védőrétegét, megóvhatja a bőrt a kiszáradástól. Megelőzheti a koszmó (A koszmó faggyúból és elhalt hámsejtekből álló sárgás, pörkös lerakódás a baba fején.)kialakulását, valamint segítheti annak eltávolítását. Nem irritálja a baba szemét. Ez utóbbi ritka, és nagyon fontos a nyugodt hajmosás élménye miatt.

Bambo – Testápló: A bőr saját, természetes vízmegkötő anyagával azonos hatóanyagot tartalmazó hidratáló krém. Segít növelni a bőr zsír- és nedvességtartalmát. Rendszeres használatával pedig megelőzhető a bőrszárazság okozta bőrproblémák kialakulása. Selymessé és egészségessé teheti a baba és a mama bőrét. Gyorsan beszívódik.

Zibo – Babaolaj: Mandulaolajat, szőlőmagolajat és organikus argánolajat tartalmaz, mely intenzíven hidratálja babád bőrét, megköti a nedvességet, és selymesen puhává varázsolhatja az érzékeny bőrt. Nagy tisztaságú olajunk könnyen elkenhető, ideális a babamasszázshoz is. A mamáknak is ajánljuk a terhességi csíkok kialakulásának megelőzésére, ápolására.

Pimpi – Hintőpor: Aloe vera tartalmának köszönhetően száraz és érzékeny bőrre is ajánlott bőrnyugtató hatású baba hintőpor. Ápolja és szárazon tartja a baba bőrét, segíthet megelőzni a bőr izzadását és kipirosodását. Frissíti és nyugtatja a bőrt. Kellemes, száraz érzetet biztosít. Javasoljuk minden fürdetés és tisztába tétel után a kipirosodásra hajlamos hajlatok ápolására. Parabénmentes!

Én személy szerint, nagyon szkeptikus vagyok a hintőporokat illetően. Nem elhanyagolható ez a termék sem, hogy honnan származik. Gondoljunk csak bele, ezt gyakorlatilag a születést követő első naptól kezdve használjuk a köldökcsonk kezelésére. Aztán sok esetben a popsira is. Most pedig itt van a meleg idő, és ahhoz, hogy a hurkák, és a kis fodros tokák ne legyenek kiütésesek, ne dörzsölődjenek ki, jó bekenni minőségi, biztos forrásból származó hintőporral!

Amikor kisbabánk születik, akkor az addig legapróbbnak, vagy legelhanyagolhatóbbnak hitt dolgok is fontossá válnak, átértékelődnek. A család legkisebb tagjai hatalmas szerepet töltenek be az életünkben, és ennek egyik kifejezőjeként a gondoskodást “használjuk” szülőként. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, fontos, hogy ehhez a lehető legjobbat biztosítsuk számukra. A Babyzoo termékei szuper alternatívát kínálnak erre a lehetőségre!
Nézzétek meg: https://babyzoo.hu




komment

“Anyu-Ovi”

2016. május 22. 09:06 - Bolvária Blog

Mióta megszületett Lara, igyekeztem viszonylag sokat foglalkozni azzal, hogy hogyan tudom a fejlődése szempontjából a legtöbbet, legjobbat adni Neki, Nekik.
Azt hiszem szülőként egyikünk számára sem ismeretlen, hogy mennyiféle játékot lehet kapni, amiket kifejezetten fejlesztés céljából (hallás, finommotorika, látás, ok-okozati összefügések felismerése …) árulnak. Ezeket én is nagyon szeretem, de sokszor egy szülő által készített játékban, sokkal nagyobb örömöt lelnek. A játékos feladatokról, pedig ne is beszéljünk: mennyi izgalmat, és viccelődést jelenthet, hiszen pont úgy tudjuk kitalálni, ahogyan tudjuk, a mi gyerekünknek biztosan mókás lesz.

Az első jónéhány évben tényleg mindent “magukba szívnak”, ezért nagyon fontosak az együtt töltött tartalmas idők. Természetesen az önálló játék is rendkívül meghatározó, de most kifejezetten a közös, fejlődést segítő játékokról szeretnék írni. Hangsúlyos, a játék kifejezés, mert azt gondolom egyrészről egy babával nem lehetséges komoly feladatokat megoldani, bármennyire is  biztosak vagyunk benne, hogy ő lesz a következő Nobel-díjas. Másfelől pedig, tudom, hogy a jókedvű, vidám környezet, a játékos tanítás olyan hangulatot teremt, és olyan motivációként szolgál, hogy a kisbabánkban, kicsi gyermekünkben a legnagyobb kreativitás tud felszabadulni, miközben észre sem veszi mennyit fejlődött.

(Miközben ezt a bejegyzést írom, Panka már ébren van, és a tömérdeknyi játék közül, egy bezacskózott képkeretet szúrt ki magának, és azzal játszik… Kell ennél több a boldogsághoz?! )

Tehát, amikor játékot készítünk, vagy játékos feladatot adunk, az a legjobb, hogy nem kell bonyolult dolgokban gondolkoznunk. Ahogyan fentebb is írtam, mivel minden fejleszti őket, ezért sokkal többet profitálnak egy nagyon egyszerű játékból is, mint gondolnánk.

Ha fejlesztő játékos feladatokban gondolkodunk, akkor tudnunk kell, hogy a mozgásfejlődéssel a beszédfejlesztéssel kéz a kézben jár. Számomra az egyik legmegdöbbentőbb a hinta hasznossága volt. Annyira sokszínűen fejleszti a babákat, gyerekeket, hogy azt sosem gondoltam volna. A fejlődő idegrendszernek szüksége van az olyan jellegű ingerlésre, amit a hintázással lehet kiváltani. Hiánya neurológiai zavarokat okoz. Oly annyira jót tesz ez a fajta mozgatás, hogy akár a lepedőben való forgatás csecsemőknél, neurológiai zavarokat szüntet meg. Ráadásul meg is nyugtatja őket a ringatás, hiszen anya pocakjában is ezt érezte mindig. Mivel az egyensúlyérzék fejlődése az egyik legfontosabb fejlődési terület, ami ráadásul az elsők között van, ezt nézzük meg alaposabban.


A következő játékötleteket, az én kedves óvónénim segítségével állítottam össze!

Hintázás

Erről az imént már írtam. Ezt lehet a legapróbb kórtól elkezdeni, természetesen nem ültetve! Keressünk olyan hintát, ami a babánk korának megfelelő!

Vonalon járás

Ha kint játszunk, rajzoljunk krétával a betonra, vagy ragasszunk egy vonalat a földre, hogyha bent. Azon mennek végig a gyerekek - lehet hátra is, valamint egyensúlyozva, kanyarodhat is a vonal stb.

Erdei séta

Utcát rajzolunk, vagy ragasztunk a földre, ez lehet erdei út, mellé lehet tárgyakat tenni (virág, gomba, labda …), amit séta közben összeszedhetnek a gyerekek. Az útra akadályokat lehet tenni (kövek), amit át kell lépni.

Vízszállítás

Félig telt joghurtos pohárban vizet visznek a gyerekek akadályokon keresztül - székeken, padokon kell átmászni, kötélből, karikából lehet alagutat csinálni, amin át kell bújni. Itt a nyár, ez milyen klassz kinti játék! Vizesnek is lehet lenni, hűsít is, izgalmas, és még fejleszt is!

Kötéltáncosok

Kötelet fektetünk a padlóra, a gyerekek mezítláb mennek végig rajta. Csukott szemmel is megpróbálhatják.

Babzsák a fejen

Babzsákot a buksira teszünk (természetesen ne legyen nehéz), egyensúlyozva leülnek, felállnak, padon, asztalon, széken átmásznak. Mindenféle tárggyal ki lehet próbálni, egyre nehezedhetnek a feladatok, de csak akkor, ha a könnyebb már megy.

Léggömb

Egy lufi mindig nagy öröm a gyerekeknek. Szívesen játszanak vele. Használjuk ki ezt! Egyensúlyozhatnak vele - ujjon, vállon, fejen, orron, térden, lábon stb.

Szigetről szigetre

Egy lábon ugrálnak, egyik karikából a másikba - minden szigetet meg kell látogatni, (ha több gyerekkel játszuk, akkor egy szigeten egyszerre csak egy gyerek lehet), a szigeten pihenhet egy picit, lábat cserélhet.

Ki a legügyesebb gólya?

Nyitott, majd csukott szemmel, minél tovább próbáljanak féllábon állni.

Halfogás pallóról

Egy pad körül, elérhető távolságban korongokat szórunk el, a gyerekeknek úgy kell ezeket a halacskákat megfogni, hogy közben ne essenek, tenyereljenek a vízbe.


Na, mit gondoltok? Ugye milyen szórakoztatóak ezek a játékos feladatok? A felsorolt játékötletek az egyensúlyérzék fejlesztését segítik, ami tamogatja a beszédfejlődésben is! Számomra most mentőövet jelentenek ezek a feladatok, mert már lassan kezdtem kifogyni az ötletekből.


Nekem nagyon tetszik bennük, hogy teljesen személyre szabhatóak: tehát egy izgalmas, vicces történetet ki lehet találni hozzájuk, úgy ahogyan a mi babánk szereti. Nehézségi szintjét mi határozhatjuk meg. Egyszerre több feladatot is egymás után fűzhetünk, kint és beltérben is játszhatjuk. Már másfél- két éves kortól kipróbálhatjuk. Egytől-egyig garantáltan jó mókára számíthatunk! Próbáljátok ki Ti is!

komment

DVA: Stílusos, menő, praktikus

2016. május 07. 09:26 - Bolvária Blog

A hátizsákok reneszánszukat élik, és megvallom őszintén, hogy eszem ágában sem volt venni, mert nekem a hátizsák az iskolatáskával volt egyenlő. A tipikus érzés jött elő, amikor egy kétszer nagyobb táskával, 2 tornazsákkal, és technika - vagy rajzfelszereléssel, félkómásan battyogok a buszmegállóba.
Igaz, most alapjaiban más a helyzet, de a látvány majdnem ugyanaz: Anya szaporán lépked a két gyerekkel. Az egyik vagy babakocsiban, vagy rám kötve nézelődik, a másik vagy sétál, vagy motorozik, vagy nyafog, hogy vegyem fel. Egyik kezemben a bevásárlószatyor, másikban 35 szál virág, és 13 kavics, amiket feltétlenül nekem kell fogni, és feltétlenül haza kell vinni. Emellett az óriási pelenkázótáska, aminek van az a gyönyörű tulajdonsága (amellett, hogy feneketlen, így bármi elveszik benne), hogy egyfolytában lecsúszik a válladról, vagy a babakocsiról.
Mivel itt van a gyönyörű tavasz (reméljük), szeretünk minél több időt a szabadban tölteni, sétálni, kirándulni. És gyerekesekként tudjuk, hogy nem indulhatunk útnak táska nélkül. Így, mégis arra szántam magamat, hogy körbenézek hátizsákok terén. Tudatosan nem a hagyományos zsákokat néztem, valami izgalmasra, valami újra vágytam. Úgyhogy, elkezdtem utánanézni van-e ilyen, elsősorban a hazai közegben és rábukkantam a DVA-ra!
Ha az első benyomást akarnám megfogalmazni, akkor annyi lenne: szuper vagány + stílusos + sokszorfelvevős + kényelmes! Egyszerűen egy számmör-mászthev! Vagy inkább egy enitájm?!

A DVA márka megálmodója két fiatal magyar lány, Annamária, és Klaudia, akik ízig-vérig azon dolgoznak, hogy a hagyományos táska fogalma (legyen szó hátizsákról, gymbagről, vagy clutch-ról) teljesen új értelmet kapjon.
2014-ben alkották meg a DVA márkát, melyet elmondásuk szerint az intuíció, spontaneitás, és humor jellemez. Pontosan olyan táskákat terveznek, amelyek nemcsak holmi holmicipelő eszközök, hanem izgalmas kiegészítői megjelenésünknek. Extrém anyaghasználata, és színvilága azonnal beleszeretős. Merész módon bánnak a stílusok kombinációjával, ennek eredményeképpen garantáltan egyediek, és feltünően különlegesek a DVA termékek. A tökéletes külcsín praktikumot is rejt: méghozzá a kényelmes viseletet! Ez elengedhetetlen számomra! Fiatalos dinamikája kiemelkedővé, gyakorlatilag egy kis ékszerré teszi ruhatárunkba.

Mivel elsősorban hátizsákot kerestem, így azok között néztem szét alaposabban. Nehéz volt a választás, mert mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. Megtalálhatjuk a visszafogottabb, és a kifejezetten feltűnő hátizsákokat is. 
Nagyon tetszetős, hogy nem egy cipzáros módon lehet “bezárni” a táskát. Összehúzós megoldása kényelmes, gyors használatot eredményez – egy útközben-előrekapós-gyorsan kivevős-közben gyerekeket szemmeltartós challenge során.
Tehát végül a képeken is látható famer-bordó kombinációt választottam. Nagyon szeretem a farmer anyagot, és ennek a bordónak az intenzitását. Ez a két anyag lehetővé teszi, hogy sokféle viselethez tényleg nagyon jól mutasson. Szeretem az apró részletek: az egyik, hogy van egy kis füle is, így könnyen kézbe vehetem, a másik pedig a belseje, ami zöld színű. Az, hogy van belső zsebe, csak hab a tortán! Nem is értem azokat a táska tervezőket, akik nem gondolnak a belső zsebre. Vajon náluk parancs szóra ugrik ki a zsepi, vagy a lakáskulcs?!
A DVA palettáján megtalálhatjuk a valamivel kisebb méretű szépségeket, gymbageket is. Kivétel nélkül, nagyon eltalálták a lányok az összeset! Mégis nagy kedvenceim a My bag is your bag gondolatmeneten megalkotott táskák, amiknek mindkét oldala különböző színű, így nemcsak Anya, de Apa is vállára kaphatja, ha úgy van kedvük.
Ha valamelyikőtök jobb szereti a kicsi táskákat (clutches), a DVA-nál ezt a típust is megtalálhatjátok! Ugyanolyan stílusossággal, és ízlésességgel készültek el, mint fentebbi társai. Utcai használat mellett, alkalmi eseményeken is sikerrel debütál. Igazi gyöngyszemekről van szó!

 

Az előző posztban már írtam arról, hogy milyen jó, hogyha olyan termékekkel találkozunk, amelyek, amellett, hogy segítségeink a mindennapokban, még divatosak is. A DVA márkára ez teljesen igaz!
A táskákban külön szeretem, hogy a leghétköznapibb viseletet is különlegessé teszik. Fiatal anyukaként horDVA, pedig teljesen átértelmeződik, hogyan is néz ki, a gyerekekkel otthonról egésznapra elmenős történet!  



Nézelődni, gyönyörködni itt tudtok: http://wearedva.com/




komment

MyBabyHug: Gyengéd ölelésre tervezve

2016. április 29. 20:50 - Bolvária Blog

Amikor a pocakomban volt Lara, akkor teljességgel kizártam, hogy valaha is hordozni fogok. A babahordozáshoz, sohasem az igényesség, stílusosság társult gondolataimban, ráadásul elképzelésem sem volt arról, hogy ez mit is jelent valójában a babának - és az édesanyának egyaránt!

Amikor viszont másodszorra lettem terhes, akkor elkezdtem egyre többet olvasni a témában, mert tudtam, hogy a kis korkülönbség miatt, gyakorlatilag állandóan szükségem lesz mindkét kezemre. Elhatározásomat pedig méginkább megerősítette, hogy több helyen azt olvastam, a hasfájós babáknál csodát művel! Mivel Larának is fájt a pocakja, ezért úgy döntöttem, hogy levetkőzöm korábbi hordozás-ellenes előítéleteimet, és vásárolok egyet.

Tökéletes döntés volt!

Nagyon sajnálom, hogy az első kislányunknál nem alkalmaztam, mert hatalmas segítséget jelentett számunkra. Körülbelül 1,5-2 hónapig Pankának is fájt a hasa, és aki tudja, hogy ez milyen, annak nem kell mesélni, hogy a tartós sírás mennyire fárasztó a baba, de az anyuka számára is. Ez a kendőzéssel gyakorlatilag megszűnt! Ahogy magamra kötöttem, alig pár perc alatt teljesen megnyugodott, és a napjának nagyrészét édesded alvással töltötte a mellkasomon. Én ezalatt az idő alatt tudtam a “nagytesóval” játszani, tudtam enni (ami sokszor csodaszámba megy egy újszülött mellett), főzni, porszívózni, mosogatni stb… El tudtunk menni kirándulni, vásárolni, játszótérre szabadon, anélkül, hogy ringatni, nyugtatgatni kellett volna.



Anyukaként nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nők is vagyunk. Szeretünk jól kinézni, csinosan megjelenni. Fiatal édesanyaként, ezt én is szeretem szem előtt tartani. Azt, hogy ez hordogzókendőben is lehetséges, teljesen megvalósíthatatlannak találtam, egészen addig, amíg rá nem találtam a MyBabyHug-ra.
A MyBabyHug egy magyar anyuka, Lévai-Litter Éva megvalósult álma, egy kisbaba-ölelés paradicsom, ahol megtalálhattok pólyákat, rugalmas hordozókendőket, Mei-Tai-okat. 
Azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy a MyBabyHug egy új dimenzióját nyitotta meg a babahordozás fogalmának.

Ízléses + kényelmes + praktikus = ez a MyBabyHug.
Minden apró részletén látszik, hogy szeretettel, és a legnagyobb odafigyeléssel készült.  Nagyon szeretem benne, hogy stílusos kiegészítője (!) jól összeállított outfitemnek. Így hordozás során nem kell lemondanom, a divatos megjelenésről sem. Minden egyes darab különböző stílusú, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Lehetsz vagány, visszafogott, vagy romantikus stílusú, a MyBabyHug repertoárjában tuti megtalálod a hozzád, és ruhatáradhoz leginkább passzoló darabot. Ha mégsem, akkor pedig élhetsz a hordozó-tervező lehetőségével.

Mindezen felül nagyon kényelmes, hiszen párnázott pántjai (!) nem nyomják a vállaimat, derekamat. Ez elengedhetetlen szempont, hogyha arra gondolunk, hogy órákig viselni fogjuk.

Precíz, kifinomult kidolgozottságú. Látszik rajta, hogy egy igényes édesanya tervei alapján készültek. Ez utóbbit támasztja alá az a jellemzője is, hogy a MyBabyHug Mei-Tai hordozói kialakításuknak köszönhetően, “együtt nőnek” a kisbabánkkal a maximális kényelem, egészséges tartás érdekében.

A fentebb felsorolt hasznos funkciók mellett, még sokkal fontosabb megemlítenem, hogy a hordozás milyen nagyszerű a baba és az anyuka kapcsolatát tekintve.
Amikor a kisbaba megszületik, akkor hirtelen kikerül egy ismeretlen, és idegen világba. Ahol egyetlen biztos pont, az édesanyja. A hangunkon kívül, a legmegnyugtatóbb neki az ölelésünk, az illatunk (még ha néha verejtékes is…), és a szívverésünk hangja. Ezt, a számára tökéletesen megnyugtató, és szeretetet adó érzést, az ölelésünk, és a hordozás segítségével tudjuk leginkább biztosítani nekik. Gyakorlatilag olyan ez számukra, mintha újra a pocakunkban lennének.

Nekünk, anyukáknak is nagyon jó érzés, hallani a szuszogásukat, látni ahogyan megnyugszanak rajtunk, és elmosolyodnak álmukban. Olyan hamar felnőnek, használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy megölelhessük őket!

A MyBabyHug hordozó kiváló segítségünk, és tökéletes társunk  mindennapjainkban, köszönjük!


Nézelődjetek a http://mybabyhug.com oldalán. 





komment

A sikeres óvodaválasztás

2016. április 16. 08:44 - Bolvária Blog

Habár nálunk, még nem idén szeptemberben kezdődik az óvoda, mégis vészesen közeledik, ezért egyre többet beszélgetünk róla itthon.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor csak egy kicsit várjuk Norbival. Tudom, biztosan nagyon jó korszak lesz az is, de mégis rendkívüli módon szeretem ezt is, így ahogyan van.

Az óvodakezdéssel lezárul egy korszak – és elindul egy új. Életünknek olyan fejezete, amikor Lara, a napjának nagyobbik részét már nem velünk tölti.

Ez elkezdődik az ovival – vagy van akinek már a bölcsődével – és tart minimum 18 éves koráig. Többet lesz távol otthonról, és a napjának nagy részéből kimaradunk.

Éppen ezért, mindig szerettem volna kihasznáni az első három év gyönyörűségeit, hogy lehetőleg semmiről se maradjak le! Élvezhessem minden percét, részese lehessek fejlődése minden egyes szakaszának.

Nyilvánvalóan ez, ezután is így lesz, de mégis lényegesen átalakul, az óvodakezdéssel.


Ezt a bejegyzést egy szakemberrel készítettem el. Nem is akárkivel: az én kedves óvónénimmel, aki szakmai tudása mellett, csupaszív ember. Habár nyugdíjas, ma is a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki mindennapjait. Éppen ezért hatalmas megtiszteltetés, és szívmelengető érzés volt ezt a bejegyzést elkészíteni.

Főként azért, mert tudom, hogy szakmai tapasztalata, ismeretei mögött nem csak üres szavak állnak, hanem egy valóságosan gyerekszerető óvónő.

Beszélgetésünket nem a hagyományos kérdez-felelek interjú sémába öntöm, hanem meghagyom olyan közvetlennek, amilyen személyesen is volt.


Azt gondolom, hogy rengeteg kérdés foglalkoztat minket szülőket, hiszen a lehető legjobbat szeretnénk gyermekünknek! Az óvodkezdéssel beengedünk egy (vagy több) más személyt is a nevelésünkbe, a gyermekünk életében. És ez egyáltalán nem mindegy, hogy kicsoda.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne óvodát válasszunk elsősorban, hanem óvodapedagógust! Olyan személyt, aki a legközelebb áll családunk, értékrendjéhez, nevelési, erkölcsi elveihez. Olyan személyt válasszunk, akivel el tudjuk képzelni az együttnevelést, és az együttszeretést! Ez kiemelkedően fontos. Hiszen, a pozitív megerősítés a legfontosabb, egy gyermek lelki fejlődése szempontjából.

Ahhoz, hogy mindezek kiderüljenek rendkívül lényeges, hogy mielőtt csoportot, választunk személyesen tudjunk beszélgetni az óvodapedagógusokkal. Ebben a helyzetben bíznunk kell saját megérzéseinkben, intuitív képességünkben, hogy helyesen tudjunk dönteni. Biztosak lehetünk abban, hogy akivel mi jól érezzük magunkat, aki bizalmat kelt bennünk, azt gyermekünk is el fogja fogadni.

Amikor beszélgetünk lényeges szempont, hogy az adott óvodapedagógusról kiderüljön, hogy elfogadja a családunk szokásait, nem a gyermekünk személyiségét akarja megváltoztatni, hanem fejleszti. Legyen elfogadó, így megbocsátó, és empatikus is egyben, türelmes, humoros, vidám. Akinél megvannak a határok, de rugalmas is tud lenni. Tiszteli a gyerekeket, és őszinte szeretettel tud bánni velük. Ezek a szempontok azért lényegesek, mert az óvodás korszakban rettentő nagy fejlődésen megy keresztül gyermekünk, mind fizikai, mind lelki, érzelmi területen. Az óvodás korszak alatt megtapasztalt dolgok pedig befolyással lehetnek a későbbi évekre. Ezért fontos, hogy olyan személyt engedjünk be a gyermekünk életébe, akiről tudjuk, hogy megbízhatunk benne.

Ha sikerült a megfelelő óvodapedagógust kiválasztanunk, akkor az már gyakorlatilag teljes sikernek mondható! Ebben az esetben, azt hiszem mi szülők is túl tudunk jutni az aggodalmaink nagy részén.

Számomra nagyon érdekes volt az a megállapítás is, hogy az óvodával nem elszakadás, hanem elválás történik! Amiben benne van az újratalálkozás öröme is! Ez olyan megnyugtató, igaz?!


Miután valamennyire összeszedtük magunkat, elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogy hogyan tudunk a gyerekünknek segíteni ebben a hatalmas változásban.  

Hangolódjunk rá együtt az ovira!

Nagy segítség, ha tudjuk az óvónéni nevét, és a jelet, amit kapni fog kisgyermekünk. Beszéljünk bíztatóan arról, hogy mennyire várja őt Katika néni az óvodába! Ezt mondjuk el többször is akár, hiszen nincs is annál felemelőbb érzés gyermekünk számára, mikor tudja, hogy ő fontos személy, várnak rá.

Rajzoljuk le sokszor a jelét!

Megvehetjük együtt a benti cipőt, és a tornazsákot, amibe viszi a kis dolgait.

Tavasztól őszig sétáljunk el többször az óvoda előtt, és mondjuk el, hogy mennyire jó lesz ott neki!

Soha ne legyen fenyegetés az óvoda! Sokkal inkább örömteli várakozás! Ne azt mondjuk, hogyha valami olyat csinált, amit nem kellett volna, hogy: “Majd elmondom az óvodában, hogy így viselkedtél!” Vagy: “Ne csináld, mert Kati néni mindent lát!” Így biztosan nem fogja várni gyermekünk az óvodát.

Mondjuk inkább ezt helyette: “Jaj de ügyes voltál, biztosan nagyon fognak örülni az óvodában, ha megtudják, hogy ilyen ügyes vagy!”

Ne címkézzük gyermekünket! Tehát ne úgy menjünk be, hogy ő nagyon hisztis / rosszul eszik / alszik stb. Mert elképzelhető, hogy ebben a környezetben ez egyáltalán nem fog előfordulni.

Mikor elmegyünk közösen nyílt napra, akkor érdemes fényképezni, elkapni néhány pillanatot, ahogyan egymás mellett vannak, illetve készítsünk képet a teremről, udvarról, mosdóról. Elegendő csak néhány kép! Ha ezeket kinyomtatjuk, és megnézegetjük többször közösen, akkor nem lesz ismeretlen és idegen, mire szeptemberben újra találkozik ezekkel a helyekkel, arcokkal.

Kedves dolog, ha együtt megünnepeljük, valami aprósággal, hogy kislányunk / kisfiunk óvodás lett! Érezze, hogy ez egy klasz dolog, és büszkék vagyunk rá. Lehet ez egy torta, vagy egy nagy játszóházazás.

Amit nagyon fontosnak éreztem a beszélgetésünk során, hogy megtanítsuk a gyermekünket arra, hogy el tudja mondani bizalommal számunkra, és az óvónő számára is , hogy mi bántja, milyen igazságtalanság érte! Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban jól érezze magát, ki tudjon állni az igazáért (így kisebb az esélye annak, hogy igazságtalanság éri). Önálló, kreatív gyermek lehessen! Ebben úgy tudunk neki segíteni, ha mi is elmondjuk neki az érzelmeinket, hogy megmutassuk, hogyan is kell ezt. Akár a legapróbbakat is, például: “Képzeld ma nagyon éhes voltam délután, mert keveset ettem ebédre, így fájt a hasam. Legközelebb rendesen fogok enni, hogy ne érezzem ezt, mert nagyon rossz volt.” Vagy: “Nem szeretek kimenni, amikor hideg van, mert mindig nagyon fázik a kezem, és ez olyan kellemetlen érzés hosszú ideig, még akkor is miután bejöttem a melegbe.”

Ezeket lefordítja a saját érzelmeire, így ki tudja fejezni magát, ha valami kellemetlenség éri, és természetesen akkor is, ha valaminek nagyon örül.

Ezek mind olyan leleményes ötletek, amelyeknek segítségével vidáman, közösen ráhangolódhatunk az óvodára, életünk új szakaszára, úgy, hogy az a legjobb legyen a gyermekünknek, és ezáltal nekünk is! Ha tudjuk, hogy neki jó, akkor az számunkra a legmegnyugtatóbb érzés.

Nyilvánvalóan nincs tökéletes ember, így tökéletes óvodapetagógus sincs. Nem is a tökéletesség a cél. Azonban nagyon fontos, hogy kiálljunk ezen a területen is gyermekünk mellett. Ez egy rendkívül fontos kérdés, amit nem vehetünk félvállról. A 3-6 éves kor, egy befogadó, színes kor. Ebben a korban minden alapvető dolgot elsajátítanak, amire az életben szükségük lesz.

Egy igazán jó óvodapedagógus kincset ér! Úgyhogy kedves szülőtársaim: kincskeresésre fel!


Remélem segítséget jelentett ez a bejegyzés számotokra, és az óvodakezdés előtt álló gyermekeitek számára! Nekünk már most sokat jelentett!


Köszönöm Gizus, hogy létrejöhetett ez a bejegyzés! És azt is, hogy évekig értünk voltál!

komment

Doodoo: Szép álmokat a babának, és Neked!

2016. április 03. 09:50 - Bolvária Blog

Annyira nem szeretem, amikor azt mondják, hogy “aludj, amikor a baba is alszik”. Hiszen tudhatnák, hogy legszívesebben nem csak akkor aludnék, amikor a baba, hanem akár egy egész napot is átaludnék. A közös szundikálás ritka esetben kivitelezhető. Ezt azért tudjuk, mi gyakorló édesanyák, mert ilyenkor van időnk lehetőségünk megcsinálni mindazt, amit az ébrenlévő gyerek mellett nem tudtunk. Azonban néha muszáj lenne elcsábulnunk, és pihennünk egyet. Egy jó alvás csodákra képes, de egy finom habos kakaó, és egy Szép házak magazin átlapozása is, hasonló érzést nyújt. Valahogyan lopni kell egy kis időt magunknak, és ez bizony az egyik legnehezebb feladat.

A lopott idő mindenképp kihívás az édesanyák számára – hiszen, oly sok a teendő – legfőképp akkor , hogyha valakinek picit nehezebben alvó, nyugtalanul sírós, vagy hasfájós a babája.

 S

zeretnék bemutatni Nektek, egy olyan terméket, ami szülők, és kisbabák százainak segített! A neve: Doodoo játék. Ez egy kedves plüss figura, a belsejében van egy kis audió lejátszó, ami azokat a hangokat hallattja, melyeket a pici az anyaméhben hallott! Ezzel segítve a megnyugtatását.
A hangot adó egység 3 perc után automatikusan kikapcsol, azonban ha a baba újra sírni kezd, vagy megmozdul, akkor újra bekapcsol. A hangerőt szabályozni is lehet, úgy ahogyan a legmegfelelőbb a kicsi számára.

Rengeteg anyuka számol be arról, hogy gyakorlatilag pár perc alatt megnyugtatja, sőt elaltatja a síró gyereküket. És, ha az éjszaka folyamán felriad, akkor segít visszaaludni a piciknek!

Kedves külseje, anitallergén plüssből készült, ami szeretnivaló kisbaráttá teszi a Doodoo játékot kisbabánknak, akkor is ha már nagyobb lesz.

Nem győzöm kiemelni, hogy mennyire szeretem, amikor a nagyobb tesóra is gondolnak, itt is pontosan így van! Ugyanis, ha valaki szeretne a nagyobb tesónak is örömöt szerezni, akkor lehet vásárolni tartalék plüsst, (audió egység nélkül) így a kistesók közösen élvezhetik a Doodoo figurák pihe-puha ölelését.


A szkeptikusabb édesanyák megnyugtatásaképpen szeretném megjegyezni, hogy külföldön is több éve használják, sikerrel!

Érdemes kipróbálni annak, akinek sokat sír valamiért, vagy nehezen alszik el a babája. Javasolt az első három hónapban elkezdeni a használatát, mert ebben az időszakban a legeredményesebb a Doodoo játék nyugtató hatása. Azonban “idősebb” babáknál is javarészt jók a tapasztalatok.

Fontos, hogy a Mami offline lehessen néha – akár csak napi (heti?) 1-2 órára. Hogyha kicsit sikerül felfrissülnünk, de legalábbis sírásmentessé tennünk a napunkat, akkor sokkal türelmesebben, és kiegyensúlyozotabban tudunk foglalkozni a kisbabánkkal, és nekilátni a további teendőknek.
Érdekes, hogy minél több a gyerek, és a feladat, annál hamarabb tudunk regenerálódni, rövidebb idő alatt felpezsdülni. De azért jó ha van egy B terv, amihez lehet nyúlni, ha már az anyai praktikák széles spektruma kevésnek bizonyul.  A Doodoo játék, pontosan egy ilyen B terv!


Olvassátok el más anyukák tapasztalatait, nézelődjetek körbe a:






komment

Gyereket nevelni, szülővé válni

2016. április 01. 21:37 - Bolvária Blog

Már többször említettem, hogy nem igazán bújom a gyereknevelésről szóló könyveket. Jobban szeretem, a számomra hiteles szülők véleményét, tanácsát kikérni. Ahol látom, hogy elveik valóban működnek. Igaz, ez egy hosszú folyamat, és későn érő gyümölcs, hiszen igazándiból, hogy jól végeztük e a munkánkat majd csak évekkel, évtizedekkel később láthatjuk igazolódni.
Ha olvasok ebben a témában könyvet, akkor egy picit szkeptikus szemmel nézem. Nem, talán nem is ez a jó szó rá… Inkább azt mondanám, hogy józanul olvasom! Úgy, hogy ismerem a saját elveinket, és ismerem a saját gyerekeinket, és ezek alapján építünk be gondolatokat, tanácsokat a nevelési szokásainkba.


Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem mindig könnyű a gyerekek mellett az olvasás, mert sokszor “sajnálja” az ember a kis szabad idejét ilyen modón felhasználni.

Éppen ezért gondoltam azt, hogy - egy sokadik nekifutásra kiolvasott könyvből - kigyűjtöm a számomra legmeghatározóbb gondolatokat, amelyek alapjaiban változtathatják meg a gyerekekről, és a gyereknevelésről alkotott gondolatainkat. Vagy ha nem is változtatják meg, akkor még teljesebbé tehetik!

A szülői házamban bukkantam erre a könyvre. És emlékszem, hogy mindig, amikor elmentem mellette, akkor egy kissé (?) megvetően pillantottam vissza rá a címe miatt: Fegyelmezz! Megéri!

Na kössz, gondoltam, mert elképzelni sem tudtam, hogy milyen “borzasztó” dolgokra taníthatja ez a könyv a szülőket.

Mostanra én is kézhez vettem, és habár nem értek minden egyes mondattal száz százalékosan egyet, tényleg sok alapvető igazságot elrejthettem a szívemben, ennek segítségével.

Ha csak egy valakinek támogatást jelent ez a bejegyzés, akkor már megérte, hogy elkészítettem ezt a kivonatot!!


"A gyermekek az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű, következetes fegyelmezésre épül. Hihetetlen kárt okozhat a visszautasítás, a gùny, a kritika, a harag. Azt tanulják,amire tanítjuk őket. (…)

Ha azt akarjuk,hogy gyermekünk serdülőkorban elfogadja értèkrendünket, akkor a korábbi években is mèltóaknak kell bizonyulnunk tiszteletére. (…)

A fegyelmezés formáját úgy kell megválasztanunk, hogy értelmezzük az adott magatartásformát (pl: a tekintélyünk ellen irányul vagy "csak" egy gyermeki butaság: mondjuk eltör valamit). (…)

A gyermek dacos viselkedésének üzenetét, mindig meg kell fejteni a szülőknek, mielőtt válaszolnának rá. Azok a legeredményesebb szülők, akik bele tudják képzelni magukat a gyermek helyébe, azt látják, amit gyermekük lát, az ő gondolatait gondolják, àtérzik érzéseiket. (…)

A serdülőkor, az azt megelőző időszak minden tanítàsának és viselkedésének összesűrítése. (…)

Nem tökèletes gyerekeket kell "lètrehoznunk", az a cèl, hogy abból a nyersanyagból amellyel kicsinyeink a földünkre èrkeztek fokozatosan érett, felelőssègteljes, istenfélő felnőtteket formàljunk. (…)

Nélkülözhetetlen a szülöi melegség a (fizikai) fegyelmezés utàn, mert így mutathatjuk meg, hogy a szülő a viselkedést és nem a gyermeket utasítja el. A gyermek gyakran oda akar bùjni a szülőhöz, akinek meleg szeretettel ès tárt karokkal kell várnia. Ebben a pillanatban nagyon őszintén lehet beszèlni a kicsivel. Elmondhatjuk neki, mennyire szeretjük ès mennyire fontos nekünk. Elmagyarázhatjuk miért fegyelmeztük, ès legközelebb hogyan kerülheti el. Ezt a fajta kommunikációt nem tudjuk megvalósítani, ha sarokba állítjuk vagy elvesszük a játékát. (…)

Ha a gyermeket úgy büntetjük, hogy például nem szólunk hozzá, őt utasítjuk el ès nem a viselkedését, akkor megszűnik a biztonságérzete.

Mindkét oldalnak tisztelnie kell a másikat. A szülőknek szelíden kell bánni gyermekük öntudatával, sohasem szabad lekicsinyelni, sem zavarba hozni a gyermeket barátai előtt. Nem szabad kinevetnünk a gyermeket, ha ez kellemetlenül érinti őt. Erős érzéseit és kéréseit, még ha bolondságok is, becsülettel mérlegelnünk kell. Éreznie kell, hogy a szülei valóban törődnek vele. (…)

A fenyítés célja, hogy reakciónk a gyermek javát szolgálja és megfeleljen vétkének. A szülői nevelésben semmi sem helyettesítheti a bölcsességet, és a tapintatot. (…)

A kisgyermekek Istennel azonosítjàk szüleiket, különösen apjukat. Isten azt a feladatot adta,hogy Őt kèpviseljük,azokban az években, amikor a gyermek egyènisége kialakul. Életbevágóan fontos, hogy gyermekeinket megismertessük Isten kèt fő tulajdonságával: felmérhetetlen szeretetével ès igazságosságával. Bizonyos fokig attól függ, hogy mit tanitunk gyermekeinknek az Ùrról, ahogyan szeretetből és fegyelmezésből példát mutatunk velük kapcsolatunkban. (…)

Nagyon fontos tudnunk, mikor alkalmazzuk a jutalmazást, és mikor a büntetést. Időt kell szentelni az általunk kivánt viselkedés megjutalmazására, mégha ez "csak" őszinte dicséret. A gyerekeknek szüksége van az elismerésre, önbecsülésre. Amikor dicsèrünk, nevezzük nevén, hogy mi tetszik (ne csak igy, hogy "jó voltàl", hanem pl, hogy "ügyesen csendben maradtál mèg dolgoztam".) A szülők mindig keressék az alkalmat, hogy őszintén, valós érdemért tudják dicsérni gyermekeiket, àm kerüljék a hízelgést (a gyerekek könnyen felismerik, ha szavaink értelmüket vesztik). (…)

A legjobban ùgy tudjuk a gyermekeknél elérni, amit akarunk, ha együtt vagyunk velük, mielőtt fegyelmezési problémák lépnének fel - szórakozzunk, nevessünk ès örüljünk együtt. Sok harcot el lehet kerülni a barátsàg kiépitésével, sőt azt a vàgyat keltjük fel bennük, hogy örömmel akarjanak otthon együttműködni.”


Dr. James Dobson – Fegyelmezz! Megéri!
komment

Neked jó a pici babád?

2016. március 26. 08:44 - Bolvária Blog

Miután megszületett Lara rengetegszer megkérdezték tőlem, hogy: “Na és, jó baba?” Én persze mindig szorgalmasan bólogattam, hiszen mit is mondhatnék a saját gyerekemről?! Azonban igazándiból, ezt a kérdést valahogy sohasem igazán értettem. Aztán ahogy múlt az idő, ezek a kérdések teljesen elkoptak, vagy másfajta értelmet nyertek.

Most, hogy itt van Panka, újra elhangzik ugyanez a kérdés. De mostmár vissza szoktam kérdezni: “egy újszülött / kisbaba, hogyan lehet rossz??”. Erre kétféle választ kaptam. Az egyik az volt, hogy akkor rossz egy kisbaba ha nem hagyja békén az anyját. A másik pedig az volt, hogy akkor szintén rossz egy kisbaba, ha hasfájós. (…)

Tényleg vannak nagyon kemény és fárasztó napok, amikor egyszerűen az ezredik “Anya” után csak annyit válaszolok, hogy “Anya in offline”.  De ezeken a napokon sem gondolom, hogy egy kisbaba lehet rossz.

Egy újszülött nyilvánvalóan nem fogja békénhagyni az anyját, hiszen az édesanya (néha verejtékes) illata, hangja, mosolya jelenti számára a mindent. A túlélést, és az egész életet. Az anyuka az egyetlen ismerős számára ezen a Föld nevű, fura bolygón, amire csak úgy idecsöppent.


A hasfájásról pedig rengeteget tudnék írni, ugyanis mindkettő kislányommal “volt szerencsém” megtapasztalni ennek a műfajnak a rögös útjait. A hasfájás, az egyik leginkább szív, és idegtépő dolog. Sajnálod is a kisbabádat, de másfelől hihetetlenül lefáraszt a folytonos sírás.

Azt gondolom, ezek a kérdések – amikor a fentebb leírt válaszok állnak mögöttük -, sokkal inkább a szülőkről szólnak, mint a babákról. Inkább úgy lehetne kérdezni, hogy: “Neked kényelmes, hogy van babád?” Azt értem ezalatt, hogy gyakolratilag ezen gondolatsor szerint, egy baba akkor jó, hogyha eszik-alszik, mindenkire mosolyog, és csak akkor van ébren, amikor az anyuka éppen ráér, vagy hangulata van hozzá. Ha már rossz időpontban sír, akkor hisztis, vagy sírós baba. Ha pedig nem mosolyog mindenkire, akkor morcos, rossz hangulatú. Miért is? Nem is értem, hogy miért kéne minden idegenre, a babakocsiba behajoló nénikre rámosolyogni. Illetve miért kéne kedvesen eltűrnie (a szülőkkel együtt), hogy a buszon az idegen emberek megsimogatják, vagy megcsipkedik a combját?! Szerintem ők ugyanolyan emberek, mint mi felnőttek – csak cukibbak. Engem is kiborítana, ha mindenki megcsipkedne, és megsimogatná a hajamat, miközben bevásárolok. Titeket nem?

A mosolygásról pedig, egy idő után az jutott eszembe, hogyha arra kényszerítjük, hogy mosolyogjon, integessen mindenkinek, akkor hogyan várjuk el, hogy később, amikor nagyobb lesz (de még nem eléggé nagy), akkor meg tudja ítélni, hogy ki rendes szándékú ember, és ki olyan akitől távol kell tartania magát? Vagy hogyan értessük meg vele, hogy vannak gonosz szándékú emberek, hogyha korábban minden idegent, aki mosolyog ‘szeretettel’ kellett fogadnia.


Ezt a rövid bejegyzést bátorításul szánom mindazoknak, akik nemrég váltak szülőkké, és sodródnak a környezetük véleménye által. A Ti babátokat Ti ismeritek, szeretitek, Ők a Ti kincseitek!

komment

Naurel: Az első fogmosás természetesen

2016. március 20. 09:26 - Bolvária Blog

Minden “első”, nagy kérdés a szülők,  és nagy lépés a babák életében.
Az első falatok, az első cipőcskék kiválasztása, és az első kisfogak mosása egyaránt. Mindenben a legjobbat akarjuk gyermekünknek nyújtani, a legkiválóbb ismereteink alapján. Ezen igyekezetünk alól, egyik terület sem kivétel.

Nem könnyű az álláspont foglalás, hiszen annyi a különböző vélemény. Egyet biztosan állíthatunk: érdemes arra törekednünk, hogy ami a baba szervezetébe kerül, az a lehetőség szerinti legminimálisabb mértékben tartalmazzon káros anyagokat. Ezúttal, egy területtel szeretnék foglalkozni: a pici fogak mosásával.


Nemcsak azért nagy kérdés az első fogmosás kérdése, mert nehéz eligazodnunk a különböző tanácsok útvesztőjében, hanem azért is, mert az első alkalom meghatározó lehet a többi alkalmat tekintve. Hiszen, ha rossz élményt gyűjt be a kis egyfogúnk az első fogsuvickolás eseménye során, akkor nehezebb rávenni a következő alkalomra, mint mikor csillogó szemekkel várja a másnap esti lehetőséget.

Nyilvánvalóan nem azért vágyik a fogmosásra, mert pontosan ismeri a fogszuvasodás folyamatát, sem nem azért mert már felfogja a ‘fognyűvő manó’ fenyegető természetét. Hanem éppen azért, mert vicces, és játékos, és odavan azért, ahogyan le lehet venni apát és anyát a lábáról, csupán csak amiatt, mert van egy foga (vagy több), és nyitva tudja tartani a száját 10 másodpercig.

Mielőtt mindent összekészítenénk, mint minden másban, ebben is fontos a példamutatás, hogy lássa apa és anya is mindennap mos fogat. Már az első kisfog kibújásával érdemes elkezdeni a fogmosásra hajazó tevékenységet, méghozzá az esti fürések során. Ez így könnyedebb, játékosabb, mintha a “csaphoz lenne támasztva” a gyerek.
Nálunk, az első néhány alkalommal kötelező fogmosási kellék volt: Lara, fogkefe, fogkrém, pohárka,  anya, apa, és apa fotós-videós felszerelése, minimum két optikával. Nomármost, ha így felkészülünk a becses eseményre, akkor érdemes azokat a kellékeket szintén jól kiválasztani, amik valójában fontosak. Nevesül, a fogkefét, fogkrémet, fogmosópoharat.
A naurel.hu oldalán rátaláltam a Jack n’ Jill bölcsis indulócsomagra, amiről maximálisan elmondható, hogy minőségi, organikus termékekből áll minden egyes darabja! A csomag tartalmaz egy puhasörtéjű, kisfejű fogkefét, amely gyengéden, de mégis hatásosan tisztítja a fogakat, anélkül, hogy felsértené vele a kisbaba ínyét. Nyele kukoricakeményítőből készült, és kialakításának köszönhetően könnyen, és kényelmesen illeszkedik a legkisebbek kezébe is. PVC - és BPA-mentes. A kislány csomagban, egy kedves  koalás szimbolóm teszi játékossá, és szerethetővé a fogmosást, ami megtalálható az előbb említett fogkefén, és a fogmosó poháron is. A fogmosópohár rizs – és bambuszhéjból készült, pontosan emaitt nem kell attól tartanunk, hogy bármi káros anyag  kioldódik belőle, akár melegvíz hatására is. Ez is tökéletesen illeszkedik a picik kezébe, ezért önálló használatra is kiválóan alkalmas, amikor már képes a baba ügyesen megfogni a poharat. A következős kedvencem a csomagban a Jack n’ Jill organikus epres fogkrém, ami fluoridmentes bio fogkrém, organikus körömvirággal, és eper ízesítéssel. Nagyon jó íze van, emiatt szerethetővé teszi a fogmosás minden percét. Mint ahogyan gyermekünket elnézve tapasztaltuk, hogy a fogkrém nagyrésze, általában az első 5 másodpercben már a kisbabánk hasában van: nem kell tartanunk, az egészségre káros anyagoktól, természetes összetételének köszönhetően.
A csomag tartalmaz továbbá, egy szintén organikus babapopsi balzsamot, ami bio olajokkal, és kivonatokkal: napraforgó és olívaolajokkal, és kamillával táplálja és nyugtatja a babapopsi bőrét. A balzsam első tapintásra keménynek tűnik, azonban a kéz melegétől egyből felolvad, és nagyon jól kenhető a kis fokhagymákon. A kipirosodott részt, gyakorlatilag az első használat után halványítja, felpuhítja. Nem ragacsos, nehéz, hanem kifejezetten lágy és könnyű texturájú.
Minőségi csomagunk ötödik eleme a Beaming Baby elnevezésű popsitörlőt, amely organikus aloe verával, és grapefruit mag kivonattal készült.  Mentes a műtrágya- és rovarirtószer maradványoktól, a parabénektől, klórtól, alkoholtól, a mesterséges illatanyagoktól és színezékektől, valamint a génmódosított összetevőktől. Így, már a pelenkacsere első lépésével, a popsitörléssel bőrtápláló anyagokkal tisztítjuk, és tápláljuk a babapopsit.
Nagyon szeretek csomagban vásárolni, mert így több dolgot lehet egy időben kipróbálnunk. Ha valamelyik termékbe beleszeretünk, és elfogy, akkor a naurel.hu oldaláról bármikor beszerezhetjük. Ezzel a csomaggal teljes mértékben biztosíthatjuk, hogy gyermekünk számára, csak és kizárólag organikus termékeket használunk a fogmosáshoz, és  bőrápoláshoz. Lehetővé téve, hogy a fogmosás, ez a fontos szokás, jó élménnyel épüljön be gyermekünk mindennapjaiba.
A naurel.hu garanciát vállal, hogy a stílusos, és egyben kedves dizájn nem megy a minőség rovására!

Ha felkeltette érdeklődéseteket, akkor itt tudtok nézelődni:



komment

Fl’Art, a Bab(r)abiztos Mami ékszer

2016. március 13. 09:15 - Bolvária Blog

Minden nő szereti az ékszereket, amikkel teljessé tehetjük a megjelenésünket. Ez anyukaként sincsen máshogy, csak legfeljebb muszáj megalkudnunk azzal a helyzettel, hogy valószínűleg a felvett ékszer nemcsak az utcán szembejövőknek szúr szemet. Mindenkinél hamarabb kiszúrja kedves picinyünk!

Ő(k) persze nem ismer(nek) lehetetlent: ha anyán van valami, akkor azt biztos meg kell rángatni, megkóstolni, megszagolni, felpróbálni, és lehetőleg 16x leejteni. Úgyhogy nekem általában nincs kedvem ékszereket felvenni, maximum fülbevalót, mert abban bízom, hogy azt a legnehezebb megkaparintani, a kíváncsi mancsoknak.

Mint majdnem minden anyukának (valjátok be Ti is), az egyik kedvenc időtöltésem – üres perceimben - , hogy szebbnél szebb babaholmikat, kiegészítőket, dekorációkat nézegetek. Szeretem azokat, amik megfizethetőek, variálhatóak (vagy eleve az elképzeléseimnek megfelelőek), és valahol az Anyuka kedvében is járnak amellett, hogy a babának megfelelnek. Így találtam rá teljesen véletlenül a Fl’Art-ra! A rövid bemutatkozásban ez állt: “Szilikon rágcsaékszer mamának, babának.” Vajon mi lehet ez? Fel is keltette az érdeklődésemet, és nem csalódtam, sokkal több, mint ami első olvasatra látszik!

A Fl’Art ékszereket, egy magyar anyuka készíti saját kezüleg. BPA mentes, orvosi szilikonból, olyan zsinórral, amit a babák nem tudnak elszakítani. Antiallergének, víz-, hő-, és törésállóak. A szívárvány összes színéből lehet választani (szó szerint!), kérhetünk saját elképzelés alapján, vagy egy már elkészült, de első-látásra-szerelem terméket is!

A következőképpen néz ki a dolog: lehet kérni Mami karkötőt, Mami nyakláncot, mindkettő a fenti leírásoknak megfelel (szóval teljesen bababiztos). Divatos, vagány színekben, összeállításokban, sőt még formákban is! Azt gondoltad, hogy a gyöngykarkötő csak egy unalmas golyófüzér?! Erre mi sem cáfol rá jobban, mint a Fl’Art ékszerek! Ezeket az ékszereket az anyuka bármikor viselheti, a baba pedig bármikor “ráugorhat”. Mivel szilikon, ezért ha nyálas, koszos lesz (aminek elég nagy a valószínűsége), csak simán mehet a csap alá, egy kis szappant neki, és lehet is folytatni a dolgunkat onnan, ahol abbahagytuk.
Gyönyörű, és trendi színeket kínál számunkra a készítő, Flávia. Pontosan ezért nem kell azt gondolnunk, hogy valami idétlen ékszernek mondott “gyerekjátékkal” kell rohangálnunk. A mostani készletben megtalálhatóak a pasztel színek, a menta, babakék, fehér… És csak hab a tortán, hogy megérkeztek a szilikon betűk is! Ennek segítségével még személyesebbé tehetjük ékszerünket – mondjuk ha a kisbabánk neve is bele van fűzve karkötőnkbe, vagy nyakláncunkba.

A gyöngyök között vannak szív formájúak, hatszögek, kockák, hosszúkás formájúak … Tényleg széles a választék.

Apropó formák! Mi az, ami az egyik legkiválóbb módon fejleszti a kisbabák, gyermekek látását, finommotorikus készségét? Nem más, mint a különböző formák, és színek – amiket még ráadásul büntetlenül meg is lehet rágcsálni.

Ezekután senki nem mondhatja, hogy nem lehet egy dolog divatos, hasznos, és fejlesztő is egyben!

Ha már itt tartunk, akkor egy újabb terhet vesz le az Anyukák válláról: miközben a piacon, vagy a városban rohangálunk, nem biztos, hogy feltétlenül 32x el kell énekelnünk a ‘Süss fel napot’, ahhoz, hogy csemeténket elszórakoztassuk, a vásárlás fárasztó megpróbáltatásai között. Akár babakocsiban van, akár magunkra kötjük, tökéletes szórakozást nyújt a Fl’Art ékszerek mindegyike!

Ha valaki mégsem szeretne ékszert, nem kell elkeserednie, és lemondani a Fl’Art nyújtotta élvezetekről! Ugyanis megtalálhatóak a marokláncok, csiptetős babrafüzérek, amik non-stop a gyereknél lehetnek.
Nálunk nagyon jól bevált, Panka nagyon szereti, mert nemcsak szuper kedves, hanem a fogzással járó kellemetlen viszkető érzésen is segít – pontosan olyan puha és egyszerre kemény, mint amilyennek lennie kell. (Ha valaki kételkedne, kipróbáltam J) Mióta két kislányunk van, azóta nagyon szeretem, ha valaki már eleve úgy gondolkodik, hogy tervezésében számításba veszi, azt is, hogy senki ne maradjon ajándék nélkül. Úgyhogy Lara is kapott egy szilikonkarkötőt, természetesen olyan színekben, mint amilyenekből Panka “babrafüzére” készült.

Egy szó, mint száz próbáljátok ki Ti is, mert nekünk annyira bejött, hogy azt gondolom nem hiányozhat egy Anyuka ékszeres dobozából sem!


Nézelődni, rendelni: facebook.com/fl’art szilikonékszer



komment

Openbag: nincs többé dideregve alvó kisgyerek

2016. március 06. 09:07 - Bolvária Blog


Melyikünk ne emlékezne arra, amikor drágaságunk először aludta át az éjszakát?! Áh, fantasztikus érzés!
Azonban a szokatlan érzés miatt, az édesanya vagy ijedten kiugrik az ágyából, hogy vajon minden rendben van e, vagy éppen édesdeden alszik, mint utoljára a nyári szünetek ideje alatt, amikor középiskolás volt.
Nem nagyon találkoztam még olyan édesanyával, aki vonakodott volna kihasználni ezt a hihetetlen (és reméljük gyakran visszatérő) eseményt.
Az átaludt éjszaka nyugalmát, megzavarhatja hogyha tudjuk, hogy a gyermekünk nemhogy egyfolytában forog össze-vissza, hanem gyakorlatilag bejárja a kiságya minden egyes zugát, lehetetlen pozíciókat felöltve. A kisgyerek alvási szokásai között nem szerepel a ‘betakarom magamat, ha lecsúszik a takaró’ fejezet.
Nálunk sajnos Lara, már nagyon sokszor fázott meg így. Hiába mentem be hozzá az éjszaka kétszer-háromszor is, hogy betakarjam, mire visszaértem (értsd: beestem) az ágyamba, addigra tuti átfordult, és volt takaró, nincs takaró.
Mikor még nem tudott felállni - de már bőszen ficánkolt alvás közben – hálózsákban aludt. Pedig mennyire vonakodtam tőle az elején?! Hamarosan azonban, az egyik legmegbízhatóbb “anya-segítő” lett. Nyugodtan átaludhattam az éjszakát, mert tudtam Lara nem fázik meg.
Viszont, amikor átkerült a ‘nagylányos’ ágyikóba, ahonnan kimászhatott, tudtam, hogy le kell mondanom erről a segítségemről. A hálózsák fogalma, már nem anya átaludt éjszakájával volt egyenlő, hanem az ágyból kimászott gyerek hatalmas eleséseivel.
Még a terhességem alatt kaptam egy jó kis kuponfüzetet a védőnőtől, és eszembe jutott, hogy ott láttam, erre is van megoldás! Elő is kerestem, és megtaláltam az Openbag-et!
Az Openbag egy alul nyitott hálózsák, ami a hagyományos hálózsák előnyeit ötvözi, a nagy-kislányos igényekkel! Tökéletesen védi a baba egész testét, mégis a kislábak lehetőséget kapnak a kora reggeli ágyból kimászós-szaladgálós-pizsamában játszós teendőkre.
Az Openbag hálózsák, egy magyar anyuka kreatív elképzelése, és munkája alapján született meg. Nagyon szeretem benne, hogy érezhető rajta, az hogy nagy gonddal, hús-vér édesanya által született meg. Mindezt igazolja – azontúl, hogy kiváló ötlet – az anyagválasztás minősége, ugyanis 100% baby pamut textíliákat használnak, és a kellemes meleget biztosító töltet, pedig 100% antiallergén poliészter. Mindegyik hálózsák ujjatlan kialakítással lett elkészítve, ezzel elkerülve a túlmelegedés veszélyét. De mindennek tetejében, lehet választani vékonyabb nyári, és vastagabb téli típus közül. Nekünk a vastagabb van, de ez is pehelykönnyű! Melegen tartja Larát anélkül, hogy nehéz, kénylemetlen lenne.


Az Openbag zsákok különböző méretekben érhetőek el. Egészen újszülött kortól, hét éves korig élvezheti a baba, és a mama is - ha már úgyis rabul ejtette a szülők szívét. Az újszülött kialakítás, a váll résznél bővíthető, és alul pedig opcionálisan zárható patenttel van felszerelve.
Ha már mindenféle technikai kütyüt elnevezünk ‘okosnak’, akkor miért ne lehetne egy hálózsák is okos?!
Az mindenképpen elmondható, hogy az Openbag egy okos megoldás azoknak az okos szülőknek, akik szeretik nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül végig aludni az éjszakát. Ezzel együtt pénzt is megspórolva, ugyanis ezektől a hálózsákoktól nem kell néhány hónap után megválni, hosszú ideig partner lehet a biztonságos, kényelmes alvásban.

Ha szeretnétek Ti is megnézni, akkor látogassatok el a: https://www.openbag.hu/ oldalra.





komment

Amikor támad a hiszti

2016. február 27. 08:34 - Bolvária Blog

Őszintén be kell vallanom, hogy még nem voltak gyerekeink, határozottan azon az állásponton voltam, hogy ha egy gyerek hisztizik, az biztosan a szülő mulasztása.

Miért nem fegyelmezi? Biztosan elkényezteti, vagy éppenhogy nem figyel rá. Nincs hiszti, sem akarat korszak, csak akkor, ha valaki elrontott valamit…


Hááát most ezekre a gondolatokra visszaemlékezve szörnyen érzem magamat!

Pont a saját gyerekem rácáfol erre a fentebb leírt álláspontra! Larával mindig is rengeteget foglalkoztam, időt és energiát nem spórolva. Gyakorlatilag 3 hónapos kora óta mindennap olvasok neki könyvet (vagy legalábbis megnézegetjük, beszélgetek róla neki). Nem rég kezdhetett el mesét nézni, és azt is csak megszabott ideig, úgy, hogy közben ha valami kérdése van, akkor megbeszéljük a látottakat. Szóval elhanyagolva, egyáltalán nem volt sosem. Elkényeztetve sem, hiszen mindig  rászóltunk, amikor olyat csinált, amit nem szabad. Azonban fölöslegesen nem szekáltuk.

Lara elérte a kétéves kort, egyáltalán nem mondanám engedetlennek, sem "rossznak". Viszont határozottan van akarata! Az hagyján, hogy oda van a ruhákért, és ezért mindennap szoknyát kell ráadni …  Ezt azzal magyarázza, hogyha bármikor napközben ‘táncizni’ szeretne, azt csak szoknyában lehet. És nem érti, én miért nem értem, hogy a ‘táncizáshoz’ bármikor megjöhet a kedve... Rendben, ezen általában egy jót mosolygok. Végülis azzal senkinek nem árt, ha szoknyában van. Ráadásul nem hiszek abban, hogy el kéne folytani a gyerekekben minden egyes ötletet. Szeretem, ha vannak önálló ötletei, gondolatai. Ez kreatív, és rendkívül életvidám dolog! Ráadásul azt szeretném, ha partnerként, barátként is tekintene rám, nem csak úgy, mint az anyjára.


Muszáj egy picit a hiszti mögé látni, és megérteni amennyire lehet… Ez nehéz dolog, mert egy torka szakadtából sikító gyerek kétvállra fekteti a meglepett szülőt. Ez annyira leblokkolja a drága szülőt, hogy hiába van valakinek 8 diplomája, nyelvvizsgája, hiába ügyvezető igazgató. Egy kétéves simán ki tudja zökkenteni, a legnagyobb entellektüelt is.

Nem elég, hogy tehetetlennek érzi magát a gyerek viselkedése miatt. RÁADÁSUL legalább ezer szempár figyeli, és mindenki a lehető legelítélőbben csóválja a fejét: Kellett ennek gyerek? Ráadásul kettő?? Ez még nagyobb terhet ró a már így is tehetetlennek tűnő szülő vállaira.

Ez, esetünkben sem volt máshogy… A héten a szokásos nagybevásárláson volt a sor. Ez önmagában is hatalmas kihívás, mert valakinek mindig van valami gondja –éhség, fáradtság, unalom … Meg is értem, de egyszerűen bevásárolni muszáj.

Vannak szupermarketek, ahol azok a kis cuki, mini bevásárolókocsik is vannak, és a gyerekek a szüleik mellett tolhatják, mintha ők is nagyok lennének.

Most úgy alakult, hogy Lara nem tudott a nagy bevásárlókocsi ülésébe beülni, ezért gondoltuk, hogy milyen jó ötlet, ha használja a kis bevásárlókocsit. Egészen ügyesen battyogott mellettünk egész idő alatt. Raktunk az ő kocsijába is egy két dolgot, ami nagyon büszkévé tette. Amikor a kasszához értünk, ő is szépen kipakolt a kocsiból. Ezelőtt a mutatvány előtt, már próbáltam a tudtára hozni, hogy lassan vissza kell vinni a kocsit a helyére, a bejárathoz. (…) El is érkezett a pillanat: kocsi a helyén, gyerek a földön fetrengve üvölt. Jááj, de nem szeretem ezt a szitut. Az emberek kíváncsi tekintete meredt ránk. Most vajon, mi fog történni?? Ez számomra is kérdés volt. 

Korábban már végig zongoráztunk minden lehetőséget, amit még szüleink, nagyszüleink tanácsoltak: határozottan rászólni, fakanállal fenyegetőzni, nem észrevenni… Volt még egy a tarsolyomban, méghozzá az ölelés! Emellett nyugodtan higadtan mondani neki, hogy mi történik. Nálunk ez utóbbi válik be a leginkább – azt hiszem. Körülbelül fél perc mire hat. Legalábbis itthon…

Úgyhogy nagy önbizalommal nekigyűrkőztem, és bevetettem az otthon melegében már olyan jól bevált praktikát: magamhoz öleltem, és elkezdtem neki mondani, hogy “itt kell most hagyni a bevásárlókocsit, hogy legközelebb ha jövünk, akkor újra tudjad tologatni. Mert ha nem hagyjuk itt, akkor sajnos nem fogod tudni máskor használni.” Erre a gyönyörű beszédre mondták azt régen a szüleink, hogy falra hányt borsó. Teljesen mindegy volt mit mondok, ő csak torka szakadtából ordított, szertorna mutatványokat hajott végre a karomban, miközben visszasétáltam vele a kasszához. Túlzás nélkül minden idősebb hölgy fejcsóválva nézte tankönyvbe illő alakításunkat, én meg égtem. De nagyon.

Már alig vártam, hogy az autóhoz érjünk, és végre elbújhassak minden kedves élelmiszervásárló elől. Mindenki beszállt, motor beindít, Lara alszik.


Egész úton azon gondolkoztam, vajon mit rontottam el? Végül arra jutottam, hogy semmit. Egyszerűen fáradt volt, és azt ami tartotta benne a lelket, hogy ne essen össze vásárlás közben, elvettem tőle. Azzal, hogy elkezdtem volna vele kiabálni, vagy ehhez hasonló, nem ért volna el többet, csak inkább olaj lett volna a tűzre. Ő még csalódottabban ordított volna, én még idegesebb lettem volna, aztán pedig a bűntudat mardosott volna, miközben látom ahogyan fáradtan összerogy az autósülésben.

Nagy kihívás ilyenkor higgadtan gndolkozni, cselekedni. Nekem sem megy mindig, pedig nagyon igyekszem. Egyszer azt olvastam, hogy a nevelésben az igazságosságnak, és a szeretetnek kell kéz a kézben járnia. Mert ebben az esetben nem lesz az ember túl szigorú, de túl engedékeny sem. Nagyon szeretem ezt a gondolatot, és próbálok ezen az útvonalon menetelni, mert ez teszi lehetővé, hogy szívvel és ne (csak) fejjel neveljünk.

 

Hajrá Mamik, ezen a korszakon is túl leszünk!




komment

A mi babakonyhánk – receptkönyv ajánló

2016. február 21. 14:30 - Bolvária Blog

Szülőként mindannyian tudjuk, hogy gyermekünk táplálását még a szomszédaszony is árgus szemekkel figyeli. Ha csemeténk túl sokáig szopizik az a baj, ha nem szopik az a baj, ha mindent eszik az a baj, és ha nem akkor az.
Ez gyakorlatilag egy olyan kör, amibe az ember belekerül, de kimászni sohasem tud belőle. Egyezzünk meg abban, hogy biztosan lesz mindig olyan, aki szerint rosszul csináljuk a dolgokat.

Igazából bármennyit olvastam a dolog után, sohasem találtam két megegyező véleményt. A mi szüleink, nagyszüleink (és az ehhez a korosztályhoz tartozó gyermekorvosok is!) sokkal “könnyedebben” vették a hozzátáplálás kérdését.

Az első falatokat nem a bioboltokból rendelték be, és mégsem volt ennyi allergiás ember, mint amennyivel mostanában találkozunk. Ha őszinte akarok lenni én sem vagyok egy nagy “biomániás”. Szeretem az egészséges étkezést, de fontos, hogy az észszerű is legyen (tehát nem hihetetlenül “steril”).

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de egy idő után azt gondolom, nem olyan könnyű újabbnál újabb fogásokkal előállnunk gyermekeink számára, saját kútfőből.

Én személy szerint, nagyon szereten a receptkönyveket, teljesen másnak látom, mintha csak “ráguglizok” egy egy ételre. Jó átlapozni, nézni a szép fényképeket, elolvasni az író főzés közbeni (el)kalandozásait. A friss nyomda-szag mellett, szinte az ételek illatai is megelevenednek. Nem beszélve arról, hogy megbízhatóbbnak tűnik, mint egy olyan recept, amit valaki csak feltöltött a világhálóra.

Úgyhogy bementem a Libribe, és körülnéztem a babaétrendekkel foglalkozó könyvek között. Ajánlásra találtam is egyet, ami 200 egyszerű és egészséges étellel foglalkozik, 0 és 3 éves kor között. Ez tökéletes választásnak tűnt!



Az író több gyermekes anyuka, aki szintén átélte milyen az étkezés kialakításának tökéletlen világában tévelyegni. Ebben való eligazodásban próbál segíteni, a 16 év alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatai alapján.
A könyv öt fejezetből áll, az elsőben néhány alapelvvel kezdi (vitaminok, ásványi anyagok, allergének, esetleges eszközök az étele elkészítéséhez …).

A továbbiakban is ad tippeket, tanácsokat, miközben a végeláthatatlan recept-variációk között szemezgetünk.

Nagyon tetszik, hogy mindegyik recept mellett van egy mosolygós, és egy szomorú fej, így a szülő meg tudja jelölni, melyik aratott veretlen sikert a gyerekek körében, és melyik nem. Illetve azt is jelöli, ha valamelyik étel le is fagyasztható. Külön táblázatban ötletet is ad a heti étrendhez, ennek segítségével a menüsor összeállításán sem kell nagyon gondolkoznunk.



Ami kifejezetten örömmel töltött el, az az, hogy hihetetlenül sokféleképpen  variálja az ételeket, ízeket! Vannak benne húsok, halak, tészták, rizses ételek, és természetesen zöldségek, gyümölcsök izgalmas kombinációi.

Hangsúlyos, hogy ahhoz, hogy egy étel egészséges legyen, nem feltétlenül kell unalmasnak is lennie!

Erről tanúskodnak például az alábbiak: Annabel finom marhaburgere (ez persze nem az újszülött korosztálynak), almás csirkehúsgolyók, jégnyalókák friss gyümölcsből, variációk bundáskenyérre, lazac sárgarépával és paradicsommal …

Nem írnám le mind a 200 receptet, csak szerettem volna kedvet csinálni Nektek (Nekünk) szülőknek, akik szeretnek a konyhában kreatívkodni – főleg úgy, hogy az író garantálja, nem kell sok időt a konyhában töltenünk az egyes ételek elkészítésével.


Receptkönyv írója, címe:


Annabel Karmel: Babaétrend (200 egyszerű és egészséges étel gyermekünknek, 0-3 év)

komment

Felhő kendő

2016. február 05. 23:13 - Bolvária Blog

Ülj le a padra …
Élvezd a napsütést…

Etesd meg, öleld magadhoz…

Altasd el benne, és takargasd be kisbabádat!



 

Eddig minden alkalommal, amikor bemutattam Nektek egy-egy helyszínt, terméket, csak olyanokat választottam ki, amik minőségiek, fejlesztik vagy éppen ápolják a babát, vagy akár klassz élményt nyújtanak.
Nagyon szeretem, amikor egy termék hasznos a babának, vagy a mamának, de leginkább azt, amikor mindkettőnknek egyaránt jó!


Most pontosan egy ilyen terméket szeretnék megosztani Veletek, a neve: Felhő  kendő.

Nagyon közel áll a szívemhez, hiszen kifejezetten azon dolgoztak a készítők, hogy segítséget nyújtsanak a kisbabás anyukák számára. A Felhő név is erről árulkodik, hiszen ez a rendkívül puha tapintású kendő, lágyan öleli körül a babát, és az édesanyát is.

Anyaként tudjuk, hogy sok esetben olyan mértékű farkas éhség tör rá a kisbabánkra, mintha már legalább három napja nem evett volna (nem pedig három órája).

Ez néha a legkényelmetlenebb helyzetekben fordul elő (utcán, parkban, kávéházban, tengerparton …), amikor az anyuka, szinte elszégyenli magát, és valami borzasztóan kényelmetlen helyen meghúzódva, gyorsan megetetni az éhségtől teljesen kétségbeesett gyermekét.

A Felhő szoptatós kendőnek pontosan az a célja, hogyha szükséges, akkor bárhol, bármikor diszkréten, sőt stílusosan megszoptathassuk a kisbabánkat. Nagyon tetszik benne az is, hogy habár szoptatós kendő, tökéletes azok számára is, akik valamilyen oknál fogva nem szoptatnak, hanem cumisüvegből etetik kisbabájukat, de mégsem szeretnének lemondani az összebújás örömteli élményéről! A Felhő kendő tökéletesen biztosítja ezt a meghitt összekucorgást! Emellett a kíváncsiskodó kisbabák anyukájának is segít, hogy ne állandóan a forgolódással, nézelődéssel kelljen “megküzdeni”, hanem egy kis időre kizárják a külvilágot, anélkül, hogy el kéne zárkózniuk.

Ha már említettem a stílusosságot, akkor ezt mi sem igazolja jobban, hogy a Felhő kendő nemcsak egy szoptatós kendő, hanem divatos sál is egyben!

A szoptatás így a lehető legegyszerűbb, hiszen  nem muszáj elpakolni a kendőnket, hanem büszkén viselhetjük a nyakunkban úgy, hogy az közben egy nőiesen vagány kiegészítője gondosan összeállított outfitünknek.

Multifunkcionalitása mellett pedig, egy újabb érvként szolgál, hogy a kendőben szuperul bepólyázhatjuk újszülöttünket az első pár hétben, ami megnyugtatásul szolgál a kisbabának. Később pedig, a meleg nyári babakocsis séták alkalmával (jaj de várom már!), a lehető legjobb takaróként funkcionál, tökéletes légáteresztő képességének köszönhetően.

A Felhő kendő elképesztően rugalmas, hiszen a készítők a legnagyobb gonddal választják ki az anyagot, a tökéletes kényelem érdekében. Anyagösszetétele viszkóz és elasztán, ami első olvasatra ijesztően hangozhat, a pamuthoz szokott füleknek. Úgyhogy álljon itt egy rövid ismertető, mik jellemzik ezt az anyagot:

- A viszkóz természetes alapú mesterségesen előállított szál!

- Ebből az anyagból készült ruhák finomak, rendkívül puhák, így viseletük kellemes a bőrnek - meleg és hűvös időben egyaránt!

- Nedvszívó képessége - bármilyen hihetetlen – jobb, mint a pamuté!

- Tökéletesen légáteresztő!

A Felhő szoptatós kendő 360 fokos takarást biztosít, így nem áll fennt az a veszély, hogy bárhol is kilógjon a derekunk, hasunk - kellemetlenül érezve magunkat.

Háromféle méretből választhatunk: S (80 cm), M (100 cm), L (120 cm) - ezek a méretek a hosszra vonatkoznak.

Azt, hogy honnan tudjuk melyik számunkra a legideálisabb, a vállunk tetejétől a popsi aljáig mért hosszal határozhatjuk meg. Amelyik a legközelebb áll a megadott számok egyikéhez, az lesz a legmegfelelőbb számunkra.


Azt gondolom, ez egy különleges termék, hazai készítőktől, amire minden kismamának szüksége van, a hétköznapok komfortosságának elősegítése érdekében.

Szeretem azokat a termékeket, amiket ha egyszer megveszek, akkor hónapokig, – sőt több gyermek esetén - évekig hasznos segítségeim!


Osszátok meg minél többen, minél több helyen, hogy a lehető legtöbb anyukához eljusson, hogy ők is élvezhessék (kisbabájukkal együtt) a Felhő lágy ölelését. 



www.facebook.com/felhokendo
















komment

Vlog: Karácsonyi Csoki Chips

2015. december 24. 17:53 - Bolvária Blog

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek! :-)
A tavalyi évben mézeskalácsot készítettünk Larával. Akkor csak fényképek készültek, idén azonban videót készítettünk. Aki ismer, tudja, hogy szigorú vagyok az édesség terén, viszont egy évben egyszer-kétszer, azt hiszem megengedhető egy kis lazaság ezen a téren is. És ha már lúd, akkor legyen kövér... :-D
Fogyasszátok egészséggel! :-)









komment

Anyaság avagy, miket tapasztal meg az édesanya nevű egyed, a homoMUTHERens

2015. november 28. 08:10 - Bolvária Blog

Alvás
Nagyon szeretek aludni! Nagyon szerettem aludni…

Az alvás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

Meseolvasás közben hamarabb alszol el, mint a gyerek.

Mikor jobban vágysz EGYBEN 6 óra alvásra, mint egy nyaralásra Bora Boran.

És, ha véletlenül sikerült 4 órát úgy aludni, hogy egyikük sem keltett fel, akkor tuti felkelsz, hogy megnézd jól vannak e.

Sokszor csodálnánk őket alvás közben, de megreccsen a padló, és mindenki felébred.

Amikor nosztalgiázol, és az ifjabbkori (nem ifjúkori! Hiszen mi anyák, sohasem öregszünk) pizsamapartikra gondolsz, de csak az alvást tudod felidézni.

Mikor napközben egyszerre alszanak el, de te a reményt is feladod, hogy lefeküdj, ugyanis ahogy lefekszel tuti, hogy a szomszédszobából azonnal meghallod: “Anyaaa!!!!!!!!!!”


Szépítkezés

Számomra örök emlék marad, hogy anyukám mindig illatos volt, és mindig is nagyon ápoltak, puhák voltak a kezei. Amikor visszagondolok az ovis, vagy általános iskolás ünnepségekre, akkor minden édesanya hihetetlenül szép és ápolt volt, mindig mosolyogtak. Mint, akik a napjuk nagy részét a fürdőszobában szépítkezéssel töltötték - persze miután jól kialudták magukat. Igazából, hogy is van ez?

A tisztálkodás, szépítkezés fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

A kényeztető esti fürdőzések egy villámgyors zuhanyzásban merülnek ki – és közben folyamatosan gyereksírást hallasz, még akkor is ha nem sír senki.

Mikor a hajmosást egy kivételes wellness szolgáltatásnak látod.

A sminkelés egy hidratáló arckrém feldobásából áll, miközben a másik kezeddel, a kislányodat húzod ki a sminkcuccokkal teli fiókból.

Amikor a körömlakkozás már csak egy álomkép a múltból – ha lenne is időm felkenni, megszáradni már úgysincs ideje.


Takarítás

Rendmániásnak egyáltalán nem mondom magamat. Viszont azt szeretem, ha alapvetően tisztaság van. Ebben azért kellett lazulni, miután Lara elkezdett szilárd ételt enni…

A takarítás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

Az etetőszék 2 méteres körzetében morzsákból, és egyéb törmelékekből egy kisebb falu közössége jól tudna lakni.

Igen, valóban hiba volt szőnyeget tenni az etetőszék alá.

A szilárd táplálék bevezetésével, olyan részeit ismered meg a gyereknek, amiket eddig nem is láttál, ugyanis az ételből a legeldugottabb helyekre is jut.

Lehet úgy enni, hogy több étel van a földön, mint amit a tányérba beleraktál.

Egyszerűen a legjobb barátnőd a vanish szappan lesz - és a legádázabb ellenséged a motorral járó random-szerűen (értsd szigorúan alvásidőben) csengető postás.

Mikor rájössz, hogy nem elég a szennyestartó! Egy külön szoba kellene a piszkos ruháknak, annyi van.

A látvány, amikor a férjed nem tud a kanapé közelébe menni a sok vasalnivalótól.

Amikor végre tudsz porszívózni, és közben a gyerek azzal játszik, hogy óriási mosollyal félpercenként kikapcsolja.

Miért gondolja azt minden gyerek, hogy a tiszta tükör finom ízűvé is válik egyben??


Sportolás

Mert sportolni jó, és hasznos. A gyerekek léte, mozgolódása a lakásban már önmagában felér egy edzéssel. Ha pedig halmozzuk az élvezeteket, és valóban elkezdünk edzeni a nappaliban, akkor azt tuti, hogy a gyerekek is élvezni fogják.

Erős karok, erős comb, jó reflexek.

A sportolás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

Bármikor, amikor elkezdek edzeni az egyik gyerek tuti rám ül közben. Ha nem rám ül, akkor mászókának használ. Ja, és azért csak az egyik gyerek, mert a másik még nem tud menni.

Mikor éppen olyan gyakorlatot végzel, amihez nem kell a kezed, akkor tuti, hogy kapsz valami feladatot. Nálunk a lábizomtornával, a legovárépítés a párhuzamos “feladat”.

Nincs is jobb, mikor szoptatás közben, a nagyobbik gyerek csúszdának használja a lábaimat (vagy ugrálóvárnak, ha be vagyok takarózva).

Amikor cumisüvegből itatom a kicsit, akkor biztosan, hogy a nagyobbik lányomnak AZONNAL copfot kell csinálnom, vagy fellapozni egy könyvet, vagy a lego babát beleültetni a babakocsiba (…), így az orrommal szoktam a cumisüveget megtámasztani.

Emaitt a nagyobbik lányom, azt hitte, hogy a kistesót így kell megitatni, és ő is odadugta az orrát a cumisüveghez…


Életmód

Óóó azok a drága hétköznapok…

Az egyszerű hétköznapok fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

A hét egyik legnagyobb küldetésének, kétségkívül a nagybevásárlás ígerkezik. Mert ilyenkor két gyerekkel kell 3 órat úgy túlélni, hogy egyikük se legyen éhes, álmos vagy éppen ne akarja haza vinni a fél boltot. Amikor cserélünk a férjemmel, és ő tolja a babakocsit, én pedig a bevásárlókocsit. Természetesen automatikusan azt is elringatom. Ismerős?

Egy hasfájós napot túlélve rájössz, hogy Bear Grylls egy amatőr kiscserkész hozzád képest.

Egyértelmű jele az anyaságnak, ha meglátsz az utcán egy katicabogarat vagy csigát, és semmi más nem jut eszedbe, mint a Bogyó és Babóca – és még a késztetés is elég erős ahhoz, hogy hangosan el is kezd dúdolni a főcímet.

Kedves dolog, mikor a gyerekorvosnál azzal nyugtatom a gyereket, hogy a doktornéni nem bánt, ő pont ugyanolyan mint a Bagolydoktor (ezekután nem kérdés, hogy a doktornő soha többé nem akar látni).

Tipikus anya vagy, hogyha selejtesnek gondolod azokat a hotelokat, ahol nincs gyerekmedence, és legalabb egy csúszda.

Mikor nemcsak a gyerekeknek csomagolsz váltóruhát, hanem magadnak is.

Amikor még el sem indultunk, de már lebukiztak.

Ismered az érzést, mikor négy darab háztartási keksszel elvagy délig (vagy másnap délig…)?

Amikor úgy fürdetem a kisebbiket, hogy közben a nagyobbik 300-szor a lábamra lép, mert ott toporog, hogy vegyem már észre, ő akar következni. És mikor feladja: ruhástul beszáll a kiskádba az újszülött mellé.

Érdekes tapasztalat, amikor a legragadósabbnak már nem a pillanatragasztót tartod, hanem a lecseppent anyatejet.

A gyerekek valahogy nem érzik, hogy te szeretsz a mellékhelységben egyedül lenni. Hogy mivel tudjuk mi anyák ezt alátámasztani? Pisilés közben irtó dörömbölés az ajtón. Gyanútlanul kikukucskálsz, és a gyerek mosolyogva áll az ajtó előtt 10 könyvvel, és 8 plüss figurával a kezében. Van az a pont, amikor meglepetten ülsz a mellékhelységben, és nem érted mi lehet az oka annak, hogy egyedül tudsz pisilni.

Van, hogy úgy főzök, hogy közben mesét szavalok a nagynak, és a kicsit hordozókendőben a mellkasomon rázogatom. Érdekes látvány lehetek, mikor akkor is rázogatok, amikor már nincs is rajtam a hordozókendő.

Felemelő, amikor egyszerre sírnak az autóban, és a szomszéd kocsiból csak annyit látnak, hogy eltorzult képpel lefejeled a kormányt.

Amikor az esti 1,5 órás filmet, 3 óra alatt sikerül megnézni, mert valaki mindig hív.

De nem ritka, amikor rendszeresen elalszol a film végére. (Vagy amikor már neki sem kezdesz a filmnek).


Szív

Azzal, hogy megszülettetek egy teljesen ismeretlen, csodálatos dimenzió nyílt meg előttem. Habár fárasztó, és olykor olykor nehézkes, semmire nem cserélném azt, hogy anya vagyok, és ők vannak nekünk! Olyan részeit ismerhettem meg a szívemnek, olyan érzéseket, amikről azelőtt nem is tudtam, hogy léteznek.

A szív fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:

Amikor a nagyi elviszi őket pár órára, és én könnyes szemmel integetek az ablakból, mert rájövök milyen más nélkülük a lakás. Az annyira vágyott csöndet, már nem is annyira szeretem.

Nekünk édesanyáknak rá kell jönnünk, hogy sohasem voltunk humorosabbak és kreatívabbak, mint most anyaként, mert ők ösztönöznek minket!

Sokkal, de sokkal több örömöt és nevetést tudnak okozni, mint amennyi bosszúságot a csibészkedésükkel.

Előttük soha nem gondoltam volna, hogy egy pár hónapos baba képes megnevettetni. Sőt azt sem, hogy egy kétévesnek van humorérzéke.

Ha rájuk nézünk, akkor a hihetetlenül szerencsés embereknek érezzük magunkat.

Miután megszületett Lara, teljesnek éreztük a családot. És mikor megpillantottuk Pankát, még sokkal teljesebbnek.

Nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük!


Azt hiszem minden Anyuka nevében mondhatom: Gyerekek, köszönjük, hogy vagytok nekünk! Anyának lenni jó <3 





komment

Kistesó érkezett!

2015. november 06. 20:49 - Bolvária Blog

A kistesó érkezésénél fontos figyelembe venni … Az ideális korkülönbség …  ááá
Ez nem ilyen egyszerű, hiszen minden család egyedi. Bármennyi könyvet is olvas az ember, bármennyire is igyekszik megfigyelni a barátai gyerekeit, nevelési szokásait egyszerűen nem lehet elképzelni, hogy milyen is szülőnek lenni valójában. Egészen addig, még meg nem történik az emberrel.
Míg meg nem történik a csoda. Nálunk immáron másodszorra.
Az öröm, és a félelem talán egyformán kavarog az emberben – habár ezeknek egy részében a terhességi hormonoknak is nagy szerepe van. J
Mikor az első gyermek érkezik, egyszerűen nem tudjuk elképzelni milyen anyák, apák leszünk. De abban biztosak vagyunk, hogy bele akarunk adni apait-anyait!

Egy kistesó érkezése gyakorlatilag ugyanígy – az öröm mellett - izgalmakkal, és aggodalmakkal is jár. Mostmár nem attól izgul az emberlánya, hogy hogyan kell szoptatni, tisztába tenni, fürdetni... Észreveszem-e, hogy lázas, fáj valamije, amikor még nem tud beszélni...
Számomra mostmár sokkal izgalmasabb kérdés volt, hogy hogyan fogom tudni a hétköznapokat menedzselni két gyerek mellett. Vajon bírni fogom-e: nem felejtem-e el, ki mikor kapott (vagy éppen nem kapott) enni? Hogyan fogok egyedül sétálni menni egy egyfolytában szaladgáló másfél-két évessel, és egy mózeskosárban alvó újszülöttel? A gyakorlati kérdések mellett - vagy inkább helyett - még inkább foglalkoztattak az “érzelmi” kérdések. Vajon nem hanyagolom el Larát? Nem lesz féltékeny a kis jövevényre? Hogy lehet két embert ugyanannyira szeretni, ha már az egyiket ismerem, és kimondhatatlanul szeretem?!

A tesó-kérdés nálunk igazából sohasem volt kérdés. Habár mindketten egyedüli gyerekként nőttünk fel, nekünk alapvető volt, hogy nem marad testvér(ek) nélkül az elsőszülöttünk. De belevágni a fentebbi kérdések miatt annál izglamasabb volt. Szerencsére azok az anyukák, akiknek ezeket a “gyalázatos” kérdéseket fel mertem tenni megnyugtattak, hogy a kistestvér érkezése előtt, őket is foglalkoztatták ezek a kérdések, úgyhogy nem én vagyok az egyetlen elvetemült, akiben megfogalmazódtak mindezek.
Nem is igazán magamat féltettem, – habár sejtettem, hogy nem sokat fogom lógatni a lábamat – sokkal inkább Larát. Tudtuk, hogy nagyon jó lesz, ha korban egymáshoz közel nőnek majd fel, és mindig ott lesznek a másik számára. Kezdetben játszópajtásként, később barátként is. Azt is tudom, hogy elkerülhetetlen a testvér-párharc az évek során, ez mégsem bizonytalanított el minket.

Hála Istennek, azt mondhatom, hogy jó hatással volt / van Larára a kistestvér érkezése. Nem féltékeny, és már nagyon szeretne játszani vele. Sokkal önállóbb lett (egyik este még a kishugit altattam, egyedül megvacsározott J ), és sokkal inkább eljátszik egyedül, amikor látja, hogy anya tényleg el van foglalva. Félti, ha orvoshoz viszem, és sajnálja, ha fáj a pocakja. Próbálja vígasztalni minden körülmények között. Amikor a játszótéren valaki közelít a babakocsi felé, ő is elindul, és szigorú tekintettel megjegyzi, hogy: “baba”. Még senkit nem láttam ennél határozottabban, ezt a szót kimondani. Szereti megölelgetni (jó erősen), és megosztja vele a játékait is. Na, és akkor itt álljuk meg egy szóra! Azért senki előtt ne egy idilli kép jelenjen meg, lágy, halk zenével. Ezt a lágy zenét néha megszakítja a hiszti, a fáradtság, és egy egy jól irányzott duzzogás. Hiszen ne felejtsük el, hogy egy hamarosan kétéves, eleven kislányról beszélünk, aki egyedüli szemefénye volt apánka, és anyának.
Szóval vannak fárasztó, húzós napok (például, amikor a picinek fáj a hasa, Lara megfáradt és türelmetlen, vagy éppen kifejezi, hogy neki is van akarata), és vannak hihetetlenül jó napok! Szerencsére, ez utóbbi van túlsúlyban.
Biztos vagyok benne, hogy annak, hogy viszonylag gyorsan, és jól összeszoktak a leginkább az az oka, hogy Ő is Isten ajándéka az életünkben, ugyanúgy, mint Lara. Mégis mi is igyekeztünk mindent megtenni, hogy minél gördülékenyebben menjen a fogadtatás, összeszokás a lányok között.
A nagytesóknak idő kell mire hozzászoknak, hogy más is van, nem csak ők. Illetve, hogy ez a valaki egy jó 20 évig biztosan nem megy el. A következőkben szeretnék megosztani néhány olyan “tippet”, amelyek segítségül lehetnek ebben a folyamatban azoknak, akik kistestvéren gondolkoznak, és akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak. Ezeket az ötleteket alapvetően olyan többgyermekes édesanyáktól kaptuk, akikben maximálisan megbíztunk, és látszik, hogy jól működött náluk is. Fontos, hogy nem egy az egyben vettük át ötleteiket, hanem a saját hétköznapjainkba ültettük be őket. Tehát, ahogyan az első mondatokkal is próbáltam érzékeltetni: “minden család egyedi”, ezért azokat az ötleteket, amelyek esetleg tetszenek, a “saját nyelvetekre” érdemes lefordítani, és úgy kipróbálni beválik-e. 

Tesó-szelídítés lépései
1.) Már a terhesség alatt érdemes hozzászoktatni a gondolathoz a “nagytesót”, hogy érkezik egy pici baba, még akkor is, ha úgy tűnik nem ért belőle még semmit sem. Ezt mi úgy csináltuk, hogy vettünk egy könyvet (Tesó lettem! – erről még írok majd egy későbbi bejegyzésben), és meséltünk belőle neki. Illetve, ha találkoztunk kisbabás ismerőssel, akkor mindig elmondtam, hogy anya hasában is egy ilyen pici baba van. Természetesen ez felfoghatatlan egy ilyen kislány számára, mint amekkora Lara. Úgyhogy minden alkalommal nyugtázta, hogyha anya pocakjában is ilyen pici baba van, akkor az övében is – mutatott a saját hasára. Egyszer volt meglepetés neki, amikor a hasamra hajtotta a fejét, és “valaki” jól fejberúgta bentről. 
2.) Ezek mellett kapott játékbabákat ajándékba, és természetesen ott is volt két kislány, akikről mondtuk, hogy testvérek. Ennél többet, azt hiszem nem tudunk tenni, még az újonc a pocakban lapul.
3.) Amikor hazahoztuk Pankát a kórházból, akkor ő hozott egy kis ajándékot Larának, aminek ő nagyon örült! Azóta az az egyik kedvenc játéka, és mindig elmondja, hogy a babától kapta.
4.) Igyekeztünk, és igyekszünk mindenbe bevonni Larát is, úgy, hogy közben semmit nem erőltetünk. Ha van kedve segíthet fürdetni, nézheti a pelenkázást, és foghatja közben a krémet. Tologathatja a babakocsit, vagy itathatja cumisüvegből a babát… Ha ezekhez nincsen kedve, akkor nem erőltetjük. Lényegesnek azt tartottuk, hogy éreztessük, az ő szerepe elhanyagolhatatlan. Minden segítségnyújtásnál, kedvességnél nagyon meg van dícsérve.
5.) Az egyik tanácsnak azt kaptuk, hogy ne éreztessük Larával, hogy bármi is változott a kistesó érkezésével. Na, ez maga a lehetetlenség!!! Aztán lefordítottam a mi nyelvünkre: “Ne érezze, hogy változott, a Hozzá-való viszonyulásunk!”
Ezt tartom a legfontosabbnak a tesó-szelídítés lépései közül! Ugyanolyan érdeklődéssel nézem azt, amit mutat, még hogyha majdnem elalszom közben. Igyekszem ugyanolyan élvezettel mesélek neki, miközben etetem a kisbabát, és ugyanolyan izgalommal építjük fel ezredszerre a lego piacot, vagy a kis tanyát, miközben nem aludtam csak mondjuk 2-3 órát az éjszaka. Akkor is mellette ülök a szőnyegen, amikor a kistesó éppen egy hordozókendőben csüng rajtam. Ugyanolyan izgalommal veszünk részt minden játékban, éppen úgy, mint korábban. Ez néha borzasztóan nehéz, amikor egy húzósabb napon, vagy estén vagyunk túl. Viszont az igyekezetet, és az őszinte szeretetet ő is látja. Így érzi, hogy továbbra is éppúgy érdekel minket mindaz, ami őt izgalomba hozza.
+ És végül, de nem utólsó sorban: nekem hihetetlenül jól esik más, többgyermekes anyukával beszélgetni. Hamar rá lehet jönni, hogy másokat is foglalkoztatnak hasonló - vagy éppen ugyanazok - a kérdések. Nekem nagy segítség, hogy van néhány olyan anyuka barátnőm, akikkel megoszthatom őszintén, mi az ami örömmel tölt el, vagy ami éppen bánt.
A nagy kérdés, miszerint lehet-e ugyanúgy szeretni a gyerekeinket?! (ez engem is nagyon foglalkoztatott!!!) IGEN! Hiszen mindketten a szerelmünk gyümölcsei, mindketten jutalmak. Mindkettőjükre ugyanúgy vártunk, ugyanolyan fontosak. Ráadásul, amikor Panka megérkezett, még inkább teljesebbnek éreztük és érezzük a családunkat! Azt, hogy van ilyen érzés, nem is sejtettem Ő előtte.












komment

Amerikába mentünk, híres mesterségem címere: É-d-e-s-a-ny-a

2015. augusztus 11. 16:04 - Bolvária Blog

Valljuk meg őszintén, hogy mi nők nagyon szeretünk kíváncsiskodni, érdeklődni. Anyaként ez a tulajdnság hatványozódik, hiszen számtalan dolgot tudunk kérdezni egymástól a gyereknevelésen át, a napirend beosztásán túl, a kikapcsolódáson, szépítkezésen át, akár az öltözködésig, minden belefér.

Érdeklődésünknek nem szabnak korlátot, még az országhatárok sem – sőt azt hiszem még jobban felcsigázza a fantáziánkat! Ezúttal, egy olyan fiatal anyukával készítettem interjút, aki Floridában él, főállású anyaként, 4 gyermekével, és férjével.

Most pillantsunk be egy kicsit az ő életükbe, hétköznapjaikba, szokásaikba.


1., Mióta èlsz Amerikàban? Hogyan kerültél ki, hiszen Magyarországon nőttél fel?


Kinga: 6 éve jöttünk ki 2009 végén, amikor a legnagyobb lányom 2 hetes volt.

Férjem itt tanult, itt végzett egyetemet, és lett orvos.

Esküvő után, meg éltünk egy évet Izraelben - aztán kiköltöztünk Floridába, mert itt azért mégiscsak nyugalmasabb az élet egy kicsit. 


2., Akkor csak az első babátok született Magyarországon? Miért jöttetek haza a születésére?


Kinga: Az első lányom Budapesten született. Direkt utaztunk haza szülni, hiszen első gyerek révén - annak ellenére, hogy rengeteg tapasztalatom volt már akkor is kicsikkel - szerettem volna anyukám közelében lenni. Nem is magam miatt, hanem inkább azért, hogy első unokájuk születését szüleim, és testvéreim is közelről megtapasztalják. Élvezhessék a társaságunkat, és segíthethessenek a baba körül.

Szerintem fontos, ha esetleg úgy érezzük nincs is szükségünk lelki - fizikai támogatásra, még akkor is engedjük, hogy szeretteink (szülők, nagyszülők, barátok...) néha néha segítsenek. Így éreztetjuk velük, hogy ők és az ő véleményük is fontos. Hogy az új jövevénnyel nem zárultak ki a világunkbol. 


3., Mennyi korkülönbsèg van a picik között?


Kinga: A négy pici közt, átlagot vonva egy-egy év van. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nyolc hónapos babát, már nagy pocakkal cipeltem és szoptattam.


4., Nem akármilyen feladat lehet, ilyen kis korkülönbséggel született gyerkőcök mellett helytállnod! Hogy nèznek ki a hètköznapjaitok? Miket szoktatok csinàlni?


Kinga: Hétköznapok? Hétvégék? Minden össze van mosódva.

Igyekszem jóval a gyerekek előtt felkelni. Ez mostmár nehezebb, mert a két idősebb lányka (4 és 5 évesek), már korán reggel ébren vannak. Fecsegnek, babáznak, így felkeltik a két kisebbet. Sokszor arra kelek fel hogy húzzák a kezem, hogy süssek nekik palacsintát, mert már olyan régóta fent vannak, és nagyon éhesek.

Reggeli (tv nélkül! Nincs bekötve a tv, csak néha néha dvd-zünk), takarítás, mosakodas, ágyak bevetése. A lányoknak már kötelező ezeket elvégezni. A két kicsi még csak rombol utánuk. 

Ezekután, a két nagyobb egyből megy a tanító nénihez, mert nem fognak iskolába járni, hanem otthon mi, és magántanár(ok) fogja(k) tanítani őket.

Én pedig otthon vagyok a kicsikkel, és megy tovább az örökös “rombolás” utáni összepakolas, felmosas, napi 5-szőr lefürdetes, falak lepucolasa, a 17 hónapos kislányom utáni feltörölgetés (habár már pelenka nélkül van, de vannak azért balesetek). Szóval van elég dolgom, amíg a lányokat a férjem délután 2-3 körül vissza nem hozza. Akkor mind megebédelünk, és köszönet Istennek a délutáni pihenőért, amikor egy órára mindenki lepihen, és én is olvashatok egy kicsit, vagy rendbe tehetem a gondolataim, vagy elmehetek wc-re! 
Floridában későn megy le a nap, és mivel napközben nagyon meleg van nyáron, a kinti programokat mind délután 4-5 után rendezzük, amikor a pihenőnek vége.

Ebben bármilyen buli benne lehet - mozi, könyvtár, uszoda, tenisz, lovas pálya, disney land, barátok, tengerpart, múzeumok - ezt mind négy gyerekkel. Kicsit hektikus tud lenni néha, de a férjemmel már vannak taktikáink. Felkészültek vagyunk minden eshetőségre, és lazák, nyitottak vagyunk, ha változtatni kell (ami nagyon fontos, ha sokgyerekes családról beszélünk)!


5., Beszéltünk arról, hogy nálatok otthon, illetve magánoktatásban tanulnak a gyerekek. Akik nem ezt választják milyen lehetőségeik vannak?Gondolom ott is van bölcsi,ovi? Hàny èves kortól lehet menni? Kötelező valamelyik? Hogyan képzeljünk el egy amerikai bölcsődèt, óvodát?


Kinga: Amerikában az összes államban van privát (fizetős), és állami iskola is. Az óvodának csak az utolsó éve kötelező - azért hogy a gyerekek fel legyenek készítve az iskola első évére. Bölcsődébe, már egészen kiskortól lehet gyerekeket vinni.

A dolgozó anyukáknak van, hogy szülés után három hónappal már vissza kell menni dolgozni. Ezért vagy bölcsődébe adják a babákat (daycare), vagy a tehetősebbek baby sittereket vesznek fel a gyerekek mellé.

A rendszer hasonló, mint otthon magyarországon - reggel kiteszik a gyerekeket , délután felveszik. Van, aki fél napot , van aki egész napot tölt ott. Van, hogy ott esznek, van hogy kinti ételt hoznak, és azzal etetik a gyerekeket (azért például, mert allergiások, kóser étrendet tartanak stb). Elég rugalmasnak mondhatjuk hiszen például van esti program is plusz pénzért, ha a szülők csak később tudjak felvenni a kicsiket.

Illetve mindig vannak egyéb elfoglaltságok, kis sulibusszal viszik őket ide-oda: játszótér, uszoda, múzeum, állatkert - tehát nem ülnek egész nap az óvodában. 


6., Hogyan készitik fel őket az iskolàra? Van valami speciàlis,kiemelkedő foglalkozàs, csoport...?


Kinga: Az óvodákban nem csinálnak semmi speciális foglalkozást. Felkészítésként,  együtt gyakorolnak olyan alapvető dolgokat, mint a számok egytől tízig, betűk, szociális tanulmányok és alapozó etikett. 

Én otthon vagyok a gyerekekkel, ezért sem járatjuk őket óvodába. Szeretek velük lenni, élvezzük az együttlétet, rengeteget utazunk, rugalmas az időbeosztásunk - nincs stressz, és mindenki boldogabb. Emellett nálunk a gyerekek négy nyelven beszélnek, és ha beiratnám őket iskolába, angolul beszélnének velem is, és elfelejtenék a magyart, hébert, és az orosz nyelvet. A nyelvtudás számomra mindennél fontosabb. Határtalan lehetőségeket hoz, párokat csatol össze, és alapít családokat, sikeres cégeket, és nemzetközi kapcsolatokat rendez el. Arról nem is beszélve, hogy a nagyszülőkkel, nehezen menne a kommunikáció angolul, a magyar részről.


7., Te hogyan szoktàl foglalkozni velük? Magad szoktàl kitalàlni nekik feladatot, vagy van valami "taneszköz"?


Kinga: Mivel egész nap együtt vagyok a gyerekekkel, nagyon fontos hogy élvezetes legyen számukra, sőt számomra is az együttlét. Festünk, írunk, olvasunk, számolunk, sétálunk, felfedezünk, táncolunk, énekelünk, sportolunk - élvezzük a gyerekkort!

Nem a sok játék a fontos, hanem a képzelőerőd! Kis kavicsokkal is el lehet játszani órákig, palcikákkal vagy kagylókkal számolni, faleveleket gyűjteni, és festeni.

Fontos, hogy mindenbe vonjuk bele a kicsiket. Ők velem együtt főznek, együtt pucoljuk a krumplit, együtt cipeljuk a bevásárlózacskókat, együtt mosunk, szárítunk,  és pakolunk ruhákat. Felsöprünk, porszívózunk, pelenkázunk, még akkor is, ha nekik még nehezen, vagy egyáltalán nem megy. Fontosnak érzik magukat, és büszkék amikor megdicsérjük őket! Mindezek mellett megtanulják, hogyan kell elvégezni ezeket a nélkülözhetetlen feladatokat is.

Nálam mindig is fontosabb volt az, hogy a gyerekeimből Istenfélő, és jó embert neveljek. Az hogy valaki szorgalmas, intelligens, kedves, munkaszerető számomra többet ér, mint önmagában a nagy intellektuális tudás. Attól hogy valaki orvos, vagy ügyvéd még nem biztos hogy jó ember, sőt lehet, hogy egyenesen hazug vagy csaló- vagyis számomra egyenlő a nullával.

Otthonról, és magántanárral tanítjuk őket, és mindezek mellett pedig különböző csoportok tagjai, pl úszás, festés és zene. 

Visszatérve a kérdésedhez, nálunk a legfontosabb taneszköz: a türelem, és szeretet - a többi meg majd jön magától! 


8., Hogyan tudod ennyi gyerek mellett ellàtni az otthoni feladatokat? Van esetleg valami segitsèged?


Kinga:Ahogyan már említettem, a gyerekekkel együtt csináljuk az otthoni munkát. Néha nehezebb, mintha egyedül csinálnám, de mivel őket is bevonom a dologba, így a két nagyobb lányom már például rengeteg "munkát" egyedül is el tud végezni.

Saját szobájukat már nekik kell kitakarítani, ruháikról ők gondoskodnak, ők hajtogatják is össze. Tudják, ha nincs rend, megy a sok játék, és ruha a földről be a zsákba, és visszük a nélkülöző gyerekeknek. Egy párszor már kiürült a szekrény, ezért megtanulták, ha nem vigyáznak arra amit kaptak, elvétetik tőlük, és azoknak adatik akiknek nincsen. 

Nincs segitsegem, csak a férjem, és a gyerekeim. 


9., Itthon nagyon megoszlik a közvélekedés a családalapításról. Legfőképpen abban az esetben, ha fiatalokról van szó, és az édesanya örömmel marad otthon a gyerekekkel. Mennyire megbecsült Amerikában az, ha valaki főállású édesanya, és úgymond "csak" otthon van?


komment

Olivia Natural, avagy a biokozmetikumok is lehetnek izgalmasak

2015. július 26. 22:28 - Bolvária Blog

Nem titkolt szándékom, hogy rendszeresen osszak meg Veletek olyan termékeket (termékismertető, vagy interjú keretében), amik szépek, hasznosak és elérhető áron vannak.
Egyáltalán nem vagyok biomániás, és az egyik legunalmasabb dolognak találtam, hogyha valaki állandóan a természetes termékek híve. Azt gondoltam, hogy az, ha egy termékből kivesszük az úgymond mesterséges anyagokat, akkor az el is veszíti azokat a tulajdonságait, amiért szerettük.
Azonban amióta Lara megszületett, igyekszem több fronton is körülnézni minden területet illetően, főleg amelyek Őt is érintik. Ez alól nem kivételek a kozmetikumok sem, hiszen azok közvetlenül a bőrével érintkeznek.

Kaptunk egy kedves ajándékcsomagot az Olivia Naturaltól, és meg kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam a natúrkozmetikumokat illetően! Termékeik nemcsak kiváló, természetes alapanyagokból készülnek, hanem emellett kínálatukat babaápolási készítményekkel is bővítették, a családosok nagy örömére. Mi a HabBaba szappant próbáltuk ki, ami három összetevőből áll: extraszűz olívaolajból, kókuszzsírból, és a nagy kedvencemből: a sheavajból.

Összetevői nem csak a tisztálkodásban, hanem a bőr hidratálásában is segítenek! A 2 hónaposnál idősebb babáknak, gyerekeknek ajánlják, és akár a kifejezetten érzékeny bőrűek (száraz, ekcémára hajlamosak) is nyugodt szívvel használhatják.
Nálunk klasszul bevált, fürdés után kicsit sem volt száraz a bőre, és a nagy meleg miatt megjelenő kiütéseket is szépen megnyugtatta. Gyorsan feloldódik, habosodik, nem kell belőle sok, így gazdaságosnak is mondható. Bátran ajánlom minden kisgyerekesnek!

A csomagban voltak kényeztető szappanok, olajok és egy shea-vajas körömvirág balzsam. A balzsam szó ne tévesszen meg senkit, ez is a bőr hidratálásáért dolgozik. Mindegyik termékkel elégedett voltam, de ez abszolút kedvencem lett!
Amikor kinyitottam a csomagot, kajánul felnevettem: “Végre elérkezett az én időm is!” Hiszen nagyon fontos, hogy amellett, hogy anyukák vagyunk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy nők vagyunk és feleségek! Ha a bőrünk ápolt, és sugárzik az egészségtől, akkor hiába vagyunk fáradtak, mégis sokkal szebb és igényesebb a megjelenésünk, még akkor is, ha esetleg a gyerkőc mellett kevesebb, vagy talán egyáltalán rendelkezésre nem álló idő miatt, elfeledkezünk magunkról. Ráadásul nagyon fontos, hogy álmaink hercege legalább időnként lássa, hogy még mindig ugyanaz a kecses asszonka él vele, akit hajdanán feleségül vett. :)
Visszakanyarodva a kiindulási ponthoz, a shea-vajas körömvirág balzsam azért lett a kedvencem, mert hihetetlenül jól hidratál! Segíti a bőr tápanyagellátását, hidratációját és rugalmasságának megőrzését. Ez utóbbi nagyon hasznos a kismamáknak, hiszen a növekvő pocak számára igazi felüdülés – nem beszélve arról, hogy segít a terhességi csíkok kialakulásának megelőzésében. Akiknek nagyon száraz bőrük van, azoknak különösen ajánlom! Mivel 100%-ban természetes test-balzsamról beszélünk, ezért bőrünkben felszívódva sem okozhat bajt a pocakunkban ficánkoló kisembernek.
Amúgy a terhességi csíkokra, a szőlőmag olaj az egyik leghatékonyabban alkalmazható kezelés, hiszen magas antioxidáns tartalma az egyik legértékesebb bőrmegújító testápoló szerré teszi. Akár heti 1-2 alkalom is eredményes lehet, természetesen ez az egyéni adottságoktól is függ. De érdemes kipróbálni!


Ahogyan a címben is elhangzott, ezek a termékek tényleg izgalmasak! De mitől lehetne egy szappan, vagy egy testvaj izgalmas? Főleg, ha nem tartalmaz mesterséges összetevőket? Pontosan ettől! Vegyük például a Kókuszos csokoládé szappanjukat – aminek olvasásától (és látványától is) szinte összefut az ember szájában a nyál. Igazi kókusz és belgacsokoládé találkozik, nem is akárhogyan!
A csokoládé értékes alkotóelemei puhítják, revitalizálják a fáradt bőrt, a kókuszszemcsék pedig gyengéden radírozzák az elhalt hámsejteket. Lányok, kell ennél több? Kíméletes összetevői miatt nemcsak a testre, hanem az arcra is bátran használhatjuk.
Vagy vegyük például a Kecsketejes-mézes szappant, amiben annyi vitamin és ásványi-anyag van, hogy nemcsak regenerálja a száraz, sérült bőrt, hanem tökéletesen hidratálja is.
Mivel natúrkozmetikumokról beszélünk, ezért gyerekek is használhatják. Hogy melyik terméket, pontosan mennyi idős kortól lehet használni, arról segítséget kérhettek a boltban, vagy akár utána lehet nézni a honlapjukon is.

Ti gondoltátok, hogy az illóolajokat nemcsak párologtatásra lehet használni, hanem bőrápolóként is? A Levendula illóolajat használhatod szaunázáskor, fürdéskor, és kis mennyiségben közvetlenül a bőrfelületen is. Segít az álmatlanságban – akár várandósság alatt, akár a csecsemőknél. A pici babáknál a fürdővízbe csepegtetve – Anyuka-társaim, ha esetleg régóta nem aludtunk, ne engedjünk a kísértésnek, nem szükséges az egész üveggel a fürdővízbe öntenünk, hiszen a pici babáknál egy csepp is elegendő az esti pancsinál.
A Narancs illóolaj, pedig kiváló gyulladáscsökkentő, fertőzésgátló és izomgörcsoldó. Ez utóbbi tulajdonság szintén jótékony lehet a kismamák vissza-visszatérő lábgörcs panaszaira.

Egyszó, mint száz az Olivia Naturalnál való vásárlás során merhetünk úgy önzőek lenni, hogy közben nem is vagyunk azok. Hiszen termékeiket gyakorlatilag a család minden tagja használhatja. 
A készítők nem csak minden korosztályra, de mindkét nemre is gondoltak, így érdemes körülnézni a széles palettán, és az egész családnak válogatni a tisztálkodó és bőrápoló termékeik közül, anélkül, hogy hónapokig spórolnunk kéne.

Bővebb információért látogassatok el: www.olivianatural.hu weboldalra






komment

Fiatalság, bolondság (?)

2015. július 12. 20:55 - Bolvária Blog

Ezen a bejegyzésen nagyon sokat gondolkoztam. Többször neki is láttam, de valahogy sohasem volt az igazi. Talán azért, mert annyi mindent szerettem volna leírni, és nagyon sok mindenre reagálni.

Kismamaként, anyukaként nagyon sok külső inger éri az embert, főleg ha fiatal. Ezek az úgymond ingerek (értsd: megjegyzések, beszólások, buta kérdések, irigy beszédek, megvető fintorok) nem kifejezetten hízelgőek. Ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy milyen széles spektrumon mozog az ember kifejezőkészsége. Habár az arcmimikám nekem is híresen sokszínű (legalábbis a gimnáziumi tanáraim elmondásai szerint), ezek a megnyilvánulások mégis sokszor egy pillanatra le tudnak fagyasztani…

Végül rá kellett jönnöm, hogy ez a bejegyzés, a blog legelső bejegyzésének (A család érték) folytatása lett.


Legelső felindulásból a rossz tapasztalataimat akartam “rátok zúdítani”, és az abban való értetlenkedésemet, hogy miért ilyen szkeptikusak az emberek a családalapítással kapcsolatban. Aztán, miután vagy ezerszer átrágtam a gondolataimat, és próbáltam olvasóbaráttá pofozni a szöveget, közben igyekeztem beleképzelni magamat azok helyébe akik így vélekednek. Nagyon nehéz feladat volt, pedig rendkívüli módon bele tudom élni magamat a szituációkba – ezt az pontosan tudja, aki nézett már meg velem filmet.

Szóval, egyedül abba tudtam beleképzelni magamat, hogy valószínűleg ezek az emberek félhetnek. Félhetnek, mert nem láttak jó példát, félhetnek mert bántották őket otthon, vagy éppen elkényeztették őket. Félhetnek, mert nem voltak szüleik, vagy ha voltak, akkor csak a fizikai jelenlétük volt érzékelhető. Félhetnek, mert csalódtak már másokban, vagy mert volt valami hiányosság az életükben, és attól tartanak, hogy ők is tovább viszik a hiányt. És még ezernyi félelem lehet…

Ez tényleg nehéz, viszont felmerül bennem az a kérdés, hogy ebben az ultra-toleráns világban, ahol mindenki jófej, és mindenkinek a nézetét, hitét, és mindenét “el kell” fogadni, mert az emberre különben ráaggatják a maradi, gyűlőlködő jelzőket.

Miért épp a családosok a nevetség tárgyai? Miért éppen egy fiatal jegyes párt, vagy szülőket vetnek meg, ha minden más elfogadható? Mindenkit sajnálunk a világ különböző pontjain, és az összes kiscicát és kiskutyát legszívesebben befogadnánk, de egy fiatal kismamát már megvetnek, vagy egy családalapításon gondolkozó fiút, lányt ufo-nak néznek. (Ez utóbbi, idézet a főiskolás éveim alatt, a csoporttársaim véleményéből miután jegyes, illetve feleség lettem.)


Nagyon sokan, csak azt a célt tűzik ki, hogy legalább annyit vagy egy picit többet érjenek el mint a szüleik. Ez általában pénzre, vagy diplomára, egzisztenciális kérdésre vonatkozik, nem pedig a családi életre. Én még nem igen hallottam olyat, aki azt mondta volna, hogy a szüleim 20 évig voltak házasok, én tuti egy életen át leszek a feleségemmel/férjemmel. Vagy, hogy az én szüleimnek 3 gyereke volt, én négyet szeretnék. Ti milyen sűrűn hallottatok ilyet? Pedig miért ne lehetne ez is cél?!


Fiataloknál és időseknél egyaránt kicsapja a biztosítékot, hogy milyen fiatalok vagyunk. Amikor Larával voltam terhes, és még a várandósságom elején voltam, az egyik védőnő két alkalommal is megkérdezte, hogy biztosan meg akarjuk e tartani a babát, és hogy tervezett volt e? (ez aztán az igazi terhesgondozás, nemde?!) Itt hol van az élet védelme??? Nem beszélve arról, hogy én azt gondolom, egy húsz és harminc év közötti fiatal tökéletesen készen áll a házasságkötésre, gyereknevelésre. Ez a kor nem szab gátat ennek. Nincs olyan életkor amelyre azt mondhatjuk, hogy csak az az adott korosztály tudna értékeket átadni. Szerintem nagyon fontos megjegyezni, hogy az, hogy valaki tapasztalt, sok mindent látott, az nem azt jelenti, hogy alkalmasabb szülőnek, mint egy fiatal!


A tapasztalat önmagában nem rendelkezik jellem és szív jobbító erővel!!!


Azért mert valaki idősebb, tehát tapasztaltabb, nem feltétlenül tud jobban szeretni, nem biztos, hogy gondoskodóbb és egyáltalán nem biztos, hogy felelősségtudóbb, sőt ami az egyik legfontosabb: nem feltétlenül empatikusabb! Az empátia hihetetlenül szükséges a szülőséghez. Azt megérteni, hogy a gyermekünknek miért létszükséglet a kedvenc plüss állat, vagy éppen miért olyan szomorú, egy felnőtt fejjel bagatel dolog miatt. Ha az ember legyint, hogy vannak a világban keményebb dolgok is, mint amiért épp az apró könnyek potyognak, akkor az teljesen összetöri a gyermek lelkét!

Ha a tapasztalat, és a kor önmagában jobbítana, akkor a 40-50 év felettiek csupa jó emberek lennének, akik tökéletes harmóniában élnek önmagukkal és a környezetükkel. Jobban értenek egy gyermek neveléséhez, mert már elég bölcsek, és tele vannak szeretettel, nem követnek el egy hibát sem. Nem löknek arrébb a boltban, és a bkv-n nem tolnák a lábunkra a kerekes-szatyrukat.


Ne felejtsük el, hogy mindenki azt tudja adni, amije van. És azt, hogy kine mije van, a szívének az állapota határozza meg.  Legyen akár ötven, vagy akár huszonöt éves.

Annyi tapasztalata egy fiatalnak is van, hogy mi az amit szülőként szeretne megcsinálni, és mi az amit nem. Mi az, amit örökségként tovább visz a saját szülei, nagyszülei, rokonai neveléséből, és mi az amit mindenképpen szeretne kizárni azokból.


Szülőnek lenni (és persze társnak is!) hihetetlen nagy ajándék és felelősség! A gyerekvállalás nem a cuki dolgokról, hanem értékek átadásáról szól.

Nem is egy folyton síró problémahalmazról, aki elhomályosítja  csillogó énünk tündöklését, melyben mások sütkérezhetnének - ha nem éppen pelenkát kéne egésznap cserélnünk.

Egy emberi élet lett ránkbízva, és tőlünk szülőktől nagyban függ, hogy a ránk bízott gyermek felnőve boldogtalan, és sebzett ember lesz, vagy kiegyensúlyozott, értékekkel teli, boldogság felé haladó felnőtt.


Mikor férjhez mentem (és mikor gyermeket vállaltunk akkor úgyszintén) szomorú tekintettel rámnézve, felteszik a nagy kérdést: “nem akartál többet élni?”

Ez nem a modern Rómeo és Júlia, ahol az esküvő után meghal az ember!

Bármilyen meglepő, a család kiteljesíti az embert! Ehhez szorosan kapcsolódik az a megjegyzés is, hogy “ja, ő háztartásbeli, CSAK otthon van.”

Először is kíváncsi vagyok, hogy azok közül az ember közül, akik így gondolkodnak, (és nyilvánvalóan nem próbálták) melyikük bírna ki csak 5-6 napot, egy gyerekkel, házastárssal, úgy, hogy az otthon közben nem egy háborús övezethez hasonlít, a férj nem harci sisakban merészkedik be az ajtón. Mindeközben az anya folyamatosan foglalkozik a gyerekkel érdemben (nem leülteti a tv elé), és értékeket ad át neki (ezt nem győzöm hangsúlyozni), megy e annak, aki ezt sohasem csinálta?!

Azt hiszem nem véletlenül mondta Bill Cosby komikus színész, hogy: “Adjatok kétszáz aktív kétévest, és meghódítom a világot!” Azt hiszem ez maximálisan leírja, mennyi láblógatással töltjük, mi édesanyák otthon az időnkent.


Másfelől ez egy halom újabb kérdést vet fel bennem. Miért nem értékes, hogyha egy anya (vagy apa) otthon marad a gyerekekkel? Miért lenne értékesebb az, ha valaki berúg egy gólt, szerez 23 diplomát, 5 nyelven beszél anyanyelvi szinten, kiemelkedően adminisztrál, ügyesen körbevezeti az épületben a vendégeket, vagy szépen köt virágcsokrot??? Ezek miért tiszteletre méltóbb szakmák, mint az, hogy valaki az otthonát igyekszik a nyugalom (vagy valami hasonló) szigetévé tenni, ahol a számára legfontosabb emberek kiteljesedhetnek.

Egy anya és feleség elképzelhetetlenül fontos, szabadság nélküli, napi 24 órás munkát végez, ahol emberek életével, boldogságával, sorsával foglalkozik valójában.








komment

Little Factory: Textil-univerzum a világ legfontosabb embereinek, a gyerekeinknek

2015. július 03. 20:17 - Bolvária Blog

Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nagyon szeretem a kreatív embereket. Szeretem az izgalmas megoldásaikat, ötleteiket mégha egyszerű, úgymond kézenfekvő dologgal rukkolnak elő.
Hiszen ha kreatív emberek munkájáról beszélünk, akkor az biztosan nem lehet hétköznapi! És olyan jó néha a hétköznapi dolgoktól elrúgaszkodni, nem igaz?!

A Little Factory márkájú vállalkozásba, babaruha készítésbe 3 fiatal lány kezdett bele, nem is olyan régen. Mikor megláttam a termékeikről készült fotókat, nagyon kíváncsivá tettek. Szerencsére volt idejük egy beszélgetésre velem, amelyben jobban megismerkedhettem velük, a termékeikkel, céljaikkal, és talán egy pici betekintést is nyerhettem a  kulisszák mögé.
Ismerjétek meg őket Ti is, tartsatok velem!

Természetesen elsősorban az foglalkoztatott, hogy honnan jött az ötletük a babaruha készítéshez, hiszen korábban egyikük sem ezzel foglalkozott, mindhármójuknka meg van/ volt a szakmája. Sőt mi több, ketten főállású anyukaként élik hétköznapjaikat.
Mint kiderült Erika, Hanna és Uchi régóta barátnők, és pár éve kipróbálták milyen lenne, hogyha az illusztrációs ötletekben, és kézügyességben jártas Hanna kézzel készített rajzai, nem csak a papírról mosolyogtatnának meg minket, hanem a textíliáról is. Így Hanna egyik rajzát rányomtatták egy pólóra, csak kísérletképpen. Megállapították, hogy ez egy járható út lehetne, de anyagi és kapcsolati forrás híján parkolópályára tették az ötletet.


Van olyan dolog, ami nem hagyja nyugodni az embert, és folyton ott motoszkál belül. Ezt az inspirációt ők sem nyomták el, és gyakorlatilag egymástól függetlenül, és mégis teljes összhangban tavaly újra elővették a projektet, de már konkrétabb elképzelésekkel, szakmailag felkészülten, tökéletesen kiegészítve egymást.
Hogy miért pont babaruhákkal kezdtek el foglalkozni? Egybehangzó álláspontjukat csak megerősíteni tudtam: “ A babaruhák annyira cukik!”
Anyukák valljuk be őszintén, senkinek sem ismerős az az érzés, hogy magatoknak mentek be ruhát vásárolni, és két teli szatyor gyerekruhával jöttök ki a boltból?! Csak én vagyok az egyetlen, akivel ez megtörténik?! Mennyivel édesebb egy pici felső, mint egy 46-os “lepedő”?!
De kanyarodjunk vissza a témához. Véleményük szerint a felnőtt ruhapiac már eléggé telített –a hazai gyártókat is figyelembe véve – viszont még a babaruhák területén lehet újat mutatni.  És ez is a cél.
Az a stílus, amit anyukaként kerestek nem volt Magyarországon, csak legfeljebb külföldön hasonló. Így eszükbe jutott, miért ne valósíthatnák meg elképzeléseiket ők, itthon?!


Kíváncsi voltam magának a vállalkozásnak a szemléletmódjára is. Hiszen, az üzletpolitikából nagyon sok mindenre következtethetünk a termékekre vonatkozóan. A Little Factory alapját képezi, hogy úgy készítik a ruhákat – egészen az anyagbeszerzéstől kezdve, a kész termék becsomagolásáig -, hogy olyat kapjon a vásárló, amit ők is szeretnének, és szívesen kézbe vesznek.
Minden ruhanemű úgy van megtervezve, kivitelezve, ahogyan azt ők is szeretnék látni a saját gyermekeiken.
Kihangsúlyozták, semmiképpen sem szeretnék, hogyha olyan termelői folyamatba menne át a vállalkozás, hogy az az alkotás művészete, és a minőség rovására menjen.
Mindezek mellett, amitől figyelemre méltó ez a márka:
- Az anyagválasztás folyamatában mindhárman résztvesznek, hogy biztosan meggyőződjenek arról: a választott anyag mindenképpen jó legyen a baba bőrének (100% pamut). Még a címkeválasztásnál is odafigyeltek - habár kivágható - de ha benne hagyjuk, sem érzi meg a gyermek, hiszen annyira puha az is.
- A rajta szereplő minták egyediek, mind kézzel rajzoltak, gyermekekhez illőek.
Fontosnak tartják, hogy a minta ne sérüljön, bírja a gyerekek általi használatot, és a tömérdeknyi mosást is túlélje. Éppen ezért, a legminőségibb nyomástechnikával készülnek a kedves rányomatok.
- Szabását tekintve úgy van kialakítva, hogy kényelmes legyen a gyerekeknek, illetve a szülőknek se jelentsen gondot, amikor át kell pelusozni a totyogót.
Sok olyan babaruha van, ami nagyon divatos, de kényelmetlen, vagy “műanyag” érzetet kelt, ha feladjuk a gyerekünkre.  A Little factorynál az, hogy a termék jól nézzen ki, nem megy a minőség, és a kényelem rovására.


A márkáról elmondható, hogy az egyszerű szabásmintákat, egyszerű fazonokat képviseli, a pasztell színvilág keretein belül. Az egyedi, kézzel rajzolt, rányomott minta, az ami igazán feldobja. Illetve plusz különlegesség, hogy a textílek szineit, és a ruhák mintázatait az évszakoknak, szezonnak megfelelően válogatják ki, készítik el. Például, most a nyár alkalmával, a fagyi színek közül lehet válogatni. Fontosnak tartják, hogy legyen mindig valami téma, amely irányt mutat az újonnan kikerült kollekciónak.
Korosztályt tekintve, újszülött kortól olyan 4-5 éves korig válogathatunk gyerekeinknek a készletükből. Pólók, trikók, hosszúujjú felsők, bodyk, kis ruhák, rövidnadrágok, leggingsek találhatóak a széles választékban. A ruhák mellett, bőr moccasineket is készíttetnek tetszőleges színben, és méretben megrendelésre.


Számomra mindig érdekes kérdés, hogy miért válasszunk magyar terméket, hiszen számtalan esetben sokkal olcsóbban hozzájuthatunk a külföldön készült termékekhez.
Nagyon tetszett az a szemlélet, hogy vállalkozóként sem feledkeztek el róla, hogy ők is anyukák! Tudják, hogy milyen költsége van a gyerekruháknak, tudják, hogy milyen sokra van szükség belőle, hiszen nagyon rövid ideig hordanak egy egy darabot a picik.
“Fontos, hogyha a szülők ránéznek egy egy darabra, és megtetszik nekik, akkor elérhető legyen. Ne csak annyit tudjanak mondani, hogy: hú de jó - de kétszer annyiba kerül, mint az, amit a szülő magának vesz.”
“Lényeges,  hogy a magyar vásárlók észrevegyék, ugyanúgy megtalálható itthon is az a minőség, amit esetleg sóvárogva néznek egy külföldi honlapról.”

És, hogy mi vár bennünket a jövőben?
Ami a közeli jövőt illeti, az az őszi-téli kollekció: pulcsik, kabátok, melegebb nadrágok, és még számíthatunk táskákra is!
Volt már példa olyan kérésre is néhány szülőtől, hogy szívesen hordanának baba-mama ‘egyenruhát’. Ezt egyenlőre a jövő zenéjének tartják az alkotók. Viszont, ami biztos, az érdeklődésből nincs hiány.

Little Factory:
“Olyan ruhákat készítünk, amiket a saját gyerekeinkre is ráadunk nyugodt szívvel. Sőt örömmel!”







komment

Sonnentherme - A baba paradicsom 2.rész

2015. május 15. 18:45 - Bolvária Blog

Az “éhezés” teljességgel kizárt, ugyanis szinte folyamatos ellátásban van részünk. A “kényeztető családi ellátás” keretein belül megtalálható a reggeli, könnyű ebéd, süti-üdítő-szendvics-kávé idő, vacsora.
Az éttermi részlegen minden családnak névreszóló asztala van, ahol fogyasztja a finomságokat a teljes tartózkodás ideje alatt. Kényelmes, hangulatos és kitűnően bababarát. Ez utóbbit a kialakított mini játszószigetek igazolják, amik ideálisak arra, hogyha a baba megúnta az evést, egyhelyben ülést, ide be lehet rakni, és az asztaltól félszemmel figyelhetjük, mit művel éppen szemünk fénye.


Meglepő, és tényleg nagyon jó érzés, hogy annyira igaz ez a bababarát szellemiség az egész helyre, hogy egyetlen egy pincér sem néz ferde szemmel, ha a gyerek négykézláb, maszatos arccal megy keresztül az éttermen, hogy eljusson a játszószigetre, vagy ha evés közben az étel nagyobbik része a földön landol. Sőt mi több, a szülők sem! Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy valamifajta utópisztikus baba hatalomátvételre került volna sor, hiszen minden szülő rászól a gyerekére, fegyelmezi. Egyszerűen az egész hely hangulatáról elmondható ez a hozzáállás.


Svédasztalos étkezés van, tehát szabadon lehet válogatni a friss, mutatós, ínycsiklandozó fogások közül. A gyerekeknél is rendkívül sokszínű a paletta: vannak a szilárdabb ételek (főzelék, húsok, tészták…), a pépesített ételek, hozzáadott só és cukor nélkül készítve, hogy minden szülő a saját belátása szerint kínálhassa gyermekének. A főétel után a kicsiknek is kijár a desszert, mint például: fagylalt, sütemény, joghurt, gyümölcs és még sok finomság. A legkisebbek számára pedig választhatunk a tápszerek, babakekszek, bébiételek sora közül. A bolti ételek mellett, az étterem sajátkészítésű ételei igy fogyaszthatók. Bármiből lehet venni, és annyit, amennyit a gyerek szeretne. 


Kétféle babaetetőszék közül lehet választani, és előkét, kanalat is adnak. Ide tényleg csak magunkat kell vinni, és a ruháinkat!
A hotelszobákról egy pillanatra meg is felejtkeztem, pedig ezek is említésre méltóak. Minden szobában van bili, wc szűkítő, pelenkázó, kiságy, vízforraló, babakád, és egy kis figyelmesség a kisbabák ágyikójában: kis zacskó gumicukor, és egy kis mesés füzet Sunny Bunny-tól, az elalváshoz. Ezekből az apróságokból is rendkívül érezhető a meleg, barátságos fogadtatás. A standard szobák mellett van 12 speciálisan kialakított antiallergén szoba is.

Na jó, mostmár muszáj kimennünk az udvarra, mert lassan diplomamunka lesz ebből a posztból. Csak egyszerűen, szeretnék minden különlegességet megosztani Veletek, hogy legalább egy kicsit sejthető legyen, milyen is ez a hely valójában.
Az udvaron (vagy inkább birtokon?) található a homokozó, kinti járgányok, hinták. Vannak nyulak, őket naponta egyszer, program keretében meg lehet etetni, és simogatni, ezt a kicsik nagyon élvezik. Gyönyörűszép pázsit van, ahol kerti bútorokra lehet kiülni, pihenni.



A nyári programok közé tartozik az Alíz csodaországban által ihletett kisvasút, az ugrálóvár, trambulin, varázsszőnyeg csúszda, a rally versenyek.



Kint van például egy olyan babamedence, amely lassan mélyülő (7-47 cm), homokos partja van, és a nagy melegben kifeszített árnyékoló vigyáz a gyerekek bőrére. Ennek a medencének a végében van a vizi-dodgem, ahol a körülpárnázott kishajókba ülve vidámkodhat a négy év feletti korosztály. Természetesen ennek is megadják a módját a mini világítótoronnyal, és kis házikóval a parton. Van olyan medence, amelynek oldalában döntött szögben mászófal van, így biztosan a vízbe pottyan az, aki leesik. És van itt egy egész évben használható úszómedence is, hiszen hőmérsékletét az aktuális klímához mérten szabályozzák. Tehát, ha lehül az idő, akkor melegebb lesz a víz is.
Ha valakinek hiányzik a testmozgás még mindezek mellett is, akkor igénybe veheti a fitness termet, illetve, hogyha a szabadlevegőn szeretne edzeni, akkor keverheti a kellemeset a hasznossal, hiszen ingyenesen lehet bérelni bicikliket, négyszemélyes riksát és utánfutós biciklit is, így lehetőség van tekerve barangolni a simára aszfaltozott, festői környezetben.



Egyszerűen nem lehet unatkozni ezen a helyen! Azt hiszem ide nem biztos, hogy pihenni kell jönni, mert annyi mindent nyújt ez a baba-kánaán, hogy sem a gyerekek, sem a szülők nem akarnak lemaradni semmiről sem. Ide azért kell eljönni, hogy páratlan, nem mindennapi, közös családi élményeket gyűjtsünk. Amiről azt hiszem, hogy legalább annyira fontos, mintha az ember kikapcsolódni vágyna. Természetesen ez utóbbira is temérdeknyi lehetőség van, de ha őszinte akarok lenni, akkor meg kell, hogy valljam, minket legalább annyira izgalomban tartott ez a pár nap, mint Larát. A pihenés időpocsékolásnak tűnt, ezért egyszerűen nem pazaroltunk rá időt, hanem élveztük!
Mikor hazaindultunk, mondtam Norbinak, hogy akár szívesen laknék is itt, hiszen tényleg minden meg van amire a gyermekes családok vágynak, kiváló, otthonos hangulattal fűszerezve.
Ahogyan az egyik kedves marketinges kolléganőjük mondta: “Nálunk a gyerekeknek és a babáknak van minden. És egy kicsi a felnőtteknek.” És ez így van jól! Pontosan ettől olyan szerethető, magával ragadó szálloda. Nem véletlen, hogy a világ legkedveltebb 99 hotelének az egyike.
Jó szívvel ajánlom ezt a helyet mindegyikőtöknek, mert számunkra is feledhetetlen élmény volt!

Sehen uns wieder sofort liebe Sonnentherme!



Itt megnézhetitek az általunk készített videót:







komment

Sonnentherme – A baba paradicsom 1.rész

2015. május 07. 20:31 - Bolvária Blog

Ha van ‘must have’ lista, akkor egy ‘must visit’-nek is kell lennie. És ha van – márpedig miért ne lehetne? -, akkor a Sonnentherme-nek mindenképpen rajta kell lennie!
Nagyon nagy elvárásokkal indultunk útnak ebbe a kifejezetten baba-barát, határ melletti, ausztriai, négycsillagos wellness szállodába. És meg kell, hogy valljam hatalmasat csalódtunk: POZITÍVAN! Jóval felűlmúlta a várakozásainkat! Azt hiszem, ahogyan mondani szokás: megvett minket, ráadásul családostul.
Elismerem nem vagyok egy utazó nagykövet, és babánk sincsen olyan régóta, de ez a hely minden képzeletet felülmúl - minden túlzás nélkül.
Nem is értem, hol az ötödik csillag?! Legszívesebben magam tettem volna fel rá!
Gondolom már kíváncsian várjátok, hogy bökjem már ki, mitől is olyan fantasztikus ez a hely?! Akkor lássunk neki!


Amikor belépünk a szállodába, egy színpompás lounge (hall) tárul a szemünk elé, ami tele van nevető gyerekekkel, akik kúsznak-másznak, szaladgálnak, sőt mi több a tömérdek mennyiségű lábbal hajthatós motorral, illetve autóval hasítanak a makulátlanul tiszta padlón és szőnyegen. Őket a szüleik kergetik vagy kényelmesen figyelik, az egyik fotelból, vagy éppen a szőnyegen ülve, ahogyan kényelmes. Tudom ám, hogy min akadt meg a szemetek anyukák: el lehet képzelni nekünk szülőknek, akik ha kell napjában többször is feltakarítunk, hogyha egy hadseregnyi gyerek, majdnem ugyanannyi szülővel jön megy, kekszet majszol, nyálat folyat, akkor mégis hogyan lehet makulátlanul tiszta a padló, és a szőnyeg?! Hát, hölgyeim és uraim, úgy látszik ez lehetséges! Csak, hogy érzékelhetően szemléltessem, Lara még mindig inkább a térdét részesíti előnyben a talpa helyet a közlekedésben, úgyhogy azt hittem, hogy ütött az óra azoknak a nadrágoknak, amiket magunkkal vittünk. Egyszerűen egyáltalán nem lettek koszosak, foltosak. A makulátlan tisztaság, amúgy az egész szállodáról elmondható az étkezőtől kezdve, a szobákon át, a mellékhelységekig, és természetesen a medencetérre is igaz ez. Sőt még a kert részre is, de ne rohanjunk ennyire előlre.  

























Ha már említettem a szabadon használható járgányokat, akkor azt is feltétlenül meg  kell említenem, hogy ugyanez a helyzet a babakocsikkal is. Szintén a lounge-ban sorakoznak, és várakoznak ideiglenes gazdáikra. Ezeket a szálloda teljes területén lehet használni. Találunk itt újszülötteknek való mózeskosaras babakocsit, sport és testvér/iker babakocsit is. Mindenki szabadon vehet belőle, az ott tartózkodása ideje alatt hozhatja viheti, és bárhova leteszi senki nem tolja arrébb, nem igazgatja. Ja és nem pakolják ki a csomagtartó részét, mire az ember visszamegy hozzá. Jó, nyilván nem aranyrudakat kell tologatni benne, hiszen ott is emberek vannak, de az alapvető felszereléseket nyugodtan benne lehet hagyni akár éjszakára is, a szobaajtónk előtt. Azontúl, hogy megkímélhetjük csomagtartónkat és férjünk idegrenszerét a babakocsi pakolászástól, rendkívül tetszett, hogy bárhova, szóval BÁRHOVA magunkkal vihetjük. Tehát, ha a baba elalszik a babakocsiban mondjuk az udvaron, akkor anélkül, hogy felkeltenénk elmehetünk ebédelni, vagy akár fürdeni is a sportcsarnok méretű uszodatérbe.
Az uszodatér elég rossz szó, mert itt mindenkinek az juthat eszébe, hogy hajhálós nénik úsznak oda és vissza az adott sávokban, csendben kell lenni, és tilos jól érezni magunkat. Na itt pontosan az ellenkezője van! És annyi medence van, hogy nem is tudom melyikkel kezdjem. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik medencébe be lehet vinni a gyerekeket, sőt a medencék nagyrésze (mint ahogyan a szálloda önmaga is) értük van. Mindegyik medencénél vannak vizi játékok, amiket szintén mindenki szabadon használhat. Már csak hab a tortán, hogy termálvize elismerten gyógyító hatású. Van az élményrészleg, ahol megtalálható a jakuzzi, a hullám medence, a vadvizi medence, ugródeszka, és három csúszda. Emellett a “kicsi” medence, amibe két kicsi csúszda megy bele. Ennek a medencének a széle kifejezetten a legeslegkisebbek számára lett kialakítva: míg a tesó bent játszik, vagy csúszdázik, a szülők a vízben ülnek, addig őket is be lehet ültetni ebbe a mini csatornába, így egyszerre élvezhetik a meleg vizet, és a szüleik, lubickoló testvéreik társaságát.





Ha tovább megyünk, akkor van egy “felnőtt” medence, ahol lehet úszni, illetve ott is van egy kis pezsegő rész, a víz alatti masszázságy. Ezt lehet a nyugalom öblének nevezni, kicsit halkabb is, lehetőség van az elvonulásra a felnőttek számára.
Ezután következik a baba világ, amiben két medence és egy baba jakuzzi van.
A medencékben van csúszda, vizi játékok, ‘táncot járó vízsugarak’, és egy nagyon kedves baba-vizi-hinta, ahol föl le lehet rugózni, miközben az apró lábak a vízbe lógnak. Mindkét medencében a víz fokozatosan mélyül, ezalatt ne gondoljunk többre a 20 és 50 centiméter között elhúzódó magasságnál. A baba jakuzzi kifejezettem a babáknak lett építve, de olyan jól van megoldva, hogy a szülőknek is ugyanolyan élvezetes. A levegő és a víz hőmérséklete kifejezetten a legkisebbekhez van szabva – lehetetlen megfázni!
Megtalálható a babaszauna részleg is, ahol babák szüleikkel, 60-70 fokos hőmérsékletben, 3-5 percre ellazulhatnak, természetesen a teljes egészségre odafigyelve. Ez erősíti az immunrendszert, segít megelőzni az asztmát, az allergiát és az ekcémát is.
Van egy úgynevezett ‘Speed world’, ami az adrenalin függők birodalma, két óriáscsúszdával, ahova a kalandozókat lift viszi fel, és óriási gumi karikákban tudnak lecsúszni ketten, vagy akár hárman is. Meg kell jegyezni, hogy itt található Európa leghosszabb beltéri csúszdája, az XXL Monster Ride.
Mindehol nyugágyak vannak, ahova le lehet pakolni, és alkalom adtán, ha a gyerek is engedi, akkor pihenni.
A teljes uszodatérben vannak pelenkázó sarkok, szemetessel és kézmosócsappal, ami lehetővé teszi, hogy nem kell a napozóágyon zsonglőrködni a vízbe visszamenekülni vágyó gyerekkel, és a koszos-tiszta pelussal. Apropó koszos pelenka, ezzel sem kell kilómétereket gyalogolni, hanem minden kéznél van. Az uszodarészen is több helyen van babakonyha, mikróval, vízforralóval ellátva, ahol mindenki kedve szerint készítheti el gyermeke ételét, anélkül, hogy ki kellene mozdulnia a medence-paradicsomból.

Lehetőség van résztvenni baba-gyermek-felnőtt úszásoktatáson is, illetve pihentető és vitalizáló hatású kismamaúszáson, vízitornán.
A teljes pihenés, és egészséges méregtelenítés jegyében született meg a szaunavilág felnőttek számára, ahol van klasszikus szauna, gyógyfüves szauna, infravörös kabin, gőzfürdő, 2 külső finn szauna. Ha ez sem lenne elég pihentető akkor van még egy pihenőrészleg is nyugágyakkal, kandalló nyújtotta kellemes meleggel. A teljes kényeztetést a kozmetikai, masszázs részleg egészíti ki.
Ha valakinek még szopizik a babája, akkor itt erre is van lehetőség, egy hihetetlenül hangulatos, függönnyel elválasztott részen, ahol az exkluzív, kényelmes kialakításnak köszönhetően a szoptatás pihentetőbb és felüdítőbb, mint bárhol máshol.

Szintén még ezen a környéken maradva, a szálloda zsenijei gondoltak azokra a gyerkőcökre is, akik fáradtak, de nem tudnak a hangzavarban, a sok gyereket látva elaludni, a szüleik pedig nem szeretnék felvinni őket a szobába. Direkt nekik ki lett alakítva, egy olyan szoba, ami teljesen csendes, kevés hangulatfénnyel, kényelmes ágyakban le lehet pihenniük – természetesen a szülők is melléjük tudnak ülni, feküdni a számukra odakészített alkalmatosságokon. Annyira klassz volt ez a szoba – és maga az ötlet is - , hogy legszívesebben még én is lefeküdtem volna, és aludtam volna egy jót.


Még csak a bevezetőnél járok, de szerintem már itt egyértlemű, hogy a gyermekek minden korosztályára, típusára gondoltak, minden igényt kielégítve.
Hogy a beltérben maradjunk még, itt három nagyobb korosztályra vannak osztva a gyermekeket foglalkoztató, illetve megörző helységek. A legkisebbek számára (0-2 éves korig), egy teljesen az ő biztonságukat szolgáló játszószoba van kialakítva, ahol ennek az életkornak megfelelő játékok találhatóak. Itt a szülők bármikor bemehetnek a gyerekekkel és játszhatnak velük.

Minden korosztály számára, így náluk is egy nap több alkalommal lehetőség van arra, hogy szakképzett gyermekfelügyelőkre, animátorokra bízhassuk a csemetéinket, hogy apa és anya végre kettesben is lehessen egy kicsit.
A legkisebbek külön kis birodalmában megtalálható egy érzéki szoba, ami azt a célt szolgálja – hangulatos fényeivel, víz buborékos oszlopaival, vízágyával -, hogy az utazásban kimerült, esetleg az új hely miatt még nyugtalan babáknak teljes megnyugvást nyújtson. Meg kell, hogy mondjam páratlan elgondolás!

Természetesen itt is megtalálható a babakonyha, a fentebb említett felszereltségekkel.
A következő korosztály a 2-8 évesek számára kialakított szoba, amire szintén igaz, hogy a számukra megfelelő biztonsági körülmények, és játékok, felszerelések teljes mértékben adottak. Lara amúgy ezt is nagyon élvezte. Itt már vannak komolyabb programok is, mint például a közös barkácsolás, ajándékkészítés, festét, vagy éppen a sütés.

Emellett a szoba mellett található Sunny Bunny otthona. Ő a hotel kabala nyuszija, akiért a gyerekek rajonganak. Napjában többször meglátogatja őket, vele lehet reggeli tornázni, fotózkodni, énekelni, táncolni. Sőt, ha valakinek éppen akkor van a szülinapja, akkor ő köszönti egy kedves dallal, tortával az ünnepeltet. Sunny Bunny nincs egyedül, barátja is van Pinky Bunny, akit szintén nagyon szeretnek a csöppségek. Ha felcsendül a Sunny Bunny dal, akkor a gyerekek szaladnak az otthonához, hogy találkozhassanak vele.


Egyik este a  háromnegyed nyolctól kezdődő “babadiszkóban” láttuk -  ahol zenére vannak különböző játékos, vicces feladatok – ,hogy mikor mi már összeestünk majdnem a kimerültségtől, az egésznapos nyüzsgéstől, a kedves foglalkoztató, pedig hatalmas mosollyal ugrált együtt a gyerekekkel, őszinte lelkesedéssel, mintha délelőtt 10 óra lenne. Ez a kedves lelkesedés amúgy minden munkatársra jellemző.
A harmadik birodalom a “nagyoké” . Ezt gyakorlatilag minden további nélkül elnevezhetjük dühöngőnek. Tökéletes kialakítású ezen korosztály számára. Természetesen, hogy eleve az érkezés is különleges legyen, a lépcső mellett csúszda vezet, és egy hatalmas “tornaterembe” érkezünk. Itt van csúszda, bordásfal, óriáslabdák, és játékgépek (wii állomás, csocsó, biliárd, autóversenyzős szimulátor …)
Mindezek mellett van egy 3D mozi is, ahol meséket, filmeket vetítenek az egész nap folyamán.

Amikor már mindenkinek korog a gyomra – lassan azt gondolom, hogy ez a bejegyzés hosszúsága miatt is így van – akkor ellátogathatunk az étterembe.

Következő héten innen folytatom! 






komment

Végre nyaralunk! Babával??

2015. április 23. 14:16 - Bolvária Blog

Mivel közeledik a nyár, biztos sokatok már gondolkozik, hogy hova is lenne érdemes elmenni nyaralni. Van aki megelégszik a magyar tengerrel, még mások a valódi tengerpartra vágynak.


Tavaly mi is elhatároztuk, habár Lara még csak pár hónapos volt, hogy mire nyár közepe lesz, betölti a fél évet biztosan elmegyünk valahova tenger mellé nyaralni. Régen voltunk úgy igazán nyaralni, úgyhogy úgy éreztük, hogy már jár a pihenés, kikapcsolódás. Csak néhány embernek említettük meg tervünket, persze mindenki teljesen kétségbeesett. Pici babával (meg eleve gyerekkel) nem lehet, nem szabad nyaralni! Hogy fogja bírni az utat?! Milyen rossz lesz neki távol az otthonától?! És egyébként is milyen felelőtlenség már szeretett köztársaságunk határaiból kimerészkedni! Mi csak kedvesen mosolyogtunk, és habár ezek a mondatok egész idő alatt a fejembe harsogtak, mégis eldöntöttük, és nagyon vágytunk rá, úgyhogy belevágtunk.
Természetesen órákat töltöttem, hogy használható anyagot találjak arról milyen is lesz egy gyerekkel a nyaralás, illetve, hogy a fél lakáson kívül miket kell még bepakolnom. Az internetről is sok esetben zúdult le, hogy ez milyen borzasztó dolog lesz, csak egy két megnyugtató gondolat volt – már a végén tényleg elvetemültnek anyának éreztem magam. Úgyhogy végül bezártam minden oldalt, a saját józan eszemre és szívemre hallgattam.
1.Az egyik legfontosabb gondolat az volt, hogy bármilyen hihetetlenül is hangzik, máshol is élnek babák, gyerekek nem csak a Magyar ugaron! Huh, ez a hihetetlen, sok időbe telt felfedezés mélységesen megnyugtatott. Tehát, ha máshol is élnek gyerekek, és túlélik, hogy nem Magyarországon születtek, akkor valószínűleg a mi gyerekünk is túl fogja élni, ha kilép ebből a földi paradicsomból.


2.A gyerek a szülei jelenléte miatt érzi jól magát, nem pedig azért mert megszokta, hogy a komód a szoba bal sarkában van. Szóval, ha mi mellette leszünk, akkor nagy baj nem lehet, hiszen neki úgyis ez számít a legjobban.
3.A következő, amit elhatároztunk, hogy biztosan autóval megyünk, hogy viszonylag “közel” legyünk, ha bármi van, akkor haza lehessen “szaladni” – írom ezt, egy 8 órás autóútra… Na de mindegy, hiszen autóval azért mégis csak az ember a maga ura lehet. Így Horvátországra esett a választás. Utána olvasgatva kiválasztottuk azokat a helyeket, amiknél homokos a part, lassan mélyülő a víz (nem mintha 6 hónaposan annyit szaladgálna a gyerek, de biztosra akartunk menni). És délebben van, tehát melegebb a tenger, nem kell majd jégbefagyva kihalászni a vízből.
4.Vannak még elvetemültebb szülők, akik simán bevállalják, hogy nem foglalnak előre szállást, hanem a helyszínen keresgélnek. Mi nem voltunk ilyen vagányak, úgyhogy előre foglaltunk szállást, közel a parthoz, de mégsem annyira közel, hogy nagy hangzavar legyen.
5.Több helyen ugyanazt az érdekes dolgot olvastam, miszerint 0- fél éves kor között a baba gyakorlatilag nem veszi észre, hogy nincs otthon. Fél és egyéves kor között észreveszi, gyerektől függ, hogy mennyire zavarja, de ez általában inkább az esti elalvásnál jelenthet gondot. Ahhoz, hogy megszokja az új környezetet körülbelül 3 nap szükséges. Egyéves kor fölött tudja, hogy nem otthon van, de igazából egyáltalán nem zavarja.
6.Ha biztosítva van neki, hogy mindig rendesen kap enni, és aludhat – akár menet közben hordozókendőben, vagy akár egy kényelmes babakocsiban- akkor szintén nem lehet nagy gond.

Ezután következett a szükséges (vagy éppen teljesen felesleges) dolgok összeírása. Ha csak abba gondolunk bele anyukaként, hogy ahhoz, hogy kimenjünk a játszótérre, vagy elmenjünk otthonról pár órára mennyi minden szükséges, akkor képzelhetitek mennyi mindennel megtöltöttük az autónkat egy külföldi utazás miatt. A férjem mindig kinevet, hogy 23 táskával, váltóruhával körülbelül úgy, hogy az összes éghajlat időjárására, a legszélsőségesebb kánikulára és fagyra felkészülve, annyi étellel, hogy egy kisebb általános iskolát elláthatnék vele indulok útnak. Ez most sem volt másként, viszont így hogy már túl vagyunk a nyaraláson a legfontosabbak veletek is megtudom osztani.

A ruhák közül érdemes a hűvösebb és nagyon meleg napokra is gondolni, zoknit, harisnyát és olyan kalapot is betenni, ami nem engedi, hogy a baba szemébe süssön a nap, illetve, hogy a nyaka megégjen. A tisztálkodószereket nem részletezném, mi azért egy csomag pelenkát beraktunk, és úszópelusból is jó sokat. Akármilyen meleg van, a vizes pelenkát mindenképpen vegyük le a babáról, ha kihoztuk a lubickolásból, mert könnyen megfázhat. Ne rajta szárítsuk a pelust, ha nincs benne tartalom, akkor úgyis visszaadhatjuk rá még egy pancsolás erejéig, addig a napon megszárad. Naptejet mindenképpen vigyetek magatokkal, és gyakran kenjétek a babát. Mi vittünk bébiételeket, és tápszert is a biztonság kedvéért, iiletve babavizet és vízforralót is. Lehet, ezeket a helyszínen is meg tudtuk volna venni, dehát tudjátok egy anya így nyugodt, ha bármilyen lehetőségre fel van készülve.
Ami nekünk forradalmian nagy segítség volt, az a decatlonban vásárolt uv szűrős sátor, amit a parton fel tudtunk állítani, és Lara ebben vígan el tudott aludni, hamizni, játszani. Ennek nagyon örültünk, ajánlom mindenkinek! Emellett egy kis felfújhatós hajó segítette a tengerben való fürdést, mert így nem kellett állandóan kézben tartani, és úgy vettük észre ő is biztosabbnak érezte, ha volt valami a popója alatt. Ezt amúgy egy éves kortól ajánlják a készítők, de szerintem ha a baba már tud ülni, akkor bele lehet tenni. Úgyis folyamatosan fogja az egyik szülő, amikor a vízben hullámlovaglunk és különben sem bocsátjuk a nyílt tengerre.

Érdemes hűtőtáskát is vinni -  ha még befér a családi autóba – és azzal lemenni a partra.
Tipp: Amikor nagyon meleg volt, és a homok is forró volt én oda tettem be a bébiételt . Körülbelül 20 perc alatt tökéletesen felmelegítette, így nem kellett a szállásra visszavánszorogni, vízetforralni és abban megmelegíteni.


A gyógyszeres táska a leglényegesebb kérdés, mert habár az elején már megállapítottam, hogy más országokban is élnek gyerekek, így valószínűleg vannak nekik készült gyógyszerek is. Mégis, szerintem nincs annál elkeserítőbb, minthogy a kisbaba esetleg ég a láztól, és egy idegen országban, idegen nyelven kell ügyeletet keresni, és valahogy Activiti játékba illő módon elmutogatni mit is szeretnénk. Úgyhogy gyógyszeres ládát és mindenképp javasolok, nálunk ezek álltak benne a gyerkőc számára: lázmérő, kézfertőtlenítő, csomag zsebkendő, sebtapasz, orrszívó, Fenistil gél, Normaflore (ez nagyon jó hasmenésre), d vitamin, k vitamin (akkor még kellett), Nurophen, Panadol (kúp az nem jöhetett szóba, nehogy elolvadjon), orrcsepp, Betadin, Kalcium, Sudocream.
Ami nem a gyógyszeres táska tartalma volt, de szintén fontos, az a hivatalos iratok a babának. Ez azt jelenti, hogy útlevelet vagy személyit csináltatni kell neki is, mert különben a határnál nem engedik kivinni az országból. Emellett én az oltási könyvét, és még az anyakönyvi kivonatot is beraktam a biztonság kedvéért. 
Nálunk a “3 napos előrejelzés” teljesen bejött. Ezt azt jelenti, hogy az első három nap nagyon kemény volt, gyakorlatilag csak a tengerben és a kezünkben nem sírt. Viszont ahogy a harmadik nap közepéhez értünk, mintha elvágták volna, onnantól kezdve nagyon jól érezte magát Lara – és mi is! Még szerencse, hogy két hétre mentünk!

Egy szó, mint száz nem igaz, hogy babával nem lehet nyaralni menni, és hogy ez egy borzalmas megpróbáltatás mindenki számára. Ha a szülő is nyugodtabb, akkor azt a gyerek is érzi. Nyilván nem tudja az ember azt csinálni, amit akar, és akkor amikor akarja, dehát erről is (!) szól a családos élet: mindenkinek az igényeit ki kell kicsit elégíteni. Ettől még jól érezhetjük magunkat, és valamennyire pihenhetünk is. Szerintem az már önmagában pihentető, ha kiszakadunk a mindennapi környezetből, és elmegyünk egy teljesen más helyre – mégha a fél szemünket állandóan nyitva is kell tartani.




komment

A “nagy” autósülésmustra

2015. április 08. 18:53 - Bolvária Blog

Ez tipikusan az a téma, amitől az anyukák képesek egymás torkának esni. Nagyon gondolkodtam, hogy belevágjak-e, de mivel többen kértek tőlem tanácsot ebben a témában, ezért úgy döntöttem neki gyűrkőzöm: legyen belőle egy poszt.
Természetesen nem azt fogom leírni, hogy milyet kell venni és mégkevésbé sem azt, hogy bárki is ettől lenne jó szülő – mert sokan emiatt nem szeretik ezt a témát. Egyszerűen csak szeretném megmutatni, hogy mi milyen szempontok, szakmai vélemények alapján választottunk, miket mérlegeltünk, hátha valakinek épp segítség, vagy a jövőben az lesz!

4.bp.blogspot.com
Szeretném mindenekelőtt leszögezni azt, hogy feháborítonak tartom, hogy az autósülések ennyire drágák. A biztonságnak nem szabadna, luxuscikknek lennie! Mindenkinek elérhetővé vagy elérhetőbbé kellene tenni, hogy minden szülő a kellő biztonságot nyújthasson gyermekének az autóban is!
Sajnos ezen problémán nem tudok változtatni, és mivel mostanában nem készülök politikusi pályára, így befejezem ezt az igencsak jól sikerült kampánybeszédet.
Lássuk inkább ezt az “útált”, de fontos témát, a 9-18 kilogrammos (kb egy éves kortól használatos) ülésünk kiválasztásának körülményeiről.

babaszakaruhaz.hu
Nagyon szerettem volna, ha Lara még egy darabig (még el nem éri a 13 kg-ot) az újszülött babahordozóba utazott voln az autóban, menetiránynak háttal, hiszen  mint tudjuk, ezt azért biztonságosabbnak tartják a szakemberek az első időszakban.
Őt viszont ahogy nőtt, egyre jobban zavarta, hogy nem lát rendesen ki az ablakon. Így egyre gyakrabban sírt, mikor betettük az autóba, ezért elkezdtünk autósülés után nézni, hogy egy éves korában át tudjon ülni.
Persze én is olvastam szülői véleményeket, de mint tudjuk, szinte egy közös vélemény sem volt. Úgyhogy sokkal inkább a szakmai vizekre eveztem, legfőképpen a totalcar.hu, és az adac.de oldalai alapján próbáltam tisztán látni az autósülés-választás dzsungelében.

Itt engedjetek meg egy rövid kis kitérőt a szülői vélemények világában.
Néhány szülőtől hallottam, és gyakorlatilag nem hittem a fülemnek, a következőt: “Mi nem veszünk drága autósülést, inkább a legolcsóbbat, leghasználtabbat, mert az úgyis az autóban van, nem látja senki. Teljesen mindegy, hogy milyen.” Ezt a meglátást inkább nem kommentálom… Na jó, egy picit mégis!
Természetesen itt nem azokra gondolok, akik hónapról hónapra élnek, és a GYES összege jórészt a megélhetésre megy el – ezt őszintén sajnálom!!! Bár azt gondolom, ezek a szülők inkább sajnálják, hogy nem drágább ülésben utazhat a pici.
Viszont nagy általánosságban elmondható, hogy a szülők igyekeznek a legszebb babakocsit megvenni – Stokke hegyek mindenhol, mert persze ezt mindenki látja – a legszebb, legdekoratívabb gyerekszobát berendezni. Minden második ember Iphone-nal jár, Air Max cipőben, Michael Kors órában rohangál, így azt gondolom nem az autósülésen kellen spórolni. Drágák az ülések, de szerintem inkább sokan csak sajnálják rá a pénzt, mondván “úgysem lesz balesetünk”. Persze mindenki ebben bízik, és mindenkinek, magunknak is ezt kívánom, hogy ne legyen! Csak szerintem sokszor több felesleges dologra elkölti az ember a pénzt, és ha esetleg nem az utolsó pillanatra hagyjuk az ülésvásárlást, amikor a babának már a csomagtartóban van a lába, akkor lehet, hogy félre is tudunk tenni erre a beruházásra. Kétségtelenül nagyobb beruházás, főleg, ha több gyerekről van szó!
Viszont, ha összeadogatjuk annak a néhány dekor cuccnak, kacatnak, zenélő- nyolc nyelven beszélő bilinek és etetőszéknek, hintának, ultramodern műszaki dolgoknak az árát, akkor lehet, hogy könnyen kijön belőle egy jó autósülés!

redbambina.com
 A következő egy tapasztalat – amit a totalcar.hu-n megerősítenek -, miszerint nem szabad multicégeknél (Auchan, Tesco, Spar…) autósülést venni. Hiszen itt a tejek, és leértékelt hurkák között hánykolódó autósülések nagyon cuki Micimackós huzatban vannak, de szakmai szempontból nem biztos, hogy a legjobb választás.
Egy szülő leírta a tapasztalatát, hogy amikor az eladónak felhívta a figyelmét, hogy az általuk árult autósülés biztonsági csattja el van szakadva, az eladó visszadugta, és csak annyit mondott, hogy majd kicsivel olcsóbban valaki úgyis elviszi. No comment…

origo.hu
Szóval, ha ülést szeretnénk választani a szakértők azt tanácsolják, hogy menjük bababoltba, esetleg tökéletesen leellenőrizhető webáruházból rendeljünk – ezek általában egy picit olcsóbbak, és garancia ugyanúgy jár hozzá.
Mindegyikük inkább az új autósülést vásárlását javasolta, a használtat abban az esetben, ha ismerjük az illetőt. Sokan sajnos elhallgatják, hogy volt balesetük, illetve egy kisebb koccanást nem gondolnak akkor gondnak, míg a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ilyenkor hajszálrepedések keletkezhetnek az ülésen, ami egy nagyobb balesetnél rendkívül rossz végkimenetelű lehet. Szintén a használt autósüléseknél megjegyzendő, hogy 6 évnél idősebbet nem tanácsolnak, illeve maximum két gyermek használhatja. A nagyon olcsó használt ülésektől pedig óva intenek bennüneket!
Az adac.de a legszigorúbb és legmegbízhatóbb tesztelő a gyermekbiztonság terén! A totalcar.hu magyarul is összefoglalja az Adac által legjobbnak tartott üléseket, illetve az adott évi értékelőjét. Meglepő, de több olyan ülés található a polcokon, amiket az Adac veszélyesnek talál, és a ‘Nem ajánlott’ kategóriába sorol. Ilyenek például azok az ülések, amelyek oldalirányú ütközésnél nem védik a gyerek fejét, ami ezáltal az ablaknak csapódik. Persze ezeken a szabvány “narancssárga” engedély rajta van, így az üzletekben megtalálható sajnos.
Az Adacnak youtube csatornája is van, így az általunk kiszemelt ülést  karambolt szimuláló törésteszteken is megnézhetjük. Választásnál érdemes figyelembe venni, hogy habár az isofixes ülések biztonságosabbak (drágábbak is), mégsem minden autóba szerelhetők be. Ez fontos lehet, ha mondjuk a nagyszülők autójában gyakran utazik a gyerek, és tudjuk oda nem lehetne betenni.
Mi az isofix? Egy rögzítő talp, amit az ülésbe lehet bepattintani, erre helyezzük fel az autósülést. Annyira stabilan tartja az ülést, hogy ütközés esetén nem engedi meg azt a holtjátékot, amit a biztonsági öv “reakció ideje” enged.

fotelik.info

Van olyan autósülés (Maxi Cosi Pearl 2way), amit az isofix rendszerrel mindkét irányban fel lehet tenni, így a gyerek egy jó darabig menetiránynak háttal is ültethető. Ezt általában csak rendelni lehet a csillagászati összeg miatt.
Talán érdemes annyit megjegyezni a menetiránnyal szemben, illetve háttal vita tárgyában, hogy ennél mindig figyelembe kell venni a baleset körülményeit. Tehát a menetiránynak háttal utazás abban az esetben biztonságosabb, ha az ütközés előlről történik. Ha hátulról mennek az autóba, akkor nem nyújt különb védelmet, mint a menetiránnyal megegyező.
Mi tehát ezen szempontokat figyelembe véve, naphosszig tartó teszteket olvasva és videókat nézve döntöttünk új ülés mellett. Természetesen megnéztem a használt oldalakat is, miután kiszemeltük magunknak a megfelelőt. Ezeken az oldalakon egy nagyon jónak tűnő 2 éves , egy gyermek által használt, balesetmentes ülés (persze a hirdető szerint), körülbelül 10-15 ezer forinttal volt olcsóbb, mint egy vadonatúj, garanciális!

telegraph.co.uk

Érdemes évvégén vásárolni, mert ilyenkor az adott évi szériát olcsóbban adják, illetve szintén érdemes körülnézni mondjuk az ebay-en (mi itt vásároltunk), mert például Németországban egy tizessel olcsóbb volt ugyanaz az új ülés, mint itthon. Ebben csak a garancia érvényesítése nehézkes a postázás miatt, viszont ugyanaz a garancia jár hozzá – emellett él az a városi legenda, hogy tőlünk nyugatabbra minőségibbek ugyanazok a dolgok. Tudtuk, hogy viszonylag sokat fogjuk használni, és külföldi nyaralásokat is tervezünk, ezért  egy megbízható ülésnek kellett lennie. Emellett több babát szertnénk, így legalább még egy gyerekünk használhatja 3 éven keresztül. Ha belegondolunk, ez jobb üzlet így, mintha használtat vettünk volna!
A balesetek sajnos nem csak a mi tehetséges vezetői képességünktől függnek, hanem a környezetben lévőkétől is. Ez alapján válasszunk ülést!





komment

ZOO CAFÉ – Állati jó hely

2015. március 22. 16:17 - Bolvária Blog



A kávézók mostmár nemcsak az ízvilág különlegességére törekszenek, hanem magának a helyszínnek is a rendkívülivé, feledhetetlenné tételére. Míg a szülők élvezik a kávézgatást, a gyerekek számára azonban ez roppant unalmas tud lenni. De ennek vége!
Még sohasem találkoztam olyan kávézóval, ahol a gyerekek minimum olyan jól érzik magukat, mint a felnőttek. Azok a családok, ahol a szülők szeretik a kávékat, szívesen ennének egy sütit és a gyerekek rajonganak az állatokért, azoknak erre a helyre el kell látogatniuk. És melyik gyerek ne szeretné az állatokat? Főleg, ha kézbe is lehet venni őket!


A belváros szívében bukkantunk erre az igazi kis kaland-kávézóra. Tökéletes akár esős napokon, ha kiszeretnénk mozdulni, vagy ha nincs időnk egy nagy állatkerti látogatásra - egésznapos hidegélelemmel, 100 faktoros napvédő krémmel, 4 csomag váltóruhával, miközben a zoo-csemege ömlik ki a táskánkból - de mégis szeretnénk hasonló élményben részesülni. Szerintem egy éves kort betöltött, totyogó gyeremekkel érdemes eljönni, mert ők már tudják értékelni a különlegességet. Gyakorlatilag nem tudnak betelni vele.

Egy szürke hétköznap mentünk, és a látogatásunkat megelőző napon foglaltunk asztalt (ez tanácsos). Szerencsére a belépés díjtalan, így nem kell az adott havi GYES-t már eleve odautaltatni.  Fogyasztásra azonban, egyből a belépést követő levegővétel után sarkallnak. 
Babával szerintem nem érdemes hétvégén menni, mert akkor általában teltház van és nehéz lenne végiggázolni a hömpölygő tömegen - természetesen nem a babáknak, hanem nekünk a babákat üldözve.
Nyilvánvalóan nem egy Daubnerre vagy egy Gerbeaudra kell számítani, ennél sokkal egyszerűbb hely, de azt hiszem az idelátogatókat ez cseppet sem zavarja. 
A kávézó lakói között megtalálhatóak: tengeri malac, csincsilla, kígyó, kaméleon, rája, halak, mókus, papagáj, kakadu, öt cica és még két Homo sapiens, akik viszik az üzletet.


A cicák szabadon mászkálhatnak, a többi állat lakat alatt van, de kérésre ki lehet venni, meg lehet fogni őket, annyi ideig, ameddig az ember szeretné. 
Látszik, hogy az alkalmazottak mindent megtesznek a higiénia érdekében (pl kézfertőtlenítő van minden asztalon, rendszeresen letörölgetik az asztalokat…), mégis aki esetleg tisztaságmániás, mint Mónika a Jóbarátokban, annak egy napra szakítania kell ezzel. 

Másfél órát voltunk itt, de körülbelül tíz percnek tűnt. Nem nagy hely, mégis nagyon sok a látnivaló, élveznivaló. Lara teljesen odáig volt, gyakorlatilag egy másodpercre sem állt meg. Konkrétan 5 másodperc volt, amit egyhelyben töltött – ezt lemértük. Mikor Norbival elkezdtünk volna beszélgetni, ő már a bejárati ajtónál volt, mert az egyik cicát üldözőbe vette. Ahhoz képest, hogy még csak egy éves múlt, hihetetlenül jól érezte magát, mindent meg akart nézni, meg akart fogni. A mosolyt le sem lehetett törölni a szájáról. Természetesen utána egyből elaludt az autóban, annyira elfáradt a sok újdonságban – úgyhogy ezért duplán ajánlom ezt a helyet!

Családosoknak tökéletes – még az apukák is élvezik. De igazából mindenkinek ajánlom, aki egy picit mást szeretne, mint a megszokott belvárosi, olvasósarkos kávézók.


ZOO CAFÉ
Helyszín: Budapest, 5.kerület, Fejér György utca 3. 
Nyitvatartás: a hét minden napján 10-22-ig








komment

Mamilla: az anyai szív másképp dobog!

2015. március 18. 12:56 - Bolvária Blog


Egy nagyon kedves webáruházat szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely nem olyan rég nyitotta meg a kapuit! Különlegessége abban rejlik, hogy hazai tervezők, iparművészek által készített munkákat lehet megvásárolni, melyek kiváló minőségűek, gyakorlatilag bármely butik polcán megállnák a helyüket. A kreatív ötletek, kedves formavilággal, precíz kidolgozottsággal, minőségi anyagokból készültek! A kézzel készült termékek nagyrésze teljesen egyedi, megismételhetetlen.




A szolgáltatások közül lehet rendelni baba-mama fotózást, és gyerekzsúr party kellékeket, pontosan úgy, ahogyan megálmodtuk!
A webshopban szemezgethetünk egészen a játékoktól kezdve, a hálózsákokon át, a stílusos tárolásig. Ha a dekorációs vonalon indulunk el, akkor mindenképpen érdemes benézni a falmatricák, illusztrációk, egyedi falfestések Mamillás világába!




Természetesen az édesanyákról, mint nőkről sem feledkeztek meg a webshop megalkotói, hiszen a blog rovatban elmélyülhetünk a jobbnál jobb szépségtippek, ötletek és izgalmas bejegyzések között. Mindegyik úgy lett kitalálva, hogy egy finom kávé mellett tökéletes kikapcsolódást nyújtson számunkra.

Mamilla: az anyai szív másképp dobog!

www.mamilla.hu


komment

Mozgásfejlődés: Játszóházra fel!

2015. március 09. 16:15 - Bolvária Blog

Amikor a kisbaba mozgásfejlődéséről van szó, akkor nagyon sok esetben izgul a szülő. Hiszen sokszor ahhoz viszonyítjuk gyermekünk fejlődését, hogy mit mondanak a nagyszülők, a szomszédok, és mindenki más, aki “nagyon” ért hozzá.
Mint sok elsőgyerekes anyuka, én is elég sok mindent túl aggódtam, túl aggódok. Ezért biztos ami biztos alapon, elvittem Larát 9 hónaposan egy gyógytornászhoz, hogy nézze meg, minden rendben fejlődik e nála, a mozgása megfelelő e. Laránál a kúszás féloldalas volt, ami miatt egyáltalán nem aggódtam, míg a környezetemben mindenki más fel nem hívta rá a figyelmemet, hogy ezt bizony ki kell vizsgáltatni. Addig addig mondták, még el nem hittem, így vettük az irányt egy gyermekekkel foglalkozó dévényes gyógytornászhoz.
Természetesen megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj. Sok baba kúszik féloldalasan, ami a mászásnál megváltozik – és így is történt. Felvilágosított, hogy a mozgásfejlődést nem az határozza meg, amire a mi szüleink emlékeznek, vagy mások mondanak. Hiszen sok esetben a mi szüleink olyan szépnek és gördülékenynek látják a dolgokat. Általában az ő elmondásuk szerint mi már egy évesen jártunk, beszéltünk, és töltöttkáposztát ettünk. :-)
A csemete mozgásfejlődésének ütemére konkrét táblázatok vannak, eléggé tág időintervallummal – ezzel is mutatva, hogy nincs mit elkapkodni.
Mindezek mellett említett néhány mozgásfejlődést elősegítő ötletet, amiket szeretnék veletek is megosztani, hátha a jövőben hasznos lesz számotokra.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ezeknek a tippeknek nem az erőltetés, és siettetés a célja, hiszen ezzel egyáltalán nem értek egyet. A babáknak rendkívül nagy feladat minden szempontból (egyensúlyérzék, izomfejlődés…) a mozgásformák elsajátítása, így azokat nem helyénvaló sürgetni.  A fentebb említett táblázat megtalálható az interneten, utána tudtok nézni a magatok megnyugtatására, illetve ha ti is olyan izgulósok vagytok, mint én, akkor el lehet vinni mozgásfejlődéssel foglalkozó szakemberhez vagy tanácsot lehet kérni a gyermekorvostól.

Vágjunk bele!
Amit talán a legkorábban el lehet kezdeni az a babaúszás, erről bővebben egy korábbi bejegyzésben olvashattok, úgyhogy ezt most nem is részletezném.
Ha valaki otthon szeretné segíteni gyermeke mozgásfejlődését, és a csemete már kúszik, mászik, akkor építhetünk neki “akadálypályát”, puha párnákból, és takarókból. Én nem gondoltam volna, de ez hihetetlen módon fejleszti a a csipőmozgást, a karizmokat, gerincet. Ösztönzi a babát az akadály átlépésére, kikerülésére, ami a kreativitást is fejleszti. Ha ennek tetejében még színes játékokkal is izgalmasabbá tesszük az otthoni kalandparkot, akkor ezeknek a játékoknak az elérése egyfelől motiválja, másfelől a térlátását is elősegíti. Természetesen egy ilyen akadálypálya rendkívüli módon felturbózhatja a képzelőerőnket, mégis inkább arra kérnék mindenkit, hogy ne most készítse fel gyermekét, egy esetleges háború kitörésének túlélésére. :-)


Mivel mindannyiunk gyermeke potenciálisan a következő Nobel-díjas (persze minden szülő szerint nem csak potenciálisan, hanem ténylegesen :-) ), ezért sok esetben az otthoni fejlesztés mellett szívesen gondolkozunk nagyobban is. Gondosan megválogatjuk hova visszük el, hogyan támogathatjuk minél jobban a mozgáskultúrájának megfelelő alakításában. Mikor a gyógytornász említette a játszóházakat, akkor szinte elfehéredtem, és a hajam égnek állt. “Megint egy ötlet, hogyan akasszunk le még több pénzt a gyermekének mindent megadó szülőről.”
Azért természetesen utána néztem, hogy milyen is egy ilyen játszóház. Ő a Sugárban lévőt ajánlotta, azt ismerte a szülők visszajelzéseiből. Megnéztem az árakat, és nem tűnt olyan vészesnek, úgyhogy egyik nap el is látogattunk oda.


Számomra ismeretlen volt, hogy egy játszóházban külön ki van alakítva olyan rész, ahol 3 hónapos kortól “játszhatnak” a kisbabák. Egyáltalán nem csalódtam az ajánlásában! Annyi szín, annyi forma és játék van, hogy ez tényleg a gyerekek paradicsoma! (ez nem fizetett reklám, úgyhogy itt jegyezném meg, hogy biztos vannak még jó helyek – a MOM parkban lévőt is ilyennek hallottam – de csak erről tudok hitelesen beszámolni) Szóval első látásra megszerettük, és egyből egy órát maradtunk. Lara akkor még csak a kúszás tudományát művelte, most viszont már a járás felé haladunk, úgyhogy minden alkalommal az egész játszóházat bejárjuk.


Nagyon tetszik benne, hogy a legkisebbektől, olyan 12 éves korig (vagy akár még többig) mindenki megtalálja a magának való szórakozást. Minden korosztály számára van csúszda, ugrálóvár, trambulin, alagút, és színes labdákkal teli oázis, amiben olyan jól lehet hemperegni (néha nekünk szülőknek is :-) ). A nagyobbaknak van kreativ szoba, ahol mese megy egész végig, és közben rajzolni, színezni és hajtogatni is lehet. A fiúknak pedig külön fociterem is van. Vannak babák, pici babakocsik, szőrösállatok és műanyag házikók pontosan a kicsikre méretezve. Itt minden olyan eszköz megtalálható amely mozgásra ösztönzi, nézelődésre, gondolkodásra a gyermeket. Ha első baba, akkor látja a többieket, hogy hogyan játszanak, hogyan használják a dolgokat. A játszóházakra így hatványozottan igaz, hogy erősíti a nyakizmokat, a hátizmot, a kar és lábizmokat, a kreativitást, problémamegoldóképeszséget.


Szülőként azért ajánlom, mert jó alkalom kimozdulni, akár csak a babával, akár több babás családot elhívva, főleg, amikor az esős napok bezárnak minket a négy fal közé. Még mi beszélgetünk, és jól érezzük magunkat, addig a gyerekek szintén ezt teszik. Ne felejtsük el, hogy a fizikai aktivitás szorosan összefüggésben van, az immunrendszer erősödésével és a szellemi fejlődéssel is! Nekünk nem is kell egyebet tenni, csak hagyni, hogy szabadon fejlődjön egy ilyen ingergazdag környezetben.
A baba tehát nem csak ügyesedik, hanem okosodik is mozgás közben! Ami elengedhetetlen egy Nobel-díjas esetében. :-)
komment

Figyelemelterelés Mesterfokon

2015. február 24. 17:03 - Bolvária Blog

Szülőként rengeteg olyan plusz érzékszervünk kifejlődik, amikről nem is gondoltuk, hogy léteznek. Vegyük például azt a szuperképességet, amit leginkább egy láthatatlan szemüveghez tudnék hasonlítani, körülbelül olyan mint a scifikben.  Amikor belépek egy helységben ez a “szemüveg” aktiválódik, és néhány másodperc leforgása alatt azonnal feltérképezem, hogy mi a veszélyes: mit lehet elmozdítani, mi fog eltörni, mibe lehet belemászni, mi törékeny, mi eshet rá, hova verheti be magát, mi csípheti be az ujjacskát, eleve mit fog észrevenni (természetesen mindent!). Olyan szemmel látunk, mi anyukák, ami másnak elképzelhetetlen, és olyan gyors a reakciónk, hogy a Marvel szuperhősök sem rughatnának labdába mellettünk. (talán Tony Stark a vasember, de ő is csak azért, mert a kedvencem)
Viccet félretéve, tényleg így van, ha éjszaka nyöszörög a baba akkor azonnal meghalljuk, és mintha nem is éjszaka közepe lenne, lendületesen (néha négykézláb) bemegyünk a szobájába és a legmegnyugtatóbb módon megvígasztaljuk – ez persze az ötödik felkelésnél már megkérdőjeleződik minden szempontból.
Egyszerre vasalunk, tologatjuk lábunkkal a babakocsit, éneklünk és kavarjuk a rántást. Egyidőben szárítjuk a hajunkat és tanítjuk a gyereket fogatmosni, miközben egyensúlyozva kapaszkodik a combunkba, de ha neki végre van kedve fogatmosni, akkor nem szabad a lehetőséget elszalasztani. A pelenkázást pedig már csukott szemmel is végig csinálnánk, ha nem tekeregne a legkülönfélébb pozíciókba, vagy nem menne el közben a drága 1 évesünk. Természetesen ez sosem akadály, pelenkázunk autóban, csomagtartóban, széken, ágyban, földön, mindenen ami legalább nagyjából vízszintes. És még rengeteg olyan képességünk van / lesz, amikről köteteket lehetne írni, sztorizni.

Azonban van még egy fontos szupererőnk, ez pedig nem más, mint: az Elterelés Művészete! Ez sokszor, sokkal inkább egy hadművelethez hasonlít, mint művészethez, de sebaj, ez sosem szegi a kedvünket, nekünk anyáknak – ugyanis nincs más választásunk. Az elterelés művészetét úgy tudnám a legjobban megfogalmazni: egy olyan eszköz, amit vész esetére fejlesztettünk ki.
Akkor ha sír a baba, vagy evés helyett játszana, vagy valamit elveszünk tőle, amit szeretne, és épphogy iszonyú küzdelmek árán megszerezte. Amikor álmos, de nem kéne még elaludnia, amikor jön a foga és nyűgös, amikor kivesszük a hintából, pedig még maradna, vagy amikor sorban állunk, és elege van.
Ez a vésztartalék, ami az anya kreativitásán múlik, és sokszor csak egy próbálkozásra kapunk lehetőséget, mielőtt végleg kiborul a bili.

Leírom, hogy mi az, ami az elmúlt egy évben bevált nálunk, hátha valakinek segítség lesz. Ha nem, akkor remélem, hogy egyszerűen csak egy jót mosolyogtok rajta.
A hasfájós időszakban (az első 3 hónap) a zene, illetve Lara apukájának a csörgőzése volt a legmegnyugtatóbb. Ha már lekonyult a szája, akkor elő kellett kapni a Meinl shakeket – van ízlése a gyereknek -, és azt rázni, mellette pedig dúdolni valmelyik hires rajzfilm zenéjét. Ezzel egy időre ki lehetett tolni a sírást. Ezután a korszak után jött a gumipingvin, amit ha nyomkodtunk, akkor levegőt fújt az arcára. Ez annyira meglepte, hogy pár hónapig biztosítékot nyújtott vész esetére. Ezzel egy időben persze volt néhány játék is, amivel egy kis ideig el lehetett terelni a figyelmet.
Viszont ahogyan nőtt, és nő, egyre nehezebb a figyelemelterelés, hiszen egyre jobban elmékszik, hogy mit is akart csinálni, mi is zavarja. Szóval innentől kezdődött az igazi kihívás. Mivel nagyon sokat beszélek Larához, ezért rengeteg szót ismer, így nagyon sok kérdést fel tudok tenni neki. Amire vagy ő válaszol, úgy, hogy megmutatja, vagy én válaszolok a saját kérdésemre.

Egy nagybevásárlás közben elég jól jön az ilyen kérdéssor. Miközben a felvágottakat, vagy a tisztítószereket, vagy a gyerekholmikat válogatom – ez utóbbi a legjobb része az egész bevásárlásnak, úgyhogy itt nem mindig beszélek – egy csomó dolgot kérdezek, amikor elkezd nyűglödni. Hol a lámpa? Hol a banán, az alma? A néni? Miért van a nénin szemüveg? Mit fogunk főzni délután? Mit csinál a halacska? Apropó halacska, ahol van élőponty (pl Tesco), ott mindenképpen meg kell állni nézni a halakat. Ezalatt az időszak alatt felfrissülhetünk (vagy a halszagtól rosszul leszünk), és kitalálhatunk még egy rakat kérdést.
Mikor a végén járunk a nagyjából két órás vásárlásnak, addigra annyira embertelenül sok kérdést feltettünk már, mint ami a Legyen Ön is Milliomos körülbelül 11 éves időszakában elhangzott.
Ekkorra teljesen elfáradtam már, és egy kérdés sem jut eszembe, ekkor bedobom a jolly jokert: Hol van a hol van? Ez az esetek 99%-ban annyira elgondolkoztatja Larát, hogy van öt percem még a kasszához érek, gyorsan fizetek és robogunk a kocsihoz.
A kérdések mellett nagyon szereti a könyveket is, és ha éppen nincsen nálunk egy sem, vagy nem tudok olvasni, akkor mesét mondok neki. Néhány rövid könyvet már megtanultam, a sokszori olvasás után, úgyhogy ez szintén jól beválik.
Az egyik legnehezebb dolog valamit lerakni, ami nagyon érdekli, vagy a séta közben összegyűjtött köveket kint hagyni, vagy a hintából kiszállni, és hazamenni. Erre az elköszönést, integetést találtam ki, ami annyira bejött neki, hogy így nem is sír. Vagy ha elkezdi és szólok neki, hogy köszönjön el a hintától, akkor az integetés közben már meg is nyugszik. Remélem ez a jövőben is bevethető eszköz lesz, mert egyre több mindent elér, így egyre több mindent ki kell vennem a kezéből.
A negyedik dolog az apró részletek vizsgálata. Ezt általában akkor alkalmazom, mikor gyalog megyünk viszonylag messzire, és hirtelen unalmas lesz az út. Ekkor megállunk, és szemügyre veszünk egy levelet, ágat, bogarat, cicát. Ezt amúgy kifejezetten szeretem a gyerekekben, hogy nagyon sok apróságot észrevesznek. Én már nem biztos, hogy megállok egy rügyező fa mellett, míg egy babával újra felfedezünk minden apróságot, amit már régen elfelejtettünk. Újra értékeljük a legapróbb dolgokat is.


Evés közben, ha nagyon menne játszani, akkor vagy adok neki egy szigorúan lemosható játékot (mondjuk egy legó figurát), vagy pedig megdícsérem, hogy mennyire ügyesen eszik. Ez annyira jól esik neki, hogy visszatereli a figyelmét az evésre.
Itt engedjetek meg egy rövid kitérőt: ne legyen szőnyeg az etetőszék alatt! Nálunk egyben van az étkező a nappalival, így a szőnyegnek egyrésze a szék alatt van. Érdekes módon mindig akkor kell integetni, amikor kanál van a kezében, az pedig étellel van megpakolva. Remélem a főbérlő nem olvassa ezt.
Imre bácsi, minden rendben van, a szőnyeg szebb mint újkorában!

Végül pedig a lefekvés előtti nyűgösség kijátszására általában bevetem a “csiki-kommandót” , de pár napja ő hívta fel a figyelmemet egy nagyon izgalmas játékra! Ha felfelé állítjuk a lámpa fejét, nagyon jól el lehet játszani a plafonra vetített árnyékokkal, addig még pelenkázom, meg felöltöztetem. Ez általában nagyon nagy kacagásba fullad, így ezután még édesebb az álom.

Hála Istennek Lara nagyon jó kedvű baba, egyáltalán nem hisztis, és nem sírós, de azért mégis voltak napok amikor szükséges volt kidolgozni, és szinte mesterivé fejleszteni a terelést. Remélem adtam néhány jó ötletet, ami segít, hogy ti is kifejlesszétek a számotokra legjobb praktikát.

Vigyázat, humor nélkül nem megy!

komment

Kreatív Mami

2015. február 10. 18:30 - Bolvária Blog

Lányokként szerintem sokunkról elmondható, hogy szeretjük az otthonunkat csinosítgatni, dekorálni, kreatív ötletekkel előállni. Én személy szerint teljesen odavagyok érte, és ha csak egy kis aprósággal is dobom fel a lakást, már annak is nagyon tudok örülni. Nagyon szeretek mindenféle kreatív megoldást, ötleteket nézegetni az interneten, és úgy érzem a kézimunkák felé való vonzódásom egyre csak fokozódik. Talán öregszem?


Tavaly november végén megérkezett Lara autósülése egy méretes dobozban. Tudni kell rólam, hogy nem bírom elviselni a dobozokat a lakásban, ezért gyakorlatilag ha nem is az első… Na jó de, az első gondolatom az volt, hogy minél hamarabb megszabadúljak ettől a doboztól. Aztán Norbi, csak úgy mellesleg odavetette, hogy milyen jó kis ház lehetne ez Larának. Több se kellett nekem! Challenge accepted! Úgyhogy belekezdtem.


Megnéztem néhány házat az interneten, végül egy saját fejlesztés mellett döntöttem. Ugyanis bármennyire is nagy volt a doboz, mégsem volt annyira magas, hogy állva kényelmesen játszani lehessen benne. Ezért az egyik hajtásnál megbontottam, és inkább egy tágas, paravánszerűt készítettem belőle. Ennek a megoldás utólag is nagyon örülök, ugyanis így sohasem lesz olyan, hogy szűkös a hely. Attól függően, hogy hova rakjuk le, gyakorlatilag az egész szobát be lehet pakolni mögé.
A doboz alját meghagytam, így ez kiváló támasztékként szolgál, valamivel több stabilitást nyújt a mini háznak, mintha csak önmagában állna.

A cél egyfelől az volt, hogy kicsit olyan is legyen, mint egy házikó, másfelől pedig legyen egy kis ‘boltos’ hangulata is, hiszen a gyerekek annyira szeretik ha “vásárolnak” tőlük a szüleik ezt azt.

Nem volt egyébre szükségem csak ceruzára, vonalzóra, sniccerre, ollóra, csomagolópapírra és temperára. A felhasználni kívánt anyagoknak csak a képzeletünk szab határt. Viszonylag lassan haladtam vele, és csak akkor dolgozgattam rajta, amikor kedvem volt hozzá, így remekül ki is kapcsolódtam közben. A csomagolópapír szép színes, változatos, egyszerűen jó hangulatot ad a házikónak, viszont boltrész pultjánál, ahol lelóg valószínűleg elég gyakran kell majd cserélni, ahogy a gyerekeket ismerem. De ez nem gond, gyorsan megvan.


A belső felének egy részét befejezetlenül hagytam, csak minimálisan díszítettem, mert szeretném, hogy azt úgy alakítsa Lara – vagy akár együtt -, ahogyan neki tetszik. Rajzoljon, fessen, ragasszon oda, ahova szeretne, hogy még csinosabb házikója legyen.



Azt gondolom egy ilyen kézzel-szívvel készített házikó hihetetlenül nagy ajándék, és jó emlék lesz számára. Biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke lesz rá, hiszen ez egy megismételhetetlen, egyedi tervezésű, és kivitelezésű ház Anyától és Apától. Drága kislányunk, remélem örömödet leled majd benne!

Hogyha van kedvetek, akkor Ti is készítsetek bármilyen kreatív ajándékot gyerekeiteknek! Fotózzátok le, és küldjétek el a bolvaria.blog@gmail.com címre. Amennyiben elegendő összegyűlik, akkor év végén szívesen kiposztolom az összeset egy nagy gyűjteménybe a facebookon.

komment

Foglalkozz velem!

2015. január 25. 17:50 - Bolvária Blog

Sohasem volt kérdés számomra, hogy sokat fogok beszélgetni a gyerekeinkkel. Azontúl, hogy szeretek beszélgetni, nagyon fontosnak tartom a szülő és gyermek közti kommunikációt, a két generáció közötti bizalmi kapcsolat kialakulásában. Véleményem szerint a kiskorban megalapozott őszinte, baráti, bizalmi viszony kihatással van a tinédzser korra és a növekvő gyermek egész életére.Természetesen a szülők életére is. Tehát amikor terhes voltam, már akkor is sokat beszélgettünk a férjemmel együtt, a babával. Főleg amikor már “válaszolt” is, egy egy jól irányzott bordán rúgással. Aztán, miután a kislányunk megszületett, ez egyre intenzívebbé vált. Mikor még úgy is tűnt, hogy “nem érti”, akkor is nagyon sokat beszélgettünk vele, szeretgettük, babusgattuk. 
Mint sok elsőgyerekes anyuka, én is több ‘Mit hogy kell csinálni’ könyvbe kezdtem bele. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjek ez a világ egyik legfeleslegesebb, leginkább stresszkeltő dolga. Egyfelől, sok esetben ezek a könyvek ellentmondanak egymásnak. Másfelőle pedig, azt gondolom minden normális anyuka JÓ anya akar lenni, ezeknek a könyveknek nagyrésze azonban, rendkívül magas vizsgakövetelményeket támasztanak, szinte azt érzékeltetve, hogy ez soha nem fog összejönni. Néhány hét után teljesen összekavarodtam, és úgy éreztem kezd elveszni az anyai ösztönöm. Nem Larát ismertem, hanem a “szabályokat”. Úgyhogy félredobtam mindent, és elkezdtem a szívem szerint cselekedni. Ennél jobb döntést nem is hozhattam volna!

Azóta nagyon megvizsgálom, hogy mit olvasok el, mit nem. Ha pedig már olvasok, akkor tudatosan szelektálok, ismerve a kislányunkat. Egy jó féléve elkezdtem egy könyvet, amiben amellett, hogy sok értéket felfedeztem, egy hihetetlenül kegyetlen és szomorú kísérletről is olvastam. Nem tudom, ti hallotattok-e már róla, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek. A kísérletet a XVIII. században végezték el ötven csecsemőn, II. Frigyes uralkodó kérésére, aki arra volt kíváncsi, hogyha a babák fizikailag megfelelően el vannak látva (kapnak rendesen enni, fürdetve vannak, tisztába vannak téve…), de nem szólnak hozzájuk, nem mosolyognak rájuk és nem szeretgetik őket gondozóik, akkor milyen nyelven fognak megszólalni. Sajnos nem került sor arra, hogy ez kiderüljön, ugyanis mind az ötven csecsemő meghalt. Később, az 1940-es években újra megismételték ezt a kísérletet, csak ebben az esetben nem a nyelvi tulajdonságok kialakulására voltak kíváncsiak, hanem arra, hogy elegendő-e a fizikai szükségek kielégítése. A feltételek ugyanezek voltak, és sajnos itt is néhány hónapon belül: először a sírás, mozgás, arcmimika épült le, és rövid időn belül mind meghaltak a csecsemők.
Teljesen elszomorított amikor erről olvastam, de mindemellett pedig rendkívül szemnyitogatónak találtam. Mennyire intelligensek a csecsemők, és mennyivel többek, mint az evés-alvás körforgás?!

Hála Istennek, csak egy – két esetben találkoztam olyan anyukákkal, akik nevetségesnek tartották a babával való beszélgetést, mind terhesen, mind pedig a már megszületett kiscsecsemővel. Azonban talán többen vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy amikor a kisbaba megszületett, legyen csak szépen az ágyában, tanulja meg “elfoglalni”, megnyugtatni magát, legyen picit önálló. Voltak olyanok, akik nekem is ezt mondták, és akkor sem értettem: miért kéne egy kisbabának “önállónak” lennie? Hogyan is kényeztetném el, ha megölelem és megvigasztalom mikor valami bántja?! Még egy felnőttnek is jól esik a vígasztalás, nemhogy egy gyereknek. 9 hónapig a mami 24 órás társaságát élvezte, és ahogy világra jön, már teljesen külön is akarják választani. 
Kedves szülők, a gyerekeink számára mi jelentjük az egész világot! Egy ölelés, mosoly, kedves szó jelenti nekik a mindent! A kísérletek is alátámasztják (sajnos), hogy egy mosoly vagy egy simogatás legalább annyira szükséges az életben maradáshoz, mint az élelem.

Ahogyan a gyermekünk növekszik ugyanennek az odafigyelésnek, gondoskodó szeretetnek nem szabad csökkennie. Szükség van a tartalmas együttlétekre minden egyes nap. Larán nagyon lehet látni, ha mondjuk vendég várás miatt egész nap a konyhában sürgök forgok. Hiába vagyunk egy helyiségben, és szólok hozzá közben, de neki ennél többre van szüksége. Oda kell ülni mellé, és játszani vele. A napunknak egy nagy részében csak rá figyelni, csak vele foglalkozni. Természetesen, igyekezve nem háttérbe szorítani kedves férjurunkat. Annyira kreatívak, humorosak, saját vicceket, megoldásokat tudnak kitalálni, hogy az ember nem is gondolná. Sokszor le sem fényképezem, vagy videózom milyen aranyos, hanem csak ülök, és élvezem a pillanatot. Nem akarok lemaradni róla azzal, hogy feloldom a képernyőzárat, megnyitom a kamerát, közben belenézek ebbe-abba és már le is maradtam a ismételhetetlen jelenetről.

Töltsünk el úgy időd a gyerekeinkkel, hogy odaszánjuk magunkat teljesen abban az időben! Nem telefont nyomkodunk, nem internetezünk, vagy berakunk egy mesét, hanem csak rá / rájuk koncentrálunk! A gyerekek mellett olyan dolgokat is észreveszünk, megmosolygunk, amik mellett máskor elmennénk.
A gyerekek nem a tökéletes szülők mellett (nem hiszem, hogy vannak tökéletes szülők), hanem az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legintenzívebben.




komment

Mozgás a babával

2015. január 12. 17:34 - Bolvária Blog

Igaz, hogy lassan január közepe van, de talán most “találkozom” először Veletek, kedves olvasókkal, ezért engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet kívánjak!

Senki ne meneküljön a cím elolvasása után! Hiszen tudom mit gondoltok kedves anyukák: “egész nap, egy folyton mozgó gyerek mellett vagyok, eleget mozgok”. És ez így is van! Azonban szeretnék bemutatni egy olyan mozgásformát, ami mondhatni a “szívügyemmé” vált, mégpedig: a babaúszás. Mindig is szerettem sportolni, és viszonylag sok sportot ki is próbáltam. Édesanyám három éves koromban iratott be úszásra, és éveken keresztül jártam,heti rendszerességgel. Biztos vagyok benne, hogy a viszonylag korán elkezdett és évekig tartó sportolás pozitív befolyással volt, mind a baba kihordására, mind a könnyű szülésre és sok más területre.
Mikor Lara a hasamban volt, már akkor elterveztem, hogy szeretném kipróbálni a babaúszást, amint lehet. Aztán, miután megszületett egyre inkább tologattam az időpontot, mert nagyon féltettem.
Több anyukával beszélgettem, és sokan tartanak attól, hogy nem tudják a babájuk, hogyan fog reagálni. Sokan attól félnek – és én is ettől tartottam - , hogy olyan “kötelező” feladatok vannak, mint például a víz alá meríteni a gyereket, és csupa csupa általunk kreált ijesztő dolog.


Mire összeszedtem a bátorságomat Lara kilenc hónapos lett, és mondanom sem kell hihetetlenül élveztük (és élvezzük azóta is) a babaúszást. Kiderült, hogy egyetlen félelmem sem volt helyénvaló, és tényleg fantasztikusan érzik magukat nem csak a gyerekek, hanem a szüleik is! A babaúszás egy olyan élmény, mind a babáknak, mind a szülőknek, ami egy különleges alkalom, nem lehet mindennap megtapasztalni (kivéve, ha valakinek uszodája van).

Nézzük meg miért is jó! Legyünk picit önzőek, és kezdjük az anyukákkal. Azt gondolom nem mondok újat azzal, hogy jó néha kimozdulni, és egy teljesen más környezetben “landolni”, ahol szó szerint nem mindig két lábbal jár a földön a mama. Az órákon egy szülő lehet a babával a vízben, a másik szülő pedig a partról figyelheti, fotózhatja a vidám kisbabát. Tehát azt gondolom nem túlzás azt mondani, hogy egy igazi családi programról van szó. 45 perces egy óra, és a baba súlyától függően, néha kifejezetten felér egy aqua fittness edzéssel. Ezt persze most mosolyogva írom, de tényleg sokszor így van. Hihetetlen jó mozgásforma az anyukáknak / apukáknak is. Ráadásul mint tudjuk, a víznek az a pozitív tulajdonsága van, hogy könnyebbnek érezzük a saját testsúlyunkat is, így sokkal többet tudunk mozogni, és megmozgatunk olyan izmokat is, amiket nem is gondolnánk, vagy pedig nem is tudnánk ilyen intenzitással. Emellett jó olyan környezetben lenni, ahol sok az olyan anyuka, akikkel hasonló korú babáink vannak, így az öltözői beszélgetésekből el lehet csípni egy egy hasznos információt is.

Most nézzük a csemeték hasznát. Amellett, hogy a vízzel való találkozásukból fakadó hatalmas örömükben, rendkívüli módon el tudják szórakoztatni anyukájukat (és adott esetben a környezetet is), számtalan módon profitálnak belőle. Ne felejtsük el, hogy a kisbaba 9 hónapig a mama pocakjában vízben volt, úgyhogy mondhatjuk, hogy a víz igencsak természetes közegének számít. Ez megnyugtatja őket, hiszen valamilyen szinten “emlékezteti” a piciket a magzati, embrionális korszakra. Mint ahogyan fentebb említettem a felnőttek esetében, a babáknál szintén igaz, hogy könnyebben, intenzívebben tudnak mozogni a vízben, mint a szárazföldön. Ezáltal fejlődik a mozgáskoordinációjuk, nő az edzettségi szintjük, könnyebben tanulnak meg más mozgásformákat is. Fejlődik a tüdejük, a légzőizmaik. Kiegyensúlyozottabbak lesznek, illetve ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. Esetleges veleszületett vagy szerzett betegségek, rendellenességek gyógyítására, megelőzésére, tünetmentesítésére is lehet megoldás a babaúszás. A játékos feladatok és a rengeteg inger, amely az uszodában éri őket, fejleszti a központi idegrendszerüket. A többi babával való találkozás, pedig elősegíti a baba szocializálódását.

Hogyan is néz ki egy ilyen óra? Minden alkalommal bemelegítéssel kezdünk, az ölünkbe ültetjük a babákat és megtornáztatjuk picit a végtagjaikat. Ezután irány a víz, és következnek a különféle játékos feladatok. A babákat hol a kezünkben úsztatjuk, hol kis matracon “szörföznek”, hol pedig szivacs kígyón manőverezünk velük a habokban. 


Minden egyes feladat kacagásokkal, és örömteli sikításokkal zajlik (háton úszás alkalmával nem mindig az öröm miatt szól a sikoly), de Lara abszolút kedvence a híres “kacsa vadászat”. Amikor végre ki lehet halászni a vízből, az egész idő alatt hőn áhított sárga kiskacsát – és pár másodpercig birtokolni is lehet. Emiatt itthonra is kapott egyet a kádba, de természetesen ez korántsem ugyanolyan, mint az A bizonyos kacsa.


A merülés tudományát fokozatosan sajátítjuk el. Pár hét után a baba ténylegesen merül, az anyuka pedig lelkileg. Az órák végén jön a jól megérdemelt “bandázás”, amikor a babákkal körbe állunk, és mindenki kedvére választhat a játékok közül, és picit azt csinálhatja, ami az órán a legjobban tetszett neki. 
Tényleg minden kedves kisbabás szülőnek csak ajánlani tudom! Hiszen nemcsak kiváló sportolási forma, ami rendkívüli módon hozzájárul az egészség fenntartásához is, de nagyon jó kikapcsolódás is egyben, ami segít kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, a mosatlan- és vasalatlan ruhák kupacából. 

Próbáljátok ki! 
A bejegyzés elkészüléséhez, a szakmai segítséget köszönöm kedvenc úszóoktatónknak, Betti “néninek”!

komment

Karácsonykor dupla ajándék

2014. december 28. 17:44 - Bolvária Blog

Remélem mindannyiótoknak kellemesen telt a karácsony! Olyan emberekkel osztottátok meg napjaitokat, akiket nagyon szerettek. Jókat ettetek, és még jobbakat nevettetek.
Én mindig is nagyon vártam a karácsonyt, és mindig azt reméltem, hogy valami különleges, valami fantasztikus dolog fog történni. Persze soha semmi különleges nem történt. Azt hiszem, egészen mostanáig…
Lara 26.-án lett 1 éves, tehát azt lehet mondani, hogy “karácsonyi gyerek”. Ezt a kifejezést nem bírtam elviselni amíg terhes voltam, mert persze mindig azzal társult, hogy: neki nem lesz igazi szülinapja sosem. Természetesen Norbival, a férjemmel megfogadtuk, hogy mi igyekezni fogunk mindent megtenni, hogy igenis klasszul érezze magát Lara évről évre, ezen a jeles napon.


Gyönyörűen feldíszítettük a lakást, 22.-én a barátainkkal, 26.-án a családunkkal ünnepeltünk. Lara nagyon élvezte kisbarátai társaságát, és a rokonság szeretetteljes ünneplését. 






Az első szülinap sokkal inkább a szülőkről, mint a gyerekről szól, hiszen ők még nem igazán értik, hogy miről is van szó. Minket szülőket, azonban hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy már egy éves a kisbabánk, és látjuk azt a rengeteg fejlődést, ami végbement ebben az egy évben. És mondhatom, nagyon hamar elment ez az egy év! Természetesen ilyenkor könnyes szemekkel végig nézzük a képeket, és nosztalgiázunk, milyen is volt egy évvel ezelőtt.

A kismama kilenc hónapon át azon drukkol, hogy a baba bent maradjon. Az utolsó hónapban azonban inkább azon, hogy jöjjön már végre ki. Ilyenkor már kényelmetlen ülni, feküdni, aludni, ébren lenni. De, ami a legjobban sürget, az az égető kíváncsiság: milyen is ő?! Annyira szerettük volna már látni, megölelni, élvezni a jelenlétét, hogy azt nem lehet leírni. Nem is tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy mikor érkezik meg a várva várt személy az életünkbe. A tavalyi karácsony éppen ezért teljesen hidegen hagyott. A kiírt dátum előtti 3 hétben pedig már mindennap szülni akartam, és azt mondogattam: talán majd ma, talán majd ma… 27.-re voltam kiírva, de az egy héttel korábbi vizsgálat szerint nem sok változás történt a két héttel korábbihoz képest. Az orvosom hatalmas kedvességgel és türelemmel bíztatott, hogy ne izguljak, nem fogom túl hordani, és nagyon gyorsan meg fogok szülni. Eljött a 25.-e este. Én pedig a hihetetlen türelmetlenségtől, és kimerültségtől könnyes szemekkel néztem Norbira: “szerintem ez a baba nem akar kijönni. Túl jól érzi magát odabent.” 
Egész terhességem alatt nagyon figyeltem az egészséges étkezésre (persze néhány tábla csoki azért leszaladt). 25.-én este, azonban “végső elkeseredésemben” kipattogtattam egy jó nagy zacskó popcornt, és megnéztük két akció filmet. Persze jó későn feküdtünk le és körülbelül egy óra alvás után felébredtem: ajjaj, itt valami készül. Bementünk a kórházba, hajnali 5 körül a szülőszobára, két és fél órával később már ott tartottuk a kezünkben a legcsodálatosabb karácsonyi ajándékot, amit egy házaspár kaphat ebben az életben. Ezután hat, hasfájós húzós hét következett. Volt, hogy együtt sírtunk már Larával, hogy múljon már el végre.
Hasfájós babás anyukáknak üzenem: kitartás! Nagyon nagyon nehéz időszak, de fantasztikusan megéri türelmesnek lenni, kivárni még elmúlik, mert a kincs ezután fogja megmutatni az igazi fényét!!!
A hasfájós időszak elmúlásával pedig egyre többet láthattunk meg abból, hogy milyen is a kislányunk valójában. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, huncut baba, tele élettel és szerettel. 
Több anyuka barátnőmmel is beszéltük, hogy nem is a szülés után közvetlenül következik a hatalmas szeretet (ami persze, már terhesség alatt is nagyon nagy), de az “igazi”, az napról napra alakul ki, mélyül el. Ahogyan egyre jobban megismerjük egymást, és egyre több időt töltünk el együtt. Nem fogható semmihez ez a szeretet, elképzelni sem lehet micsoda mélysége van ennek.
Miközben ezeket a sorokat írom, belekönnyezem, anniyra fantasztikus érzés ez, szülőnek lenni.
Egy emberi élet lett ránk bízva, Istentől. Egyetlen egy kialvatlan éjszakát, vagy olykor feszült napot sem cserélnék el. Egy percét sem. Hiszen ezeket megélve tartunk ott, ahol most. 
Mostmár minden egyes karácsony arra emlékeztet, hogy micsoda ajándékot kaptunk! A legfantasztikusabb ünnep lesz számunkra ezután.

Lara, köszönjük, hogy vagy nekünk!

komment

Így sütünk Mi!

2014. december 15. 18:15 - Bolvária Blog



Már egész kiskoromban elhatároztam, hogyha lesz gyerekem, akkor szeretnék vele együtt sütni, főzni a konyhában. Én is nagyon élveztem, a tésztaszaggatást, és természetesen szerettem mindenbe belekóstólni, belenyúlni és mindenfélét kérdezni, miközben anyukám sütött. Szerintem hihetetlen jó időtöltés, amikor a család közösen süt, főz, mert nagyon jókat lehet beszélgetni közben, és mi lányok sem érezzük azt, hogy “egész nap a konyhában robotolunk”. Persze ilyen közös konyhai tevékenységekre ritkán van lehetőség, de ha van kedvetek, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni. Olyan időpontot kell kiválasztani, amikor az ember nem siet, acélidegei hihetetlenül erősek, a gyerek nem éhes, nem álmos, tisztába van téve, nem baj, hogy minden csupa liszt lesz, a tészta fele a földön hever, és a csöppség tocsog a mézben. Igen, anyukák tudom mit gondoltok: nincs ilyen időpont! Mégis, hátha a képek (és a könnyű recept) inspirál titeket is, és megpróbáljátok a (látszólag) lehetetlent.

A tudat, hogy Lara már lassan egy éves, és ülni is tud teljesen izgalomba hozott, hogy végre elérkezik az általam, oly annyira várt sütés. A sütőformákat már évekkel ezelőtt beszereztem az Ikeában (ebből gyakorlatilag ordít, hogy mennyire készültem erre a napra). A Karácsony közeledtével mi sem egyértelműbb a mézeskalács sütésnél. A tökéletes hangulatot, Jamie Oliver egyik karácsonyi főzősműsora adta meg. Az öltözékünk kiválasztását is a brit séf ihlette: fiús country stílus - a karácsonyra való tekintettel természetesen piros kockákkal.
Még sohasem csináltam mézeskalácsot, úgyhogy igyekeztem “baba-barát” receptet választani. Tehát olyat, ami gyors, szinte lehetetlen elrontani és finom is. Azt hiszem sikerült is megtalálnom az apróséf oldalán (amit amúgy nagyon szeretek), és minimális módosításokkal sikerült elkészítenünk életünk első mézeskalácsát.

Íme a recept:

Hozzávalók:
(körülbelül másfél tepsinyi lesz belőle)

300 g búzaliszt
50 g búza-rétesliszt
80 g porcukor
50 g vaj
1 csapott teáskanál kakaópor 
             (az eredetiben holland van, de én egy olcsóbbat választottam. 
              A lényeg, hogy ne legyen cukrozott)
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csapott mokkáskanál gyömbér (őrölt)
1 csapott mokkáskanál fahéj (őrölt)
1 csapott mokkáskanál szegfűszeg (őrölt)
200 g méz – vegyes virág
1 db (“M”) tojás
1 db tojássárgája

Díszítéshez:
1 db tojásfehérje
120 g porcukor (én picit többet tettem bele)

Egy nagyobb tálban összekeverjük a két fajta lisztet a kakaóval, a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a cukorral, majd belemorzsoljuk a vajat. A mézet kicsit meglangyítjuk a mikróba, és hozzákeverjük a lisztes egyveleghez.
Ezután hozzáadjuk a tojást, a tojássárgájával. Ami az egyik legklasszabb ebben a receptben, hogy összesen csak 10 percre (!) betesszük a hűtőbe. Nálunk ez a 10 perc körülbelül 20-ra nyúlt, mert itt éhezett meg a gyerkőc.

Ekkor bekapcsoljuk a sütőt, 180 fokra előmelegítjük, és a tepsit kivajazzuk (vagy sütőpapírral béleljük).
Mikor kivettük a tésztát, akkor lisztezett munkalapon kinyújtjuk 3-4 mm vastagságúra. Itt nekem olyan ragadós lett a tészta, hogy még rengeteg lisztet kellett hozzá tennem, de ez az ízvilágon semmit nem rontott. Nem tudok pontos mértéket mondani, egyszerűen úgy tudnám meghatározni, hogy annyit tettem hozzá, amennyivel eltudtam engedni a tésztát, és az asztal a helyén maradt nyújtás közben.



Ezután jött a szaggatás, ami a legizgalmasabb rész volt, a Larához képest hatalmas állatfigurás szaggatóformák miatt, és mert végre hozzá lehetett neki is érni a tésztához.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a nyerstésztának van valamiféle vonzereje. Ugyanis én is nagyon szerettem csipkedni, és enni szaggatás közben –természetesen miután anyukám elfordult-, és Lara is így volt vele. Persze ő még abban a korban van, hogy szívesen megkóstól mindent, ami a keze ügyében van. (Ha ez a valami pedig nincs a keze ügyében, akkor természetesen tesz róla, hogy odakerüljön.)



Ha ezzel is megvagyunk, akkor a figurák mehetnek a kivajazott tepsibe, és be a sütőbe, kemény 8-9 percre. Amikor kivettük érdemes a tepsin hagyni, még kihűlnek, mert nagyon lágy ilyenkor a tészta.
Ha kihűlt, jöhet a cukormázas pingálás! A tojásfehérjéhez apránként hozzáöntjük a porcukrot, miközben kemény habbá verjük. Ez körülbelül 5 perc lankadatlan habosítást jelent. Ezután jöhet a díszítés, ahogy jól esik. Megvárjuk még megkeményedik a hab, és már lehet is burkolni.

Fogadjátok sok szeretettel!

A bejegyzést külön ajánlom édesanyámnak, aki mindig kellő türelemmel (el)viselte konyhai ügyködéseimet.
komment

A Család érték

2014. december 11. 21:32 - Bolvária Blog


Van élet családalapítás után is


Büszkén jelentem: “Igen, még mindig élek!” 




Nem töltöttem be a 22 évet, amikor férjhez mentem, most pedig 25 vagyok, és van egy 10 hónapos csodálatos kislányunk.
Hogyha ez a mondat 25-30 évvel ezelőtt hangzott volna el, akkor nemcsak, hogy teljesen természetes lenne, talán még azt is mondanák, hogy már “vénlány” vagyok, hamarabb kellett volna megtörténnie a családalapításnak. Most, hogy 2014-et írunk, gyakorlatilag ez a tendencia megfordult, és most a karrier, az önmegvalósítás a legfontosabb, illetve az alkalmazkodás és kompromisszumok nélküli élet. Ezt a fajta “hátszelet” persze mi is megéreztük. 
Az eljegyzésünket vegyes fogadtatás érte, mind a szélesebb családi körben, a főiskolán és a munkahelyünkön is. Természetesen a hozzánk közel álló személyek velünk örültek a boldogságunknak, de a “társaság másik fele” sok esetben gúnnyal, iszonyatos kétségbeeséssel (“Jaj, ilyen fiatalon férjhez menni, csak baj lehet belőle!” “Miért nem éltek még egy kicsit?”) fogadta a hírt. Mi mégis biztosak voltunk az érzéseinkben, és az elhatározásunkban is: összeházasodunk és 2-3 éven belül gyermeket, gyermekeket vállalunk.
A címet, miszerint igenis Van élet a családalapítás után (!) a hétköznapok kihívásaira, esetenként az életemért “aggódó” ismeretlen, szánakozó arckifejezéssel rám néző tizen- huszon-harminc évesek metakommunikációjára adott válaszreakcióm ihlette.
Azt hiszem nagy általánosságban elmondható (persze rengeteg a kivétel!), hogy a házasság intézménye, a gyermekvállalás fogalma elértéktelenedett a közgondolkozásban. A divat határozza meg az embereknek nem csak az öltözködését, hanem a magánéletét is sok esetben. 
A korunk ezen jellemvonását tökéletesen ábrázolja (a fentebb említett idézeteken, és életbemaradásomért izguló tekinteteken kívül) az a példa is, amikor megkérdezik, hogy mit csinálok. Ez gondolom sok anyukának ismerős, hiszen gyakorlatilag, ahogy kijöttem a szülőszobáról vagy az volt a kérdés, hogy: “Mikor mész vissza dolgozni?” vagy pedig, hogy “Mikor jön a kistesó?”. Ez utóbbira, lányok, legyünk őszinték a szülést követő pár óraban nem nagyon szeretnénk gondolni.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, mikor korunk hőse megkérdezi, hogy “Na, és te mit csinálsz?”, én meg a legnagyobb őszinteséggel válaszolok, hogy otthon vagyok a kislányunkkal. … Miután a megdöbbenéstől elfehérdve, levegő után kapkodva, újra magához tér - pedig én már az elsősegély tanfolyamon elsajátított újraélesztési technikákon gondolkozom, hátha alkalmaznom kell - megszólal: “Nagyon sajnálom, nem unalmas?” vagy “Mi lesz veled? Feláldozod magad?”. Persze magától értetődik még egy halom reakció is, ami általában a lusta, kényelmes, semmittevő fogalmak köré szerveződik. Gyakorlatilag egy-egy ilyen, kellemes csevegésnek nem nevezhető interakció után elgondolkozom mi lenne, ha legközelebb azt mondanám, hogy bébiszitter vagyok egy családnál. Hiszen ezt még úgyahogy elfogadja a közgondolkodás, mint szakmát, de egy otthon “ülő” (értsd: jó esetben reggel 7 és este hét között enni le tud ülni, az örökmozgó, mindenre kíváncsi, mindent lepakoló, folyton eleső, menni tanuló csillagvirág mellett) anyuka, az “más-tészta”.
Feleségnek és anyukának lenni egy napi 24 órás, heti hét napos főállás, amiben nem igen vannak szabadnapok, hétvégék. Hihetetlenül nagy felelősség és odaszánás kell hozzá. És igen, önfeláldozás is! Nem mehetsz oda és akkor, amikor szeretnél. Sok esetben 200 %-on kell teljesíteni ahhoz, hogy az embernek magára is maradjon ideje és a párja, ne a nagyanyját lássa - néhány kialvatlan este után - benne. Ez valóban önfeláldozás! Egy ismerősöm kiváló humorral fogalmazta meg, miért is olyan jó ez, kedvet csinálva ehhez az oly nagyon ‘útált’ szó tartalmi megvalósításához: önfeláldozás. Véleménye szerint hihetetlenül unalmas az élet, ha az ember csak önmagáért él, önmagában van, magát saját magának tartja meg.
Az önfeláldozás során az ember nem csak ad (természetesen itt, és az egész cikk során egy boldog, szeretetteljes családról beszélünk), hanem a másik fél is ugyanennyit ad, sőt a gyerekek is a csibészségen, a legszebb ruha lebukizásán és az álmatlan éjszakákon túl, rengeteget adnak. Rengeteg örömök, szeretetet.
Ez a kölcsönös adás adja azt, hogy az ember kiteljesedik, boldog lesz.
Nem azt érzem, hogy mennyire sokat elvettek belőlem, hanem azt, hogy mennyire sokat kaptam, mennyire EGÉSZ lettem! Az elkötelezettség, a gyermekvállalás nem egyenlő a kiüresedéssel, és a halállal! Sőt, a teherbeesés (vagy legyen inkább áldott állapot) nem ‘baleset’, hanem jutalom. Egy csodálatos élet kezdete.
A család nem veszített az értékéből, jelentőségéből, mert most nem ez a “menő” (habár azt hiszem, kezd javuló tendenciát mutatni). Egyszerűen a mostani korszak próbálja megfosztani az érdemeitől, látszólag értékvesztetté tenni.
A családalapítás fantasztikus dolog (a maga kihívásaival együtt), amely nem gátló tényező, hanem boldogító tényező. Mellesleg itt jegyezném meg, hogy azontúl, hogy biológiai szempontból is a 20 és 30 éves kor között a legkedvezőbb, és a legkevésbé megterhelő a terhesség kihordása, illetve a szülés is, ebben a korban regenerálódik a legkönnyebben a szervezet. Mindemellett a főiskolán az egyik tanárom bemutatott egy tanulmányt, amely szerint a stabil, kiegyensúlyozott, boldog családban élő nők és férfiak sokkal jobban teljesítenek a munka és karrier területén, hiszen az energiájukat a feladtra összpontosíthatják, és nem arra kell elpazarolniuk, hogy “gatyába rázzák” a magánéletüket, mert az biztos pont az életükben.
Félreértés ne essék, nem a munka, és az álmok megvalósítása ellen vagyok! Hanem a család mellett. Mindkettő fontos, mindkettő jó. De a munkahelyi sikerek elmúlhatnak, az ember “kiöregedik”, azonban a férj, a gyerekek mindig ott lesznek.

                                        A család jó. A család kell. A család érték.



komment
süti beállítások módosítása